1075/2000. (IX. 13.) Korm. határozat

az elektronikus aláírásról szóló törvény szabályozási alapelveiről és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedésekről

1. A Kormány az elektronikus aláírásról szóló törvény alapelveit a következőkben állapítja meg:

a) A törvény szabályait úgy kell megfogalmazni, hogy azok bármely elektronikus aláírásra - az előállításuk során felhasznált technológiától függetlenül - alkalmazhatók legyenek.

b) Elő kell írni, hogy elektronikus aláírás joghatálya nem tagadható meg amiatt, hogy kizárólag elektronikus formában létezik.

c) Az elektronikus aláírás használatát csak a törvény zárhatja ki olyan jogviszonyokkal kapcsolatos jogügyekben, melyekben az elektronikus aláírás használata a felek érdekét, illetve a jogbiztonságot sértené.

d) Elektronikus aláírás hitelesítési szolgáltatást (a továbbiakban: hitelesítés-szolgáltatás) adott jogszabályi feltételeknek megfelelő gazdálkodó szervezet nyújthat. A hitelesítés-szolgáltatás nyújtásának megkezdését be kell jelenteni a Hírközlési Főfelügyeletnek (a továbbiakban: HIF), amely megfelelő jogosítványokkal rendelkezik a hitelesítés-szolgáltatókkal kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeinek ellátásához.

e) A jogszabály tegye lehetővé, hogy a hitelesítés-szolgáltatást végző szervezet (a továbbiakban: hitelesítés-szolgáltató) önkéntesen jogosítványt szerezhessen minősített elektronikus aláírás hitelesítésére.

f) A minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus irathoz teljes bizonyító erejű magánokirati, illetve - a kiállító szervezetre tekintettel, amennyiben minden jogszabályi követelménynek eleget tesz - közokirati minőséget kell rendelni.

g) A hitelesítés-szolgáltató a törvényben előírt mértékben felelős az általa kiadott tanúsítványokért.

h) A minősítési rendszer mellett fenn kell tartani annak lehetőségét, hogy az elektronikus aláírás kölcsönös elfogadásának feltételeiről a felek szabadon megállapodjanak. Amennyiben az ilyen elektronikus iratok bizonyító erejét a törvény nem rögzíti, a bíróság az általános szabályok szerint mérlegeli.

i) A törvényben meghatározott általános elveket és eljárásokat az állami/közszféra területén is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az államhatalmi, bírói, ügyészi, központi és helyi közigazgatási szervek, valamint önkormányzatok elektronikus aláírásainak hitelesítésére a törvény felhatalmazása alapján, a Kormány határozza meg azokat a követelményeket, amelyeknek az ebben a körben tevékenykedő hitelesítés-szolgáltatónak vagy hitelesítés-szolgáltatóknak meg kell felelniük.

j) Az elektronikus aláírás alkalmazását az ügyfelet érintően nem lehet kötelezővé tenni.

k) A szabályozás hatálya nem terjed ki az elektronikus irat tartalma titkosításának kérdésére.

l) Külföldi minősített hitelesítés-szolgáltató jogilag azonos megítélésű szolgáltatást nyújthat, mint a belföldiek, ha

- Magyarországon bejegyzett, hitelesítés-szolgáltató törvényben meghatározott módon felelősséget vállal a nyújtott szolgáltatásért;

- nemzetközi szerződés előírja az adott ország szolgáltatója által kiállított tanúsítvány elismerését.

2. a) Az 1. pontban megfogalmazott alapelvekkel összhangban el kell készíteni és a Kormány elé kell terjeszteni az elektronikus aláírásról szóló törvény tervezetét.

3. Ki kell dolgozni azokat az intézkedéseket - a hatáskör és illetékesség pontos megjelölésével -, amelyek a HIF 1. pont szerinti feladatainak ellátásához szükségesek.

4. A HIF készüljön fel a hitelesítés-szolgáltatók felügyeletével és minősítésével kapcsolatban felmerülő feladatainak ellátására. Mérje fel az idevonatkozó nemzetközi szabvány-ajánlásokban megfogalmazott technikai feltételek ellenőrzésének lehetőségét.

5. Meg kell vizsgálni, hogy az elektronikus aláírás felhasználásával összefüggésben a felhasználó szervezeteknek milyen szakembereket kell alkalmazniuk, és milyen szintű képzést igényel, illetve szükséges-e külön szakképesítés bevezetése ezen a területen.

6. Meg kell vizsgálni az elektronikus aláírásnak a közigazgatásban, illetve az államigazgatásban történő fokozatos bevezetésének, illetve használatának lehetőségét, ütemezését.

7. További feladatként:

a ) javaslatot kell tenni az elektronikus úton aláírt iratok levéltári archiválásának megoldására;

b) javaslatot kell tenni az állami vagy szolgálati titkot tartalmazó elektronikus úton aláírt iratok kezelésére;

c) meg kell határozni az elektronikus aláírással ellátott elektronikus iratok szabályozása terén szükséges további feladatokat és azok részletes ütemezését;

d) meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a hitelesítés-szolgáltatást igénylő személy személyazonosságát a hitelesítés-szolgáltató több központi nyilvántartó rendszer alapján ellenőrizheti-e. A vizsgálat eredményének függvényében elő kell készíteni az ilyen típusú ellenőrzés lehetőségét megteremtő jogszabály-módosításokat.

8. A 6-7. ponttal összefüggésben fel kell mérni a szükséges intézkedések és előkészítendő jogszabályok várható mennyiségét, ütemezését, valamint az ezekből eredő gazdasági, költségvetési vonzatokat és ezekre figyelemmel megvalósítási ütemtervet kell készíteni. A szabályozás során figyelembe kell venni az informatikai jogalkotás sajátosságait, a technika gyors fejlődését és a nemzetközi tapasztalatokat.

9. Az igazságszolgáltatás területén elsődlegesen a cégeljárásban mint nem peres eljárásban teremthető meg az elektronikus irattal történő ügyintézés, a kötelező jogi képviseletre is tekintettel. Az elektronikus aláírásról szóló törvény elfogadását követően ezért el kell készíteni az elektronikus okiraton alapuló cégbejegyzési eljárással összefüggő jogi szabályozás koncepciójáról szóló kormány-előterjesztést, és meg kell kezdeni az informatikai rendszer kialakítását.[1]

Felelős: igazságügy-miniszter

Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter

informatikai kormánybiztos

az OIT Hivatal vezetőjének bevonásával

Határidő: 2001. június 30.

10.[2]

11.[3]

Orbán Viktor s. k.,

miniszterelnök