A Fővárosi Ítélőtábla Bf.119/2013/5. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 258. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 10. §, 14. §, 72. §, 82. §] Bírók: Halász Irén, Magócsi István, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.119/2013 /5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2014. év január hó 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A rablás bűntettének kísérlete miatt I. r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 10.B.115/2011/71. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottak cselekménye a 2012. évi C. törvény 365. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pontja szerint minősül.

A vádlottak legkorábban büntetésük kétharmad részének letöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. és II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja azzal, hogy I. r. vádlott személyi igazolványának száma: ..., míg II. r. vádlott személyi igazolványának száma: ....

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Fővárosi Törvényszék a 2013. január 16. napján kelt 10.B.115/2011/71. számú ítéletében I.r. vádlott bűnösségét rablás bűntettének kísérletében (Btk. 321.§ (1), (4) bekezdés a) pont) állapította meg és ezért őt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

II.r .vádlott bűnösségét rablás bűtettének kísérletében állapította meg, melyet mint bűnsegéd követett el (Btk. 321.§ (1), (4) bekezdés a) pont) és ezért t 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Mindkét vádlott vonatkozásában rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte a vádlottakat.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosításáért, I.r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítása miatt, míg II.r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.216/2011/5. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, egyben a vádlotti és védői fellebbezések elutasítását indítványozta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendszerű bizonyítást folytatott le, melynek során megalapozott tényállást állapított meg, amely mindössze annyiban szorul korrekcióra, hogy az indokolási részből az ítélet 6. oldal 3. bekezdéséből és a 8. oldal utolsó bekezdéséből a tényállás személyi részébe szükséges átemelni a vádlottak beszámítási képességére vonatkozó adatokat. Az ekként korrigált tényállás az ügyészi álláspont szerint már minden tekintetben megalapozott, melynek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekmények jogi minősítése is törvényes.

Tévedett azonban, amikor a büntetés kiszabásánál csaknem kimerítve alkalmazta az enyhítő szakaszt a vádlottakkal szemben.

A cselekmény jellegére tekintettel a büntetés tartamának megemelése és fegyház fokozatban történő végrehajtása indokolt, ezért ennek megfelelően indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását.

A másodfokú nyilvános ülésen I.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy I.r. vádlott esetében önkéntes eredményelhárítás állapítható meg. Kiemelte, hogy az I.r. vádlott semmit nem tulajdonított el a benzinkúton, még azt sem nézte meg, hogy van-e pénz a kasszában, hanem onnan gyakorlatilag önként távozott, amikor közölték vele két alkalommal is, hogy a kasszában nincs pénz.

Nyomatékos enyhítő körülményként hivatkozott a jelentős időmúlásra, I. r. vádlott mindvégig töretlen beismerésére, a hatóságokkal való együttműködésének tényére, így annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki a büntetést, a fenti körülmények további jelentős enyhítést tesznek indokolttá az I.r. vádlott esetében.

I.r. vádlott a nyilvános ülésen felszólalásában arra hivatkozott, hogy a cselekmény elkövetésének napján nagyon rossz idegállapotban volt, csak így fordulhatott elő, hogy a cselekményt elkövette. A rendkívül rossz állapotának igazolására bizonyítási indítványként az őt elfogó rendőrök megidézését és kihallgatását kérte. Előadta, hogy személyi körülményeiben időközben annyi változás történt, hogy jelenleg élettársi kapcsolatban él, élettársa havi 150.000 Ft-ot keres. Előadta még, hogy jelenleg csalás vétsége miatt folyik vele szemben eljárás a Budapesti XVIII. és XIX. kerületi Ügyészségen, amely ügyben az iratokat a nyomozó hatóság 2011. február 8-án vádemelésre már átadta az ügyészségnek, de vádirat kézbesítésére még nem került sor.

II.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezését ugyancsak fenntartotta, annak tartalmát azonban részben módosította és elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

Álláspontja szerint a cselekményt megelőző események részletes értékelése az elsőfokú eljárás során elmaradt, pedig ennek kiemelt jelentősége van. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállásában azt állapította meg, hogy II.r. vádlott lelkileg segített I.r. vádlottnak a cselekmény elkövetése során. A védői érvelés szerint ez azonban jogi értékelés, amelytől a másodfokú eljárás során el lehet térni. Kiemelte, hogy II.r. vádlott soha nem tett említést a meghallgatásai során olyan tényről, illetve nem tett olyan kijelentést sem, amiből egyértelműen kideríthető lenne, hogy egyetértett az I.r. vádlott által elkövetett cselekménnyel. Hangsúlyozta, hogy a II.r. vádlott eljátszotta az események során a túsz szerepét, de valójában nem volt túsz, amit nemcsak II. r. vádlott vallomása, de a meghallgatott tanúk nyilatkozata is megerősített. A tanúk ugyanis valamennyien azt állították, hogy kívülről nézve láthatólag semmilyen kapcsolat nem volt feltételezhető a benzinkúton lezajlott események során az I. és a II.r. vádlott között.

Mindezek alapján a védő érvelése szerint, a II.r. vádlott szándékerősítő szerepére vonatkozó megállapítást a tényállásból mellőzni kell. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogyha volt is a cselekmény előtt megállapodás I.r. vádlott és II.r. vádlott között, akkor is csak azt lehet megállapítani a ténylegesen lezajlódott események alapján, hogy a dr. II.r. vádlott a megbeszélés ellenére "kiesett" a szerepéből, azt nem jól játszotta el, hiszen a két szemtanú sem észlelte, hogy a II.r. vádlottat I. r. vádlott túszul ejtette volna.

Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a védő a 2005. évi 167. számú eseti döntésre, melyben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a puszta jelenlét nem alapozza meg a bűnsegédi minőség megállapítását.

Kitért a védő ezen túlmenően arra is, hogy II.r. vádlottnak nem volt kötelessége megakadályozni az I.r. vádlott cselekményét, hiszen ő az elvállalt szerepe szerint is pusztán passzív szemlélője volt az eseményeknek. A 2006. évi 139. eseti döntésben foglaltak szerint azonban a passzív jelenlét a bűnsegédi minőség és a szándékerősítő jelenlét megállapítására nem szolgálhat. Összességében ezek alapján elsődlegesen a II.r. vádlott felmentését indítványozta.