62004TJ0100_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2008. március 12-i ítélete. Massimo Giannini kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Nyílt versenyvizsga - Egyenlő bánásmód - Megsemmisítés iránti kereset - Kártérítési kereset. T-100/04. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2008. március 12.

T-100/04. sz. ügy

Massimo Giannini

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Nyílt versenyvizsga - A tartaléklistára való felvétel mellőzése - A vizsgák lefolytatása során előforduló, az eredményt eltorzító szabálytalanságok - Egyenlő bánásmód - Megsemmisítés iránti kereset - Kártérítési kereset"

Tárgy: Egyrészt a COM/A/9/01 versenyvizsga (HL 2001. C 240 A., 12. o.) vizsgabizottsága azon határozatának megsemmisítése iránti kereset, amellyel az a felperest nem vette fel a gazdasági és statisztikai területen (A7/A6 besorolási fokozatú) tisztviselők felvétele céljából létrehozandó tartaléklistára, másrészt kártérítési kérelem.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni Massimo Giannini költségeinek háromnegyedét. Massimo Giannini maga viseli saját költségeinek egynegyedét.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Kereset - Sérelmet okozó aktus - Korábbi határozat felülvizsgálata után hozott határozat

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés és 91. cikk, (1) bekezdés)

2. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - Tárgybeli és jogcímbeli azonosság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3. Tisztviselők - Versenyvizsga - Nyílt versenyvizsga - A versenyvizsga-kiírásban meghatározott álláshelyet betöltő és az abban meghatározott besorolási fokozattal rendelkező tisztviselők részvétele - Megengedhetőség

(Személyzeti szabályzat, 4. cikk és 27. cikk, első bekezdés)

4. Tisztviselők - Felvétel - Eljárások - Kiválasztás - Az adminisztráció mérlegelési jogköre

(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés)

5. Tisztviselők - Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége

6. Tisztviselők - Versenyvizsga - A vizsgák módozatai és tartalma

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)

7. Tisztviselők - Versenyvizsga - Vizsgabizottság - Összetétel

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)

8. Tisztviselők - Versenyvizsga - Vizsgabizottság - Összetétel

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)

9. Tisztviselők - Jogok és kötelezettségek - A függetlenség és a tisztesség követelménye

(Személyzeti szabályzat, 14. cikk)

10. Tisztviselők - Versenyvizsga - A vizsgabizottság pártatlanságának elve

(Személyzeti szabályzat, 14. cikk)

11. Tisztviselők - Versenyvizsga - A közösségi intézmények azon kötelezettsége, hogy minden pályázó számára biztosítsák a vizsgák zavartalan és szabályos lefolytatását

12. Tisztviselők - Versenyvizsga - A pályázók képességeinek értékelése

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)

1. Ha a versenyvizsga pályázója a vizsgabizottság azon határozatának felülvizsgálatát kéri, amelyben a pályázót nem vette fel a tartaléklistára, és ezt a kérelmet elutasítják, az elutasító határozat minősül sérelmet okozó, tehát megtámadható aktusnak.

(lásd a 29. és 30. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-95/00. és T-96/00. sz., Zaur-Gora és Dubigh kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. április 3-án hozott végzésének (EBHT-KSZ 2001., I-A-79. o. és II-379. o.) 24-27. pontja; T-386/00. sz., Gonçalves kontra Parlament ügyben 2002. január 23-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-13. o. és II-55. o.) 39. pontja; T-294/03. sz., Gibault kontra Bizottság ügyben 2005. május 31-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-141. o. és II-635. o.) 22. pontja; T-173/05. sz., Heus kontra Bizottság ügyben 2006. december 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-329. o. és II-A-2-1695. o.) 19. pontja.

2. A tisztviselők kereseteire teljes mértékben vonatkozik a közigazgatási panasz és a Közszolgálati Törvényszék előtti kereset összhangjának szabálya, ha az érdekeltek, jóllehet arra a versenyvizsga-bizottság határozata esetében nem kötelesek, úgy döntenek, hogy először közigazgatási panaszt intéznek a kinevezésre jogosult hatósághoz, ahelyett hogy közvetlenül a közösségi bírósághoz fordulnának. Ebből következően, ha a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján a versenyvizsga-bizottság határozatával szemben panaszt terjeszt elő, és ezt a panaszt a kinevezésre jogosult hatóság elutasítja, a közösségi bíróság elé terjesztett kereset tárgyának meg kell egyeznie a panaszban foglalt kérelem tárgyával. Egyebekben a közösségi bíróság előtt kifejtett kérelemnek ugyanazokon az indokokon kell alapulniuk, mint amelyeken a panaszban hivatkozott kérelmek alapulnak.

Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a pert megelőző eljárás célja, hogy lehetővé tegye és elősegítse a tisztviselők és az adminisztráció közötti esetleges jogviták egyezség útján történő rendezését, valamint arra, hogy a pert megelőző eljárás kötetlen jellegű, és az érintettek ebben a szakaszban általában ügyvéd közreműködése nélkül lépnek fel, az adminisztrációnak a panaszokat nem megszorítóan, hanem éppen ellenkezőleg: a nyitottság szellemében kell vizsgálnia. Ezenfelül a panaszbeli kérelmeket mind a pert megelőző eljárásban - kiegészítő feljegyzések útján -, mind a közösségi bíróság előtt ki lehet fejteni, feltéve hogy az abban szereplő kifogások ugyanazokon az okokon alapulnak mint az eredeti panaszban hivatkozott kérelmek. Ennélfogva e kérelmek még a közösségi bíróság előtt is kifejthetők, a panaszban nem szükségképpen szereplő, azonban ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek előadásával.

(lásd a 37-40. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 52/85. sz., Rihoux és társai kontra Bizottság ügyben 1986. május 7-én hozott ítéletének (EBHT 1986., 1555. o.) 11-13. pontja; 242/85. sz., Geist kontra Bizottság ügyben 1987. május 20-án hozott ítéletének (EBHT 1987., 2181. o.) 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-57/89. sz., Alexandrakis kontra Bizottság ügyben 1990. március 29-én hozott ítéletének (EBHT 1990., II-143. o.) 9. pontja; T-58/91. sz., Booss és Fischer kontra Bizottság ügyben 1993. március 3-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-147. o.) 83. pontja; T-4/96. sz., S kontra Bíróság ügyben 1997. július 9-én hozott ítéletének (EBHT 1997., II-1125. o.) 99. pontja; T-159/95. sz., Dricot és társai kontra Bizottság ügyben 1997. december 17-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-385. o. és II-1035. o.) 24. pontja; fent hivatkozott Gonçalves kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 42. pontja; T-293/02. sz., Vranckx kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 9-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 2003., I-A-187. o. és II-947. o.) 41-45. pontja.

3. A nyílt versenyvizsga-kiírásában meghatározott álláshelyet betöltő és az abban meghatározott besorolási fokozattal rendelkező tisztviselők versenyvizsgára bocsátása nem sérti a felvétel személyzeti szabályzatban meghatározott tárgyát, sem pedig annak célját.

A személyzeti szabályzat 4. cikke első bekezdésének megfelelően felvételre kizárólag megüresedett álláshelyek betöltése céljából kerülhet sor. A személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdése bármely felvétel céljaként kötelező jelleggel olyan személyek felvételét határozza meg, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, és akiket a Közösségek tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb, de nem kizárólag földrajzi alapon toboroztak.

Ugyanis a felvétel tárgyát illetően úgy tűnik, hogy ha valamely intézmény a versenyvizsgát követően olyan tisztviselőt vesz fel egy meghatározott területre és egy megszabott besorolási fokozatba, aki a területen már betölt egy álláshelyet, és már rendelkezik a versenyvizsgával érintett besorolási fokozattal, akkor nem lehet felróni az intézménynek, hogy nem üres álláshelyet töltött be. Igaz, hogy ez a felvétel úgy tölt be üres álláshelyet, hogy közben egy másik álláshely megüresedik. Mindazonáltal ez a felvétel nem ellentétes a felvételnek a személyzeti szabályzat 4. cikkében meghatározott tárgyával, mivel azáltal üres álláshelyet töltenek be.

A felvétel célját illetően, amennyiben a versenyvizsga-kiírásban meghatározott területen álláshelyet betöltő és az abban meghatározott besorolási osztállyal rendelkező tisztviselő sikeres a versenyvizsga különböző vizsgáin, akkor az e versenyvizsgát követő, intézmény általi felvétele nem befolyásolja a felvételnek a versenyvizsga útján elérni kívánt célját. Ugyanis ezen tisztviselő esetében az a tény, hogy a versenyvizsga különböző vizsgáin sikeres volt azt bizonyítja, hogy az intézményben betöltendő állásokra legalkalmasabb pályázók közé tartozik. Ezenkívül az ilyen felvétel a lehető legszélesebb alapon történik.

