A Nyíregyházi Törvényszék Bf.608/2014/4. számú határozata csődbűncselekmény bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §, 35. §, 289. §, 290. §, 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 52. §, 53. §, 61. §, 74. §, 86. §, 87. §, 396. §, 403. §, 404. §] Bírók: Kiss Judit, Pokoraczki András, Szarvasné dr. Takács Zsuzsa

Nyíregyházi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

Nyíregyháza

2.Bf.608/2014/4. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Nyíregyházán, 2015. június 10. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Ítéletet

A csődbűncselekmény bűntette és más bűncselekmények miatt Sz.G. vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Járásbíróság 2014. április 15. napján kihirdetett 15.B.2122/2011/32. számú ítéletét megváltoztatja.

A tényállás I. pontjában írt cselekményt csődbűncselekmény bűntettének (Btk. 404. § (1) bekezdés a/ pont, (2) bekezdés a/ pont),

a tényállás II. pontjában írt cselekményt csődbűncselekmény bűntettének (Btk. 404. § (1) bekezdés a., c. pont, (2) bekezdés a. pont),

a tényállás III. pontjában írt cselekményeket költségvetési csalás bűntettének (Btk. 396. § (1) bekezdés a. pont, (2) bekezdés a. pont) és 1 rb. folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntettének (Btk. 403. § (1) bekezdés b. pont) minősíti.

A vádlottal szemben kiszabott börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetést 1 /egy/ év 10 /tíz/ hónapra enyhíti.

A szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható.

A vagyonelkobzás összegét 10.180.264 /tízmillió-egyszáznyolcvanezer-kettőszázhatvannégy/ forintban állapítja meg.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét a 2013. június 04., október 08., 2014. január 14. és április 15. napjain tartott tárgyalások alapján hozta.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság fenti számú ítéletével a vádlott bűnösségét csődbűncselekmény bűntettében (1978. évi IV. tv. 290. § (1) bekezdés d/ pont, (3) bekezdés), csődbűncselekmény bűntettében (1978. évi IV. tv. 290. § (1) bekezdés a/ pontjának I. fordulata, (1) bekezdés c/ pontja, (2) bekezdés), adócsalás bűntettében (1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés), adócsalás bűntettében (1978. évi IV. tv. 310. § (1) bekezdés, (2) bekezdés) és folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntettében (1978. évi IV. tv. 289. § (1) bekezdés a/ pontja, (4) bekezdés b/ pontja) állapította meg, ezért, halmazati büntetésül, 2 kettő év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év gazdasági társaság vezetői tisztségviseléstől eltiltás büntetésre, valamint 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A vádlottal szemben 11.096.058,- Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. A K.V.B.8.B.307/2008/37. számú ítéletével kiszabott 8 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlott és védője elsősorban felmentés, valamint eltérő minősítés és a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség Bf.1348/2014/3. számú írásbeli nyilatkozatában az ítélet megváltoztatását, a vádlott cselekményének az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. tv. szerinti minősítését, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott védője fellebbezését írásban is részletesen indokolta. Hivatkozott arra, hogy a I. tényállásban írt cselekmény elévült, mert, ha a felszámolás kezdő napjától számítjuk az 5 évet, az 2011. március 24. napján letelt, Sz.G.-ot a nyomozó hatóság gyanúsítottként 2011. július 21. napján hallgatta meg, tehát az 5 éves elévülési időt követően. Emellett a védelem álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tárta fel a fizetésképtelenség okát, körülményeit, iratellenesen fogadta el azt a feltételezést, hogy a 130.000.000,- Ft a házipénztárban ténylegesen a társaság rendelkezésére állt volna. A tanúként meghallgatott V.I. könyvelő is megerősítette, hogy ilyen összegű készpénzzel a társaság nem rendelkezett. Így amennyiben a törvényszék az elévülést nem állapítja meg, abban az esetben az ítélet hatályon kívül helyezése indokolt.

A II. tényállási pont vonatkozásában az elsőfokú bíróság helytelen tényállást állapított meg és helytelen következtetést vont le a rendelkezésre álló adatokból. Nem vizsgálta azt, hogy Sz.G.nak, mint a B.Ny. Kft. képviselőjének tartozása kizárólag az APEH-hel szemben keletkezett, magánszemélyekkel szemben nem volt tartozása, csak követelése. Így a vádlott eleget tett a számlafizetési kötelezettségének, anyagszámlákat, díjszámlákat rendezte, viszont 32.000.000,- Ft értékben kintlévőségei keletkeztek. A tényállásban rögzített 10.291.000,- Ft készpénz nem állt rendelkezésre, így a vádlott nem valósította meg a csődbűncselekményt. Másodlagosan ezen tényállási pont vonatkozásában is az ítélet hatályon kívül helyezését kérte a védő, mivel tisztázni szükséges, hogy a 32.000.000,- Ft kimutatott veszteség valós, ténylegesen elvégzett munka során nem tervezhető módon, az ésszerű kockázatvállalás keretein belül, bűncselekményi tényállást meg nem valósítható módon következett be. Az elsőfokú bíróság ezt elmulasztotta, ezért ennek tisztázása elengedhetetlenül szükséges.

A III. tényállási pont vonatkozásában az megállapítható volt, hogy a vádlottnak könyvelője volt, aki részére díjat nem fizetett, de a vádlott a gazdálkodását tovább folytatta. Ebből kifolyólag 2007. - 2008. évben részlegesen, 2009. évtől kezdődően pedig semmilyen könyvvezetésre nem került sor.

A három tényállásban közölt cselekményeket nem külön - külön, hanem egy folyamatban kell értékelni. A gazdasági életben, az építőiparban kizárólag "számlaképes" társaságok, vagy magánszemélyek vehetnek részt. Az egyes társaságok gazdasági helyzete érinti a többi társaságot is. Az elsőfokú bíróság nem tárta fel azt a tényt, hogy Sz.G. a 2005. és 2006. években keletkezett veszteségei miatt került fizetésképtelen helyzetbe, ezért nem tudta a könyvelőjét megfizetni, aki nem teljesítette a könyvelést és a beszámolási kötelezettségét.

Tévedett az elsőfokú bíróság amikor a 2009. harmadik, negyedik és 2010. év első negyedévre vonatkozóan az adóbevallások benyújtása miatti kötelezettségszegést állapított meg, mert ekkor már régen fizetésképtelen volt a társaság, az adófizetési kötelezettségeit a jelentős veszteségek miatt nem tudta teljesíteni. Figyelembe kell venni, hogy mindhárom társaság esetében a felszámolási eljárást az adóhatóság kezdeményezte. Ez is bizonyítja, hogy magánszemélyekkel szemben a vádlott teljesítette a kötelezettségeit és joggal bízott egy ideig abban, hogy fizető, jó munkával a működés helyreállítható.

A vádlottat 2009. november 25. napján jogerős ítélettel ítélte el a bíróság felfüggesztett szabadságvesztésre, az I. és II. tényállási pontok vonatkozásában fel sem merült, hogy felfüggesztett hatálya alatt követte volna azokat el, kizárólag a III. tényállási pont vonatkozásában kell azt vizsgálni, hogy azt 2009. november 25. napja után követte-e el. Látszólag a 2009. év IV. negyedév és a 2010. I. negyedévi adóbevallás be nem nyújtása esik ezen időpont után, a vádlott azonban ekkor már a gazdálkodását megszüntette, 2009. évtől kezdődően könyvvezetésre sem került sor. Mindebből következik, hogy nem lehet külön ez utóbbi két negyedév adóbevallásának elmulasztását oly módon felróni a vádlottnak, amely megalapozná a korábban kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését. A vádlott 55 éves, ezidáig börtönben nem volt, így vele szemben méltánytalan és eltúlzottan súlyos büntetés a végrehajtandó szabadságvesztés. Így harmadlagosan a büntetés enyhítését, felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását kérte a védelem.