62002CJ0039[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2004. október 14-i ítélete. Mærsk Olie & Gas A/S kontra Firma M. de Haan en W. de Boer. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Højesteret - Dánia. Brüsszeli Egyezmény - Hajó használata alapján fennálló felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló eljárás - Kártérítés iránti kereset - 21. cikk - Perfüggőség - A felek azonossága - Az elsőként eljáró bíróság - A jogalap és a tárgy azonossága - Hiány - 25. cikk - A határozat fogalma - A 27. cikk 2. pontja - Az elismerés megtagadása. C-39/02. sz. ügy.

C-39/02. sz. ügy

Mærsk Olie & Gas A/S

kontra

Firma M. de Haan en W. de Boer

(a Højesteret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Brüsszeli Egyezmény - Hajó használata alapján fennálló felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló eljárás - Kártérítés iránti kereset - 21. cikk - Perfüggőség - A felek azonossága - Az elsőként eljáró bíróság - Jogcímbeli és tárgybeli azonosság - Hiány - 25. cikk - A határozat fogalma - A 27. cikk 2. pontja - Az elismerés megtagadása"

Az ítélet összefoglalása

1. A joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény - Perfüggőség - Azonos jogcímű és tárgyú kérelmek - Fogalom - Hajótulajdonos által benyújtott, felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló kérelem és az esetleges károsult által a tulajdonos ellen benyújtott kártérítés iránti kereset - Kizártság

(1968. szeptember 27-i Brüsszeli Egyezmény, 21. cikk)

2. A joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény - Elismerés és végrehajtás - A "határozat" fogalma - Hajó használata alapján fennálló felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló határozat - Bennfoglaltság

(1968. szeptember 27-i Brüsszeli Egyezmény, 25. cikk)

3. A joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény - Elismerés és végrehajtás - Kizáró okok - A tárgyalást elmulasztó alperes részére az eljárást megindító irat szabályszerű, és megfelelő időben való kézbesítésének vagy közlésének hiánya - Hajó használata miatti felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozásáról szóló határozat - Az eljárást megindító iratról való értesítés szükségessége még akkor is, ha az eredetileg eljáró bíróság joghatóságára vonatkozó fellebbezést nyújtottak be - Az eljárást megindító irattal egyenértékű iratnak minősülő határozat - Elismerés - Feltétel - A megkeresett bíróság általi felülvizsgálat

(1968. szeptember 27-i Brüsszeli Egyezmény, 27. cikk, 2. pont)

1. A hajótulajdonos által valamely szerződő állam bíróságához benyújtott, a tengeri hajó tulajdonosai felelősségének korlátozásáról szóló, 1957. október 10-i nemzetközi egyezmény által előírt, felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló és a lehetséges károsultat megjelölő kérelem, illetve az e károsult által a hajó tulajdonosa ellen valamely másik szerződő állam bíróságához benyújtott kártérítés iránti keresetnek sem tárgya sem jogcíme nem azonos, ennélfogva nem hoz létre a Dánia, Írország valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozására vonatkozó 1978. október 9-i egyezmény által módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény 21. cikke értelmében vett perfüggőséget.

(vö. 35., 37., 42. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A tengeri hajó tulajdonosai felelősségének korlátozásáról szóló, 1957. október 10-i nemzetközi egyezményben előírt felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozását elrendelő, szerződő állam bíróságától származó határozat a Dán Királyság, Írország valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának csatlakozására vonatkozó, 1978. október 9-i egyezmény által módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény 25. cikke értelmében vett bírósági határozatnak minősül.

Egyrészről ugyanis e rendelkezés szerint a "határozat" fogalma felöleli valamely szerződő állam bírósága által hozott valamennyi határozatot, elnevezésére való tekintet nélkül. Másrészről e rendelkezés nem korlátozódik az eljárás egészét vagy egy részét befejező határozatokra, hanem a közbenső illetve az ideiglenes vagy biztosítási intézkedést elrendelő határozatokra is vonatkozik. Azon körülménynek, hogy ilyen határozatot nem kontradiktórius eljárás eredményeként hoznak meg, e tekintetben nincs jelentősége, mivel a határozat - még ha az eljárás első, nem kontradiktórius szakasza eredményeként hozták is - kontradiktórius tárgyalás tárgyát képezheti, még mielőtt az 1968. szeptember 27-i egyezmény címén történő elismerésének vagy végrehajtásának kérdése felmerülne.