(lásd a 83-87. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 16/64. sz., Rauch kontra Bizottság ügyben 1965. március 31-én hozott ítélete (EBHT 1965., 179. o.); az Elsőfokú Bíróság T-56/89. sz., Bataille és társai kontra Parlament ügyben 1990. november 8-án hozott ítéletének (EBHT 1990., II-597. o.) 48. pontja; T-40/96. és T-55/96. sz., de Kerros és Kohn-Bergé kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. március 6-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-47. o. és II-135. o.) 40. és 41. pontja; T-294/97. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 1998. november 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-601. o. és II-1819. o.) 35. pontja.

4. A személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében szereplő "betölthető" kifejezés egyértelműen azt jelenti, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a betöltendő üres állás esetén nem feltétlenül köteles az előléptetésre vagy az áthelyezésre, hanem pusztán meg kell vizsgálnia, hogy ezek az intézkedések az egyes esetekben alkalmasak-e arra, hogy az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelő személyek kinevezését eredményezzék.

Ennélfogva a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdésében szereplő rangsor ugyan magában foglalja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a legnagyobb gondossággal megvizsgálja az előléptetés és az áthelyezés lehetőségeit, mielőtt áttérne a következő szakaszra, azonban ez a rangsor nem gátolja meg a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy az ilyen vizsgálat során mérlegelje annak lehetőségét, hogy más eljárások útján jobb pályázatokhoz jusson. Ebből következően a kinevezésre jogosult hatóság abban az esetben is áttérhet a felvételi eljárás további szakaszára, ha van egy vagy több olyan pályázó, aki eleget tesz a betöltendő állásra vonatkozó álláshirdetésben szereplő valamennyi feltételnek és követelménynek.

Ebből következően, ha az áthelyezés lehetőségeinek vizsgálatát követően a kinevezésre jogosult hatóság úgy ítéli meg, hogy az üres álláshelyeket bizonyos tisztviselőkkel be lehet tölteni, vagy ezzel ellenkezőleg, ezen álláshelyeket a tisztviselők egyikével sem lehet betölteni, semmi nem tiltja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a szóban forgó álláshelyek betöltése érdekében azokat vegye fel ezen tisztviselők közül, akik a nyílt versenyvizsgán sikeresek voltak. Ezen tisztviselők versenyvizsgán való részvétele, és a tartaléklistára való felvétele megerősítheti, sőt megmutathatja, hogy ezek a pályázók minősülnek a legjobb pályázóknak az üres állások betöltésére. A kinevezésre jogosult hatóság ezáltal, a széles mérlegelési jogkörére tekintettel, az ezen tisztviselőkre vonatkozó eredeti értékelését megerősítheti vagy megváltoztathatja, és őket az üres álláshelyekre versenyvizsga alapján - nem pedig áthelyezés útján - kinevezheti. Az új kinevezés hatálybalépésének időpontjától az első kinevezés megszűnik.

(lásd a 91-93. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 12/64. és 29/64. sz., Ley kontra Bizottság egyesített ügyekben 1965. március 31-én hozott ítélete (EBHT 1965., 143., 161. o.); 10/82. sz., Mogensen és társai kontra Bizottság ügyben 1983. július 14-én hozott ítéletének (EBHT 1983., 2397. o.) 10. pontja; C-174/99. P. sz., Parlament kontra Richard ügyben 2000. július 13-án hozott ítéletének (EBHT 2000., I-6189. o. és I-6191. o.) 38-40. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-372/00. sz., Campolargo kontra Bizottság ügyben 2002. április 23-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-49. o. és II-223. o.) 93-95. pontja; T-330/00. és T-114/01. sz., Cocchi és Hainz kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 17-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-193. o. és II-987. o.) 38. pontja.

5. Az adminisztrációnak az alkalmazottai vonatkozásában fennálló gondoskodási kötelezettsége a kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti azon egyensúlyt tükrözi, amelyet a személyzeti szabályzat hozott létre a hatóság és annak alkalmazottai közötti viszonyokban. A gondoskodási kötelezettség követelményei azonban nem akadályozhatják meg a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy a kinevezés tárgyában meghozza a szolgálat érdekében szükségesnek ítélt intézkedéseket, mivel minden állás betöltésének elsősorban a szolgálati érdeken kell alapulnia.

