EH 2001.413 Fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül a termékfeldolgozás - így a szőlőcefre tárolása is -, ha annak során veszélyes és ártalmas anyagok keletkeznek [Ptk. 345. § (1) bek.].
Az I. r. felperesnek házastársa, a IV. r. felperesnek pedig édesapja volt B. Z., aki V. T.-ral - a II. r. felperes fiával és a III. r. felperes testvérével együtt - megbízási jogviszony keretében végzett munkát. V. T. és társának - Sz. G.-nak - az volt a feladata, hogy a silóba előző napon betárolt szőlőcefrét préselésre szedjék ki. Ehhez a siló alján levő ajtót kinyitották és a munkavégzéshez rendszeresített vasvillával megkísérelték a szőlőcefre kikaparását. Ez nem sikerült, a cefre megakadt, ezért azt felülről akarták elmozdítani, de ez sem vezetett eredményre. Sz. G. ezért létráért ment, miközben V. T. ezt meg nem várva, a tartályba beugrott. A segélykiáltásra B. Z. szaladt a silóhoz, és társa kimentése érdekében maga is a silóba ugrott. Az ott termelődött széndioxidtól mindketten megfulladtak.
A felperesek keresetükben hozzátartozójuk halála folytán bekövetkezett káruk megtérítésére kérték az alperes kötelezését.
A bíróság jogerős közbenső ítéletével megállapította, hogy 1995. szeptember 21-én B. Z. és V. T. halálát eredményező káresemény bekövetkezésében az alperest 50%-os mértékű felelősség terheli. A bíróság álláspontja szerint az alperes tevékenységének jellege, az alkalmazott technológia veszélyesnek minősül, mert a silóval végzett tevékenység során szükségszerűen mérgező, az egészségre ártalmas anyag keletkezik. Az alperes felelőssége ezért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint vizsgálandó, és nincs jelentősége annak, hogy az adott esetben a felperesek hozzátartozói a munkát megbízásos jogviszony alapján végezték. Az alperes a felelősség alól nem mentesülhet, mert a kár oka objektíve nem volt elháríthatatlan, és a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében jelentkezett. A károsultak azonban a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében nem úgy jártak el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. V. T. ugyanis az alperes tájékoztatása ellenére felülről beugrott a silóba, majd mentésére B. Z. is ezt tette. Közrehatásuk arányában az alperest kártérítési felelősség nem terheli.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése a fokozott veszéllyel járó tevékenységért fennálló felelősséget szabályozza, de nem határozza meg a fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalmát.
Az ebbe a körbe tartozó magatartások kimerítő felsorolása sem lehetséges, mert e tevékenység tartalma és köre a technika fejlődésével változik, bővül, ezért a bíróságnak egyedileg kell eldöntenie, hogy az adott ügyben felmerülő tevékenység fokozott veszéllyel jár-e.
Az adott esetben egyértelműen megállapítható, hogy az alperes tevékenysége során olyan technológiát alkalmaz, amelynek során veszélyes és ártalmas mérgező anyagok - gázok - keletkeznek, ezért nem tévedtek a bíróságok, amikor az alperes tevékenységét veszélyes üzemi jellegűnek minősítették, és felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint vizsgálták.
A veszélyes üzemi tevékenység folytatója az alperes volt, az üzem az ő érdekében működött és a felperesek hozzátartozóinak - következményképpen a felpereseknek - a károsodása is a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozati összefüggésben következett be. Az alperes tehát az ebből eredő kárért való felelősség alól csak a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső objektíve elháríthatatlan ok bizonyítása esetén mentesülhet. Felelőssége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a károsultak a munkát a Ptk. 474. §-ában szabályozott megbízási szerződés keretében végezték - ez a felperesek esetében egyébként is érdektelen -, mert az alperes felelősségének alapja a veszélyes üzemi tevékenység. A megbízottak felróható közrehatása - a munkavégzésre irányadó utasítás megsértése - csupán a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése szerinti kármegosztásra ad alapot, magatartásuk ugyanis elhárítható lett volna.
A perben rendelkezésre álló bizonyítékokból egyértelműen megállapítható, hogy a károkozás folyamatában a károsultak csupán közrehatottak, s miután magatartásuk elhárítható volt, önhibájuk esetén sem merülhet fel a kizárólagos károkozásuk. A károsultak kizárólagos önhibája ugyanis csak akkor vezethetne teljes mentesülésre, ha a baleset elháríthatatlan lett volna; erről azonban a perbeli esetben nem lehet szó. Az pedig fel sem merült a perben, hogy a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esne.
A kármegosztás arányát a felróható közrehatás mértékében helyesen állapította meg a bíróság, így a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére vagy megváltoztatására nincs alap.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 21. 285/1999. sz.)