(vö. 44., 46., 50., 52. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Annak érdekében, hogy a tengeri hajó tulajdonosai felelősségének korlátozásáról szóló, 1957. október 10-i nemzetközi egyezményben előírt, a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozásáról szóló, valamely szerződő állam bíróságától származó határozat a Dánia, Írország valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozására vonatkozó 1978. október 9-i egyezmény által módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-i egyezmény értelmében elismerhető legyen, az ilyen alap létrehozására irányuló eljárást megindító iratot a hitelezővel szabályszerűen és megfelelő időben közölni kellett volna még akkor is, ha ez utóbbi a határozatot hozó bíróság joghatóságát vitatva fellebbezett a határozat ellen.

Mindemellett minthogy - az alkalmazandó nemzeti jog sajátosságait figyelembe véve - az említett határozatot az eljárást megindító irattal egyenértékűnek kell tekinteni, a hitelezőhöz intézett előzetes bírósági kézbesítés hiányának ellenére sem lehet a határozat elismerését valamely másik szerződő államban az 1968. szeptember 27-i egyezmény 27. cikkének 2. pontja alkalmazásával megtagadni, amennyiben a határozatot jogszerűen és megfelelő időben közölték vagy kézbesítették.

Az érintett állam megkeresett bíróságának feladata annak mérlegelése, hogy a fedezeti alap létrehozására irányuló eljárás keretében, az eljárást megindító iratról ajánlott levélben való értesítése, amely az eredetileg eljáró bíróság joga, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben bírósági vagy bíróságon kívüli iratok külföldre történő értesítéséről és kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-én aláírt egyezmény alapján szabályszerűnek tekinthető, szabályszerűen és megfelelő időben történt-e ahhoz, hogy az alperes hatékonyan gondoskodhasson saját védelméről.

(vö. 58-62. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2004. október 14.(*)

"Brüsszeli Egyezmény - Hajó használata alapján fennálló felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló eljárás - Kártérítés iránti kereset - 21. cikk - Perfüggőség - A felek azonossága - Az elsőként eljáró bíróság - A jogalap és a tárgy azonossága - Hiány - 25. cikk - A határozat fogalma - A 27. cikk 2. pontja - Az elismerés megtagadása"

A C-39/02. sz. ügyben,

a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezménynek a Bíróság általi értelmezésével kapcsolatos 1971. június 3-i jegyzőkönyv alkalmazására vonatkozó előzetes döntéshozatali kérelem tárgyában,

amelyet a Højesteret (Dánia) a Bírósághoz 2002. február 13-án érkezett 2002. február 8-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Mærsk Olie & Gas A/S

és

a Firma M. de Haan en W. de Boer

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas, a harmadik tanács elnökeként eljáró bíró, R. Schintgen (előadó) és N. Colneric bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. április 1-jei tárgyalásra,

tekintettel a következők által benyújtott írásbeli észrevételekre:

- a Mærsk Olie & Gas A/S képviseletében S. Johansen advokat,

- a Firma M. de Haan en W. de Boer képviseletében J.-E. Svensson advokat,

- a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és J. van Bakel, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében P. Ormond, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Layton barrister,

- az Európai Unió Bizottsága képviseletében N. B. Rasmussen és A.-M. Rouchaud, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2004. július 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatali kérelem a Dán Királyság, Írország valamint a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának csatlakozására vonatkozó, 1978. október 9-i egyezmény (HL L 304., 1. o. és - módosított szöveg - 77. o.) által módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o., a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 21., 25. és 27. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Mærsk Olie & Gas A/S társaságnak (a továbbiakban: Mærsk) az M. de Haan en W. de Boer közkereseti társaság (a továbbiakban: hajózási vállalkozók) ellen, a hajózási vállalkozókhoz tartozó halászhajó által az Északi-tengerben lefektetett vezetékekben okozott állítólagos károk megtérítésére irányuló kérelem tárgyában folyó jogvita keretében nyújtották be.

A jogi háttér

A tengeri hajó tulajdonosai felelősségének korlátozásáról szóló, 1957-es nemzetközi egyezmény

3 A tengeri hajó tulajdonosai felelősségének korlátozásáról szóló, 1957. október 10-i nemzetközi egyezmény (1) cikkének bekezdése (International Transport Treaties, 1-10. melléklet, 1986. január, 81. o., a továbbiakban: az 1957-es egyezmény) kimondja annak lehetőségét, hogy a hajózási vállalkozó a felelősségét azon követelések tekintetében, amelyek az egyezményben felsorolt okok valamelyikéből következnek, egy meghatározott összegre korlátozhatja, kivéve, ha a kártérítési igényre alapot adó eseményt a tulajdonos személyes vétkessége okozta. A felsorolt okok között a b) pont alatt szerepel a hajó fedélzetén tartózkodó bármely személy tevékenysége, gondatlansága vagy vétkessége által okozott, az e hajó közlekedésével kapcsolatban álló vagyoni kár.

4 Ezen egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a felelősség korlátozásának összegét a hajó űrtartalma alapján és az okozott kár természetétől függően kell kiszámítani. Így, ha a káresemény csak vagyoni károkat eredményezett, az az összeg, amelyre a tulajdonos vagy a hajózási vállalkozó a felelősségét korlátozhatja regisztertonnánként csupán 1000 Poincaré-franknak felel meg.

5 Amennyiben az ugyanazon káreseményből származó igények összessége meghaladja az ily módon megállapított felelősség határát, az említett egyezmény 2. cikkének (2) és (3) bekezdése kimondja, hogy létre lehet hozni egy, az e határnak megfelelő összegű olyan fedezeti alapot, amelynek kizárólagos rendeltetése azon igények kielégítése, amelyekre nézve a felelősséget korlátozták. A fedezeti alap a 3. cikk (2) bekezdése értelmében "az elismert követelések összegével arányosan oszlik meg a hitelezők között".

6 Az 1957-es egyezmény 1. cikkének (7) bekezdése értelmében "a felelősség korlátozására való hivatkozás ténye nem jelenti ezen felelősség elismerését".

7 Ezen egyezmény 4. cikke kimondja:

"[...]az esetleges fedezeti alap létrehozásával és megosztásával kapcsolatos szabályokat, valamint az eljárással kapcsolatos minden szabályt azon állam nemzeti jogszabályai határozzák meg, ahol a fedezeti alapot létrehozták".

8 Az iratokból kitűnik, hogy az alapügy tényállása időszakában a Holland Királyságot kötötte az 1957-es egyezmény.

A Brüsszeli Egyezmény

9 A preambulumból kitűnik, hogy a Brüsszeli Egyezmény célja az, hogy az EK 293. cikknek megfelelően elősegítse a bírósági határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását, és hogy az Európai Közösségen belül erősítse az itt lakóhellyel rendelkező személyek jogvédelmét. Az említett preambulum továbbá kimondja, hogy ennek érdekében meg kell határozni a szerződő államok bíróságainak a nemzetközi jogrendben érvényes joghatóságát.

10 A Brüsszeli Egyezmény 2. cikke kimondja azt az általános elvet, amelynek értelmében az alperes lakóhelye szerinti állam bíróságai rendelkeznek joghatósággal. Az Egyezmény 5. cikke ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy "jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben" az alperes "a káresemény bekövetkeztének helye szerint illetékes bíróság előtt" perelhető.

11 Az egyezmény 6A. cikke hozzáteszi:

"Amennyiben ezen egyezmény alapján valamely szerződő állam bírósága joghatósággal rendelkezik hajó használatából vagy üzemeltetéséből származó felelőséggel kapcsolatos ügyekre, akkor ez a bíróság vagy az e célra a tagállam belső joga alapján helyette kijelölt más bíróság is joghatósággal rendelkezik felelősség korlátozása iránti keresetekre."

12 A Brüsszeli Egyezmény ugyanakkor igyekszik elkerülni, hogy egymással összeegyeztethetetlen határozatok szülessenek. Ennek érdekében a perfüggőségre vonatkozó 21. cikke a következőképpen fogalmaz:

"Amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző szerződő államok bíróságai előtt indítottak, a második helyen megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság javára hivatalból is lemond.

Az a bíróság, amelynek le kell mondania, felfüggesztheti eljárását, ha a másik bíróság joghatósága vitatott."

13 Az egyezmény 22. cikke ugyanakkor kimondja:

"Amennyiben összefüggő eljárások különböző szerződő államok bíróságai előtt vannak első fokon folyamatban, a második helyen megkeresett bíróság felfüggesztheti az eljárást.

Ez a bíróság valamely fél kérelmére [saját] joghatóságának hiányát is megállapíthatja, amennyiben a joga lehetővé teszi az eljárások egyesítését, és a két peres eljárásra az elsőként megkeresett bíróság rendelkezik joghatósággal.

E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni, és róluk együtt határozni."

14 Az elismerés terén az említett egyezmény 25. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A jelen egyezmény értelmében határozatnak tekintendő valamely szerződő állam bírósága által hozott bármely határozat, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve az ítéletet, a döntést, a végzést vagy végrehajtási intézkedést, valamint a költségeknek és kiadásoknak bírósági tisztviselő általi meghatározását."

15 A Brüsszeli Egyezmény 26. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"A valamely szerződő államban hozott határozatot más szerződő államban külön eljárás nélkül elismerik."

16 Ugyanakkor a 27. cikk értelmében:

"A határozat nem ismerhető el:

[...]

2. amennyiben az eljárást megindító iratot a tárgyaláson meg nem jelent alperes részére nem kézbesítették, vagy nem közölték szabályszerűen és megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson.

[...]".

