BH 2002.5.176 Az üzleti titok megsértésének bűntettét valósítja meg a bérmunkát végző cég alkalmazottja, aki jogosulatlanul magához veszi, majd később felhasználja a gyártási technológiára vonatkozó adatokat [Btk. 300. § (1) és (2) bek., 1996. évi LVII. tv. 4. § (3) bek. a) pont].

A városi bíróság az 1999. február 4. napján kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét üzleti titok megsértésének bűntettében, valamint orgazdaság vétségében állapította meg, ezért a bíróság az I. r. vádlottat halmazati büntetésül 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott üzletkötő, nőtlen.

A B-D. Kötöttárugyár Kft. amerikai-magyar érdekeltségű és tulajdonú cég, amelynek fő profilja az ún. márkás pólók gyártása. A márkás pólók közé tartozik a N. közismerten világcég számára készített póló. A póló gyártásához szükséges kelmét a B. gyár adja, a festékeket különféle beszállítóktól vásárolják. A pólók értékének csak egy kis részét teszi ki a felhasznált anyag, az érték nagyobb része külső megjelenésben és az N. céghez fűződő kapcsolatában rejlik. Üzleti titok folytán a jelen ügyben nem állapítható meg, hogy az elmondott értékek milyen arányban jelennek meg az áruban. A pólókat N. címkével látják el, ezeket részben maga a N. cég szállítja, részben pedig az általa kijelölt beszállítók. A B-D. Kötöttárugyár és a N. megállapodás részletei üzleti titok lévén, csak annyiban ismeretes, hogy a kifogástalan késztermék Magyarországon nem forgalmazható, azt az N. cég kiszállítja, és az értékesítéséről ő gondoskodik. A gyár az előbb írottak szerint lényegében csak bérmunkát végez.

A pólók külső megjelenéséhez tartozó jellemzők, így különösen a jelzés és a felirat, továbbá a nyakcímkék az N. jellemzői. Ahhoz, hogy a N. igényeinek megfeleljen a késztermék, szükséges, hogy az anyagjegyzék, a pólók technikai leírása és a szitanyomáshoz használatos filmek pozitívjai az N. cégtől származzanak, ezt a N. biztosítja is.

A már leírtakon kívül a pólógyártáshoz szükséges a megfelelő ún. N.-színek kiválasztása és összeállítása. A színek összeállítása kétféle módon történhet; egyrészt maga a N. cég állítja össze a színeket, másrészt megjelöli a festödei könyv kódszámai közül azokat, amelyek együttes használata az N.-származást bizonyítja.

A festödei könyv olyan üzletekben szerezhető be, ahol festékeket árulnak, itt bárki részére hozzáférhető. Az előbbiekből kitűnően nem maga a könyv testesít meg értéket, hanem a benne levő színek felhasználási módja, a színek mellett feltüntetett kódszámok alapján.

Összegezve tehát a technikai leírás, a szitanyomáshoz használt filmek pozitívja és a kódösszeállítás lehetővé teszi az N.-minőségnek megfelelő áru előállítását, az ilyen árura jellemző N. külső megjelenését. Amennyiben az így készült áru N. nyakcímkével van ellátva, hamisítvány is készíthető.

A gyártáshoz szükséges kellékek, melyeket az előbbiekben felsorolt a bíróság, a konkurenciának és a kívülállóknak nem nyilvánosak. Szigorú szabályok rögzítik, hogyan vihetők ki ezek a gyártási folyamatba, és hogyan kell ezeket visszaszállítani. Amennyiben a N. azt tapasztalná, hogy a gyár kereskedik a megtermelt áruval, vagy a gyártáshoz szükséges kellékeket illetéktelenek rendelkezésére bocsátaná, megszüntetné a szerződést. Ez a gyár számára nehézséget okozna, mert az N. a B-D. gyár termelése kapacitásának a felét köti le.

A N. által rendelt pólók külső megjelenési formája változó, és változó a szín is. A már nem használatos kellékek a B-D Kötöttárugyárban nyilván vannak tartva, és azt bármikor felhasználhatják. Erre a felhasználásra példa adódik gyakorta, amikor az addigi színeken a N. változtat, és több szín összetételével, illetve ezek megváltoztatásával ismételten gyártatja a korábban gyártásból kivont modelleket.

Az I. r. vádlott 1997. év elején került a B-D Kötöttárugyárba, ahol előbb a szitakészítő részleg vezetője volt, majd pontosan meg nem állapítható időpontban raktárosként foglalkoztatták az ún. osztályos raktárban, ahol másod- és harmadosztályú kész pólókat tároltak. Ezek a pólók a gyártási folyamat közben hibásodtak meg. A pólókból kivágták a nyakcímkéket, és mint osztályos árut értékesíteni lehetett.

Az I. r. vádlott 1998. április 9. és június 6. napja között 152 db ilyen osztályos pólót vásárolt a munkahelyén azzal a szándékkal, hogy a nyomás nélküli pólókra N.-emblémát nyom, pótolja a kivágott nyakcímkéket, és ezeket mint N.-gyártmányokat haszonnal értékesíti. Ezeket a pólókat az I. r. vádlott darabonként 400-500 forintért vette meg.

Az I. r. vádlott rendelkezett szitanyomó berendezéssel, de nem rendelkezett a N.-jelzések készítéséhez szükséges feltételekkel, ezért pontosan meg nem állapítható időpontban, feltehetően 1998. nyarán a B-D Kötöttárugyárból hazavitt 21 db. N.-filmet, 24 db. N.-műszaki leírást. Ez utóbbihoz tartozott az ún. festödei könyv is.

Az I. r. vádlott a gyárból elvitt technológiával 3 db. N.-fémvázas N.-sablont készített, mely sablonok egyszerűbb minták nyomására kifogástalanul alkalmasak lettek, nem voltak azonban alkalmasak arra, hogy több színből álló jelzést lehessen velük jó minőségben készíteni.

Az I. r. vádlott azért, hogy a pólók kifogástalan N.-megjelenését pótolja, ismeretlen, de a B-D gyárban dolgozó személytől 5822 db. N.-nyakcímkét vett 1 forintos áron darabonként. A nyakcímkék értéke egyébként darabonként 8 forint, összes értékük 46 576 forint. A nyakcímkék között pontosan meg nem állapítható arányban addig felhasználatlan és már felhasznált, pólóból kivágott címkék is voltak.

A II. r. vádlott révén jutott el az I r. vádlott ahhoz az asszonyhoz, akit megbízott azzal, hogy 150 db. pólóba a nyakcímkéket varrja bele. Ez az asszony erre vállalkozott, és a munkát darabonként 10 forintért teljesítette is.