BH 2021.12.334 A végintézkedés keltezésének a téves megjelölése önmagában a végintézkedés érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem - szükség esetén - a valóságos adatok bizonyításának az útját nyitja meg [2013. évi V. tv. (Ptk.) 7:17. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék Pf.632085/2020/10., Kúria Pfv.21181/2020/5. (*BH 2021.12.334*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes édesanyja (a továbbiakban: örökhagyó) a 2015. május 28. napjára keltezett végrendeletében a tulajdonát képező ingatlant (a továbbiakban: perbeli ingatlan) és minden ingó vagyonát az alperesre hagyta, mivel ő ápolja és gondozza betegségében a saját lakásában, ő az egyetlen támasza.

[2] Az örökhagyó a végrendeletben kinyilatkoztatta, hogy a felperessel semmilyen kapcsolatot nem tart, az öröklésből kitagadja a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:78. § (1) bekezdés b), d) és g) pontjai és a (2) bekezdése alapján. A kitagadás okaként azt jelölte meg, hogy a felperes vele nem törődik, nem ápolja és nem gondoskodik róla, holott súlyos beteg, továbbá korábban több esetben bántalmazta részegen, és bár őt tisztességgel felnevelte, anyagilag támogatta, de a felperes durván bánt vele és hálátlanul viselkedett.

[3] A végrendeletet annak keltezése időpontjában egy ügyvéd szerkesztette meg, azt az alperes részére zárt borítékban átadta, majd pedig az alperes azt az örökhagyónak adta át. Az örökhagyó és a két tanú néhány nap múlva írta alá a végrendeletet.

[4] Az örökhagyó tulajdonát képezte korábban egy másik ingatlan, amelyet 2015. január 15-én 10 300 000 forint vételárért eladott. Az örökhagyó a perbeli ingatlant 2015. április 15-én vette meg 9 300 000 forint vételárért.

[5] Az örökhagyó a halálát megelőzően rosszindulatú húgyhólyagdaganat betegségben szenvedett, őt az alperes a saját lakásában gondozta. A felperes az örökhagyóval utoljára 2015 márciusában találkozott, azt követően telefonon tartották a kapcsolatot.

[6] Az örökhagyó 2015. június 7-én elhunyt.

[7] A közjegyző hagyatékátadó végzésével hagyatékként a perbeli ingatlant az alperesnek adta át.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes végleges keresetében elsődlegesen a 2015. május 28. napján kelt végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte a Ptk. 7:17. § (1) bekezdés b) pontja, a 7:18. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 7:19. § (1) és (3) bekezdése alapján, és kérte elrendelni a perbeli ingatlanra a tulajdonjoga 1/1 arányú bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba öröklés címén. Arra hivatkozott, hogy a végrendeletet nem az örökhagyó írta alá; nem két tanú együttes jelenlétében írta alá; nem akkor és nem ott készült a végrendelet, ahogy az okirat tartalmazza; nem állapítható meg, hogy az örökhagyó ismerte-e a tanúkat, a tanúk az örökhagyó személyazonosságának tanúsítására nem voltak képesek. Állította, hogy az alperes közreműködött a végrendelet készítésében, az ügyvéd neki adta át a végrendeletet, az alperes engedte be a tanúkat a lakásba, mert az örökhagyó mozgásképtelen volt. A felperes vitatta, hogy az örökhagyó végrendelkezni akart volna, illetve előadta, hogy az örökhagyó a betegségéből kifolyólag olyan állapotban volt, hogy akarata nem irányulhatott ilyen tartalmú végrendelet készítésére, betegsége befolyásolta abban, hogy végrendeletet tegyen, ezért a végrendelet a Ptk. 7:40. § (1) bekezdés a) pontja alapján is érvénytelen.

[9] A felperes másodlagosan a végrendelet részleges érvénytelenségének megállapítását kérte a kitagadására vonatkozó rész tekintetében, és kérte a kötelesrésze kiadását akként, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5 300 000 forint megfizetésére.