17 A Brüsszeli Egyezményhez csatolt jegyzőkönyv IV. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

"A bírósági és bíróságon kívüli iratokat [...], amelyeket valamely másik szerződő állam területén tartózkodó személy részére kell kézbesíteni, vagy amelyekről e személyt értesíteni kell, a szerződő államok között megkötött egyezményekben vagy megállapodásokban előírt módon kell megküldeni.

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

18 A Mærsk 1985 májusában az Északi-tengerben egy olajvezetéket és egy gázvezetéket fektetett le. 1985 júniusa során a hajózási vállalkozókhoz tartozó egyik halászhajó halászati tevékenységet végzett a lefektetett vezetékek övezetében. A Mærsk észrevette, hogy a vezetékek megrongálódtak.

19 1985. július 3-i levelében a Mærsk az tájékoztatta a hajózási vállalkozókat, hogy őket tartja felelősnek azon károkozásért, amely helyreállítása felbecsülhetően 1 700 019,00 USD-be és 51 961,58 GPB-be kerül.

20 A hajózási vállalkozók 1987. április 23-án a hajójuk lajstromba vételének helyén keresetet nyújtottak be az Arrondissementsrechtbank Groningenhez (Hollandia), a felelősségük korlátozása érdekében. Ez a bíróság 1987. május 27-én végzést hozott, amelyben a korlátozást ideiglenesen 52 417,40 NLG-ben határozta meg, és kötelezte a hajózási vállalkozókat az összeg letétbe helyezésére, amely összeget az eljárás költségeinek fedezése érdekében még 10 000 NLG-vel megnöveltek. A hajózási vállalkozók ügyvédjei 1987. június 5-én telexben tájékoztatták a Mærsket ezen határozatról.

21 A Mærsk 1987. június 20-án a Vestre Landsret (Dánia) előtt kártérítési eljárást indított a hajózási vállalkozókkal szemben.

22 Június 24-én a Mærsk fellebbezést nyújtott be a Gerechtshof Leeuwardenhez (Hollandia) az Arrondissementsrechtbank Groningen határozatával szemben, ez utóbbi joghatóságának hiányára hivatkozva. A fellebbviteli bíróság 1988. június 6-án - különösen a Brüsszeli Egyezmény 2. cikkére és 6A. cikkére hivatkozva - helybenhagyta az elsőfokú bíróság határozatát. A Mærsk nem nyújtott be fellebbezést a semmisség megállapítása iránt.

23 A felszámoló az 1988. február 1-jei ajánlott levelében közölte a Mærsk ügyvédjével a bíróságnak a felelősséget korlátozó fedezeti alapot létrehozó végzését, majd április 25-i levelében felhívta a Mærsket, hogy adja elő kártérítési igényét.

24 A Mærsk nem tett eleget ezen felhívásnak, hanem inkább a dán bíróság előtti eljárást választotta. A károsult személyek igényei előadásának hiányában a holland bíróságnál letétbe helyezett összeget 1988 decemberében visszatérítették a hajózási vállalkozóknak.

25 1988. április 27-i határozatában a Vestre Landsret arra az álláspontra helyezkedett, hogy a holland bíróság 1987. május 27-i és 1988. január 6-i határozatai a Brüsszeli Egyezmény 25. cikke értelmében bírósági határozatnak tekintendőek, mivel a Mærsknak lehetősége volt arra, hogy az eljárás során gondoskodjék a védelméről.

26 Mivel úgy értékelte, hogy a Hollandiában és a Dániában kezdeményezett eljárásokat azonos felek között, ugyanazon tárgyban és azonos jogalapokra alapján indították meg, és mivel ennek megállapítását nem cáfolja az, hogy a Mærsk a felelősség korlátozására irányuló eljárás során tartózkodott az érdekei érvényesítésétől, a Vestre Landsret arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke alkalmazásában a perfüggőség megállapítására irányadó feltételek teljesültek.

27 Tekintettel a holland megkeresés elsőbbségére (1987. április 23.) és a holland bíróságnak a fellebbezésben helybenhagyott azon megállapítására, miszerint a határozat meghozatalára joghatósággal rendelkezett, a Vestre Landsret a Brüsszeli Egyezmény 21. cikk (2) bekezdése értelmében lemondott a holland bíróság javára.

28 A Mærsk fellebbezést nyújtott be a Højesterethez.

29 A kérdést előterjesztő bíróság - mivel úgy értékelte, hogy az ügy a Brüsszeli Egyezmény 21., 25. és 27. cikkével kapcsolatos értelmezési kérdéseket vet fel - úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Valamely hajózási vállalkozónak [az 1957. október 10-i egyezmény értelmében] benyújtott kérelmére indult, a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló eljárásra vonatkozik-e a [Brüsszeli] Egyezmény 21. cikke akkor, amikor a keresetlevélben megnevezik azokat, akik a károkozás esetleges károsultjaiként léphetnek fel?

