A Szekszárdi Törvényszék Mf.20034/2014/3. számú határozata munkabér megfizetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 8. §] Bírók: Csábráki Hajnalka, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita

Szekszárdi Törvényszék

10.Mf.20.034/2014/3. szám

A Szekszárdi Törvényszék a dr. Maróti Gyöngyvér ügyvéd (cím.) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a Kiss Ügyvédi Iroda cím.) és a dr. Katzirz Béla ügyvéd (cím.) által képviselt alperes neve és címe szám alatti székhelyű alperes ellen munkabér megfizetése iránti munkaügyi perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.147/2014/5. számú ítélete ellen az alperes 7. sorszámú fellebbezése alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyja.

Az alperes köteles megfizetni a felperesnek 15 nap alatt 32.500,- (azaz harminckettőezer-ötszáz) forint fellebbezési perköltséget,

az államnak az illetékügyekben eljáró adóhatóság felhívására 102.600,- (azaz egyszázkettőezer-hatszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a 2011. augusztus 10. napján kelt munkaszerződés szerint került alkalmazásra az alperesnél csőszerelő munkakörben akként, hogy külföldi kiküldetés esetén az alperes költségtérítést fizet, a külföldön megszerzett jövedelem után az alperes ország neve1ban számolja el és fizeti meg a jövedelemadót. Az alperes a felperest gipszkartonozó munkakörben, németországi munkaterületen foglalkoztatta.

A felek 2011. november 15. napjával a munkaviszonyt írásban közös megegyezéssel megszüntették, az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2011. november 1. - 2011. november 15. napja közötti időszakra meg nem fizetett jövedelemhányadot a felperesnek átutalja, megküldi kilépő papírjait. A felperes kijelentette, hogy bármely jogcímen járó díjazást az alperes részére megfizetett, az alperessel szemben követelése nincs, egymással teljes körűen elszámoltak.

Az alperes 2011. november 23. napján az alperes bankszámlájára 38.775,- forintot utalt.

A felperes keresetében a 2011. augusztus 11. - 2011. november 15. napja közötti időszakra elmaradt munkabére megfizetését kérte az alperestől 2011. augusztus hónapra 1.008,- Euro, 2011. szeptember hónapra 1.584,- Euro, 2011. október hónapra 1.309,- Euro, 2011. november hónapra 618,26,- Euro összegben és annak járulékait, valamint kilépő iratainak a kiadását, mely utóbbi kötelezettség teljesítését a per során a felperes elismerte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A helységnév1 Törvényszék ügy száma1. számú végzésével a közigazgatási és munkaügyi bíróság korábbi ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította a felek fellebbezési perköltségének 15.000-15.000,- forintban megállapítása mellett.

A megismételt eljárásban felperes keresetét a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodás semmisségére is hivatkozva tartotta fenn és tőkekövetelése után a kamat mértékét 2014.június 5. napjától 0,15%-os mértékben jelölte meg.

Az elsőfokú ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4.519,26 euro elmaradt munkabért, és annak 2011. október 15. napjától az bank neve1 kamatait, 65.000,- forint perköltséget, meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest az államnak 77.000,- forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.

Az ítélet indokolása szerint a felperes következetesen állította, hogy a keresetével támadott megállapodás megkötésére ország neve1ban került sor és annak megkötési időpontja sem felel meg a valóságnak, továbbá, hogy annak aláírására azért került sor részéről, mert K. S. anélkül nem hozta volna haza ország neve2ra. Az alperes a felperesnek e tényelőadását nem vitatta. Az elsőfokú bíróság szerint ez az alperes tisztességtelen eljárásának voltát jelenti. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint nem állapítható meg a megállapodás érvényessége, ha a munkáltató a munkaviszony megállapodással megszüntetésére, munkabér kifizetésére vonatkozó jogosultságát nem rendeltetésszerűen gyakorolta. Az ilyen megállapodás semmis, amit a bíróság hivatalból vesz figyelembe, ezért az okiratot az 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 8. § (1) bekezdése szerinti semmisség szempontjából értékelte. Az okirat nem tartalmaz konkrétumokat a felperesnek még járó munkabér összegére, a ki nem fizetett munkabérrel érintett időszakra, sem a szabadság megváltásra. Az ilyen tartalmú okirat a bírói gyakorlat alapján semmis, erre tekintettel a felperes követeléséről nem mondott le. Ezt támasztja alá az is, hogy a felperes 2011. novemberében nem mondhatott le az akkor még bérszámfejtésre sem került munkabéréről. A felperes részére 2011. október hónapra 1.309,- eruo, november hónapra 718,26 euro került bérszámfejtésre akként, hogy felperes elismerte 100,- euro K. S. útján megfizetését. A felperes 2011. augusztusában és szeptemberében is végzett munkát az alperesnek külföldön, az alperes viszont csak magyarországi munkabért fizetett részére.

A felperes által aláírt átvételi elismervényekkel kapcsolatban folyamatban volt büntetőeljárásban megállapítást nyert azok hamis volta, az okiratokat K. S. készítette és használta fel 833.613,- forint felperes részére kifizetésről szólóan, mely összeg annak a 2.900,- euronak felel meg, amelyet K. S. 2011. október 15. napján munkabér előlegként vett fel, tehát az elismervények alapján felperes számára kifizetettnek nem tekinthető az összeg. Utalt arra is, hogy az elismervény 2011. augusztus és szeptember hónapokra kifizetésről nem is tartalmaz adatot. Az alperes tehát nem bizonyította a felperes számára a felperes által követelt munkabér kifizetését.

A felperes által indítványozott L. L. E. tanú meghallgatását szükségtelennek tartotta, mert a beszerzett büntetőiratokban megtalálható a tanú vallomása, a szintén meghallgatni kért Cs. G. tanú meghallgatása pedig akadályba ütközött, mert külföldön tartózkodott. Az alperes által beszerezni kért ügyirat száma2 számú ügy irataira nem volt szükség, mert bár a két ügyben szerepelő munkáltató tulajdonosi köre azonos, a perbeli jogviták eltérőek.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását a kereset elutasításával és a felperes perköltségben marasztalásával kérte.