A Budapest Környéki Törvényszék Bf.195/2017/18. számú határozata közveszéllyel fenyegetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 338. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 323. §, 325. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 360. §, 361. §, 362. §, 371. §, 376. §]

A Törvényszék mint másodfokú bíróság a Bf. számú ügyben, a 2017. év június hó 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A közveszéllyel fenyegetés bűntette miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Járásbíróság 2017. év február hó 21. napján kihirdetett .B. számú ítéletét megváltoztatja.

I. rendű és II. rendű vádlottakat a 6 rendbeli, társtettesként elkövetett közveszéllyel fenyegetés (Btk. 338.§ (1) bekezdés) bűntette miatt ellenük emelt vád alól felmenti.

Az elsőfokú eljárásban helyesen összesen 9.495 (kilencezer-négyszázkilencvenöt) forint bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel.

Az ítélet ellen az ügyész a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezést jelenthet be.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság I. rendű és II. rendű vádlottat 6 - 6 rendbeli, társtettesként elkövetett közveszéllyel fenyegetés (Btk. 338.§ (1) bekezdés) miatt 300-300 óra - fizikai munkakörben teljesítendő - közérdekű munka büntetésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy a közérdekű munkát milyen rendszerességgel kötelesek a vádlottak végezni, valamint arról, hogy amennyiben a közérdekű munkát önhibájukból nem végzik el, azt szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Határozott továbbá a járulékos kérdésekről, ennek körében az eljárás során a felmerült bűnügyi költség megfizetésére I. rendű és II. rendű vádlottat egyetemlegesen kötelezte.

A járásbíróság ítéletének kihirdetését követően az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

Az ítélet kihirdetésekor jelen lévő - I. rendű és II. rendű vádlott közös védője -, a kihirdetést követően mindkét vádlott javára felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, melyet a fellebbviteli nyilvános ülés napján benyújtott fellebbezés kiegészítésében részletesen is indokolt.

II.rendű vádlott az ítélet kihirdetését követően, ugyancsak felmentése érdekében jelentett be fellebbezést, melyet később írásban ugyancsak indokolt.

Az ítélet kihirdetése előtt I. rendű vádlott, más ügyéből kifolyólag bűnügyi őrizetbe került, így azon nem tudott megjelenni.

Az elsőfokú bíróság ezen tény ismerete ellenére, távollétében hozott ítéletet, melyet vele kézbesítés útján közölt. Azt I.rendű vádlott saját kezűleg vette át.

Sem az ítélet, sem az elsőfokú iratok nem tartalmazták azonban, hogy I. rendű vádlott kioktatásra került volna a Be. 325.§ (2) bekezdésében foglalt jogáról, illetőleg a Be. 325.§ (3) bekezdésében foglaltakról.

I. rendű vádlott az ítélet kézhezvételét követően, törvényes határidőn belül, saját jogán nem jelentett be fellebbezést.

A Főügyészség Bf. számú átiratában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárása során, az értékelési körébe vont valamennyi bizonyítékot, mely a vádlottak büntetőjogi felelősségéről való döntéshez szükséges.

A tényállást a bizonyíték okszerű és a logika szabályainak is mindenben megfelelő mérlegelésével, megalapozottan, a Be. 351.§ (2) bekezdésében meghatározott hibáktól mentesen állapította meg, így az a másodfokú eljárás során megítélése szerint irányadó.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, a vádlottak bűnösségére vont következtetés helytálló, az általuk elkövetett cselekmény minősítése is törvényes, az anyagi jogszabályoknak megfelelő.

A járásbíróság a bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel, azokat súlyuknak megfelelően értékelte, míg a vádlottakkal szemben kiszabott büntetés neme és mértéke is törvényes.

II. rendű vádlott és a vádlottak közös védőjének felmentésre irányuló fellebbezését alaptalannak tartotta, az az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, mely megalapozott tényállás mellett, új bizonyíték hiányában, a tényálláshoz kötöttség elve miatt eredményre nem vezethet.

Mindezekre tekintettel, a Be. 371.§ (1) bekezdése alapján, az elsőfokú bíróság ítéletének, a Be. 360.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti, tanácsülésen történő helybenhagyására tett indítványt.

II. rendű vádlott fellebbezése indokolásának - az ügyre vonatkozóan előadott lényege szerint -, megerősítésre került az ügyben kihallgatott tűzszerész által is azon vádlotti álláspont, mely szerint az elhelyezett tárgy nem volt bomba imitáció, nem is keltette annak látszatát sem, továbbá nem kellett hatástalanítani, illetőleg felrobbantani.

Kifejtette azt is, hogy az eljárás során kiderült ugyan a vélemény-nyilvánítás eszközeként elhelyezett tárgyakról, hogy objektíve alkalmasak lettek volna bomba álcázására is, azonban mindez nem igazolja azon feltevést, hogy a tárgyak célzatosan bomba látszatát keltették volna. Amennyiben elfogadná az elsőfokú bíróság azon okfejtését, miszerint a bomba látszatának keltéséhez semmilyen külső jelre nincs szükség - mert a ruházat vagy egy levél is rejthet bombát -, ez oda vezetne, hogy bármelyik biztonsági őr, a puszta szimpátia hiánya miatt bárkit a börtönbe juttathatna.

Tévesen állapította meg továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottak végignézték, ahogy a rendőrség kiszáll a helyszínre, és a tűzszerészek komoly erőket mozgatva intézkednek, ugyanis ő csak a büntetőeljárás során értesült a tűzszerészek jelenlétéről.

Valamint I.rendű vádlott ugyan nem vitatta, hogy a téglatestek kihelyezése után kint volt a helyszínen, azonban az elsőfokú eljárás során nem terjedt ki arra vonatkozóan bizonyítás, hogy milyen kommunikáció zajlott le I.rendű vádlott s a helyszínen tartózkodók között.

A tanú pártatlanságát megkérdőjelezhetőnek vélte, hivatkozva arra, hogy elképzelhető, hogy nem szimpatikus számára a mozgalmuk tevékenysége.

Végül kitért arra is, hogy nem lehet összehasonlítani egy repülőtér biztonsági ellenőrzését egy banki épületével, ahol átvilágító készülék sem áll rendelkezésre.

A védő a Be. 323.§ (4) bekezdésében foglaltak ellenére, fellebbezésének indokolását csak a fellebbviteli nyilvános ülés napján küldte meg faxon, majd csatolta a nyilvános ülésen több példányban is.

Így a törvényszék azt a főügyészség részére, esetleges észrevétel megtétele érdekében megküldeni már nem tudta.

A Be. 360.§ (4) bekezdése szerint, arra jogosult által megtett indítvány alapján, a törvényszék az ügyet a Be. 361.§ (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta felül.

A főügyészség a fellebbviteli nyilvános ülésen, a Be. 362.§ (2) bekezdésében foglalt jogával élve nem vett részt, figyelemmel arra, hogy álláspontját írásban már kifejtette.

A védő a fellebbviteli nyilvános ülésen az írásban benyújtott fellebbezésével egyezően szólalt fel, és tette meg indítványait.

Kifejtette, hogy a járásbíróság anyagi jogalkalmazási hibát vétett, mikor a vádlottak bűnösségét a terhükre rótt cselekményekben megállapította. Utalt ennek indokaként a már védőbeszédében előadottakra.