A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22298/2012/7. számú határozata jogsértés megállapítása (SZERZŐI jogsértés megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 177. §, 221. §, 235. §, 253. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 4. §, 10. §, 16. §, 29. §, 101. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.22.298/2012/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Sár és Társai Ügyvédi Iroda (..., ügyintéző: dr. Horváth Katalin ügyvéd) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, a Nagy és Pál Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Főző Virág ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a dr. Szilágyi István Ügyvédi Iroda (fél címe 3., ügyintéző: dr. Szilágyi István ügyvéd) által képviselt II.rendű alperes neve (....) II. rendű és III.rendű alperes neve (....) III. rendű alperesek ellen szerzői jogsértés megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. október 15. napján kelt, 25.P.25.137/2010/42. számú ítélete ellen a felperes 43. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Köteles a felperes 15 napon belül az I. rendű alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint + áfa, a II. rendű alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint + áfa, a III. rendű alperesnek 100.000 (Százezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget megfizetni.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 forint, míg a II. és III. rendű alpereseknek külön-külön 174.600 - 174.600 forint perköltséget.

A megállapított tényállás lényege szerint a felperest, aki színházrendező és dramaturg, 2009 decemberében felkereste a II. rendű alperes, hogy nyújtson segítséget Tennessee Williams: A vágy villamosa című műve balett-adaptációjának elkészítéséhez. A felperes elvállalta és közösen elkezdtek dolgozni. Az I. rendű alperes a 2010/11-es évadában műsorára tűzte balett-adaptációját, amely azonban ténylegesen bemutatásra nem került. A 2010/11-es évadra vonatkozó Műsor-kalendáriumban és a www.o....hu internetes oldalon a balett-adaptáció szerzőiként a II. és a III. rendű alperesek neve szerepelt, a felperesé azonban nem.

A felperes módosított keresetében az Szjt. 94. §-a, a Ptk. 339. § (1) bekezdése, 355. § (1) és (4) bekezdése, továbbá 359. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes megsértette a névfeltüntetéshez és szerzői minőség kétségbe vonása elleni védelemhez való jogát azáltal, hogy a Műsor-kalendáriumban, valamint a www.o....hu honlapon nem tüntette fel a felperes nevét a szerzők között.

Kérte az I. rendű alperes eltiltását a szerzőségének jövőbeni kétségbevonásától, azaz attól, hogy "A vágy villamosa" című balett-adaptációról szóló bármilyen közlést a felperes szüzsé-, illetve librettó szerzőként való névfeltüntetése nélkül tegye közzé.

Kérte továbbá az I. rendű alperes eltiltását a jogsértéstől, azaz attól, hogy az I. rendű alperes Tennessee Williams: A vágy villamosa című drámájából készült balett-adaptációja megvalósításához a felperes által is alkotott szüzsét és az ezen alapuló bármely más művet, balett-adaptációt szabályszerű felhasználási szerződés, továbbá arányos jogdíj fizetése nélkül bármilyen módon felhasználja.

Emellett nyilvános elégtétel adására kérte az I. rendű alperest kötelezni oly módon, hogy az I. rendű alperes saját költségén az ítélet rendelkező részét tegye közzé a www.o..hu internetes felületen, annak főoldalán ½ képernyőméretben, keretben, 3 hónapon keresztül, továbbá a M. N. és a N. napilapokban 1/8-1/8 oldalterjedelemben, keretben, egy alkalommal.

Végül az I. rendű alperest 1.500.000 forint gazdagodás megfizetésére és 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni szerzői jogainak megsértése miatt.

A felperes II. és III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresete az I. rendű alperessel szembeni kereset tűrésére irányult.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Vitatták, hogy a felperes a perbeli táncműnek szerzője lenne, állításuk szerint tevékenysége klasszikus dramaturgi munka, amely a hatályos szerzői jogi törvény szerint nem tárgya a szerzői jogvédelemnek. Vitatták továbbá a felperes által készített szüzsé alperesek általi felhasználásának tényét is. Arra is hivatkoztak, hogy a balettelőadás bemutatásra nem került, ezért nincs olyan kész mű, amely az Szjt. szerinti védettséget élvezne.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak. Határozatát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §-ára, 4. § (1) és (2) bekezdésére, 12. § (1)-(4) bekezdéseire, 16. § (1)-(7) bekezdéseire, 29. §-ára, 94. §-ának (1) és (2) bekezdésére, valamint a Pp. 206. §-ára alapította.

Kifejtette, hogy az Szjt. 1. §-a szerinti szerzői alkotás lényege annak egyéni-eredeti jellege, más alkotástól megkülönböztethetősége, és az, hogy a mű a szerzőhöz fűződő individuális kapcsolatot tükrözzön. A műnek emellett szubjektíven, azaz a szerző szemszögéből újnak kell lennie. Ennek alapján megállapította, hogy a perbeli alkotás alapjául szolgáló mű Tennessee Williams: A vágy villamosa című irodalmi alkotás, amelynek balett-adaptációja az Szjt. 4. és 29. §-a értelmében átdolgozásnak minősül. Hangsúlyozta, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy a felperes készítette el a kézzel írott szüzsét, amelyet a keresetleveléhez csatolt. A per tárgya azonban Tennessee Williams: A vágy villamosa című irodalmi mű táncos-zenés adaptációjából készült táncművészeti alkotás, azaz a balett, amely azonban még nem készült el, az alkotómunka jelenleg is folyik. Ennek során a felperesi szüzsé a kezdeti időszak óta már többször változott, átdolgozásra került, ezért amennyiben a balett bemutatásra kerülne, annak már nem a felperesi szüzsé lenne az alapja.

Kifejtette, hogy a balett az Szjt. 6. §-a szerinti együttesen létrehozott mű, amelyben több szerző műve oly mértékben egyesül, hogy azok szerzői nem tudják szerzői jogaikat egyénileg gyakorolni alkotó hozzájárulásuk tekintetében. A részek olyan egységes egésszé állnak össze, hogy az egyéni joggyakorlás lehetetlenné válik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a mű védettséget akkor élvez, amikor azt bemutatják.

A perben nem volt vitás, hogy a per tárgyát képező balett még nem került bemutatásra, ezért annak a körülménynek, hogy egy jövőbeli esetleges előadássorozatnak része lesz-e a balett az elkövetkezendő évadban és ennek ténye a Műsorfüzetben feltüntetésre kerül, az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget. Az I. rendű alperes által a felperes részére megküldött, alá nem írt szerződéstervezetek az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem jelentik a felperes jogainak elismerését, továbbá nem fogadta el a felperes azon hivatkozását sem, mely szerint a kézzel írott szüzsé önálló irodalmi alkotásnak tekinthető. Kifejtette, hogy bár a szüzsé megvalósítja a prózai dialógusokon alapuló gondolatszövedék mozgásnyelvi, színpadi kompozíciókban megvalósuló kifejezésmódra történő lefordítását, ettől azonban a szüzsé külön műként nem értékelhető, mert az csak a balett vonatkozásában válik védetté. A szüzsé egy szükségszerű munkafolyamati állomás, az irodalmi alkotássá, védetté akkor válhatna, amennyiben nem lenne a balett alapjául szolgáló más alapmű. A perbeli esetben ilyen alapmű Tennessee Williams műve, míg az ennek alapján létrehozni kívánt balett még nem készült el és azt nem mutatták be. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerzői jogi jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak.