BH 2006.1.28 A munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetéséről megkezdett tárgyalás esetén a munkavállaló nem mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 74. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt, mivel álláspontja szerint a munkáltatói jogkört nem az arra feljogosított dr. Sz. Cs. ügyvezető, hanem az ő megbízásából dr. Cs. I. ügyvéd gyakorolta, mert a rendkívüli felmondást az ügyvéd írta alá. Érvelésének lényege szerint a perben az alperes nem bizonyította, hogy a munkaviszonyának megszüntetéséről szóló döntést ő hozta meg, és ő határozta meg annak indokait is. Ezért a jogi képviselő "döntése" a jogszabálynak nem felel meg, emiatt a felperes a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és vagylagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a perben hitelt érdemlően bizonyítást nyert, miszerint a munkáltatói jogkört gyakorló dr. Sz. Cs. ügyvezető döntést hozott a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről, ennek jogszerű indoka fennállt, a jogi képviselő pedig az ügyvédi meghatalmazás szövegéből is kitűnően az okirat elkészítésére és az esetleges perbeli jogi képviseletre kapott megbízást.

Az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.

A peres felek között 2002. június 11-én jött létre munkaviszony, amelyet a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető közös megegyezéssel 2002. október 2-án meg kívánt szüntetni. A felek tárgyalását követően a felperes saját előadása szerint a megegyezésről szóló dokumentumot eltette azzal, hogy az abban foglaltakat meg kívánja fontolni, és másnap döntést fog hozni. 2002. október 3-án a felperes az édesapjával jelent meg a munkahelyén, ahol a munkáltatói jogkör gyakorlója nem volt jelen, ezért az ott lévő alkalmazottakkal közölte a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének részéről felmerült további feltételeit.

A felperes ezt követően az alperesnél munkavégzésre nem jelentkezett, emiatt az alperes felhívta távollétének igazolására. 2002. november 5-én az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette.

Jognyilatkozatának indokaként arra hivatkozott, hogy a felperes nem ismerte el, hogy a felek között (szóban) közös megegyezés jött létre a munkaviszony megszüntetéséről, továbbá ennek ellenére több mint egy hónapja munkavégzés céljából nem jelent meg, és távolmaradását nem igazolta. Ez a kötelezettségszegés jogszerű alapja az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásának, arra is figyelemmel, hogy a munkáltatói jogkör gyakorló az igazolatlan távollét jogkövetkezményeire a felperes figyelmét már 2002. október 22-én írásban felhívta.

E tényállásból a munkaügyi bíróság ítéletével arra következtetett, hogy a felperes keresete nem megalapozott. Jogi indokolásának lényege szerint közös megegyezés hiányában a felperest terhelte az Mt. 103. § (1) bekezdésében írt kötelezettség teljesítése, ennek elmulasztása az alperes rendkívüli felmondását kellően megalapozta.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.