Ennélfogva a gondoskodási kötelezettség felvétel keretében történő betartását a szolgálati érdekre tekintettel kell értékelni, amely érdek az intézménynél lévő valamely álláshely betöltése során az intézmény által figyelembe veendő alapvető fontosságú elemnek minősül. Mindazonáltal a szolgálati érdek meghatározásában az intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a bírósági felülvizsgálat annak vizsgálatára korlátozódik, hogy az intézmény ésszerű határokon belül maradt-e, és nem használta-e a mérlegelési jogkörét nyilvánvalóan tévesen.

Az intézmény - pontosabban a versenyvizsga-kiírás elfogadása vonatkozásában a kinevezésre jogosult hatóság, illetve annak alkalmazása vonatkozásában a versenyvizsga-bizottság - ezen határokon belül maradt, és nem használta a mérlegelési jogkörét nyilvánvalóan tévesen az olyan tisztviselők versenyvizsgára bocsátásával és tartaléklistára való felvételével, akik már betöltöttek a versenyvizsga-kiírásban meghatározott álláshelyet, és már rendelkeztek az abban meghatározott besorolási fokozattal.

(lásd a 98., 103., 105. és 106. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 417/85. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben 1987. február 4-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 551. o.) 12. pontja; C-298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben 1994. június 29-én hozott ítéletének (EBHT 1994., I-3009. o.) 38. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-80/92. sz., Turner kontra Bizottság ügyben 1993. december 16-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1465. o.) 77. pontja; T-589/93. sz., Ryan-Sheridan kontra Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért ügyben 1996. február 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-27. o. és II-77. o.) 132. pontja; T-78/96. és T-170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-239. o. és II-745. o.) 116. pontja; T-112/96. és T-115/96. sz., Séché kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. július 6-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-115. o. és II-623. o.) 267. pontja; T-223/99. sz., Dejaiffe kontra OHIM ügyben 2000. december 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-277. o. és II-1267. o.) 53. pontja; fent hivatkozott Cocchi és Hainz kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 89. pontja; T-103/01. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2002. november 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-229. o. és II-1137. o.) 52. pontja; T-236/02. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2005. november 24-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-365. o. és II-1621. o.) 129. pontja.

6. Az egyenlő bánásmód elve a közösségi jog alapvető elvének minősül, ezért a vizsgabizottság feladata, hogy szigorúan ügyeljen arra, hogy ezt az elvet a pályázókkal szemben a versenyvizsga lefolyása során tiszteletben tartsák. A vizsgabizottság ugyan széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgák módját és részletes tartalmát illetően, mindazonáltal a közösségi bíróság feladata, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon az ahhoz szükséges mértékben, hogy biztosítsa a pályázók közötti egyenlő bánásmódot és azt, hogy a vizsgabizottság a pályázók közül objektív módon válasszon.

Az egyenlőtlen bánásmód kockázatát általában minden vizsga természetszerűleg magában hordozza, tekintettel arra, hogy valamely meghatározott témáról a vizsga során ésszerűen feltehető kérdések száma szükségszerűen korlátozott. Ennélfogva elfogadott tény, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértését csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a vizsgabizottság a vizsgák kiválasztása során az esélyegyenlőtlenség kockázatát nem korlátozta arra a mértékre, amelyet általában minden vizsga magában hordoz.

A valamely dokumentumra vonatkozó ismeretekből - amely ismereteket egy versenyvizsga bizonyos pályázói a közösségi intézménybeli munkájuk révén megszerezhettek - nem következik, hogy ezeket a pályázókat jogellenesen hozza előnyös helyzetbe a vizsgabizottság azon határozata, amely ezt a dokumentumot választja ki a versenyvizsga írásbeli vizsgája kérdéseinek alapjaként. Ugyanis, egyrészt az e dokumentum kiválasztásával bizonyos pályázóknak nyújtott előny az általában minden vizsgához hozzátartozó kockázat részét képezi. Másrészt, e dokumentum szövege a kérdéses írásbeli vizsga alatt és annak folyamán hozzáférhető volt.

(lásd a 132., 133. és 164. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 64/86., 71/86-73/86. és 78/86. sz., Sergio és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. március 8-án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1399. o.) 27. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-43/91. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 1994. március 17-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-91. o. és II-297. o.) 47. pontja; T-44/91. sz., Smets kontra Bizottság ügyben 1994. március 17-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-97. o. és II-319. o.) 46. pontja; T-173/99. sz., Elkaïm Mazuel kontra Bizottság ügyben 2000. május 25-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-101. o. és II-433. o.) 87. és 90. pontja.

