BH 1975.2.73 Annak elbírálásánál, hogy a szükséges tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermek a szülőjével szemben tanúsított magatartása miatt érdemtelen-e a tartásra, azt is körültekintően vizsgálni kell, hogy e magatartást nem a szülőnek a gyermekkel szemben tanúsított helytelen magatartása váltotta-e ki [Csjt. 60. §, XXIX. sz. PED].

A peres felek házastársak voltak. A házasságukból 1952. június 12-én fiúgyermekük született. A gyermeket a bíróság a felperesnél helyezte el és az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A gyermek az 1968-69-es tanévben befejezte technikumi tanulmányait és munkaviszonyba lépett. Ezt követően a bíróság az alperes tartásdíjfizetési kötelezettségét megszüntette.

A felperes az 1972. március 10-én benyújtott keresetében arra hivatkozással, hogy a gyermek 1971. szeptember 1-től kezdődően felsőfokú technikumban folytatja a tanulmányait, az alperest gyermektartásdíj megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gyermeke vele szemben olyan magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a tartásra nem méltó. Ezt az állítását arra alapozta, hogy a gyermeke nem köszön neki, ha az utcán találkoznak, nem látogatja meg és az anyai nagyapját sem látogatta meg, amikor az beteg volt.

A felperes állítása szerint a gyermek azért idegenedett el az alperestől, mert az alperes korábban őt és a gyermeket a volt közös lakásból "kiüldözte", az alperes különválásuk óta - tehát 9 éve - a gyermekkel nem törődött, holott ebben akadályozva nem volt, az anyai kötelességeit nem teljesítette.

A járásbíróság a felperes keresetét elutasította, a megyei bíróság pedig azt helyben hagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a gyermek az alperessel és az anyai nagyapjával szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsított, az alperes leveleire nem válaszolt, az alperest a szünidőben nem látogatta, az alperessel egyáltalán nem törődött. A gyermek és az anyja közötti ellentétek okai a felek között folyamatban volt vagyoni vitákban kereshetők. A gyermeknek mint fiatalabbnak kezdeményeznie kellett volna az anyához való közeledést. A gyermeknek a perben tanúsított magatartásából is arra következtetett a bíróság, hogy a fiú cinikus, holott feladata lenne a szülei között fennálló ellenségeskedés megszüntetése. Figyelembe vette a bíróság azt is, hogy a gyermek 1971-ben többet keresett a munkájával, mint az alperes, ezért továbbtanulása érdekében takarékoskodnia kellett volna és a gyermektartásdíjról önként le kellett volna mondania. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a peres felek nagykorú gyermekét a tartásra nem találta méltónak, mert álláspontja szerint a gyermek az alperessel szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsított.

A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.

A Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése szerint rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és akinek tartásra szorítható házastársa nincs.

A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul.