EBD 2016.12.B17 Az ingók gazdasági tevékenység keretében történő értékesítésére vonatkozó szigorúbb adózási szabály csak a módosítás hatályba lépése után kifejtett magatartásokra vonatkozik, ez irányadó a büntetőjogi következményekre nézve is [Btk. 396. §; Szja. tv. 58. § (1)-(8) bek.; 2/2016. (II. 8.) AB határozat].

[1] A járásbíróság a 2014. december 3. napján kelt ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki

[2] - folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) és (3) bek. a) pont] és

[3] - folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §).

[4] Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, melyet börtönben rendelt végrehajtani.

[5] A vádlottat 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

[6] Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

[7] Az ügy másodfokra érkezését követően a törvényszék az ügyet tárgyalásra tűzte és 2015. május 15. napján az ügyben tárgyalást tartott. Ezen a tárgyaláson az eljárást felfüggesztette és alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett a Kúria 3/2013. Közigazgatási és Munkaügyi Jogegységi Határozat alaptörvény-ellenességének megállapítása végett, ugyanis az elsőfokú ítélet lényegében ezen alapult. Az elsőfokú ítéletet megalapozó igazságügyi könyvszakértői vélemény - fenti jogegységi határozat alapján - az önálló tevékenységből származó jövedelem adószabályai alapján állapított meg a vádlott terhére áfa, szja., EHO adónemekre összesen 29 556 000 forint adóhiányt.

[8] A törvényszék indítványának eredményeképpen az Alkotmánybíróság 2016. február 2-i keltezéssel meghozta a III/1637/29/2015. számú határozatát, amellyel megállapította az 1995. évi CXVII. tv. szabályainak a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző [az Szja. tv. 58. §-ának (8) bekezdése 2012. január 1-jén lépett hatályba] - az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló - 3/2013. Közigazgatási-Munkaügyi Jogegységi Határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot 2014. január 24. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette. Ezzel együtt az Alkotmánybíróság elrendelte ezen Közigazgatási-Munkaügyi Jogegységi Határozat alkalmazásával lefolytatott és jogerősen befejezett büntetőeljárások felülvizsgálatát.

[9] A jogegységi határozat meghozatalát követően a törvényszék elrendelte az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény kiegészítését. Ennek eredményeképpen az igazságügyi könyv-, adó- és járulékszakértői vélemény kiegészítést nyújtott be.

[10] A főügyészség végindítványában indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a törvényszék változtassa meg, a vádlott bűnösségét költségvetési csalás bűntettében mondja ki, amely a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősül, továbbá állapítsa meg a vádlott bűnösségét 2 rb. magánokirat felhasználás vétségében, amely a Btk. 345. §-ába ütközik és aszerint minősül.

[11] Indítványozta, hogy a törvényszék a vádlottal szemben kiszabott büntetést enyhítse.

[12] Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának módosítását a másodfokú eljárásban benyújtott szakértői vélemény kiegészítése alapján.

[13] A védő a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. Indítványozta, hogy a törvényszék az alkotmánybírósági határozat figyelembevételével járjon el.

[14] A minősítés megváltoztatásáért és az enyhítésért bejelentett fellebbezések és indítványok megalapozottak voltak.

[15] A törvényszék a felülbírálat eredményeképpen megállapította azt, hogy a járásbíróság a büntetőeljárás lefolytatása során az eljárási szabályokat megtartotta. A rendelkezésre álló bizonyítékokat feltárta, azokat mérlegelési jogkörébe vonta.

[16] Mindezek alapján helytállóan állapította meg azt, hogy a vádlott a védekezésével ellentétben adómegkerülő magatartást tanúsított, amikor az általa összegyűjtött fémhulladékot oly módon értékesítette, hogy arra tíz magánszemélyt használt fel abból a célból, hogy saját adóbevallási és befizetési kötelezettségét megkerülje.

[17] Az alkotmánybírósági eljárás eredményeképpen a törvényszék ismételt szakértői vizsgálatot rendelt el, a szakértői vizsgálat eredményét pedig elfogadta.

[18] Mindezek alapján a törvényszék a járásbíróság által megállapított tényállást a 2016. március 29-én kihirdetett ítéletében a következőkkel módosította:

[19] A vádlottnak az általa saját, illetve más magánszemélyek nevében 2008. és 2011. év között az 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja.) 58. § (1)-(7) bekezdés - az ingóvagyontárgy átruházásából származó jövedelem szabályai - alapján az alábbi személyi jövedelem adófizetési kötelezettségei keletkezett:

[20] 2008-ban 324 538 forint, 2009-ben 175 000 forint,

[21] 2010-ben 1 081 624 forint,

[22] 2011. évben 1 344 450 forint. Ez összesen 2 925 717 forint, amelyből a rá érvényes 182 000 forintos szja kedvezmény levonását követően 2 743 717 forintot kellett volna megfizetnie áfa és EHO adónemben, a vádlottat fizetési kötelezettség nem terhelte.

[23] A továbbiakban a törvényszék a Be. 252. § (1) bekezdése alapján az így módosított tényállást bírálta felül, amelyről megállapította, hogy a módosítást követően a Be. 351. § (2) bekezdésében leírt egyetlen megalapozatlansági hibában sem szenved.

[24] Az elsőfokú bíróság megfelelő következtetést vont le a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítésének megállapítása során a törvényszék a már módosított összegeket vette figyelembe, ezért kimondta a vádlott bűnösségét 1 rb. a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében, továbbá 2 rb. hamis magánokirat felhasználásának vétségében, amely a Be. 345. §-ába ütközik és aszerint is minősül.

[25] A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság jórészt helyesen tárta fel. Az enyhítő körülményként értékelt beismerő vallomásról a törvényszék megállapította, hogy az rendkívül csekély súlyban vehető figyelembe.

[26] Az alkalmazandó joghátrány megállapítása során elsősorban azt a tényt kellett szem előtt tartani, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 29 556 000 forint elkövetési értékhez mérten a vádlottat terhelő adóhiány összege jelentősen módosult, mivel az 2 743 071 forint. Ez jelentősen csökkentette az elkövetett cselekmény tárgyi súlyát, ugyanakkor azonban továbbra sem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vádlott büntetett előéletű, cselekményét 4 éven át nyúló időintervallumban, kitartó elkövetési szándékkal valósította meg, amelynek véghezvitelébe számos más magánszemélyt is bevont.

[27] Mindezek alapján a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez okvetlenül szükséges a szabadságvesztés alkalmazása. Azt a tényt, hogy a cselekmény tárgyi súlya lényegesen csekélyebb lett az elsőfokú elbíráláshoz mérten, a halmazati büntetés időtartamába és a felfüggesztés méltányosságának alkalmazásában kellett a törvényszéknek megjelenítenie.