7. Az értékelési szempontok koherens alkalmazásának biztosítása érdekében a vizsgabizottság összetételének a vizsgák során, amennyire lehetséges, változatlannak kell maradnia. Ez a koherencia teszi lehetővé a vizsgák során a tárgyilagosság és a pályázók közötti egyenlő bánásmód biztosítását. Figyelemmel az egyenlő bánásmód elvének a felvételi eljárások során való fontosságára, a lényeges eljárási szabályok megsértésének minősülhet az, ha a versenyvizsga-bizottság nem tartja tiszteletben az összetételének állandóságára vonatkozó követelményt. Következésképpen az ilyen hibában szenvedő határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy az érintettet köteleznék az alanyi jogaira gyakorolt különös negatív hatás, illetve annak bizonyítására, hogy a versenyvizsga eredménye más lett volna, ha betartották volna a lényeges eljárási szabályokat.

(lásd a 202. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-165/03. sz., Vonier kontra Bizottság ügyben 2004. november 10-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-343. o. és II-1575. o.) 39. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

8. A vizsgabizottságban a rendes tagok és póttagok egyidejű jelenléte a szóbeli vizsgán nem teszi jogsértővé a vizsgabizottság munkáját és összetételét, amennyiben betartják tartják a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikke első bekezdésében előírt képviseletet, és amennyiben a szavazati joggal rendelkező tagok feladata marad, hogy ellenőrizzék az eljárást, és végső soron gyakorolják a mérlegelési jogkört. Következésképpen az elnökhelyettes és az elnök együttes jelenléte nem teszi jogsértővé a vizsgabizottság munkáját és összetételét, amennyiben ezen körülmények között az elnökhelyettes nem rendelkezik szavazati joggal.

(lásd a 210. és 255. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-290/03. sz., Pantoulis kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-241. o. és II-1123. o.) 77. és 78. pontja.

9. A személyzeti szabályzat 14. cikkének megfelelően az összeférhetetlenség csak arra a helyzetre vonatkozik, amelyben a feladatainak ellátása során a tisztviselőnek olyan ügyben kell állást foglalnia, amelynek kezeléséhez vagy kimeneteléhez olyan személyes érdeke fűződik, amely sértené függetlenségét. Az összeférhetetlenség veszélyének értékelése során a tisztviselő és egy kívülálló közötti szakmai kapcsolatok léte főszabály szerint nem jelenti azt, hogy a tisztviselő függetlensége sérül, vagy ilyennek látszik, ha e tisztviselőnek olyan ügyben kell állást foglalnia, amelyben e kívülálló részt vesz.

Következésképpen a versenyvizsga-bizottság valamely tagjának egy olyan pályázó értékelésében való részvétele, akivel azonos egységben vagy azonos igazgatóságon dolgozik vagy dolgozott, önmagában nem jelenti azt, hogy ennek a tagnak olyan ügyben kell állást foglalnia, amelynek kezeléséhez vagy kimeneteléhez olyan személyes érdeke fűződik, amely sértené függetlenségét.

(lásd a 223. és 224. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-89/01. sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 11-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-153. o. és II-803. o.) 58. pontja; T-137/03. sz., Mancini kontra Bizottság ügyben 2005. február 3-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-7. o. és II-27. o.) 33. pontja; T-157/04. sz., De Bry kontra Bizottság ügyben 2005. július 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-199. o. és II-901. o.) 35. pontja.

10. A vizsgabizottság pártatlanságának elve tehát megköveteli, hogy a vizsgabizottság tagja ne vegyen részt a pályázó értékelésében, ha a vizsgabizottság tagja és a pályázó között közvetlen kapcsolat áll fenn. A vizsgabizottság pártatlansága biztosítva van, ha a vizsgabizottság azon tagja, aki jelen van az általa ismert pályázók szóbeli vizsgáján, egyáltalán nem vesz részt e pályázók meghallgatásán és azok értékelésében, és ha a vizsgabizottság az összes pályázó összehasonlító vizsgálata során, e "passzív" tagon kívül, mindenképpen legalább három vagy négy olyan tagból áll, akik egyáltalán nem állnak kapcsolatban a pályázóval.

(lásd a 228. és 229. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-336/02. sz., Christensen kontra Bizottság ügyben 2005. április 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-75. o. és II-341. o.) 53. pontja.

