A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20190/2011/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.190/2011/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Aubel Ervin pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, ... jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság(alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. október 28. napján meghozott, 2.P.24.408/2010/3. számú ítélete ellen a felperes részéről 4. és 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint fellebbezési költséget.

Megállapítja, hogy a felperes részére kirendelt Dr. Aubel Ervin pártfogó ügyvéd (címe) munkadíját teljes egészében a Magyar Állam viseli.

A le nem rótt 64.600 (hatvannégyezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

felperes neve felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

Előadta, hogy szomszédjával, ...vel való konfliktusa miatt lakóhelyükre érkeztek a Budapest VII. kerületi Rendőrkapitányság járőrei. A konfliktus abból adódott, hogy az ablaka alá kihelyezett két színes televízió eltűnt, majd a szomszédjához átmenve azt próbálta megtudakolni, hogy ezek hová kerültek, és miközben az ajtón bekopogott, az üveg betört. Az esetről a rendőrök jelentést készítettek, azonban abban valótlan tényállítások szerepeltek. Valótlan az a megállapítás, hogy a két szomszéd összeverekedett volna, holott tettlegesség közöttük nem volt és a tanúk sem igazoltak ilyet. Ezzel az alperes a jóhírnevét sértette, és számára nem vagyoni kárt okozott.

Előadta, hogy a helyszínre érkező rendőrök az utcára került és összetört színes televízióját megtekinteni nem kívánták, erről jegyzőkönyvet nem vettek fel, így a tényleges bűntettet nem kívánták felderíteni, ebből pedig anyagi kára keletkezett.

Álláspontja szerint a rendőrök a tényleges elkövető, ...vel szemben fellépni nem kívántak, a bűntettet elbagatellizálták annak érdekében, hogy nyomozást ne kelljen lefolytatni. Az iratoknak a szabálysértési hatósághoz továbbításával a jóhírnevét és a hitelét rontották a Budapest VII. kerület Erzsébetváros Szabálysértési Hatósága előtt.

Mindezek miatt 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítésre és a televíziók megrongálódása miatt 76.000 forint vagyoni kártérítésre tartott igényt az alperestől.

Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását és a perköltségben marasztalását.

Hivatkozott arra, hogy a felperes nem merítette ki a jogszabály által előírt jogorvoslati lehetőségét, így a közigazgatási jogkörben okozott kár megállapításának egyik törvényi feltétele hiányzott. Hivatkozott a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXV. törvény (Rtv.) 32., 92. és 93. §-ában foglalt szabályokra, mely szerint kétfokú jogorvoslat állt volna a felperes rendelkezésére.

A személyhez fűződő jogok megsértése miatt érvényesíthető objektív személyiségvédelmi eszközök igénybevételére akkor van lehetőség, ha a személyiségi jogsérelem megállapítható, és a sérelem, valamint a jogsértő magatartás között ok-okozati összefüggés áll fenn. Hivatkozott arra, hogy a rendőri intézkedésre a felperes és szomszédjának vitája miatt került sor, és a meghallgatottak által előadottakat rögzítették az eljáró rendőrök a jelentésükben. A felperes személyét a jelentésben nem mutatta be indokolatlanul bántó és sértő módon. Álláspontja szerint jogsértés azért sem valósulhatott meg, mert nem a saját tapasztalatait rögzítette, hanem a meghallgatottakét, ez pedig kötelessége volt.

Az elsőfokú bíróság a felperes igazolási kérelme folytán megismételt tárgyalás eredményéhez képest a korábban hozott 2.P.26.504/2009/2. számú, keresetet elutasító ítéletét hatályában fenntartotta, a perköltségre és az illetékre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően.

Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

A Fővárosi Bíróság a korábban hozott 2.P.26.504/2009/2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 forint perköltséget.

Megállapította, hogy a le nem rótt 64.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 84. § (1) bekezdésének a), b), c), d) és e) pontjait, a 339. §-át, a 349. §-át, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §-ában foglalt rendelkezést.

Rögzítette, hogy a felperest terhelte a keresetlevélben előadott tényállításainak bizonyítása, így az, hogy az alperes mulasztást követett el azzal, hogy nem vizsgálta ki a felperes bejelentését, valamint hogy az alperesi rendőrök a jelentésben valótlan tényt állítottak. Terhelte továbbá annak bizonyítása, hogy a televízióban esett kár az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben keletkezett.

Kifejtette, hogy a személyhez fűződő jog megsértője is csak akkor kötelezhető kártérítésre, ha a kártérítés általános feltételeinek bekövetkeztét, így a jogellenességet, a felróhatóságot és az ok-okozati összefüggés mellett, a kár és a nem vagyoni kár bekövetkeztetét is igazolja. Ezeknek a feltételeknek az együttes érvényesülése esetén lehetséges csak a kártérítés megállapítása. Abban az esetben, ha valamely elem hiányzik, az a kereset elutasításához vezet. A személyiségi jogsérelem miatt a kártérítés akkor állapítható meg, ha a jogsérelem bizonyított és okozati összefüggésben áll az alperes jogellenes magatartásával.