[28] A törvényszék az irányadó büntetési keretek között a vádlottal szemben 1 éves börtönbüntetést szabott ki, amelynek végrehajtását - figyelemmel a felmerült enyhítő körülményekre és a cselekmény tárgyi súlyára, valamint a jelentős időmúlásra - a Btk. 85. § (1) bekezdése alapján felfüggesztette. A próbaidő tartamát a Btk. 85. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között 2 évben határozta meg.

[29] Kimondta, hogy a szabadságvesztést a végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani és a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható a vádlott feltételes szabadságra. A felfüggesztésével összefüggésben értelemszerűen mellőzte a közügyektől eltiltás alkalmazását.

(Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 50/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Zalaegerszegen, 2016. március 29. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntető ügyben a Zalaegerszegi Járásbíróság 2014. december 3. napján kelt 14.B.602/2013/14. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a .

A vádlott bűnösségét költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja (2) bekezdés a) pontja] és 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §) állapítja meg.

Ezért őt halmazati büntetésül 1 (egy) szabadságvesztésre ítéli, melynek végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztést végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani, és a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra.

A közügyektől eltiltást mellőzi.

Az elsőfokú tárgyalás során a vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét 76.594,- (hetvenhatezer-ötszázkilencvennégy) forintban állapítja meg, míg további 20.574,- (húszezer-ötszázhetvennégy) forint, és a másodfokú eljárás során felmerült 17.145,- (tizenhétezer-száznegyvenöt) forint bűnügyi költség az állam terhén marad.

I n d o k o l á s

A Zalaegerszegi Járásbíróság 14.B.602/2013/14. számú, 2014. december 3. napján kelt ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki

folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) és (3) bekezdés a) pont) és

folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §).

Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását börtönben rendelte végrehajtani.

A vádlottat 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

Meghatározta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap.

Kötelezte a vádlottat 97.168,- forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Zala Megyei Főügyészség Bfel. 198/2013/5. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására tett indítványt.

A főügyészség indítványozta, hogy a törvényszék a minősítés során felhívott jogszabályhelyet pontosítva állapítsa meg, hogy a vádlott terhére megállapított költségvetési csalás a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

A felmentésért bejelentett fellebbezés nem volt megalapozott.

Az ügy másodfokú érkezését követően a törvényszék az ügyet tárgyalásra tűzte és 2015. május 15. napján az ügyben tárgyalást tartott. Ezen a tárgyaláson az eljárást a Bf.110/2015/8. számú végzésével felfüggesztette és alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett a Kúria 3/2013. Közigazgatási és Munkaügyi Jogegységi Határozat alaptörvény-ellenességének megállapítása végett, ugyanis az elsőfokú ítélet lényegében ezen alapult. Az elsőfokú ítéletet megalapozó igazságügyi könyvszakértői vélemény - fenti jogegységi határozat alapján - az önálló tevékenységből származó jövedelem adószabályai alapján állapított meg a vádlott terhére ÁFA, SZJA., EHO adónemekre összesen 29.556.000,- forint adóhiányt.

A törvényszék indítványának rövid lényege az volt, hogy a 3/2013. számú Közigazgatási és Munkaügyi Jogegységi Határozat alkotmányellenes, tekintettel arra, hogy azzal a Kúria megsértette az alaptörvényben megfogalmazott hatalommegosztás elvét, mert jogértelmezés helyett jogot alkotott - ráadásul visszaható hatállyal - akkor, amikor a jogalkalmazó felé akként rendelkezett, hogy az Szja. tv. 58. § (8) bekezdésének utolsó mondatát figyelmen kívül kell hagyni.

A törvényszék indítványának eredményeképpen az Alkotmánybíróság 2016. február 2-i keltezéssel meghozta a III/1637/29/2015. számú határozatát, amellyel az 1995. évi CXVII. tv. szabályainak a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző - az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. Közigazgatási - Munkaügyi Jogegységi Határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot 2014. január 24. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette. Ezzel együtt az Alkotmánybíróság elrendelte ezen Közigazgatási - Munkaügyi Jogegységi Határozat alkalmazásával meghozott jogerős határozattal meghozott büntetőeljárások felülvizsgálatát.

A jogegységi határozat meghozatalát követően a törvényszék elrendelte az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény kiegészítését. Ennek eredményeképpen L. G. igazságügyi könyv-, adó- és járulékszakértő szakértői vélemény kiegészítést nyújtott be.

A vélemény beérkezését követően a törvényszék az ügyet ismételt tárgyalásra tűzte, ahol 2016. március 29. napján L. G. igazságügyi szakértőt meghallgatta. A szakértő az írásban benyújtott véleményt fenntartotta.

A lefolytatott bizonyítást követően a főügyészség képviselője perbeszédében az írásban benyújtott indítványt módosította. Végindítványában indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a törvényszék változtassa meg, a vádlott bűnösségét költségvetési csalás bűntettében mondja ki, amely a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősül, továbbá állapítsa meg a vádlott bűnösségét 2 rb. magánokirat felhasználás vétségében, amely a Btk. 345. §-ába ütközik és aszerint minősül.

Indítványozta, hogy a törvényszék a vádlottal szemben kiszabott büntetést enyhítse, vele szemben közérdekű munkát alkalmazzon, ezzel összefüggésben mellőzze a közügyektől eltiltás és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

Indítványozta az eljáró ügyész az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának módosítását a másodfokú eljárásban benyújtott szakértői vélemény kiegészítése alapján.

A védő a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. Indítványozta, hogy a törvényszék az alkotmánybírósági határozat figyelembe vételével járjon el, továbbá indítványt tett arra, hogy a bűnügyi költség megfizetésére se kötelezze a vádlottat.

A minősítés megváltoztatásáért és az enyhítésért bejelentett fellebbezések és indítványok megalapozottak voltak.

A törvényszék a felülbírálat eredményeképpen megállapította azt, hogy a járásbíróság a büntetőeljárás lefolytatása során az eljárási szabályokat megtartotta. A rendelkezésre álló bizonyítékokat feltárta, azokat mérlegelési jogkörébe vonta. A vádlott a bűncselekmény elkövetését tagadta, tagadásával szemben részletes bizonyítást folytatott le. Ennek során helytállóan vette figyelembe a vádlottat terhelő tanúk vallomását, valamint a rendelkezésre álló okiratokat, így különösen a vádlott által összegyűjtött fémhulladék leadásával keletkezett bevételi jegyeket, illetve L. G. igazságügyi könyvszakértő által összeállított szakértői véleményt.

Mindezek alapján helytállóan állapította meg azt, hogy a vádlott a védekezésével ellentétben adó megkerülő magatartást tanúsított, amikor az általa összegyűjtött fémhulladékot oly módon értékesítette, hogy arra tíz magánszemélyt használt fel abból a célból, hogy saját adóbevallási és befizetési kötelezettségét megkerülje.

A másodfokú eljárás során azonban a törvényszék észlelte azt, hogy a Kúria által meghozott 3/2013. számú közigazgatási-munkaügyi jogegységi véleménnyel kapcsolatban alkotmányos aggályok merülhetnek fel, ennek okából indította meg a fentebb már részletezett alkotmánybírósági eljárást.

Az alkotmánybírósági eljárás eredményeképpen a törvényszék ismételt szakértői vizsgálatot rendelt el, a szakértői vizsgálat eredményét pedig elfogadta.

Mindezek alapján a törvényszék a járásbíróság által megállapított tényállást a következőkkel módosította:

A vádlottnak az általa saját, illetve más magánszemélyek nevében 2008. és 2011. év között az 1995. évi CXVII. (SZA) tv. 58. § (1)-(7) bekezdés - az ingóvagyontárgy átruházásából származó jövedelem szabályai - alapján az alábbi személyi jövedelem adófizetési kötelezettségei keletkezett:

2008-ban 324.538,- forint, 2009-ben 175.000,- forint,

2010-ben 1.081.624,- forint,

2011. évben 1.344.450,- forint. Ez összesen 2.925.717,- forint, amelyből a rá érvényes 182.000,- forintos SZJA kedvezmény levonását követően 2.743.717,- forintot kellett volna megfizetnie. ÁFA és EHO adónemben, a vádlottat fizetési kötelezettség nem terhelte.

A továbbiakban a törvényszék a Be. 252. § (1) bekezdése alapján az így módosított tényállást bírálta felül, amelyről megállapította, hogy a módosítást követően a Be. 351. § (2) bekezdésében leírt egyetlen megalapozatlansági hibában sem szenved.

Az elsőfokú bíróság megfelelő következtetést vont le a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítésének megállapítása során a törvényszék a már módosított összegeket vette figyelembe, ezért kimondta a vádlott bűnösségét 1 rb. a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében, továbbá 2 rb. hamis magánokirat felhasználásának vétségében, amely a Be. 345. §-ába ütközik és aszerint is minősül.

A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság jórészt helyesen tárta fel. Az enyhítő körülményként értékelt beismerő vallomásról a törvényszék megállapította, hogy az rendkívül csekély súlyban vehető figyelembe.

Az alkalmazandó joghátrány megállapítása során elsősorban azt a tényt kellett szem előtt tartani, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 29.556.000,- forint az elkövetési értékhez mérten a vádlottat terhelő adóhiány összege jelentősen módosult, mivel a 2.743.071,- forint. Ez jelentősen csökkentette az elkövetett cselekmény tárgyi súlyát, ugyanakkor azonban továbbra sem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vádlott büntetett előéletű, cselekményét 4 éven át nyúló időintervallumban, kitartó elkövetési szándékkal valósította meg, amelynek véghezvitelébe számos más magánszemélyt is bevont.

Mindezek alapján a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez okvetlenül szükséges a szabadságvesztés alkalmazása. Azt a tényt, hogy a cselekmény tárgyi súlya lényegesen csekélyebb lett az elsőfokú elbíráláshoz mérten, a halmazati büntetés időtartamába és a felfüggesztés méltányosságának alkalmazásában kellett a törvényszéknek megjelenítenie.

A törvényszék az irányadó büntetési keretek között a vádlottal szemben 1 éves börtönbüntetést szabott ki, amelynek végrehajtását - figyelemmel a felmerült enyhítő körülményekre és a cselekmény tárgyi súlyára, valamint a jelentős időmúlásra - a Btk. 85. § (1) bekezdése alapján felfüggesztette. A próbaidő tartamát a Btk. 85. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között 2 évben határozta meg.

Kimondta, hogy a szabadságvesztést a végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani és a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható a vádlott feltételes szabadságra. A felfüggesztésével összefüggésben értelemszerűen mellőzte a közügyektől eltiltás alkalmazását.

Figyelemmel a vádlott bűnösségének megállapítására, a védelem érvelésével ellentétben indokoltan került sor a bűnügyi költséget terhelő rendelkezések meghozatalára, azonban ezt a törvényszéknek a szakértői vélemény módosítása okából korrigálnia kellett oly módon, hogy a Be. 338. § (1) és (2) bekezdése alapján 76.594,- forint megfizetésére kötelezte, míg 20.574,- forint és a másodfokú eljárásban felmerült 17.145,- forint a Be. 339. § (1) bekezdése alapján az állam terhén maradt.

A törvényszék a Be. 363. § (2) bekezdés b) pontja szerint megtartott tárgyaláson járt el, az elsőfokú bíróság döntését a Be. 372. § (1) bekezdése alapján változtatta meg.

Zalaegerszeg, 2016. március 29.

Dr. Rupa Melinda sk. a taáncs elnöke, Dr. Turopoli Tibor sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Kovács Rita sk. a tanács tagja

Záradék:

A Zalaegerszegi Járásbíróság 14.B.602/2013/14. számú ítélete a jelen ítéletben írt változtatással 2016. március 29. napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtandó.

Zalaegerszeg, 2016. március 29.

Dr. Rupa Melinda sk. a tanács elnöke

(Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 50/2016.)

* * *

A Zalaegerszegi Járásbíróság Zalaegerszegen a 2014. március 17., 2014. május 07., 2014. szeptember 08. és 2014. december 03. napján megtartott nyilvános folytatólagos tárgyalások alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A vádlott

b ű n ö s : folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében

[Btk. 396. § (1) és (3) bekezdés a) pont] és

folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében

[Btk. 345. §].

Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 2 (kettő) év szabadságvesztésre ítéli, melynek végrehajtási fokozata börtön.

2 (kettő) évre eltiltja a közügyek gyakorlásától.

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap.

Kötelezi a vádlottat az eljárás során felmerült 97.168 (kilencvenhétezer-egyszázhatvannyolc) forint bűnügyi költség Állam javára történő megfizetésére.

I n d o k o l á s

A Zalaegerszegi Járási Ügyészség B.577/2012/13. szám alatt emelt vádat a terhelttel szemben 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette és 1 rendbeli az 1978. évi IV. törvény 276. §-ába ütköző és aszerint minősülő magánokirat-hamisítás vétsége miatt.