11. A gondosság és az egyenlő bánásmód elvei értelmében a közösségi intézmények kötelesek minden pályázó esetében a vizsga lehető legzavartalanabb és legszabályszerűbb lefolytatását biztosítani. Mindazonáltal a versenyvizsga lebonyolítása során történt szabálytalanság csak akkor érinti az említett vizsgák jogszerűségét, ha a szabálytalanság lényeges, vagy a felperes bizonyítja, hogy az alkalmas a vizsga eredményének torzítására. Ez utóbbival ellentétesen, lényeges szabálytalanság esetén az alperes intézmény feladata annak bizonyítása, hogy a szabálytalanság nem befolyásolta a vizsga eredményét.

Ebben a tekintetben a különböző pályázókra vonatkozó tanácskozások eltérő időtartamából nem következik a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése, az tehát nem minősül szabálytalanságnak, mivel a tanácskozás időtartama semmit nem árul el e tanácskozás hatékonyságáról és minőségéről.

(lásd a 244. és 250. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-200/97. sz., Jiménez kontra OHIM ügyben 1999. február 11-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-19. o. és II-73. o.) 55. pontja; T-159/98. sz., Torre és társai kontra Bizottság ügyben 2001. április 24-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-83. o. és II-395. o.) 47. pontja; T-193/00. sz., Felix kontra Bizottság ügyben 2002. február 7-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-23. o. és II-101. o.) 46. pontja.

12. A versenyvizsga-bizottság által a pályázók ismereteinek és képességeinek vizsgálatakor végzett értékelések a pályázónak a vizsgán mutatott teljesítményével kapcsolatos értékítélet kifejeződései, és a vizsgabizottság széles körű mérlegelési jogkörének részét képezik. Ezen értékelések csak a vizsgabizottság eljárását szabályozó rendelkezések nyilvánvaló megsértése esetén tartoznak közösségi bírósági felülvizsgálat alá. Ugyanis a közösségi bíróság nem jogosult a versenyvizsga-bizottság értékelését a saját értékelésével helyettesíteni. Ennélfogva, amennyiben a versenyvizsga-bizottságnak a pályázó előválogatási vizsgákon való sikertelenségét megállapító határozatának megsemmisítése iránti kereset elbírálása során a felperes nem hivatkozik a vizsgabizottság eljárását szabályozó rendelkezések megsértésére, vagy nem bizonyítja azok sérelmét, a vizsgabizottság által adott értékelés megalapozottságának kérdése kívül esik a közösségi bíróság felülvizsgálati hatáskörén.

A személyzeti szabályzat 27. cikkében megfogalmazott elvből - amely szerint a felvétel során arra kell törekedni, hogy az intézmények részére olyan tisztviselők alkalmazását biztosítsák, akik megfelelnek többek között az alkalmasság követelményeinek - az következik, hogy a vizsgabizottságnak bármely pályázót, akinek olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek mindegyikére csak egyetlen helyes és pontos válasz adható, a válaszai pontossága alapján kell kiválasztania. Ez a szabály nem érinti a mérlegelési mozgásteret, amely minden vizsgabizottságnak rendelkezésére áll. Ugyanis, amennyiben a feltett kérdésre pontos válaszként csak egyetlen egyszerű és pontos válasz adható, a versenyvizsga-bizottságnak nincs mérlegelési mozgástere arra vonatkozóan, hogy helyesnek vagy helytelennek nyilvánítsa a pályázónak az erre a kérdésre adott válaszát.

Ebből a szabályból következik, hogy a vizsgabizottság eljárását szabályozó rendelkezések megsértésének minősül, ha a vizsgabizottság egyes tagjai a versenyvizsga szóbeli vizsgája során helytelenül javítják ki a pályázó által az olyan kérdésekre adott válaszokat, amelyekre csak egyetlen helyes válasz adható.

(lásd a 274-278. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-46/93. sz., Michaël-Chiou kontra Bizottság ügyben 1994. december 1-jén hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-297. o. és II-929. o.) 48. és 49. pontja; T-146/99. sz., Teixeira Neves kontra Bíróság ügyben 2000. július 14-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-159. o. és II-731. o.) 41. pontja; T-72/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. június 25-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-169. o. és II-861. o.) 30. pontja; T-285/02. és T-395/02. sz., Vega Rodríguez kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. november 9-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-333. o. és II-1527. o.) 35-45. pontja; T-267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-1. o. és II-1. o.) 42. pontja.