2) A felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozását az 1986-ban hatályban lévő holland eljárási szabályok értelmében elrendelő határozat bírósági határozatnak minősül-e a fent említett egyezmény 25. cikke értelmében?

3) A holland bíróság által 1987. május 27-én, az adott időszakban hatályban lévő szabályoknak megfelelően - az érintett hitelező előzetes bírósági értesítése nélkül - létrehozott, a felelősséget korlátozó fedezeti alap elismerése megtagadható-e jelenleg valamely másik tagállamban, a fent említett egyezmény 27. cikk 2. [pontja] alapján?

4) A harmadik kérdésre adott igenlő válasz esetén: azon tényből következően, hogy az érintett hitelező később a fedezeti alap létrehozása szerinti tagállamban a joghatóságot vitatva fellebbezett valamely fellebbviteli bírósághoz anélkül, hogy kifogásolta volna a kézbesítés hiányát, megtagadható-e tőle, hogy hivatkozzék a 27. cikk 2. [pontjára]?"

Az első kérdésről

30 A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésében lényegében azt kívánja megtudni, hogy egyrészről a hajó tulajdonosa által valamely szerződő állam bíróságához benyújtott, a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló és a károk lehetséges károsultját megjelölő kérelem, másrészről a károsult által a hajótulajdonosa ellen valamely másik szerződő állam bíróságához benyújtott kártérítés iránti kereset a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke értelmében vajon azonos felek által benyújtott, azonos jogalappal és azonos tárggyal bíró kérelemnek minősül-e.

31 Bevezetésképpen fel kell idézni, hogy a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke az összefüggő eljárásokra vonatkozó 22. cikkel együtt a II. cím 8. szakaszában található, amely a Közösségen belül a gondos igazságszolgáltatási igazgatás érdekében igyekszik elkerülni az egyes szerződő államok bíróságai előtti párhuzamos eljárásokat és az esetlegesen ebből következő határozatok összeegyeztethetetlenségét. Ez a rendelkezés tehát minden lehetőség szerint már a kezdetektől igyekszik kizárni az olyan helyzeteket, mint az említett egyezmény 27. cikk 3. pontjába foglalt helyzet, vagyis amikor egy határozat azért nem ismerhető el, mert az összeegyeztethetetlen a megkeresett államban az azonos felek tekintetében hozott határozattal (lásd a 144/86. sz., Gubisch Maschinenfabrik ügyben 1987. december 8-án hozott ítélet [EBHT 1987., 4861. o.] 8. pontját, valamint a C-116/02. sz. Gasser-ügyben 2003. december 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-0000. o.] 41. pontját).

32 Ebből következik, hogy a 21. cikket - ahhoz, hogy elérhesse célját - olyan szélesen kell értelmezni, hogy főszabály szerint - a felek lakhelyére tekintet nélkül - a szerződő államok bíróságai előtti perfüggőség minden esetét felölelje (a C-351/89. sz., Overseas Union Insurance és társai ügyben 1991. június 27-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-3317. o.] 16. pontja és a Gasser-ítélet [hivatkozás fent] 41. pontja).

33 Adott esetben nem kétséges, hogy valamely, a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló, a holland bíróság által lefolytatotthoz hasonló eljárás célja az, hogy lehetővé tegye a hajó azon tulajdonosa számára, akinek felelőssége az 1957-es egyezmény 1. cikk (1) bekezdésében megjelölt okok valamelyikére hivatkozva megállapítható, hogy felelősségét az 1957-es egyezmény 3. cikke értelmében kiszámított összegre korlátozzák oly módon, hogy a hitelezők ugyanezen káresemény alapján ne követelhessenek a hajó tulajdonosától más összeget, mint amelyet ezen eljárás keretében számukra felkínálnak.

34 A felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló kérelem a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke értelmében bizonyosan kérelemnek minősül. Mindamellett meg kell vizsgálni, hogy ugyanazon tárggyal és jogalappal rendelkezik-e, mint a károsult által a hajó tulajdonosával szemben valamely másik szerződő állam bíróságához benyújtott kártérítés iránti kereset, és hogy ezen kérelmeket ugyanazok a felek nyújtották-e be. E három konjunktív feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a 21. cikk értelmében a perfüggőség megállapítható legyen.

35 Egyrészt a kérdéses kérelmeknek nyilvánvalóan nem ugyanaz a tárgya. Míg valójában a kártérítés iránti kereset arra irányul, hogy megállapítsák az alperes felelősségét, a felelősség korlátozására irányuló kérelem célja az, hogy - a felelősség megállapítása esetén - az 1957-es egyezmény értelmében kiszámított összegre korlátozzák a felelősséget, azonban tekintetbe kell venni, hogy az említett egyezmény 1. cikkének (7) bekezdése értelmében "a felelősség korlátozására való hivatkozás ténye nem jelenti ezen felelősség elismerését".