A vádlott élettársi kapcsolatban él, három kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni, iskolai végzettsége szakmunkásképző, jelenleg álláskereső, jövedelemmel és vagyonnal nem rendelkezik, tartozása nincs, büntetett:

- a Lenti Városi Bíróság a 2.B.70/2009/33. számú, 2010. május 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével önbíráskodás bűntette miatt 216.000 forint pénzbüntetésre ítélte;

- a Zalaegerszegi Városi Bíróság a 14.Bk.306/2010/2. számú, 2010. szeptember 23. napján jogerőre emelkedett végzésével adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt 70.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A vádlott 2008-2011. években fémhulladék értékesítésével foglalkozott, amelynek során a részben Magyarországon, részben külföldön, Szlovéniában általa összegyűjtött fémhulladékot az A. Kft. k.-i telephelyén, a T. Kft. z.-i telephelyén, az M. Kft. sz.-i telephelyén, P. J. egyéni vállalkozó l.-i telephelyén, valamint N. F. egyéni vállalkozó l.-i telephelyén adta le.

A vádlott a leadott fémhulladékoknak csak kisebb részét értékesítette saját nevében, míg a fémhulladékok nagyobb részét különböző az alább megnevezett magánszemélyek adatainak felhasználásával akként értékesítette, hogy a magánszemélyek a fémhulladék leadáskor jelen voltak, a vételi jegyet, a számlát, a kiadási pénztárbizonylatot, illetve az értékesítéshez esetenként szükséges egyéb okiratot aláírták, az értékesítés során saját adókártyájukat felhasználták, majd az ellenértékét átvették és azt átadták a vádlottnak. A vádlott az értékesítésben ily módon közreműködő magánszemélyeknek az egyes értékesítések alkalmával 3.000-4.000 forintot adott.

A vádlott 2008-2011. években a saját, illetve más magánszemélyek nevében az alábbi összegű értékesítéseket végezte:

Név

2008

2009

2010

2011

Összesen:

a vádlott

3.154.930 Ft

1.351.357 Ft.

1.403.880 Ft

2.079.920 Ft

7.990.087 Ft

H. Gy.

984.760 Ft

1.171.609 Ft

9.144.925 Ft

21.449.781 Ft

32.751.135 Ft

P. T.

178.900 Ft

953.645 Ft

1.132.545 Ft

H. E.

873.974 Ft

278.700 Ft

390.460 Ft

1.543.134 Ft

H. T.

1.949.321 Ft

1.943.321 Ft

H. Á.

729.989 Ft

729.989 Ft

H. O.

661.680 Ft

661.680

H. Z.

645.710 Ft

1.738.925 Ft

2.384.634 Ft

Sz. Z.

1.816.840 Ft

1.816.840 Ft

K. J.-né

806.456 Ft

806.456 Ft

Összesen:

5.192.564 Ft

2.801.426 Ft

17.205.990 Ft

26.465.542 Ft

51.765.822 Ft

A vádlottnak a fenti értékesítései után 2008-2011. években az alábbi adónemekben az alábbi összegű adófizetési kötelezettsége keletkezett:

Időszak

ÁFA

SZJA

EHO

Összesen

2008

933.000 Ft

1.307.000 Ft

422.000 Ft

2.262.000 Ft

2009

538.000 Ft

650.000 Ft

224.000 Ft

1.142.000 Ft

2010

3.461.000 Ft

4.347.000 Ft

3.364.000 Ft

11.172.000 Ft

2011

3.872.000 Ft

3.872.000 Ft

5.144.000 Ft

14.310.000 Ft

Összesen

10.225.000 Ft

10.176.000 Ft

9.155.000 Ft

29.556.000 Ft

A vádlott 2008-2009. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben olyan bevallást nyújtott be az adóhatósághoz, melyben 2008. adóév vonatkozásában Sz. B. egyéni vállalkozónál alkalmazottként keresett 552 e forint jövedelmet vallott be, de a fémhulladék értékesítéséből származó 3.833 e forintot nem. 2009. adóév vonatkozásában 130 e forint más, nem önálló tevékenységből származó jövedelmet vallott be, de a fémhulladék értékesítéséből származó 2.037 e forint jövedelmet nem. 2010-2011. adóévekben személyi jövedelemadó bevallást nem nyújtott be, így nem vallott be 12.460 e forint és 19.055 e forint jövedelmet.

A vádlott által saját nevében és más személyek nevében 2008-2011. években történt fémhulladék értékesítésből származó bevételek után negyedévente összesen 10.225.988 forint összegű áfa bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezett, melynek - 2009. adóévben benyújtott valótlan tartalmú adóbevallás kivételével - nem tett eleget.

A vádlott 2008-2011. évben százalékos egészségügyi hozzájárulás vonatkozásában bevallási és befizetési kötelezettségét nem teljesítette.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 2. §-a szerint adót kell fizetni az adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után. Az 55. § (1) bekezdése szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés). Az 56. § szerint a fizetendő adót a teljesítéskor kell megállapítani.

A törvény 65. §-a szerint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja. A 82. § (1) bekezdése szerint az adó mértéke az adó alapjának 25 százaléka, azonban a 83. § szerint, ha a juttatott vagyoni előny pénzben kifejezett összegét úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő adót is tartalmaz, annak megállapításához a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték esetében 20 százalékot kell alkalmazni.

A törvény 159. § (1) bekezdése szerint az adóalany köteles a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettségről szóló 1998. évi LXVI. törvény 2. §-a szerint százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerinti munkáltatót, kifizetőt, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti belföldi magánszemélynek juttatott, a 3. § (1) bekezdésében, a belföldi magánszemélyt az általa megszerzett, a 3. § (3) bekezdésében meghatározott jövedelem után. A 3. § (1) bekezdése szerint a kifizető - kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után.

A törvény 11. § (2) bekezdése szerint a kifizetőt, valamint a magánszemélyt terhelő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a kifizető havonta állapítja meg, vonja le, a jövedelem kifizetését követő hónap 12. napjáig fizeti meg és az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint vallja be az állami adóhatóságnak. Ha a 3. §-ban meghatározott jövedelem nem kifizetőtől származik vagy az egészségügyi hozzájárulás levonására nincs lehetőség, az egészségügyi hozzájárulást a magánszemély állapítja meg, fizeti meg és vallja be a (8) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. A (8) bekezdés szerint az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg, illetőleg az adó megfizetésével egyidejűleg állapítja meg és fizeti meg. A tárgyévre vonatkozóan elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett egészségügyi hozzájárulással elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, illetőleg a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni. Az adóelőleg megfizetésére nem kötelezett magánszemély a százalékos egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadó bevallásában a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 16. § (1) bekezdése szerint önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, az országgyűlési képviselői, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység. A (2) bekezdés szerint az önálló tevékenységből származó bevételből a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem.

