ÍH 2021.18 FOGVATARTÁSSAL KAPCSOLATOS KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNY

A fogvatartott a fogvatartása során, azzal összefüggésben elszenvedett személyiségi jogsértésre alapított sérelemdíj iránti igényét annál a fogvatartást foganatosító büntetés-végrehajtási szervnél terjesztheti elő, ahol az állított jogsértés bekövetkezett. A bv. szerv határozata ellen annak közlésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bíróság előtt keresetet indíthat [Bv.tv. 10/A. §, 143. § (2) bekezdés].

A felperes az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztés-büntetését tölti. A felperes kártérítési igénnyel fordult az alpereshez az ún. Hess lámpák félóránkénti éjszakai felkapcsolása miatt. Az alperes a kártérítési igényt a 30528-12/1319-…/2020. számú határozatával elutasította. A határozatot a felperes személyesen 2020. május 19. napján vette át.

A felperes a 2020. június 27. napján előterjesztett, majd módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes azzal, hogy nem biztosította a nyugodt éjszakai pihenését éveken keresztül, megsértette a személyiségi jogait. Kérte továbbá, hogy kötelezze az alperest 772 000 Ft összegű sérelemdíj megfizetésére. Érvényesíteni kívánt jogként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 2:43. § a)-c) pontjait jelölte meg. Tényállításként előadta, 2018. május 14. napjától kezdődően az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodik, ahol nyugodt éjszakája nem volt, mivel az őrök a 25 W-os ún. Hess lámpák helyett az esti világítótestek fényforrásait kapcsolták fel félóránként, erre felriadt, és mire visszaaludt volna, ismételten felkapcsolták a világítást. Állította, emiatt évek alatt teljesen kikészült idegileg, frusztráltabb, ellenségessebben viselkedő személlyé vált. Álláspontja szerint az alperes a fenti magatartásával testileg és lelkileg kínt és szenvedést okozott számára, ami sérti az emberi méltóságát. Állította, kárigényét az alpereshez bejelentette, az alperes azonban azt elutasította.

Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen alaki védekezést terjesztett elő, és kérte az eljárás megszüntetését. Hivatkozott arra, a felperes a kárigényét elutasító határozatot 2020. május 19. napján vette át, amelyhez képest a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési eljárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. tv. (Bv.tv.) 143. § (2) bekezdésében meghatározott 30 napos határidőn túl terjesztette elő a keresetlevelét, ezért az elsőfokú bíróságnak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 176. § (1) bekezdés i) pontja alapján vissza kellett volna azt utasítania, annak hiányában pedig a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye. Utalt arra, a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel is vissza kellett volna utasítani, mivel a világítást érintő igényt a Bv.tv. 10/A. § (1) bekezdése szerint a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozó nemperes eljárásban lehet érvényesíteni. Vitatta érdemben is a keresetet.

Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást megszüntette. Határozatának indokolása szerint a felperes az éjszakai zárkaellenőrzés módjára, időtartamára hivatkozva állított személyiségijog-sértés Ptk. szerinti jogkövetkezményének levonása iránti kérelmét a Bv.tv. hatálya alatti fogvatartásával összefüggésben terjesztette elő. Rámutatott, a fogvatartással összefüggő ügyekben a Bv.tv. 10. § (1) bekezdése kötelező igényérvényesítési módot ír elő, amelynek értelmében az elítélt a büntetés-végrehajtási ügyben vagy a fogvatartással összefüggésben kérelmet terjeszthet elő, a kérelemről hozott döntés ellen panaszt nyújthat be, továbbá a törvény szerint egyéb jogorvoslati joggal, illetve a Bv.tv. 143. § (1) bekezdése szerinti kártérítési igénnyel élhet, amely igényeket írásban kell előterjeszteni. A kártérítési igényt határozattal kell elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül a határozatot hozó büntetés-végrehajtási szerv székhelye szerint illetékes bíróság előtt keresetet indíthat. Utalt arra, a Bv.tv. 143. § (2) bekezdése meghatározza az elítélttel való közlés fogalmát, eszerint a perindítási határidő az elítélt részére történő kézbesítéstől veszi kezdetét. Az Alkotmánybíróság 3254/2019. (X. 30.) AB határozata indokolásának [33] pontjában kifejtettekre hivatkozva megállapította, hogy a fogvatartottakra vonatkozó kártérítési eljárás szabályai alkalmazandók a személyiségi jogok megsértéséből eredő, így többek között a sérelemdíj iránti igényekre is, miután a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése a sérelemdíjra kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályainak alkalmazását írja elő. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes kártérítés és sérelemdíj megfizetése iránti igényének érvényesítésére indított polgári pert szükségképpen meg kell előznie a fogvatartott kérelmére indult és a büntetés-végrehajtási szerv által lefolytatott, határozattal elbírált eljárásnak. Utalt arra, a fogvatartottakra vonatkozó kártérítési eljárás szabályai a kártérítés és a sérelemdíj iránti igények nyilvánvaló különbsége ellenére is egységesen alkalmazandók, ebből következően azok a személyiségi jogok megsértéséből eredő további - objektív - szankciókra, igényekre is kiterjednek. Kiemelte, a felperes ugyan személyiségi jogainak sérelme miatt bejelentette igényét az alperesnél, amely azt határozatával elbírálta, keresetét azonban a jogszabályban meghatározott 30 napos határidő elteltével terjesztette elő.

A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás további folytatására utasítását kérte. Hivatkozott arra, bármilyen eljárásban - ideértve a polgári peres eljárást, és a büntetés-végrehajtási eljárást is -, ha jogi képviselővel jár el, a jogvesztő határidők csak a jogi képviselővel történő közlést követően kezdődnek meg. Állította, jogi képviselője - belső nyilvántartása szerint - a kereseti kérelmet a határozat átvételétől számított 30 napon belül nyújtotta be. Megítélése szerint a személyiségijog-sértéssel kapcsolatos igények érvényesítése esetén az alperes előtti kártérítési eljárás nem szükséges előfeltétele a peres eljárásnak, ezért keresetlevelét a bírósághoz közvetlenül is benyújthatta.

Az alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult annak helyes indokaira figyelemmel.

A fellebbezés alaptalan.

A Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. § (1) és (2) bekezdésében megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik, továbbá a felülbírálat jogkörei közül melynek vagy melyeknek a gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól.