BH 1995.2.77 A becsületsértés vétsége nem állapítható meg, ha a vádlott által az újságírónak távbeszélőkészüléken tett nyilatkozata a magánvádlóra nézve annak becsülete csorbítására alkalmas kifejezésként nem értékelhető, ugyanakkor azonban rosszalló értékítéletet foglal magában [Btk. 180. § (1) bek. b) pont].

A városi bíróság végzésével a becsületsértés vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.

A bíróság által megállapított tényállás szerint a 42 éves vádlott egyetemi végzettséggel rendelkezik, a város polgármestere.

A magánvádló a városban megjelenő hetilap főszerkesztője és tulajdonosa, ezenfelül a tanyán levő présházban magántévéstúdiót, adóberendezést üzemeltet. Bár a magánvádló szakmája szerint nem újságíró, mégis kifejezetten újságírással foglalkozik. Jó kapcsolatban áll P. L.-lel, aki cikkeket ír a megyei napilapban.

P. L. képes riportot készített a magánvádló újságírói tevékenységéről, a tévéállomásról és a riport "Magántévéállomás a présházban" címmel megjelent a napilap 1993. január 20-i számában. A riport elkészítése közben P. L. újságíró megismertette tervezett cikkét a szerkesztőségével, ahonnan azt a kérést tolmácsolták, hogy jó volna beszerezni a város polgármesterének véleményét is.

P. L. ezért telefonon megkereste 1993. január 20-át megelőzően a vádlottat mint polgármestert, akivel közölte, hogy a helyi tévéadóról szeretne cikket írni, és ezzel kapcsolatban kérte a véleményét.

Pár perces beszélgetés nyomán P. L. jegyzeteket készített, és feltette azt a kérdést vádlottnak: elképzelhető-e az együttműködés? - amely kérdésre a következő választ adta a vádlott: "Ez nem rajtam múlik. Ami engem illet, én kissé szkeptikus vagyok, ha a lap és tévétulajdonos hitelességét nézem. Ha olyan lesz Sz. úr tévéje is, mint az újságja, akkor eggyel több hazugságot vagyunk - kénytelen-kelletlen - elviselni...". Ezt szó szerinti szövegezéssel közzétette P. L. újságíró a "Magántévéállomás a présházban" című cikkében "Vélemények tükrében" alcím alatt.

A napilap az egyetlen megyei napilap, amelynek nagyszámú olvasója van.

A városi bíróság kifejtette, hogy a vádlott egy újságírónak nyilatkozott és ebből következően nyilatkozatának a következményeivel számolnia kellett, vagyis tudatában volt annak, hogy az a megyei napilapban közzétételre kerül. Minthogy a nyilatkozatának következményeibe belenyugodva tette azt meg, így szándékosan cselekedett. Véleménye - amely ilyen riportalanyi nyilatkozat folytán az újságba került - a magánvádló becsületének a csorbítására alkalmas, így a vádlott elkövette a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének h) pontjába ütköző becsületsértés vétségét (nagy nyilvánosság előtt).

A vádlott azonban telefon útján követte el a becsületsértés vétségét, és úgy, hogy egy újságíróval beszélgetve tett a becsület csorbítására alkalmas kijelentéseket, melyeket az újságíró nem szűrt ki, pedig ezt megtehette volna. A cikk megjelenése - 1993. január 20-a - óta hosszabb idő telt el, és a vádlott személye nem jelent veszélyt a társadalomra. A vádlott egy középváros polgármesteri funkcióját látja el 3 év óta, közmegbecsüléstől övezve, és a vádlott sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt. A bíróságot mindez meggyőzte arról, hogy a vádlott cselekménye jelenleg már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Így a Btk. 36. §-a szerinti büntethetőséget megszüntető ok áll fenn. A büntethetőséget megszüntető ok fennforgása folytán pedig a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a becsületsértés vétsége miatti büntetőeljárást meg kellett szüntetni. A bíróság azonban a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján a vádlottat megrovásban részesítette, rámutatva arra, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől és ne tegyen olyan nyilatkozatot, amely másnak a hírnevét rontja, becsületét csorbítja. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a magánvádló és a képviselője bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett, a vádlott és védője pedig felmentés végett jelentett be fellebbezést.