A törvény 18. § (1) bekezdése szerint az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt költség (tételes költségelszámolás), vagy az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).

A törvény 29. § (1) bekezdése szerint az összevont adóalap az adóévben adókötelezettség alá eső valamennyi önálló, nem önálló tevékenységből származó, valamint egyéb bevételből megállapított jövedelem. Ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére, a (3)-(4) bekezdés alkalmazásában jövedelemnek a megállapított jövedelem 78 százalékát kell figyelembe venni.

A törvény 30. §-a szerint az összevont adóalapot képező jövedelmek után fizetendő adó:

2008. évben ha az összevont adóalap nem haladja meg az 1,9 millió forintot, az összevont adóalap 18 százaléka, illetve afelett 36 %-a,

2009. évben ha az összevont adóalap nem haladja meg az 1,7 millió forintot, az összevont adóalap 18 százaléka, illetve afelett 36 %-a,

2010. évben, ha az összevont adóalap nem haladja meg az 5 millió forintot, az összevont adóalap 17 százaléka, illetve afelett 32 %-a,

2011. évben az összevont adóalap 17 %-a.

A vádlott a fémhulladék értékesítése után járó általános forgalmi adó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségének 2008-2011. év vonatkozásában fenti bevallási és befizetési kötelezettségének elmulasztásával nem tett eleget, amellyel az állami adóbevételt 29.556.000 forinttal csökkentette.

A vádlott büntetőjogi felelősségét nem ismerte el. A nyomozás során tett vallomásában - melyet még mint tanú tett - előadta, hogy mivel munkanélküli volt, fémhulladék gyűjtését végezte, mely tevékenységéből tett szert jövedelemre. Az összegyűjtött vasat az udvarán tárolta, amit később különböző vastelepeken értékesített L.-n, illetve K.-n. Nyilatkozata szerint a hulladékgyűjtést, mint magánszemély végezte, adóbevallásában ebből a tevékenységből származó jövedelmet tüntetett fel, mely 800.000 forintig adómentes jövedelemnek volt tekinthető.

Előadása szerint H. Gy-vel együtt végezte a fémgyűjtést, melynek során egy kölcsönkért Ford Transit típusú személygépkocsival együtt szállították a hulladékot a különböző telephelyekre. Nyilatkozata szerint H. Gy. nemcsak Magyarországról, hanem Szlovéniából is szerzett be lomtalanítások alkalmával vasat, melyet közösen értékesítettek. Ezen tevékenységbe Horváth Gyulának ő segítséget nyújtott oly módon, hogy a kölcsönkért gépkocsit vezette, melyért javadalmazást nem kapott, csupán az üzemanyag költséget térítette meg számára H. Gy.. Mivel pénzben a munkája megfizetésre nem került, ezért viszonzásul H. Gy. is segítséget nyújtott neki akkor, amikor a saját hulladékát kellett értékesíteni.

Mindezek alapján 2009-2010-2011. években dolgozott együtt H. Gy.-vel és segítette őt abban, hogy az általa összegyűjtött fémhulladékot a saját udvarán helyezze el, mivel H. Gy. ingatlana egy meredek, szűk udvar volt, ahol személyautóval nem lehetett közlekedni, így a begyűjtött vas tárolására alkalmatlan volt.

Gyanúsítottként tett nyilatkozatában fentieken túl előadta, hogy a H. Gy. nevére szóló átvételi elismervények azok H. Gy. által összegyűjtött és saját nevében leadott fémhulladék dokumentációi, ezen fémek értékesítése H. Gy. érdekében történt. Hivatkozott továbbá arra is, hogy H. Gy. másnak és mással is dolgozott, többek között T. F.-fel, így T. F. által összegyűjtött fémhulladék értékesítését rögzítő okiratok nem képezték a bevételét.

Hangsúlyozta, hogy a büntetőeljárás megindítását megelőzőleg H. Gy. megfenyegette őt, mivel egy adóvizsgálat megállapította, hogy H. Gy. adóbevallási és befizetési kötelezettségének nem tett eleget, emiatt közöttük a viszony megromlott, melynek során H. Gy. feltételül szabta irányába azt, hogy 250.000 forintot fizessen meg a részére, ellenkező esetben vele szemben büntetőeljárást indít. Mivel fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért tett rá H. Gy. terhelő vallomást.

Fentieken túl gyanúsítotti vallomásában vitatta, hogy H. T.-vel, H. Á.-val kapcsolatban állt volna, úgyszintén P. T.-vel, valamint H. O.-val is, hiszen ezek a személyek H. Gy.-vel voltak kapcsolatban, az ő érdekében végezték a hulladékgyűjtést. Ugyanakkor nem vitatta, hogy H. Z., Sz. Z., K. J.-né nevére szóló átvételi elismervények valójában az általa gyűjtött fémhulladék értékesítése fejében kerültek kiállításra, mely okiratokon szereplő összegeket az ismerőseitől minden egyes esetben átvette.

Védekezése körében a vádlott hangsúlyozta, hogy mind a saját neve alatt, mind az ő érdekében ismerősei neve alatt leadott fémhulladékok értékesítéséből származó bevétel után adófizetési kötelezettsége nem keletkezett, hiszen 800.000 forintos értékhatárig a jövedelem adómentes volt, míg az ezt meghaladó vitatott fémhulladékok értékesítése nem az ő érdekében, hanem H. Gy. érdekében és javára történt meg.

Az eljárás során az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában büntetőjogi felelősségét elismerte azzal, hogy tévedésben volt az adómentes jövedelemhatárt illetően.

A vádlotti védekezéssel szemben a bíróság bizonyítékként értékelte az alábbiakat:

H. Á. tanú vallomásában előadta, hogy a vádlottat régóta ismerte, aki tudomása szerint legalább 10 éve már fémkereskedelemmel foglalkozott. Vallomása szerint a 2010-es évben jelezte felé édesapja azt a pénzkereseti lehetőséget, melynek keretében a vádlottnak kellett segíteni a fémhulladék K.-ra történő szállításában, melyért alkalmanként 3.000-4.000 forintos jövedelemre tett szert. Mivel abban az időben munkával nem rendelkezett, ezért eseti jelleggel segített a vádlottnak, mely abból állt, hogy adókártyáját átadta a vádlott részére, aki azzal értékesítette a tulajdonát képező fémhulladékot.

Vallomása szerint az értékesítésért általában 70.000-80.000 forintot kapott készpénzben, melyet mindig átadott a vádlottnak, aki abból részére 3.000-4.000 forintot fizetett. Nyilatkozata szerint rendszeresen édesapjával és a vádlottal együtt utazott K.-ra, egy fehér színű Ford Transit típusú személygépkocsival. Elmondása szerint az értékesítés során az utasításokat a vádlottól kapta meg, mely értékesítés körében arra kellett ügyelniük, hogy a 800.000 forintos bevételi összeget ne lépjék túl, mivel édesapja tájékoztatása szerint ezt meghaladó jövedelem már adókötelesnek minősült.

Előadása szerint a vádlott telephelye L.-n volt, az udvaron üzletszerű fémkereskedelemre utaló körülmények voltak tapasztalhatók, hiszen ott egy Sz. Z. nevű férfi flexel bontotta a különböző fémtárgyakat, melyeknek az értékesítésére került sor különböző felvásárlóknál.

Vallomása szerint a vádlott a fémhulladék eladása során több személy adókártyáját is felhasználta, őket azonban név szerint megnevezni nem tudta. Előadta továbbá, hogy saját adókártyáját a vádlott le is fénymásolta, ezen túlmenően a vádlott kézzel írt meghatalmazását is aláírta, mely azt tartalmazta, hogy a vádlott a meghatalmazás alapján olyan fémhulladékot értékesíthetett az adókártyával, mely a nevére szólt. Ez okból kifolyólag a 2010-es év nyarát követően az értékesítésekben részt vennie már nem kellett, így történhetett meg az, hogy a neve alatt lényegesen magasabb összegben került sor fémhulladék értékesítésére, mint az adómentes értékhatár, mivel személyesen emlékezete szerint mintegy 500.000 forint körüli összeget vett csak át a különböző hulladékgyűjtőktől.

Fentieken túl kérdésre előadta, hogy T. F.-fel soha nem foglalkozott együtt fémhulladékgyűjtés kapcsán, vádlottnak e körben tett nyilatkozata nem fedi a valóságot. Ugyanakkor tudomása volt arról, hogy T. F. Szlovéniában lomtalanításkor szokott vasat gyűjteni, azonban ezen tevékenységével már 2009. évben felhagyott.

Édesapja, H. Gy. korábban valóban együtt dolgozott T. F.-fel, azonban ez a tevékenység 2005. évben megszakadt, ezt követően édesapja már a vádlottal együtt vett részt a fémhulladék gyűjtésében és értékesítésében.

Sz. Z. tanú vallomásában előadta, hogy a vádlottat mintegy 10 éve ismerte már, akiről annyit tudott, hogy sehol sem dolgozott, bejelentett munkahellyel nem rendelkezett, színesfém kereskedelemmel foglalkozott, mely tevékenységben szokott segíteni a vádlottnak heti két-három alkalommal. Ezen esetekben a vádlott l.-i ingatlanában lévő fémhulladékot szokta bontani, valamint a már elbontott vasat egy fehér színű Ford Transit típusú gépkocsira felpakolni. Ezen tevékenysége már 2009. év óta tartott folyamatosan, melynek keretében havonta egy alkalommal szokott elmenni a vádlottal a fémhulladékot értékesíteni oly módon, hogy saját adókártyáját használta fel a vas átadásakor, mely fémhulladékért 50.000-100.000 forint közötti összeget kapott, melyet készpénz formájában mindig átadott a vádlottnak.

Vallomása szerint szívességből végezte e tevékenységet a vádlott érdekében, akitől alkalmanként 1.000 forintot szokott kapni. Kérdésre nem tudott nyilatkozni abban a körben, hogy rendszeres segítséget más is nyújt-e a vádlott részére, arról azonban tudomás volt, hogy H. Gy. többször is részt vett a fémhulladék szállításában.

Vallomása szerint a neve alatt értékesített fémhulladék ellenértéke teljes egészében átadásra került a vádlottnak, mely fémhulladékot a vádlott gyűjtötte össze számára ismeretlen forrásból.

H. O. tanú vallomásában előadta, hogy 1999. és 2000. évek között élettársa volt Horváth Gyulának, ez okból kifolyólag ismerte meg a vádlottat, aki L.-n lakott és színesfém kereskedelemmel foglalkozott, s akinek az ő élettársa éveken keresztül rendszeresen segített a fém elszállításában Székesfehérvárra és K.-ra a fémfelvásárlókhoz.

Nyilatkozata szerint ha nagyobb mennyiségű fém került a vádlott birtokába, akkor azt mindig H. Gy.-vel együtt szállította el általában kéthetente az ország különböző méh telepeire. Vallomása szerint H. Gy.-n kívül még több fiatal is segített a vádlottnak a színesfém értékesítésében, mivel a vádlott a fém vásárlásával és eladásával üzletszerűen foglalkozott.

vallomásában előadta, hogy a vádlott, H. Gy., valamint az ő tulajdonát képező adókártyát is felhasználva értékesítette a fémhulladékot, mely szívességért cserébe alkalmanként 2.000-3.000 forintot kaptak. Elmondása szerint az adókártyát a hulladék értékesítés után mindig visszakapták, azonban egy meghatalmazás megnevezésű okirat is aláírásra került, mely dokumentummal a vádlott a jelenlétük nélkül is szabadon értékesíthette a fémhulladékot.

Nyilatkozata szerint e körben a vádlott őt arról tájékoztatta, hogy az értékesítésből kifolyólag problémája nem keletkezik, mivel az adómentes jövedelemhatárt nem lépik túl.

H. Gy. tanú egyezően nyilatkozott H. O.-val a fémhulladék értékesítés körében, mely szerint a vádlott mindkettőjük adókártyájának felhasználásával adta le a színesfémet K.-n, L.-ben, Sz.-n, illetve K.-n, továbbá nyilatkozott arról is, hogy a szállítás mindig egy Ford Transit típusú KKN-810 forgalmi rendszámú gépjárművel történt, illetve, hogy a fém értékesítése körében a vádlott segítségére volt P. T., H. T., Sz. Z., Sz. Gy., valamint T. F. is, akik javarészt munkahellyel, jövedelemmel nem rendelkeztek, a vádlottól alkalmanként kapott 3.000-4.000 forint képezte megélhetésük egy részét.

H. Z. P. tanú vallomásában előadta, hogy jelenleg rokkantnyugdíjas, ám korábban közhasznú munkásként dolgozott, így jövedelem kiegészítésként fémhulladékgyűjtéssel is foglalkozott.

A fémhulladékot saját maga gyűjtötte össze, s mivel azt elszállítani nem tudta, ebben segített neki a vádlott, aki a Ford Transit típusú gépkocsijával vitte el a tulajdonát képező vasat a különböző telephelyekre, mely értékesítésből maximum 50.000-60.000 forint jövedelemre tett szert. A szállításért a vádlottnak általában pénzt szokott fizetni.

