A Kúria Pfv.22143/2011/2. számú precedensképes határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 163. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 193. §, 195. §, 361. §, 474. §, 599. §, 608. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 36. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

Örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet. Végintézkedés hiányában, az öröklés rendjére az 1959 évi IV. tv. szabályai, illetve az örökhagyó személyes joga az irányadók. A perben a bíróságnak ez alapján - függetlenül az örökhagyó személyes joga (itt: ZGB) alapján kiállított hatósági igazolástól - kell meghatározni az öröklés rendjét. A törvényes örökös megbízás és meghatalmazás alapján jogosult külföldi hatóságok előtt törvényes örököstársai képviseletében a hagyatéki eljárásban eljárni. A hagyaték birtoklására jogcímmel rendelkező törvényes örökös nem minősül álörökösnek, sem jogcím nélküli birtokosnak. 1959. IV. Tv. 193. §, 1959. IV. Tv. 194. §, 1959. IV. Tv. 195. §, 1959. IV. Tv. 361. §, 1959. IV. Tv. 474. §, 1959. IV. Tv. 599. § (1), 1959. IV. Tv. 608. § (1), 1959. IV. Tv. 608. § (2), 1979. 13. Tvr. 36. § (1), 1952. III. Tv. 163. § (1), 1952. III. Tv. 164. § (1)

***********

Pfv.I.22.143/2011/4.szám

A Kúria a dr. Tollmann Judit által képviselt felperesnek a dr. Szemes Marianna ügyvéd által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 27.P.90.924/2008. számon megindított perében a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 48.Pf.639.343/2010/5. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 46. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 48.Pf.639.343/2010/5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 40.000 (Negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az örökhagyó 2003. április 28-án Svájcban elhunyt. Négy testvére a felperes, az alperes, valamint a perben nem álló L.A. és K.Pné született L.K.. Az örökhagyó édesanyja, L.Ané született T.E. 2004. november 17. napján hunyt el, törvényes örökösei a gyermekei. A testvérek 2003. június 6-án megbízták az alperest, hogy az örökhagyó hagyatéki ügyében őket teljes jogkörrel képviselje, a hagyatéki ügyek rendezése céljából Svájcban tegye meg a szükséges intézkedéseket, majd örökrészüket hozza haza Magyarországra és azt részükre adja át. A felperes az írásbeli megbízási szerződést nem írta alá, azonban szóban azt nem ellenezte. Az alperes az örökhagyó tartozásait a hagyatékból kifizette, majd E.P. meghatalmazott közreműködésével az örökhagyó hagyatékából megmaradt pénzösszeg és ingóságok Magyarországra érkeztek. Az alperes a svájci frank (CHF) valutában lévő pénzösszeget, valamint az ingóságokat a négy testvér és édesanyjuk között szétosztotta.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1.624.271 forint és ennek 2005. január 29. napjától esedékes törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére elsődlegesen a Ptk. 479.§-ára és a 608.§-ára, másodlagosan a Ptk. 361.§-ára, valamint a jogalap nélküli birtoklás szabályaira (Ptk. 193.§ és 195.§) alapítottan. Hivatkozása szerint a testvérek közötti megbízási szerződést az alperes nem teljesítette, részére mindösszesen 5.000 CHF-ot juttatott, amelyből később 2.000 CHF-ot vissza is kért. Vitatta az elszámolást, és az alperes által megjelölt hagyatéki költségek összegszerűségét is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelmében foglaltak szerint a felperessel teljes körűen elszámolt, az általa megjelölt költségek ténylegesen felmerültek, ezt számlával igazolta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az 1979. évi 13. tvr. 36.§ (1) bekezdése alapján az öröklési jogviszonyt az örökhagyó halála időpontjában volt személyes joga alapján kell elbírálni. Megállapította, hogy a jogvita elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró Svájci Polgári Törvénykönyv (ZGB) rendelkezései az öröklési rend tekintetében a Ptk. 607.§-ában foglaltakkal megegyeznek. Ennek megfelelően az örökhagyó törvényes örököse a felmenője, az édesanyja volt. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes sem törvényes örökösi minőségét, sem részesedésének 1/4 arányát nem tudta igazolni. A megállapítottak szerint az alperesnek adott megbízás arra vonatkozott, hogy az örökhagyó után a hagyatéki eljárást megindítsa, ennek pedig az alperes eleget tett. A jogalap nélküli gazdagodás címén sem látta alaposnak a keresetet, figyelemmel a felek közötti más jogviszony fennállására. A jogalap nélküli birtoklás tekintetében pedig azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy jelenleg is birtokában van a követelt összegnek.

A felperes által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az állam által előlegezett 117.000 forint fordítói díjat a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban módosította, hogy az örökhagyó törvényes örökösei egymás közt egyenlő arányban a testvérei, azaz a peres felek, valamint L.A. és K.Pné született L.K. voltak. A közöttük létrejött megbízási szerződés értelmében az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az örökhagyó hagyatéki ügyeinek rendezése céljából Baselba utazik, a szükséges intézkedések követően az örökrésszel a testvérekkel elszámol. A szerződő felek 2005. szeptember 11-én egyeztetést tartottak. Ennek során az alperes beszámolt a tevékenységéről, bemutatta a felmerült és kifizetett költségeket igazoló számlákat, a keletkezett egyéb iratokat, majd a hagyatékkal és az azt terhelő kiadásokkal elszámolt. A megbízó felek a megbízási szerződés teljesítését, az elszámolást elfogadták, azt nem kifogásolták.