BH 2020.8.238 Nem vagyoni károk megtérítésénél a kártérítés megítélésének egyetlen módja a pénzbeli kártérítés, míg az eredeti állapot helyreállítása fogalmilag lehetetlen és természetbeni kártérítés alkalmazására sincs jogszabályi lehetőség. Pótlólagos képzés felajánlása azonban ezen kizárt kártérítési módok egyikének sem tekinthető, hanem a pénzbeli kártérítés helyett más dologgal (szolgáltatással) való teljesítés felajánlásának minősül, amelyre azonban csak akkor van lehetőség, ha azt a másik fél elfogadja. [Alaptörvény 26. cikk, 28. cikk; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. § (1) bekezdés e) pont; 355. § (1), (2) és (4) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és az előzményi per

[1] Az I. rendű alperes önkormányzat volt a II. rendű alperes általános iskola fenntartója a perbeli időszakban 2012. december 31-ig. Ezt követően a II. rendű alperes 2013. január 1. napjától előbb a III. rendű alperes jogelődje, majd pedig 2017. január 1-től a III. rendű alperes tankerületi központ fenntartásába került.

A felperesek a II. rendű alperes tanulói voltak a perbeli időszakban.

[2] A 2003/2004-es tanévre spontán módon alakult ki a II. rendű alperesi iskolában, hogy a "b." osztályokban elkülönítették a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulókat az ezen kisebbséghez nem tartozó tanulóktól. A II. rendű alperes, illetőleg fenntartójaként az I. rendű alperes, továbbá a III. rendű alperes és jogelődje a "b." osztályokban - a 2012/2013-as tanévben indult első osztály kivételével - továbbra is fenntartotta a jogellenes elkülönítést, emellett ezen osztályokban a 2011/2012-es tanévvel bezárólag az itt tanulók részére alacsonyabb színvonalú oktatást is nyújtottak.

[3] A felpereseket a jelen perben képviselő alapítvány mint felperes közérdekű keresetet terjesztett elő 2011. október hó 17. napján az I. és II. rendű alperesekkel szemben (előzményi per). Az elsőfokú bíróság a 2012. december 6-án kelt ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes fenntartásában működő II. rendű alperesi iskolában a 2012/2013-as tanévben indult első osztály kivételével a 2004. január 27. napját követő időszakban azzal, hogy a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulóknak a cigány etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulóktól történő elkülönítését az osztályba sorolással összefüggésben fenntartották, jogellenesen elkülönítették egymástól a cigány etnikai kisebbséghez tartozó és ezen etnikai kisebbséghez nem tartozó gyermekeket, egyúttal 2004. január 27. napjától az így jogellenesen elkülönített gyermekeknek alacsonyabb színvonalú oktatást nyújtva, őket hátrányosan is megkülönböztették. Az I. és II. rendű alpereseket a jogsértések abbahagyására és megszüntetésére kötelezte akként, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő tanévtől kezdődően a jogellenes elkülönítést kizáró módszert alkalmazzanak a cigány etnikumhoz tartozó és ezen etnikumhoz nem tartozó gyermekek osztályba sorolásakor. Ezt meghaladóan (a sajátos nevelési igényű tanulók jogellenes többszörös osztályba vonása, jogellenes elkülönítés az iskolai ünnepségeken és az iskola ebédlőjében, hátrányos megkülönböztetés az úszásoktatáson és a napközibe történő felvételnél) elutasította a keresetet.

[4] Az I. és II. rendű alperesek fellebbezése, továbbá a felperes csatlakozó fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban az I. rendű alperes jogutódjaként perbevonták a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot mint III. rendű alperest, a jelen per III. rendű alperesének jogelődjét, majd a másodfokú bíróság a 2014. október 7. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a jogsértés abbahagyására és megszüntetésére vonatkozó kötelezettség a III. rendű alperest terheli. Az előzményi perben hozott jogerős ítélet indokolása szerint 2004. január 27-től kezdve, a 2011/2012-es tanévvel bezárólag az iskola "b." osztályaiban fenntartották a cigány etnikai kisebbséghez tartozó tanulók spontán módon kialakult jogellenes elkülönítését, egyben számukra alacsonyabb színvonalú oktatást is nyújtottak.