36 Az elemzés lényegén nem változtat az, hogy a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló eljárás keretében a károk a felszámoló által lefolytatott ellenőrzés tárgyát képezik, vagy hogy az adós részéről kifogás tárgyát is képezhetik. Ugyanis, amint azt a Bíróság már kimondta, annak megállapítása érdekében, hogy két kérelem tárgya a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke értelmében megegyezik - amint ezen cikk megszövegezéséből kitűnik -, kizárólag az egyes jogviták felpereseinek kereseti kérelmeit kell figyelembe venni, nem pedig az alperes által esetlegesen védekezésül felhozott jogalapot (a C-111/01. sz., Gantner Electronic ügyben 2003. május 8-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-4207. o.] 26. pontja).

37 Másrészt a kérdéses kérelmek - az egyezmény 21. cikke értelmében - nem is rendelkeznek ugyanazon jogalappal.

38 Mivel a "jogalap" magában foglalja a kérelem alapjául felhozott tényállást és jogszabályokat (lásd a C-406/92. sz. Tatry-ügyben 1994. december 6-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-5439. o.] 39. pontját), meg kell állapítani, hogy - amint arra a Mærsk, a Bizottság és indítványának 41. pontjában a főtanácsnok rámutatott -még ha feltételezzük is, hogy a két eljárás alapjául szolgáló tényállás megegyezik, az egyes eljárások alapjául szolgáló jogszabályok különböznek. A kártérítés iránti kereset valójában a szerződésen kívüli károkért való felelősség szabályain nyugszik, míg a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló kérelem az 1957-es egyezményen és az azt végrehajtó holland jogszabályokon alapul.

39 Következésképpen - a felek azonosságára vonatkozó harmadik feltétel vizsgálatának szükségessége nélkül - meg kell állapítani, hogy a tárgy és a jogalap azonosságának hiányában a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke értelmében nem áll fenn a perfüggőség a hajó tulajdonosának felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló, az alapügyben a holland bíróság előtt kezdeményezetthez hasonló eljárás, valamint a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott kártérítés iránti kereset között.

40 Ez a következtetés főszabály szerint - amint azt az Egyesült Királyság Kormánya és indítványának 45. pontjában a főtanácsnok hangsúlyozza - nem akadályozza a Brüsszeli Egyezmény 22. cikkének alkalmazását. Ugyanis a kérelmek, mint az alapügyben kérdéses kérelmek is, elég szoros kapcsolatban állnak egymással ahhoz, hogy ezen cikk harmadik bekezdésének értelmében összefüggő eljárásoknak minősüljenek, és ily módon a második helyen megkeresett bíróság felfüggeszthesse az eljárást.

41 Mindemellett adott esetben szükségtelen annak vizsgálata, hogy a Brüsszeli Egyezmény 22. cikke alkalmazásának feltételei fennállnak-e, illetve különösen annak meghatározása, hogy ezen feltételek mellett melyik lett volna az első helyen megkeresett bíróság, hiszen az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az Arrondissementsrechtbank Groningen előtti eljárás véglegesen lezárult, és hogy a károsultak kárai bizonyításának hiányában az itt letétbe helyezett összeget 1988 decemberében visszatérítették a hajózási vállalkozóknak. Ezen feltételek mellett az egyezmény 22. cikke értelmében nincsenek "összefüggő kérelmek".

42 A fentiekre tekintettel az első kérdésre adandó válasz az, hogy a hajótulajdonos által valamely szerződő állam bíróságához benyújtott, a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló és a károk lehetséges károsultját megjelölő kérelem, illetve az e károsult által a hajó tulajdonosa ellen valamely másik szerződő állam bíróságához benyújtott kártérítés iránti kereset nem hoz létre a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke értelmében vett perfüggőséget.

A második kérdésről

43 A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésében azt kérdezi, hogy az olyan, a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozását elrendelő határozat, mint az alapügyben hozott határozat is, a Brüsszeli Egyezmény 25. cikke értelmében bírósági határozatnak minősül-e.

44 E tekintetben fel kell idézni, hogy a 25. cikk szerint a "határozat" fogalma az említett egyezmény értelmében felöleli "valamely szerződő állam bírósága által hozott valamennyi határozat[ot], elnevezésére való tekintet nélkül".

45 Amint azt a Bíróság már kimondta (lásd a C-414/92. sz., Solo Kleinmotoren ügyben 1994. június 2-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-2237. o.] 17. pontját), annak érdekében, hogy az irat az egyezmény értelmében "határozatnak" minősüljön, az iratnak olyan igazságszolgáltatási szervtől kell származnia, amely valamely szerződő állam szerve, és amely saját hatáskörében jár el a felek közötti peres kérdésekben.