[10] Előadta, hogy a megjelölt kitagadási okok teljes mértékben alaptalanok, soha nem bántalmazta az örökhagyót, ápolni pedig azért nem tudta, mert az alperes eltitkolta előle az örökhagyó betegségét és megakadályozta a kapcsolattartást. A végrendeletben hivatkozott - a Ptk. 7:78. § (1) bekezdés d) és g) pontban írt - okok nem fedik a valóságot, a Ptk. 7:78. § (1) bekezdés b) pontja szerint hivatkozott bűncselekményt nem követett el, és a (2) bekezdés szerinti durva hálátlanságról sem tud.

[11] A felperes kérte továbbá az alperest arra kötelezni, hogy adja ki a részére az örökhagyó ingóságait, személyes tárgyait 460 000 forint értékben.

[12] A felperes hivatkozott arra is, hogy a hagyaték tárgyát képezte az örökhagyó korábbi ingatlanának eladási ára és a perbeli ingatlan vételára közötti vételár-különbözet is. Azt állította, hogy ebből 1 000 000 forint az alperes birtokába került, és elsődlegesen ennek megfizetésére kérte kötelezni az alperest a végrendelet érvénytelensége esetére, másodlagosan - a kitagadás érvénytelensége esetére - kötelesrész címén kérte kötelezni az alperest az összeg egyharmad részének megfizetésére. Vállalta az alperes által megfizetett hagyatéki terhek beszámítását és az általa megfizetett közös költség összegének elszámolását.

[13] Az alperes a kereset elutasítását kérte, a felperes által megjelölt valamennyi érvénytelenségi ok tekintetében vitatta a végrendelet érvénytelenségét, és állította a kitagadási okok fennállását.

[14] Előadta, hogy a felperes és az örökhagyó kapcsolata nem volt jó, a felperes az örökhagyóval még betegsége alatt is agresszív, követelőző volt, trágárul beszélt vele és kihasználta anyagilag. Az örökhagyó 2015 márciusában felhívta a felperest azzal, hogy kórházban van, a felperes azonban nem látogatta meg. Hivatkozott arra, hogy az örökhagyót 2015. április 3. napjától a saját lakásában ápolta, az örökhagyó fekvőbeteg volt, etetni, pelenkázni, mosdatni kellett.

[15] Állította, hogy az örökhagyó 2015 májusában telefonon ügyvéddel megbeszélte, hogy végrendeletet kíván készíteni, ekkor a lakásból kimenni már nem tudott, de telefonon elmondta, hogy mi a végakarata. Előadása szerint az ügyvéd neki zárt borítékban átadta a végrendeletet, amelyet ő az örökhagyó részére átadott, majd az örökhagyó kérésére felkért két tanút annak igazolására, hogy az okiratot előttük írja alá. 2015. május 30. napján a tanúk megérkezése után ő a lakásból elment, majd visszatérve az örökhagyó közölte vele, hogy a javára végrendelkezett.

[16] Az ingó kiadása iránti keresetet is vitatta arra hivatkozással, hogy a felperes az örökhagyó halála után annak minden holmiját elvitte. Az alperes vitatta azt is, hogy a vételár-különbözettel ő rendelkezett volna.

[17] A kötelesrész iránti igény pénzben történő kiadására vonatkozó keresetnek helyt adás esetére az általa kifizetett 496 076 forint közös költség erejéig beszámítással élt.

Az első- és másodfokú ítélet

[18] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli végrendelet érvénytelen, és megkereste a földivatalt a perbeli ingatlan vonatkozásában a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[19] Az alaki érvénytelenségi okok körében a bizonyítási eljárás alapján - egyéb, a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képező megállapítások mellett - megállapította, hogy az alperes nem működött közre a végrendelkezésben oly módon, hogy magatartása a végrendelet tartalmának érdemi befolyásolására alkalmas lehetett. Kifejtette: önmagában az, hogy az alperes az ügyvédtől zárt borítékban elhozta az elkészített végrendeletet és azt az örökhagyónak átadta, továbbá az örökhagyó kérésére felkért két személyt, hogy vegyenek részt a végrendelet aláírásánál, majd őket a lakásba beengedte, nem minősül olyan magatartásnak, amely a végrendelet tartalmára érdemi kihatással lehetett, és a bizonyításra köteles felperes sem bizonyított egyéb érdemi - a végrendelet tartalmára befolyással bíró - magatartást.