BH 1994.6.333 Bűncselekménnyel okozott kár megtérítését előíró biztosítási szerződés alapján érvényesített kereseti igény esetén a felperest tárgyi illetékfeljegyzési jog nem illeti meg [1990. évi XCIII. tv. 64. § (1) bek. c) pont,* Ptk. 553. § (1) bek.].

A felperes a keresetében előadta, hogy 1992. március 23-án a Z. G. u. 6. szám alatti irodájába ismeretlen személyek betörtek, és összesen 1 254 900 Ft értékű porcelánt elvittek. A perbeli időben az alperessel érvényes vagyonbiztosítási szerződése volt, ebben a szerződésben az alperes a bűncselekményből származó kár megtérítését is vállalta. Az alperes a kárt csak részben térítette meg, ezért a vagyonbiztosítási szerződés alapján terjesztette elő a keresetét 513 204 Ft tőke és ennek 1992. március 23-ától a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetése iránt. A kereseti illetéket azonban a bíróságnak a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetést is tartalmazó felhívására nem rótta le, egyben az 1990. évi XCIII. tv. 64. §-a (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozva tárgyi illetékfeljegyzési jog "engedélyezését kérte".

Az elsőfokú bíróság a felperesnek a tárgyi illetékfeljegyzési jog megadása iránt előterjesztett kérelmét elutasította azzal, hogy a felperes a biztosítási jogviszonyból származó követelését érvényesíti az alperessel szemben, ezért tárgyi illetékfeljegyzési jog nem illeti meg. Az illetéktörvény 62. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra pedig nem hivatkozott az illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránt előterjesztett kérelmében.

Az elutasítást tartalmazó végzés ellen a felperes fellebbezett, és megismételte azt az álláspontját, hogy a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg bűncselekményből származó kár megtérítése iránti igény esetén.

A fellebbezés nem alapos.

Helyesen utal a felperes a fellebbezésében arra, hogy a fellebbezési eljárás megindításakor irányadó 1990. évi XCIII. tv. 64. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a feleket jövedelmi, vagyoni viszonyaikra tekintet nélküli illetékfeljegyzési jog illeti meg a bűncselekményből, szabálysértésből származó kár megtérítése iránti igény esetén. Tévedett azonban a felperes, amikor erre hivatkozva tagadta meg a kereseti illeték lerovását. A felperes követelésének jogalapja ugyanis nem kártérítés, hanem a vagyonbiztosítási szerződés alapján keletkező helytállási kötelezettség. A lopás (bűncselekmény) mint káresemény az adott szerződéses jogviszonyban olyan biztosítási eseménynek minősül, amely - a feltételek fennállása esetén - megalapozhatja az alperesnek a megkötött biztosítási szerződésen alapuló - nem kártérítési, hanem - biztosítási összeg fizetési kötelezettségét [Ptk. 553. § (1) bek.]. A perbeli szerződéses jogviszonyon alapuló helytállási kötelezettség, még ha annak beálltát egyébként károkozó cselekmény is idézte elő, nem vonható a hivatkozott jogszabály által meghatározott körbe.