[5] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2015. március 25. napján kelt ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A jelen perben a felperesek - a 2015. december 4. napján előterjesztett, majd utóbb módosított - keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az I., II. és III. rendű alperesek a 2003-2004. tanévtől megsértették az egyenlő bánásmódhoz való személyiségi jogukat azzal, hogy nemzetiségi hovatartozásuk miatt őket elkülönítették és számukra alacsonyabb minőségű oktatást nyújtottak. Emellett nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére is kérték kötelezni az alpereseket, amely keresetüket végül 143 500 000 forint összegben tartottak fenn. Kereseti kérelmük indokaként előadták, hogy mind a "b.", mind a "d." osztályokban az előzményi perben hozott jogerős ítélet hatálya alá tartozó időszakban, majd azt követően is megvalósult a jogellenes elkülönítés, valamint az oktatás is alacsonyabb színvonalú volt, ezért a tanévenként kért 500 000 forint nem vagyoni kártérítés az őket köztudomásúlag ért hátrányok minimális kompenzációját jelenti, amelyért az iskolát és mindenkori fenntartóját egyetemleges kötelezettség terheli.

[7] Az alperesek ellenkérelmükben kérték a felperesek keresetének elutasítását. Hivatkoztak a követelés részbeni elévülésére, továbbá arra, hogy a felpereseket igazolt hátrány nem érte, emellett az előzményi perben hozott jogerős ítélet hatályát követő időszakban nem sértették meg a felperesek személyhez fűződő jogát. Utaltak arra is, hogy az esetlegesen felpereseket ért hátrány kialakulásában egyes felperesek maguk is közrehatottak mulasztásaikkal, de a hátrányok ténylegesen nem is kerültek bizonyításra. Az állított hátrányok kapcsán kifejtették, hogy azok kialakulása sem kizárólag az iskola szerepére vezethető vissza, minden egyes felperes esetében szükséges az életút teljes körű feltárása. Indítványozták, hogy a bíróság vezessen be szakértőt annak megítélésére, hogy az egyes felpereseknél az életesély elvesztése vagy csökkenése az állított szegregáció frusztrációs hatását bizonyítani lehessen. Az alperesek utaltak arra is, hogy a hátrányok kompenzálására természetben nyújtott kártérítés formájában (tanfolyamok, oktatások szervezése) is sor kerülhet.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének részben adott helyt. Az V. és XL. rendű felperesek keresetét teljes egészében elutasította. A XVIII. rendű felperes esetében a keresettől való elállás folytán az eljárás jogerősen megszüntetésre került. A további felperesek esetében a 2004. január 27-től és 2011/2012. tanévig terjedő időszak vonatkozásában az ezen időszakban érintett felperesek esetében kettős jogsértés került megállapításra, egyrészt a jogellenes elkülönítés, másrészt pedig az alacsonyabb színvonalú oktatásban való részesítés kapcsán állapította meg az elsőfokú bíróság az egyenlő bánásmódhoz fűződő személyiségi jog megsértését. A 2012/2013-as tanévtől kezdődően a 2016/2017-es tanévig az alacsonyabb színvonalú oktatás kapcsán előterjesztett megállapítási igényeket az elsőfokú bíróság elutasította. Ugyanezen időszak vonatkozásában ugyanakkor megállapította a jogellenes elkülönítés fenntartásában megvalósuló személyiségijog-sértést. Jogkövetkezményként a felpereseknek - az V. és XL. rendű felperesek kivételével - változó összegű nem vagyoni kártérítést ítélt meg 200 000 forinttól 3 500 000 forintig terjedően. Az összegszerűséget az egyes felperesek tekintetében alapvetően az határozta meg, hogy egyénenként hány tanévben voltak érintettek a személyiségijog-sértésben, illetve hogy mely felperesek esetében történt két jogcímen a jogsértés megállapítása és mely felperesek esetében egy jogcímen. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította.