A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21414/2013/3. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.414/2013/3.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Incze András Péter ügyvéd (fél címe 2) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Fazekas Dóra ügyvéd (alperes címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2013. május 15. napján meghozott, 25.P.22.067/2013/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (Negyvennyolcezer)forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperes által szerkesztett, ... című hetilap ... napján megjelent számában, "..." című cikkben foglalt közlések miatt előterjesztett sajtó-helyreigazítás elrendelése iránti keresetét elutasította. Kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.700 forint perköltséget.

Megállapította, hogy az illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt 36.000 forint kereseti illetéket a felperes köteles külön felhívásra a Magyar Államnak megfizetni.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette Magyarország Alaptörvényének I. cikk (1) bekezdését, VI. cikk (1) bekezdését, IX. cikk (1), (2), (3) bekezdéseit, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (1) bekezdését, 10.§-át, 12. § (1), (2) bekezdéseit, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, (2) bekezdését, 78. § (1), (2) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (5) bekezdését, 4. § (1) bekezdését, 163. § (1), (2), (3) bekezdéseit, 206. § (1) bekezdését, 342. § (1) bekezdését, (2) bekezdését, 343. § (1), (3), (4) bekezdéseit, a Legfelsőbb Bíróság PK 12., 14. számú állásfoglalásait, és utalt az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatára.

A beléptető rendszertől való megválás és a 2 milliárd forintos ajánlat, illetve a 2,1 milliárd értékű üzlettel kapcsolatos közlések tekintetében a helyreigazítási igényt elutasította.

A számadatok tekintetében támaszkodott ... szerző, mint tanú által előadottakra, aki közérdekű adatokból, illetőleg ..., a ... Zrt. (... Zrt.) vezérigazgatótól szerzett tudomása alapján az üzemeltetési és bérleti szerződések számadatai alapján matematikai művelettel jutott a cikkben említett összegekhez. Megállapította, hogy a szerző véleményt nyilvánított abban a tekintetben, hogy a ... Zrt. negyedik éve próbál megválni a beléptető rendszertől. Ezzel összefüggésben értékelte azt, hogy az üggyel kapcsolatosan büntetőeljárás van folyamatban, melyre tekintettel a ... Zrt. a szerződéseket még nem mondta fel, mert nem akar szerződésszegő magatartást tanúsítani. Másrészről a szerző véleményének alapját képezte a ... főpolgármester-helyettessel folytatott telefonbeszélgetése is.

A számítógépes rendszerrel kapcsolatos hivatkozások vonatkozásában is alaptalannak ítélte a felperes sajtó-helyreigazítási kérelmét.

A cikkben szereplő azon kitételeket, mely szerint a rendszer kijátszható, a számítógépes rendszer gyakran összeomlik, az öltöző ajtaját hús-vér kabinos zárja, valamint a ... Zrt. sem csinál titkot abból, hogy a beléptető rendszer rossz és megbízhatatlan, való tartalmúnak ítélte. Támaszkodott ebben a tekintetben a szerző tanúvallomására, aki maga is jár fürdőbe. Figyelembe vette a helyszíni szemle eredményét is rögzítő közjegyzői okiratot, mely a ... fürdő területén arról a tényről állít ki tanúsítványt, hogy a zárak roncsolás mentesen, illetéktelenek által kinyithatók. Arra következtetett, hogy a bizonyítékok a rendszer hibáinak tényét támasztják alá. A tanú a ... Zrt.-től tudott arról, hogy a rendszer rengeteg hibát tartalmaz, sok gondot okoz, és a fürdővezetők havi értekezleteinek rendszeres témája a beléptető rendszer hibája és javítása.

Az elsőfokú bíróság a közbeszerzéssel és a szerződésekkel kapcsolatos közlések tekintetében is elutasította a felperesi kérelmet.

Az elsőfokú bíróság ebben a tekintetben is értékelte ... tanúvallomását, aki előadta, hogy a jogi hibáról az internetről értesült. Információi szerint, a Közbeszerzési Döntő Bizottság határozatában megállapította, az ajánlatkérő jogszabálysértését, és ebből jutott arra a következtetésre, hogy a felperes jogi hibákat vétett. Ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a felperes kizárására nem jogi hibák miatt került sor, azonban a cikk egészét tekintve ez olyan csekély mértékű tévedés, amely nem alapozza meg a helyreigazítás elrendelését. A szerződés felmondása, a teljesítés és garanciavállalás tekintetében kitért arra, hogy a cikk fő mondanivalója szerint, a felperes által közbeszerzési eljárás során megnyert feladatot nem a szerződésnek megfelelően látja el. A hibás teljesítés miatt azonban, a ... Zrt. a szerződéseket nem mondta fel, és ennek okaira keresett magyarázatot a szerző. A felperes lényegében nem vitatta azt, hogy nem megfelelően teljesít, és azt sem hogy a hibás működés miatt a ... Zrt. nem folyósít kifizetést a számára. A bérleti díj tekintetében azonban a ... Zrt. ilyen jogosultsággal nem rendelkezik. Azt közömbös részletnek minősítette, hogy a szerződésmódosítás körében volt-e előzetes egyeztetés vagy sem.

Az elsőfokú bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek megfelelő döntés meghozatalát.

Elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperes az első tárgyaláson a tanúvallomáson kívül más bizonyítékot nem ajánlott fel, illetőleg nem is csatolt. Nem nyilatkozott továbbá arról, hogy más bizonyítási indítványai lennének, és a felperes sem kérte a tárgyalás elhalasztását. Mindezekre tekintettel a második tárgyalási napon rendelkezésre bocsátott bizonyítékok mellőzésének lett volna helye.

Utalt továbbá arra, hogy a meghallgatott tanú a sérelmezett állításokat tartalmazó cikk szerzője, és vélhetően az alperesi szerkesztőséggel is olyan jogviszonyban áll, mely az elfogulatlanságát megkérdőjelezte. Ezen túlmenően a tanú vallomása és állításai ellenőrizhetetlen hallomásokon alapulnak. A tanú több ízben hivatkozott arra, hogy az információit ...tól, ...tól szerezte, illetőleg internetes linkekről gyűjtötte, ugyanakkor az alperes köteles bizonyítani az olyan sajtóközlemény valódiságát is, mely híven közli más személy tényállításait, vagy nyilatkozatait. Erre a perbeli bizonyítás nem terjedt ki.

A beléptető rendszertől való megválás, illetőleg a 2 milliárd forintos ajánlat tekintetében az alperes úgy nyilatkozott, hogy annak egyetlen eleme sem minősül véleménynyilvánításnak, és a tanú a szabadulás igényére csak következtetett, mégpedig abból, hogy ... feljelentést tett egy olyan ügyben, amelyről a tanú nem tudott nyilatkozni. Ezzel azonban nem igazolta azt, hogy a ... Zrt. szabadulni kívánna a beléptető rendszertől. A tanú a szerződés alapösszegéről csak hallomásból értesült, ez azonban bizonyításként nem fogható fel. Azt is elismerte a tárgyaláson, hogy a szerződéseket nem látta. Ilyen körülmények között pedig nincs hiteles információja a szerződéses ajánlatról és a szerződésben foglaltakról.