A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40046/2021/4. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 228. § (3) bek.] Bírók: Bleier Judit, Kovács Mária, Volein Anna

A határozat elvi tartalma:

A Cstv. 33/A. §-ára alapított felelősség megállapítási perben hozott jogerős ítéletnek a kötőereje csak az adós nyilvántartásba vett hitelezőire és az érintett alperesi vezető tisztségviselőre hat ki.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

11.Gf.40.046/2021/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Czibor Ügyvédi Iroda (cím7, ügyintéző: dr. Czibor Zsolt ügyvéd) által képviselt felperes (cím1) felperesnek,

a dr. Kun Emese ügyvéd (cím6) által képviselt Alperes1 (Cím2.) alperes ellen,

gazdasági társaság vezető tisztségviselője felelősségének megállapítása iránt indult perében,

a Fővárosi Törvényszék 2020. december 10. napján kelt 32.G.41.291/2017/82-I. számú ítélete, valamint a 32.G.41.291/2017/79-I. számú vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelmet elutasító végzése ellen,

a felperes részéről az ítélet ellen 90. sorszám alatt, a végzés ellen 81. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban - a 2021. június 2-án megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság 79-I. sorszámú végzését, valamint a 82-I. számú ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

Az elsőfokú ítéletnek az eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatja, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg további 15.000 (tizenötezer) forint elsőfokú eljárási illetéket külön felhívásra a Magyar Állam javára.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 18. 000 (tizennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket külön felhívásra a Magyar Állam javára.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint + áfa jogi képviselettel kapcsolatos másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A felperes a 2017. április 26-án előterjesztett keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1), (2) és (3) bekezdése alapján, hogy az alperes az ügyvezetése során az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztetét követően az ügyvezetést nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, ezáltal az adós vagyona 237.798.000 forinttal csökkent és ezzel a hitelezői követelések kielégítését teljes mértékben meghiúsította.

Kérte továbbá alperest kötelezni 237.798.000 forint vagyoni biztosíték nyújtására is.

[2] A felperes keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy a cég3 kérelme alapján 2015. április 24. napján, majd 2015-ben az egyesület neve1 Egyesület, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Zala Megyei Adó- és Vámigazgatósága Hátralékkezelési Osztály kérelmére indult az adós társasággal szemben végrehajtási eljárás. Az adós már 2015. április 24. napján rendelkezett olyan tartozással, amelynek a megfizetésére nem volt képes, így 2015. áprilisától kezdődően fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt.

Az eljárás során elfogadta könyvvizsgáló igazságügyi szakértő szakvéleményét, amely szerint az adós működéséhez szükséges forgótőkével nem rendelkezett és 2012. december 31-óta fizetésképtelenségi helyzetben volt. Az üzletrész értékesítése időpontjában az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete fennállt, az adós likviditási rátája az alperes ügyvezetése alatt csökkenő tendenciát mutatott és 2015-re a fizetésképtelenség közvetlen veszélyét megalapozó mértékre csökkent.

Érvelése szerint az alperes tulajdonosként dönthetett volna arról, hogy ebben a helyzetben tőkét emel, vagy tagi kölcsönt nyújt, vagy csőd-, illetve felszámolási eljárás megindítását kezdeményezi, válságmenedzseléssel foglalkozó céget vesz igénybe, a beszállítókkal átütemezést-árcsökkentést kezdeményez, megkereséssel él a hitelezőik irányába, a kiskereskedelmi ár növelésével bevétel-növekedésre törekszik vagy esetleg költségcsökkentéssel is intézkedhetett volna a vállalkozás működőképességének fenntartásáról. A beszállítók felé fennálló tartozásait a termékek visszaszállításával is csökkenthette volna. Ezen megoldások helyett az ügyvezető a hitelezők fedezetét biztosító adósi vagyont "elengedte", a társaságot eladta név2nak, akinek sem ruházati ipari, sem cégvezetői gyakorlata nem volt. A hitelezői érdekek elsődlegességét nem tartotta szem előtt, amikor egy éves szinten többszáz millió forintot termelő társaság vezetését cégvezetési tapasztalattal nem rendelkező vevő részére értékesítette.

Az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően ügyvezetése során nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el, az üzletrész átruházásakor az alperes az adós rendelkezésére álló vagyonelemekkel nem számolt el. Az adós vagyoncsökkenésének tényét és összegét a társasági vagyonelemek átadásának elmulasztására alapozta, ami miatt úgy vélte, mind az alperes, mind név2 felelős. Az adós vagyonának csökkenését eredményező, alperes terhére róható magatartást tehát abban jelölte meg, hogy az alperes nem adta át az új ügyvezetőnek az adós 2015. augusztus 14-én meglévő 237.798.000 forint értékű vagyonát, ezen vagyonelemeket kivonta az adós rendelkezési köréből.

[3] Az alperes a felperes keresetének és a vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelmének elutasítását kérte. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének felperes által megjelölt időpontját figyelemmel arra, hogy a Fővárosi Törvényszék az 1.G.43.379/2016/30. számú - jogerőre emelkedett - ítéletében azt 2015. augusztus 14. napjában határozta meg és a név2 terhére megállapítható vagyoncsökkenés mértékét 237.798.000 forint összegben szintén meghatározta, ami kizárja, hogy ugyanazon vagyoncsökkenés tekintetében az alperes felelőssége is megállapításra kerüljön.

A keresettel szembeni védekezésében elsődlegesen azzal érvelt, hogy az üzletrész átruházás időpontjában (2015. augusztus 14. napján) készült mérleg adatai szerint az adós összesen 237.798.000 forint eszközzel rendelkezett, amely 31.326.000 forint pénzeszközből, 68.930.000 forint készletből és 95.661.000 forint követelésből állt, ezzel szemben az adós hosszú és rövid lejáratú kötelezettségeinek együttes összege 201.649.000 forint volt. Másrészt hivatkozott arra, hogy az adós elleni végrehajtások nem voltak eredménytelenek, mivel az alperes ügyvezetése alatt sikertelen végrehajtási intézkedésre nem került sor. Harmadrészt az 1.G.43.379/2016/3. számú jogerős ítéletben a bíróság az adós társaság esetében megállapította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet 2015. augusztus 14. napján következett be. Az alperes azonban éppen ezen a napon adta át a társaság ügyvezetését. A jogerős ítélet név2 felelősségét állapította meg a felperes által a jelen per tárgyává tett vagyoncsökkenés miatt. Álláspontja szerint a jogerős ítéletben foglalt megállapítások kizárják, hogy ugyanazon vagyoncsökkenés tekintetében az alperes felelőssége is megállapításra kerüljön név2 felelőssége mellett, mivel az ítélet egyértelműen az ügyvezető váltást követő időponttól kezdődően állapította meg az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét és ezen helyzetben név2 ügyvezető által kifejtett tevékenység okozta az adós vagyoncsökkenését, így az alperes, mint korábbi ügyvezető tevékenységével nem állhat ok-okozati összefüggésben a felperes keresetében állított vagyoncsökkenés, mint következmény.