BH 1999.5.207 Nyomozati tevékenység során okozott kár megtérítésére való kötelezés feltételei [Ptk. 349. és 339. § (1) bek.].

A felperes keresetében hatósági jogkörben okozott 399.840 forint kára megfizetésére kérte a rendőr-főkapitányság alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes alkalmazottai úgy végeztek halaszthatatlan nyomozási cselekményt, hogy megakadályozták a szállításra előkészített halak oxigénnel való ellátását szolgáló palack cseréjét, s ezáltal azok elpusztultak.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy alkalmazottai jogszerűen jártak el. A kár bekövetkezését is vitatta.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes öt halőr alkalmazottja 1994. október 24-én a víztározónál tartózkodott, amikor állampolgári feljelentésre a kora délutáni időpontban megjelentek az alperes alkalmazottai, és nyomozati eljárás keretében lefoglalták az engedély nélkül tartott vadászpuskát, a szovjet gyártmányú kispuskát és a lőszereket. Ezt követően a négy halőrt gyanúsítottként - kihallgatás céljából - előállították. A nyomozás vezetője megengedte, hogy a telep őrzésére egy személy, L. M. a helyszínén maradjon. A kihallgatás a kunhegyesi rendőrőrsön 17 óra körül kezdődött, és folyamatosan tartott. A már kihallgatott személyek elhagyhatták a rendőrség épületét. Az eseményről T. P. telepvezető halőr értesítette a felperes ügyvezetőjét, M. J.-t, aki a fiával együtt késő este érkezett a telepre. Erre az időpontra az alperes nyomozója személygépkocsival visszahozta D. Gy. halőrt, hogy felváltsa L. M.-et, akit szintén gyanúsítottként kívántak meghallgatni. L. M.-mel együtt M. J.-t is előállította a nyomozó. A felperes alkalmazottai még ekkor sem közölték a nyomozókkal, hogy a telepen a halszállító teherautón lévő tartályoknál a kiürült oxigénpalackot ki kellene cserélniük.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a rendőri intézkedéssel összefüggő halpusztulást mint károsodást nem tudta bizonyítani. A felperesi dolgozókon kívül érdektelen tanú, de alperesi alkalmazott sem látta, hogy a felperes a nyomozás éjszakáján valóban a csatornába engedte le a 2352 kg haltetemet, amelyet állítólag a madarak rövid időn belül, nyom nélkül eltüntettek.

Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes az ítélet megváltoztatásával a keresete szerint kérte az alperest marasztalni. Nem vitatta a rendőri intézkedés jogszerűségét, de azt állította, hogy az szakszerűtlenül történt, mert a nyomozás során annak vezetője nem gondoskodott az érintett vagyon megóvásáról, és ezt a felperesi alkalmazottak számára sem tette lehetővé. Amennyiben ugyanis megengedte volna két személynek a helyszínen maradását, vagy a halaknak a tározóba való visszaengedését, úgy a felperes nem károsodott volna. Az elsőfokú bíróság azt sem vette figyelembe, hogy az alperes, illetve felettes szerve a pert megelőzően nem vitatta a kár bekövetkezését.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.