Kérdésre előadta, hogy 2010-2011-2012. adóévekben fémhulladékot több százezer, illetve milliós értékben nem értékesített, a vételi jegyek, melyek a nevére szóltak valóban az ő kézírását tartalmazták, azonban ebben az esetben a vádlott érdekében történt az értékesítés, mivel ilyen nagy mennyiségű fémhulladék a vádlott tulajdonát képezte. Ezen esetekben a neve alatt történt fémhulladék leadását követően a készpénzben megkapott teljes összeget átadta a vádlottnak, akitől 2.000-3.000 forintot kapott alkalmanként.

K. J.-né tanú előadta, hogy 2011. évben a vádlott kérésére adott le fémhulladékot az A. Kft. telephelyén, mely fémhulladék a vádlott tulajdonát képezte. A vádlottat azért kísérte el ezen értékesítésekre, mivel a dokumentumokat neki kellett aláírnia, melyért cserébe a vádlottól 5.000 forintot kapott. Elmondta továbbá, hogy írásbeli meghatalmazást is aláírt a vádlott javára, mely alapján a vádlott önállóan tudott hulladékot értékesíteni.

H. E. tanú vallomásában előadta, hogy munkanélküliként kosárfonással és fémhulladék gyűjtéssel foglalkozott, melyből tett szert jövedelemre. A fémhulladékot Szlovéniában és Magyarországon gyűjtötte be, melyeket különböző fémkereskedőknél értékesített. Az A. Kft. P. J. és N. F. részére történt fémhulladék értékesítéséről kiállított vételi jegyek nem a saját vas leadása ellenében keletkeztek, ugyanis azok a vádlott érdekében történt értékesítés során kerültek kiállításra, akinek kérésére ment el segíteni a vas eladásában. Ezen alkalmakkor kapott ellenértéket a vádlottnak átadta, akitől segítsége ellentételezéseként alkalmanként 4.000-5.000 forintot kapott.

Fenti tanúkkal egyezően nyilatkozott T. F. és P. T., akik vallomásuk szerint 2008-2010. évek között a vádlott érdekében többször végeztek fémhulladék értékesítést a különböző méh telepeken oly módon, hogy az értékesítés során saját nevükre szóló adókártyát használtak fel. Nyilatkozataik szerint ezen fémhulladék a vádlott tulajdonát képezte, hiszen a vádlott ebben az időben üzletszerűen foglalkozott fémhulladék felvásárlásával, majd annak az értékesítésével.

Fenti tanúvallomásokon túl a bíróság okirati bizonyítékként értékelte P. J., N. F. egyéni vállalkozók, valamint az A. Kft. nyomozó hatóság megkereséseire érkezett válaszát, miszerint 2008-2011. évekig H. Gy., H. Z. P., H. E., valamint a vádlott neve alatt több alkalommal nagy mennyiségű fémhulladék átvételére került sor.

Okirati bizonyítékként értékelte a bíróság a nyomozás során beszerzett szakértői véleményt, mely szerint 2008-2011. években a vádlott fémhulladék értékesítésével összesen 7.990.087 forint összegű bevételre tett szert, mely az ÁFA összegét is tartalmazta. Ezen túlmenően más személyek neve, adószáma felhasználásával fémhulladék értékesítésével összesen 43.775.735 forint összegű bevételre tett szert áfával növelten. Ily módon 2008-2011. években a vádlott saját nevében és más személyek neve alatt összesen 51.765.822 forint összegű áfával növelt jövedelemre tett szert.

2008-2011. években a vádlott által történt fémhulladék értékesítés önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősült, mivel a fémhulladék értékesítésénél a személyi jövedelemadóról szóló törvény 58. § (8) bekezdése szerint nem alkalmazhatók az (1) - (7) bekezdés rendelkezései, ha az ingó vagyontárgy átruházása üzletszerűen történt. Ekkor - kivéve ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenység keretében szerezte meg - az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, mely rendelkezés alkalmazásában üzletszerű az átruházás, ha ellenérték fejében történt.

Megállapította a szakértő, hogy ezen bevétellel szemben felmerült költségeket igazoló bizonylatok 2008-2011. években nem álltak rendelkezésre, emiatt a jövedelem minden évben a 10 %-os költséghányad alapján lett meghatározva.

Mindezek alapján a vádlott 2008. évben 1.307.266 forint, 2009. évben 650.179 forint, 2010. évben 4.347.143 forint, 2011. évben 3.872.015 forint, összesen 10.176.603 forint személyi jövedelemadó bevallási kötelezettségének és 10.124.368 forint befizetési kötelezettségének nem tett eleget.

A vádlottnak a szakértői vélemény szerint saját nevében és más személyek nevében történt fémhulladék értékesítésből származó bevétele után összesen 10.225.988 forint összegű ÁFA bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezett, melynek bevallására és befizetésére nem került sor.

Fentieken túlmenően társadalombiztosítási járulék és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségét, bevallási és befizetési kötelezettségét 2008-2011. évek vonatkozásában 9.155.000 forint erejéig mulasztotta el a vádlott, így összefoglalva megállapította a szakértő, hogy a vádlott 2008-2011. években összesen 29.556.000 forint adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget.

A szakértő szakértői véleményét a tárgyaláson változatlan tartalommal fenntartotta. Nem fogadta el azon vádlotti védekezést, miszerint 800.000 forintos határig adómentesen kerülhetett volna sor az értékesítésre, hiszen a jogszabályok szerint az üzletszerűség törvényi feltételeit az értékesítés körében mindig vizsgálni kellett, s mivel rendszeresen ellenérték fejében került sor a fémhulladék értékesítésére, a vádlotti tevékenység üzletszerűnek minősült, mely adófizetési kötelezettséget vont maga után adómentes jövedelemhatár nélkül.

Fenti bizonyítékok alapján a bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét a bizonyítékok zárt láncolata alapján kétséget kizáró bizonyossággal állapította meg figyelemmel a vádlotti beismerő vallomásra is:

Nem foghatott helyt azon vádlotti védekezés, miszerint az egyes magánszemélyek által történt fémhulladék értékesítés nem a vádlott érdekében történt. Valamennyi tanú egyezően nyilatkozott abban a körben, hogy a vád tárgyává tett időszakban megélhetésük legális jövedelemforrásból biztosítva nem volt, így a vádlott kérésének eleget téve oly módon tettek szert megélhetést biztosító bevételre, hogy adókártyájukat olyan fémhulladék értékesítéséhez bocsátották a vádlott rendelkezésére, mely fémhulladék nem az ő, hanem a vádlott tulajdonát képezte. Egyezően nyilatkoztak a tanúk abban a körben is, hogy a fémhulladék értékesítését követően az annak ellentételezéseként kapott készpénzt rövid időn belül a vádlott részére kellett átadniuk - aki személyesen el is kísérte őket ezen értékesítésekre - , majd az általuk nyújtott szívességért cserébe 2.000-5.000 forint közötti díjazásban részesültek.