46 Amint azt a Brüsszeli Egyezményre vonatkozó jelentésben kiemelték (HL 1979. C 59., 71. o., 184. pont), ezen egyezmény 25. cikke nem korlátozódik az eljárás egészét vagy egy részét befejező határozatokra, hanem a közbenső vagy az ideiglenes vagy biztosítási intézkedést elrendelő határozatokra is vonatkozik.

47 Következésképpen az olyan határozat, mint az Arrondissementsrechtbank Groningen 1987. május 27-i végzése, amely ideiglenesen határozza meg azt az összeget, amelyre a hajó tulajdonosának felelőssége korlátozódik, a Brüsszeli Egyezmény 25. cikkének hatálya alá tartozik.

48 A Mærsk véleménye szerint ez a végzés a 25 cikk értelmében nem minősül határozatnak, mivel nem kontradiktórius eljárás során hozták meg.

49 Ez a kifogás nem fogadható el.

50 Amennyiben igaz ugyanis, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyezmény mindenekelőtt azon bírósági határozatokra vonatkozik, amelyek - mielőtt azok elismerését vagy végrehajtását valamely, az alapügyben eljáró államon kívüli államban kérték - az alapügyben eljáró államban különböző módozatú, kontradiktórius eljárás tárgyát képezik vagy képezhetik (a 125/79. sz., Denilauler ügyben 1980. május 21-én hozott ítélet [EBHT 1980., 1553. o.] 13. pontja), akkor pontosan azt kell megállapítani, hogy még ha a határozatot az eljárás első, nem kontradiktórius szakasza eredményeként hozták is, a holland bíróság végzése kontradiktórius tárgyalás tárgyát képezhette azelőtt, hogy felmerült volna az egyezmény címén történő elismerésének vagy végrehajtásának kérdése (lásd továbbá e tekintetben a C-474/93. sz., Hengst Import ügyben 1995. július 13-án hozott ítélet [EBHT 1995., I-2113. o.] 14. pontját).

51 Az iratokból tehát kitűnik, hogy az ilyen végzés nem bír joghatással, amíg nem közlik a hitelezőkkel, akik ezt követően - mind az adósnak a felelősség korlátozásához való jogát, mind pedig ezen korlátozás mértékét vitatva - a végzést hozó bíróság előtt érvényesíthetik a jogaikat. Ezt meghaladóan a hitelezők, az azt elfogadó bíróság joghatóságát vitatva, fellebbezést nyújthatnak be ezen végzéssel szemben - ahogyan ez az alapügyben is történt.

52 A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adandó válasz az, hogy a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozását elrendelő határozat, mint amilyen az alapügybeli határozat is, a Brüsszeli Egyezmény 25. cikke értelmében vett bírósági határozatnak minősül.

A harmadik és negyedik kérdésről

53 A kérdést előterjesztő bíróság az együtt vizsgálandó harmadik és negyedik kérdésében azt kérdezi, hogy ,a felelősséget korlátozó fedezeti alapnak az érintett hitelező előzetes bírósági értesítése nélküli létrehozásáról szóló határozat elismerése valamely másik szerződő államban a Brüsszeli Egyezmény 27. cikk 2. pontja alapján az elismerés megtagadásának tárgyát képezheti-e, beleértve azt az esetet, amikor ezen határozat ellen a hitelező a határozatot hozó bíróság joghatóságát vitatva fellebbezett anélkül, hogy kifogásolta volna az eljárást megindító irat kézbesítésének hiányát.

54 E tekintetben felidézendő, hogy az Egyezmény 27. cikke felsorolja azon feltételeket, amelyek ez egyik szerződő államban meghozott határozatok valamely másik tagállamban való elismerésére vonatkoznak. Ezen említett cikk 2. pontja értelmében az elismerést meg kell tagadni, "amennyiben az eljárást megindító iratot a tárgyaláson meg nem jelent alperes részére nem kézbesítették, vagy nem közölték szabályszerűen és megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson".

55 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés célja annak biztosítása, hogy egy határozat az egyezmény értelmében ne legyen elismerhető vagy végrehajtható, ha az alperesnek nem volt meg a lehetősége, hogy védlméről az alapügyben eljáró bíró előtt gondoskodjék a saját védelméről (a 166/80. sz. Klomps-ügyben 1981. június 16-án hozott ítélet [EBHT 1981., 1593. o.] 9. pontja; a C-172/91. sz. Sonntag-ügyben 1993. április 21-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-1963. o.] 38. pontja és a Hengst Import ítélet [hivatkozás fent] 17. pontja).

56 Ebből következik, hogy a határozat elismerésének a Brüsszeli Egyezmény 27. cikk 2. pontjában megjelölt okok miatti megtagadása csak akkor lehetséges, ha az alperes nem jelent meg az alapeljárásban. Nem lehet tehát hivatkozni e rendelkezésre, amennyiben az alperes megjelent, de legalábbis tájékoztatták a jogvita elemeiről, és gondoskodhatott a saját védelméről (a Sonntag-ítélet [hivatkozás fent] 39. pontja).

