3020/2016. (II. 2.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4574/2012/4. számú ítélete, valamint a kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.566/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Fővárosi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4574/2012/4. számú ítélete, valamint a kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.566/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául az indítványozó mint felperes által indított, kinevezés módosítás érvénytelenségének megállapítása és túlmunka ellenértékének megfizetése iránti per szolgált. Az eljáró bíróságok által megállapított tényállások szerint az indítványozó 1996-tól állt közalkalmazotti jogviszonyban a munkáltatójával, aki 2007. február 28-án kelt intézkedésével arról értesítette, hogy heti 40 órás munkakörét a jövőben heti 20 órás részmunkaidőben töltheti be azzal, hogy illetménye is arányosan csökkenni fog. 2007. március 30-án erre figyelemmel a munkáltató a kinevezés módosítását kezdeményezte, az indítványozó azonban azt nem írta alá, és egyértelmű szándékát sem közölte a munkáltatóval. Erre figyelemmel a munkáltató 2007. április 4-én felmentést közölt az indítványozóval. Ezt követően az indítványozó úgy döntött, hogy mégis aláírja a kinevezés módosítását. Az indítványozó 2007. április 27-én keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, amelyben a kinevezés módosítás kezdeményezését, illetve az ugyanilyen keltű felmentését kifogásolta, és a munkáltatói intézkedések hatályon kívül helyezését kérte elmaradt járandóságai megtérítése mellett.
[4] Az ügyben 32.M.1938/2007/29. szám alatt született, a kinevezés módosítás érvénytelenségét kimondó és a jogkövetkezményeket alkalmazó ítéletet a Fővárosi Bíróság 59.Mf.631.211/2010/8. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárást követően a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4574/2012/4. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 59.Mf.634.671/2013/14. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a kinevezés módosítás érvénytelensége körében helybenhagyta, a túlmunka ellenértékének megfizetése vonatkozásában megváltoztatta, és megállapította, hogy az indítványozó túlmunka ellenértékre jogosult. A jogerős részítélet ellen a munkáltató terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyet a Kúria megalapozottnak talált. Ennek következtében a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős részítéletet abban a részében, amelyben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az indítványozó túlmunka ellenértéke megfizetésére jogosult. E körben a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét - miszerint az indítványozó túlmunka igénye megalapozatlan - helybenhagyta. Ezt meghaladóan a Kúria a jogerős részítéletet nem érintette.
[5] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a Kúria Mfv.II.10.566/2014/8. számú ítélete sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését, mivel a Kúria ítéletének indokolásában leírtak megalapozatlanok, a Kúria megállapításai figyelmen kívül hagyták a benyújtott iratokat és a lefolytatott bizonyítási eljárást, a Kúria ezekből megalapozatlan következtetést vont le.
[6] Az alperes munkáltató - jogi képviselője útján - 2015. augusztus 3-án érkezett beadványában kérte a panasz visszautasítását.
[7] Az indítványozó az Alkotmánybíróság Főtitkárának tájékoztató levelére 2015. szeptember 9-én hiánypótlást nyújtott be. Ebben panaszának alapját továbbra is az általa vélelmezett eljárási hibákra alapozza. Kifogásolja továbbá, hogy az eljáró bíróságok a kereseteit, bizonyítási indítványait, az ezek alátámasztására benyújtott iratait és bizonyítékait több esetben is figyelmen kívül hagyták. E sérelmek pedig hozzájárultak keresete elbírálásának az ésszerű időt jelentősen meghaladó elhúzódásához. Álláspontja szerint a bíróság elfogultsága sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti pártatlan bíráskodás követelményét. Az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló kérelmét kiterjesztette a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4574/2012/4. számú ítéletére is.
[8] 2. Az Abtv. 56. §-a értelmében az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[9] 2.1. Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[10] Az alkotmányjogi panasz az Abtv.-ben meghatározott befogadhatósági formai feltételeknek megfelelt. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. Az indítványozó a Kúria Mfv.II.10.566/2014/8. számú ítéletét 2015. április 7-én vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt 2015. június 4-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésének megfelelően határidőben beérkezettnek tekinthető. Az alkotmányjogi panasz megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §-át), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott bírói döntéseket, tartalmazza a bírói döntések alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint a kifejezett kérelmet a bírósági ítéletek megsemmisítésére.
[11] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[12] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, illetve az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata tartozik hatáskörébe. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal már nem támadható bírói döntések által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének.
[13] Az indítványozó által hivatkozott Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. A jelen ügyben az indítványozó bírósági - és nem közigazgatási - eljárással, a Kúria eljárásával kapcsolatban állította a XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság ezeket az érveket az indítvány befogadhatósága szempontjából az Alaptörvény XXVIII. cikkére vonatkoztatva vizsgálta, amit az indítványozó hivatkozási alapként külön is megjelölt (lásd ehhez hasonlóan: 3169/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [25]-[26]; 3036/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [13]; 3008/2015. (I. 12.) AB végzés Indokolás [24]).
[14] Az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben semmilyen alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem ad elő. Az indítványozó valódi célja, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött kérdéseket vizsgálja felül és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje.
[15] Az indítványozó valójában a bizonyítékok bíróság általi értékelését kifogásolja, így e körben a panasz a bizonyítékok újraértékelésére és a tényállás megváltoztatására irányul, a helyes történeti tényállás megállapítása (és a bizonyítási eszközök újraértékelése) azonban nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, arra kizárólag a rendes bíróságoknak, élükön a Kúriával, van hatásköre.
[16] Az indítványozó valódi célja a Kúria ítéletének, valamint az azt megelőző eljárásnak nem alkotmányossági, hanem törvényességi szempontú felülvizsgálata. Az indítványozó arra törekszik, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által véglegesen eldöntött ténykérdés tekintetében ismételt vizsgálatot tegyen lehetővé. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt milyen szempontok alapján és miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel.
[17] Az Alkotmánybíróság felhívja arra is a figyelmet, hogy "az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban [...] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, ABH 2012, 1808, 1811., Indokolás [13]). Ahogy egy korábbi döntésében az Alkotmánybíróság rámutatott "[s]em a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14])
[18] Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem a támadott ítéletek érdemével kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában rögzített feltételeknek.
[19] Ezért a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4574/2012/4. számú ítélete, valamint a kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.566/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2016. január 26.
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2162/2015.