Mindezek alapján megállapítható, hogy nem csupán azon tanúk vallomása mutatott egyezőséget az elkövetés metódusa vonatkozásában, mely tanúk esetében a vádlott büntetőjogi felelősségét a kezdetektől fogva nem vitatta, hanem azon tanúk esetében is, ahol a bűnösségét nem ismerte el.

Bár egyes tanúk (H. Gy., H. E., P. T.) beszámoltak arról, hogy saját jogon is értékesítettek fémhulladékot, azonban azok összegszerűségüket tekintve jóval a vád tárgyává tett vételi jegyeken szereplő összegek alatt maradtak, mivel ez esetben mindig a vádlott használatában lévő gépkocsival nagyobb mennyiség értékesítésére került sor, melyek kapcsán az okirati bizonyítékok is megtekintésre kerültek. A vallomásuk szerint a saját jogon történt fémhulladék értékesítések jelentős összegnek nem voltak tekinthetők, így a felmutatott vételi jegyek összegszerűségét tekintve a vádlott érdekében történt értékesítéseket igazolták.

Fentieken túl több tanú is beszámolt arról a körülményről (H. O., H. Gy., H. Á., K. J.-né), miszerint nem csupán az adókártyát kellett a vádlott rendelkezésére bocsátani, hanem egy meghatalmazás elnevezésű dokumentumot is alá kellett írniuk, így már a fémhulladék értékesítéséhez személyes jelenlétükre sem volt szükség, mely dokumentumok alapján a vádlott más neve alatt értékesíthetett vasat, melyből származó bevételre tehetett szert.

Az ismertetett tanúvallomások a vádlott adómegkerülő magatartását egyértelműen igazolják, hiszen amennyiben a vádlott abban a téves feltevésben volt, hogy 800.000 forintos bevételhatárig alanyi adómentesen értékesített fémhulladékot, úgy csak és kizárólag az okból került sor mintegy 10 magánszemély útján a fémhulladék leadására, hogy saját adóbevallási és befizetési kötelezettségét megkerülve az adóhatóság elől az őt terhelő kötelezettségeit eltitkolja.

Mindezek alapján a bíróság a Btk. 2. § (2) bekezdésére figyelemmel - az elkövetéskor hatályban lévő jogszabály szerint - bűnösnek mondta ki a vádlottat a Btk. 396.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettében és a Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében.

A költségvetési csalás kapcsán a bíróság rámutat arra, hogy a tényállásában a jogalkotó a bűncselekmény megvalósulásának három alapesetét határozta meg, melyek közül az első a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában más tévedésbe ejtése, tévedésben tartása, vagy a valós tény elhallgatása.

Ennek első fordulatát valósította meg a vádlott, hiszen az adómegállapítás körében elkövethető költségvetési csalás esetében az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tény (adat) hatóság elől történő elhallgatására úgy került sor, hogy az adófizetésre kötelezett vádlott eltitkolta, hogy adóköteles jövedelme keletkezett, illetve úgy tett valótlan tartalmú adóbevallást, hogy az abban közölt adathalmazban titkolt el több, az adófizetési kötelezettségének megállapítása szempontjából jelentős tényt (adatot).

Jelen esetben a vádlott a vélelmezett 800.000 forintos alanyi mentességre figyelemmel az általa eszközölt adóbevallásokban személyi jövedelemadó vonatkozásában valótlan adatokat közölt, s ily módon az őt ténylegesen terhelő adófizetési kötelezettségét az adóhatóság elől eltitkolta, míg a más személyek nevében történt értékesítéssel az adófizetési kötelezettségét teljes egészében elfedte a hatóságok előtt.

Ezen magatartása során ugyanakkor tisztában volt az őt terhelő adó-és járulékfizetési kötelezettségeinek lényeges tartalmával (így azzal, hogy őt az önálló tevékenységből származó jövedelme után személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és járulékfizetési kötelezettség terhelte) tudta azt, hogy magatartásával (a ténylegesen fizetendő adó eltitkolásával) a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, melyet kívánt is.

A Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.951/2009/6. számú határozatában korábban elvi éllel kimondta, hogy az adókötelezettséget az adó mértékét befolyásoló, magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, vagyis az adókedvezmény célját. Ha a fél színlelt jogügylettel kívánja érvényesíteni az adószabály alkalmazásának előnyeit, akkor azt az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.

Ezen túl a személyi jövedelemadóról szóló törvény fő szabályából következik, hogy minden jövedelem adóköteles. A kivételeket a törvény taxatíve sorolja fel, mely kivételeket megszorítóan kell értelmezni.

Mivel a személyi jövedelemadóról szóló törvény VIII. fejezete tartalmazza az összevont adóalap adóját csökkentő adókedvezményeket, ezért az ott meghatározott feltételek megvalósulása esetén kerülhet csak sor az adókedvezmény igénybevételére.

A vádlott esetében a színlelt jogügylet (más neve alatt történő értékesítés) egyértelműen a kedvező adójogi szabályok igénybevételére irányult, így a más neve alatt történt értékesítés tényét figyelmen kívül kellett hagyni, és azt úgy kell tekinteni, mintha a vádlott saját maga értékesítette volna a fémhulladékot, melyből származó bevétele jövedelemnek minősül. Ezzel együtt az üzletszerűen végzett tevékenysége körében nem lehetett olyan feltételeket meghatározni, mely alapján őt adófizetési kötelezettség ne terhelte volna.

A bíróság a büntetés kiszabása körében a vádlott javára enyhítő körülményként értékelte beismerő vallomását, azt, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni, míg súlyosító körülményként értékelte büntetett előéletét, a folytatólagos elkövetést, valamint a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát.

Ezen bűnösségi körülményekhez mérten a bíróság a vádlottat a Btk. 34. § és 35. § (1) bekezdése alapján szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtási fokozatát a Btk. 37. § (2) bekezdése alapján börtönben határozta meg.

A Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásával megállapította, hogy a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

A Btk. 61. § és 62. § alapján a bíróság a vádlottat eltiltotta a közügyek gyakorlásától, míg a Be. 338. § (1) bekezdése alapján kötelezte őt a bűnügyi költség megfizetésére.

Zalaegerszeg, 2014. december 03.

dr. Aradi Krisztina s.k. bíró

(Zalaegerszegi Járásbíróság 14. B. 602/2013.)