57 A szóban forgó esetben meg kell állapítani, hogy a Mærsk egyszer sem jelent meg a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló eljárásban. Igaz, az 1987. május 27-i végzéssel szemben fellebbezést nyújtott be. Mindemellett, amint azt az indítványának 60. pontjában a főtanácsnok kiemeli, egy ilyen, csupán az említett végzést meghozó bíróság joghatóságára vonatkozó fellebbezés nem egyenértékű az alperesnek a hajózási vállalkozók felelősségének egy bizonyos összegre történő korlátozására irányuló eljárásban való megjelenésével. Következésképpen az alperest az Egyezmény 27. cikk 2. pontja értelmében meg nem jelentnek kell tekinteni.

58 Ezen utóbbi rendelkezésnek megfelelően tehát - annak érdekében, hogy a felelősséget korlátozó fedezeti alapot létrehozó határozat a Brüsszeli Egyezmény értelmében elismerhető legyen - az eljárást megindító iratot szabályszerűen és megfelelő időben közölni kellett volna a Mærskkel.

59 E tekintetben figyelembe kell venni a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló az eljárás holland jognak megfelelő sajátosságait, amely eljárás keretében a felelősség maximumát ideiglenesen meghatározó végzést a bíróság egyoldalú eljárás alapján ideiglenesen fogadja el, és a végzés, amint ezt a jelen ítélet 50. pontjában felidéztük, ezt követően kontradiktórius tárgyalás tárgyát képezi. Az ilyen végzést az említett egyezmény 27. cikk 2. pontja értelmében az eljárást megindító irattal egyenértékűnek kell tekinteni.

60 Az iratokból kitűnik egyrészt, hogy az Arrondissementsrechtbank Groningen által kijelölt felszámoló az 1988. február 1-jei ajánlott levelében tájékoztatta a Mærsket az 1987. május 27-i végzés tartalmáról, másrészt hogy - a holland kormány által szolgáltatott felvilágosítás értelmében - az ilyen értesítés a holland jog, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben bírósági vagy bíróságon kívüli iratok külföldre történő értesítéséről és kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-én Hágában aláírt, a Holland Királyságot és a Dán Királyságot az alaptényállás bekövetkeztének időszakában kötő egyezmény tekintetében szabályszerű.

61 Az érintett állam megkeresett bírájának feladata annak mérlegelése, hogy - az adott ügy összes körülményére tekintettel - az értesítés szabályszerűen és megfelelő időben történt-e ahhoz, hogy az alperes hatékonyan gondoskodhasson a saját védelméről (a Klomps-ítélet [hivatkozás fent] 20. pontja, valamint a 49/84. sz., Debaecker és Plouvier ügyben 1985. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1985., 1779. o.] 31. pontja).

62 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik és negyedik kérdésre adandó válasz az, hogy a felelősséget korlátozó fedezeti alapnak az érintett hitelező előzetes bírósági értesítése nélküli létrehozásáról szóló határozat elismerését nem lehet valamely másik szerződő államban a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 2. pontja alkalmazásával megtagadni, amennyiben az alperesnek szabályszerűen és megfelelő időben kézbesítették a határozatot vagy közölték vele annak tartalmát, még abban az esetben sem, amikor a hitelező a határozatot hozó bíróság joghatóságát vitatva fellebbezett a határozat ellen.

A költségekről

63 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A hajótulajdonos által valamely szerződő állam bíróságához benyújtott, a felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozására irányuló és a károk lehetséges károsultját megjelölő kérelem, illetve az e károsult által a hajó tulajdonosa ellen valamely másik szerződő állam bíróságához benyújtott kártérítés iránti kereset nem hoz létre a Dánia, Írország valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozására vonatkozó 1978. október 9-i egyezmény által módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-i egyezmény 21. cikke értelmében vett perfüggőséget.

2) A felelősséget korlátozó fedezeti alap létrehozását elrendelő határozat, mint amilyen az alapügybeli határozat is, a Brüsszeli Egyezmény 25. cikke értelmében vett bírósági határozatnak minősül.

3) A felelősséget korlátozó fedezeti alapnak az érintett hitelező előzetes bírósági értesítése nélküli létrehozásáról szóló határozat elismerését nem lehet valamely másik szerződő államban az említett egyezmény 27. cikkének 2. pontja alkalmazásával megtagadni, amennyiben a határozatot jogszerűen és megfelelő időben kézbesítették vagy közölték, még abban az esetben sem, ha a hitelező a határozatot hozó bíróság joghatóságát vitatva fellebbezett a határozat ellen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: dán.