BH 2002.2.58 Nem érvénytelen az öröklési szerződés amiatt, hogy az örökhagyó azzal a - más eltartóval kötött tartási szerződés folytán - már elidegenített tulajdoni hányada örökléséről rendelkezett, ha a tartási szerződés megszüntetése iránt még életében pert indított [Ptk. 117. § (1) és (3) bek., 193. §, 227. § (2) bek., 234. § (1) bek., 586. § (1) bek., 589. § (2) bek., 653. §, 658. § (1) bek.].

A perbeli házas ingatlan 1/2 részben özv. M. F.-né, 1/2 részben ifj. M. F., az I. r. felperes tulajdonában állott, az I. r. felperes tulajdoni illetőségét az édesanyja haszonélvezeti joga terhelte. Az ingatlan két lakást foglalt magában. Az egyik egy két szobás, konyhás, fürdőszobás lakás volt, ezt használta özv. M. F.-né, a másik egy ún. "minigarzon", amelyet eredetileg az I. r. felperes céljaira alakítottak ki, de az I. r. felperes az édesanyjával megromlott viszonya miatt azt 1993-tól egyáltalán nem használta, az édesanyjával sem tartott kapcsolatot.

A II. r. felperes: E. I. gazdasági társasága 1987-ben bérbe vette a perbeli ingatlan udvarrészét, így ismerkedett meg özv. M. F.-nével, akinek alkalmi segítségeket nyújtott, majd 1992. február 1-jén tartási szerződést kötött vele az ingatlan 1/2 illetőségére. Ezt a szerződést 1993. január 28-án nyújtotta be a földhivatalhoz bejegyzés végett, a tulajdonjog bejegyzésére 1994. június 7-e előtt, de pontosan meg nem állapítható időpontban került sor.

1994. február 16-án özv. M. F.-né a fenti 1/2 ingatlanilletőségre öröklési szerződést kötött G. J. alperessel. Azt az alperes sem vitatta, hogy az ingatlan-nyilvántartásból már a szerződéskötés előtt tudomást szerzett az ingatlanilletőségre tartási jog címén feltüntetett széljegyről, amit özv. M. F.-nének is megemlített, de az örökhagyó közölte, hogy tartási szerződést nem kötött, így ezt követően sor került az öröklési szerződés megkötésére. Az öröklési szerződés az I. r. felperes kitagadását is tartalmazta.

1994 májusában az alperes beköltözött a perbeli ingatlanba úgy, hogy özv. M. F.-né a minigarzont foglalta el, és az alperes a kétszobás lakrészt használta.

1994. október 20-án özv. M. F.-né a tartási szerződés megszüntetése iránt pert indított. Az ügyben az elsőfokú bíróság az 1995. július 3-án meghozott ítéletével a tartási szerződést megszüntette, és kötelezte özv. M. F.-nét 360 000 forint "megfelelő kielégítés" megfizetésére, ami a jelen per II. r. felperese részére az általa nyújtott szolgáltatások ellenértéke volt. Az elsőfokú ítélet ellen az eltartó fellebbezett az ellenérték mértékének felemelése iránt.

1995. július 19-én özv. M. F.-né meghalt, ezért a tartási szerződés megszüntetése iránti per a fellebbezési szakban félbeszakadt.

Ifj. M. F. és E. I. mint I. és II. r. felperesek még 1994. november 22-én pert indítottak M. F.-né és G. J. alperesek ellen az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Arra hivatkoztak, hogy az öröklési szerződés semmis, mert az I. r. alperes olyan tulajdonjogot ruházott át, ami őt nem illette meg, a szerződés jogszabályba ütközik, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága miatt is érvénytelen, az alaki kellékeknek sem felel meg, és a kitagadási ok sem áll fenn, végül kérték az ingatlan G. J. alperes általi kiürítésének elrendelését. Ez az eljárás M. F.-né halálával 1995. július 19-én szintén félbeszakadt.

Özv. M. F.-né halála után a közjegyző által 1995. október 16-án kiállított öröklési bizonyítvány szerint az örökhagyó törvényes örököse az I. r. felperes, az ingatlan vonatkozásában az öröklési szerződés alapján az alperes.

A felperesek kérelmére folytatódó eljárásban a felperesek keresetüket változatlanul fenntartották, az I. r. felperes keresetét kiterjesztette, és használati díjat is követelt az alperestől.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó és az alperes között 1994. február 16-án létrejött öröklési szerződés érvénytelen. Indokolása szerint a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése értelmében átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni, a (3) bekezdés pedig kimondja, hogy az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A tartási szerződéssel a II. r. felperes által szerzett tulajdonjog az alperes saját előadása szerint már az öröklési szerződés megkötése előtt széljegyként szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, arról az alperes tudott. A II. r. felperes a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét 1993. január 20-án nyújtotta be a földhivatalhoz, a bíróság pedig a II. r. felperes tulajdonjogának keletkezési időpontját a bejegyzési kérelem dátumával azonosnak tekintette.

A bíróság megállapította, hogy 1994. február 6-án, az öröklési szerződés megkötésekor néhai M. F.-né nem rendelkezett a perbeli ingatlan vonatkozásában 1/2 tulajdoni illetőséggel. Nem fogadta el azt az alperesi védekezést, hogy amennyiben a tartási szerződés megszűnik, az öröklési szerződés hatályosul, hiszen azzal néhai M. F.-né ismét tulajdonossá válik, mert a tartási szerződés megszüntetése iránti per eredményessége esetén a tulajdonjog a megszűnést kimondó határozat jogerőre emelkedése napján száll vissza az eltartóra, így a szerződés megkötésekor id. M. F.-né semmiféleképpen nem volt tulajdonos. Ezért az ingatlan 1/2 illetőségéről nem rendelkezhetett, tőle érvényesen nem lehetett tulajdonjogot szerezni, a szerződés a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése szerint lehetetlen szolgáltatásra irányult, tehát az a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján semmissége miatt volt érvénytelen.