A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40333/2015/5. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §] Bírók: Buglyó Gabriella Éva, Ócsai Beatrix, Pálinkásné dr. Mika Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.333/2015/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Feldmayer Györgyi Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Faludy, Wolf, Theisz Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. május 5. napján kelt 18. sorszámú végzésével kijavított, 2015. május 5. napján kelt 8.G.42.072/2014/17. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000,- (Ötszázezer) Ft + áfa másodfokú ügyvédi munkadíjat.

Kötelezi a felperest, hogy az illetékfeljegyzési jogára tekintettel fizessen meg az államnak, az adóhatóság külön felhívására 2.500.000,- (Kettőmillió-ötszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes 2005. május 4-től szerződéses kapcsolatban állt az alperessel. Rendszeresen rendelt tőle autóalkatrészeket az interneten, az alperes honlapján, amelyen általános szerződési feltételek kerültek rögzítésre mint a weboldal felhasználási feltételeiben történt hivatkozás.

Az alperes 2008. február 26-án arról tájékoztatta a felperest, hogy a továbbiakban az alperes termékeit egy másik cégen, az ... Kft.-n keresztül rendelheti meg.

Az alperes 2008. április 28-án a felperes részére e-mail levelet küldött, amelynek mellékletét képezte a felperes raktárán lévő árukészlet listázása. Az alperes a listán szereplő alkatrészeket "igen", illetőleg "nem" jelzésekkel látta el, megjelölést téve az árukon (régi alkatrészek, legalább 8 évesek) és ellenőrizve az elmúlt 3 évben vásárolt tételek mennyiségét. Felhívta a felperest, hogy a készlet csomagolását ellenőrizze, és hangsúlyozta, hogy az alperes számára fontos, hogy tudja melyek az alkatrészek közül a zöld, a piros és a zöld-fehér vagy a teljesen piros dobozban csomagolt alkatrészek.

Az alperes 2008. szeptember 26-án e-mail útján tájékoztatta a felperest arról, hogy a felperesnek leszállított készletet 2008. áprilisban az árukészlet megtekintése nélkül elemezte. Az e-mailben a visszavásárlás alperes által szabott feltételeit rögzítette, amely az áruknak a csomagolására, az értékesíthető állapotára vonatkozott, valamint arra, hogy olyan árut nem fogad el, ami gumianyagot tartalmaz, vagy 3 évnél régebbi. A visszavett áruk esetében 15 %-os kezelési költséget kívánt felszámolni, azokat az árukat, amelyek a feltételeknek nem felelnek meg, leselejtezi, ezek árát levonja a visszautalásra kerülő összegből. Egyúttal felhívta a felperest, hogy küldje vissza az árukat az alperes überherni raktárába és arra, hogy a szállítási költségeket a felperes viseli.

A felperes jogi képviselője útján 2009. május 11-én felszólította az alperest a tőle rendelt, de a felperesnél megmaradt árukészlet visszavásárlására, hivatkozva a 2008. április 28-án megküldött árulistára, 235.288,74 euró megfizetését kérte az alperestől.

A peres felek egyeztetéseinek eredményeként 2009. szeptember 2-án a felperes irodájában megállapodást kötöttek (a továbbiakban: Memorandum), amelyben kijelentették, hogy a disztribútori szerződést békés módon szüntetik meg. A felperes elfogadja az alperes korábban előterjesztett nettó 208.347,40 euró összegű ajánlatát az egyes alkatrészekre, feltéve, hogy mennyiségük 5 %-nál többet nem változik, és ezen alkatrészek minősége nem elértéktelenedett állapotú, csökkent használati értékű. A megállapodás alapján a felperes vállalta az alkatrészek "összeszedését", az alperes pedig az összeg átutalását a felperes részére. Rendelkeztek az áru elszállításának feltételeiről. A felek kijelentették, hogy 2009. október 31-ig kell mindezt lebonyolítani.

Az alperes 2009. október 25-ei e-mail levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a készlet átvizsgálásának eredményeként az átveendő árukészlet összértékét 52.971,90 euróban állapítja meg, annak állapota miatt.

A felperes 2009. október 29-ei válasz levelében tájékoztatta az alperest arról, hogy 180.000 euró összegre vár a felperes a raklapokra előkészített áruk vételáraként, hivatkozva a felek közötti 2009. szeptember 2-án aláírt Memorandumra.

Az alperes 2009. november 2-án azt közölte a felperessel, hogy 40.000,- euró fizetését vállalja egy összegben, vagy lehetőséget biztosít a felperesnek, hogy a készletet megtartsa és azt egyéb módon értékesítse. A felperes az alperes ajánlatát nem fogadta el és felszólította - a Memorandumra hivatkozással - 208.347,40 euró megfizetésére.

A felperes a Fővárosi Bíróság előtti 8.G.40554/2010. számú peres eljárásban módosított keresetében 208.347,40 euró vételár és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Memorandumra foglaltakra tekintettel.

Az alperes által előterjesztett joghatósági kifogás eredményeként a Fővárosi Bíróság 8.G.40.554/2010/34. számú végzésével a pert megszüntette. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 14.Gf.40.512/2012/2. számú jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését a felperes által az alperesnek fizetendő ügyvédi munkadíj összege tekintetében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.

A jogerős végzés ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását kérte. A Kúria Gfv.VII.30.228/2013/4. számú végzésével a jogerős végzést az elsőfokú bíróság 34. sorszámú végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasította. Megállapította, hogy a felperesnek 63.500,-Ft, az alperesnek szintén 63.500,-Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel, a felperes illetékfeljegyzési jogára tekintettel pedig felülvizsgálati illetéket nem rótt le.

Határozata indokolásában rögzítette, hogy a peres felek között nem volt vita abban, hogy a Memorandum elfogadására a korábbi jogviszonyuk lezárása érdekében, egyeztetések eredményeként került sor. A Memorandum tartalmából minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes meghatározott fizetési kötelezettséget vállalt a felperes felé, árukészlet ellenértékeként, meghatározott feltételek teljesítése esetére. Az így vállalt kötelezettségek, a felperesnek ezen alapuló kereseti igénye elbírálása független attól, hogy azt megelőzően a felek között milyen jogviszonyok voltak, mivel a Memorandum - tartalmát tekintetve - önmagában kötelem keletkeztető nyilatkozat, az a felek megállapodását tartalmazza. A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a Memorandum - a peres felek székhelyére is tekintettel - az 1987. évi 20. tvr.-el kihirdetett Bécsi Vételi Egyezmény 1. Cikk (1) bekezdése alapján nemzetközi adásvételi szerződésnek minősül, a teljesítés helyének ezért az Egyezmény 57. Cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján, az eladó, azaz a felperes üzleti tevékenységének a helyét kell tekinteni.