BH 2007.5.157 A követelés engedményezése folytán a jelzálogjog a törvénynél fogva átszáll az engedményesre, ezért a felszámolási eljárásban a hitelezői igény besorolásánál nem annak van jelentősége, hogy az engedményes javára a jelzálogjog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került, hanem annak, hogy a követelés a felszámolás kezdő időpontja előtt jelzálogjoggal biztosított volt-e [Ptk. 329. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 57. § (1) bek. b) pont; 1997. évi CXLI. tv. 3. §; 109/1999. (XII. 29.) FVM rend. 88. §].

Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét az elsőfokú bíróság 2004. október 22-én jogerőre emelkedett végzésével állapította meg, elrendelte a felszámolását és kijelölte a felszámolót. A kifogást tevő hitelező határidőben 9 799 381 Ft tőke, 1 512 058 Ft kamat, továbbá számszerűsítés nélkül a tőke után 2004. október 23-ától 11% mértékű késedelmi kamatigényt jelentett be a felszámolónak. Hitelezői igényét arra alapította, hogy 2002. január 29-én az adós és az OTP Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. között hitelszerződés jött létre, melynek alapján az OTP Bank Rt. az adósnak 11 000 000 Ft hitelt nyújtott. A hitelszerződéssel együtt, annak elválaszthatatlan részeként a szerződő felek jelzálogszerződést kötöttek, melynek keretében a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet, mint zálogkötelezett hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonában álló vendéglő megnevezésű, 139 hrsz.-on felvett, a zálogkötelezett tulajdonában álló ingatlanra a bank javára I. zálogjogi ranghelyen jelzálogjogot alapítsanak. A szerződésben - egyéb biztosítékként - a Hitelgarancia Rt. készfizető kezességvállalását kötötték ki. Az adós a hitelező bank felé szerződéses kötelezettségét nem teljesítette, ezért a Hitelgarancia Rt. készfizető kezesi kötelezettségének a szerződés szerint eleget tett. A Hitelgarancia Rt. az adóssal szemben fennálló 9 799 381 Ft összegű tőkekövetelését és ennek 2002. május 28-ától számított évi 11%-os késedelmi kamatát, valamint a követelést biztosító ingatlanra alapított jelzálogjog készfizető kezességvállalással arányos részét a 2004. június 3-án kelt engedményezési megállapodás alapján a kifogásoló hitelezőre engedményezte. A jelzáloggal érintett ingatlan a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet tulajdona, melyet az OTP Faktoring Követeléskezelő Rt. jogosult javára bejegyzett 11 100 000 Ft és járulékai erejéig fennálló jelzálogjog terhel. A Hitelgarancia Rt. részéről történt teljesítés, illetőleg az ezt követő engedményezés után a készfizető kezes, illetőleg az engedményes jelzálogjoga az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre.

A felszámoló a követelésből a 9 799 381 Ft összeget és a 100 000 Ft regisztrációs díjat a többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének f) kategóriájában, míg az 1 512 058 Ft kamatigényt g) kategóriában igazolta vissza.

A felszámoló intézkedése ellen a hitelező törvényes határidőn belül kifogást terjesztett elő, melyben valamennyi követelése b) kategóriába sorolását kérte.

Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. 276. § (1) bekezdése szerint a kezes teljesítése esetén a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt átszáll a kezesre, és ezek a jogok a Ptk. 329. § (1) bekezdése szerint engedményezés esetén átszállnak az engedményesre.

Jelen esetben azonban sem a hitelező, sem az engedményező jelzálogjoga az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, holott a 2000. január 1-jétől hatályos ingatlan-nyilvántartási jogszabály - a 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 88. §-a - kötelezővé tette a jelzálogjogot engedményezéssel, faktorálással megszerző jogutód számára a megszerzett jognak, a jogutódlásnak az ingatlan­nyilvántartásba való bejegyzését, mely jelen esetben nem történt meg.

A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte kifogása szerint. Hivatkozott arra, hogy a kezes teljesítése esetén az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül is a kezesnek jelzálogjoga keletkezett a teljesítés erejéig. Ezért, mivel az OTP Bank Rt. jelzálogjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került, a jelzálogjog előbb a kezesre, majd az engedményezési szerződés alapján rá, mint engedményesre szállt át. Előadta, hogy időközben az OTP Bank Rt. fennmaradó követelését az OTP Faktoring Követeléskezelő Rt.-re engedményezte, akinek a jelzálogjoga az ingatlan­nyilvántartásba bejegyzésre került, mely bejegyzési igénynél a készfizető kezes részarányát figyelmen kívül hagyták. Csatolta az OTP Faktoring Rt. 2005. július 25-én tett nyilatkozatát, melyben a jelzálogjogosult hozzájárult, hogy a javára 11 100 000 Ft tőke és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjogot ugyanazon ranghelyen 9 799 381 Ft tőke és járulékai erejéig a kifogást tevő hitelező javára átjegyezzék, mely átjegyzés iránt a hitelező a földhivatalnál kérelmet terjesztett elő.

Az adós felszámolója észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú végzést megváltoztatta és a felszámoló intézkedését a 9 799 381 Ft tőke és 1 512 058 Ft kamat f) kielégítési rangsorba sorolása vonatkozásában megsemmisítette. Kötelezte a felszámolót, hogy a bejelentett hitelezői igényből a 9 799 381 Ft tőke és az 1 512 058 Ft kamatkövetelést b) kielégítési kategóriaként vegye nyilvántartásba és azt 8 napon belül igazolja vissza. Kötelezte az adóst a hitelező részére 15 napon belül 17 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére is.

Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves jogi következtetést vont le. Idézte a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv., az 1997. évi XXVII. tv. és a 2000. évi CXXXVII. törvényekkel módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdésének b) pontját. Utalt arra, hogy a hitelező nem vitás összegű hitelezői igénye tekintetében nem volt vitatott az, hogy a hitelező követelése milyen szerződési láncolat során keletkezett. Az adóssal az OTP Bank kötötte azt a hitelszerződést, amelynek szerves része volt az e.-i 139 hrsz. alatt felvett ingatlanra vonatkozó szerződés, amely alapján az OTP Bank Rt. jelzálogjogát az ingatlan­nyilvántartásba bejegyezték. A Ptk. 276. § (1) bekezdése a Hitelgarancia Rt. készfizető kezesi helytállása alapján átszálltak a kezesre a követelést biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogok. A 2004. június 3-án kelt engedményezési szerződésben a Hitelgarancia Rt. a hitelezőre engedményezte az adóssal szemben fennálló 9 799 381 Ft összegű követelését és ennek 2002. május 28-ától számított évi 11%-os késedelmi kamatát, ami azt eredményezte, hogy a hitelező ipso iure a Ptk. 329. § (1) bekezdése alapján a régi jogosult helyébe lépett, és reá szálltak a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok.

A felszámolónak a felszámolás megindítása után a hitelezői igények besorolásánál, illetve a privilegizált kielégítésnél azt kell vizsgálnia, hogy a hitelező követelése a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított volt-e. A Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja törvényi szabályozásából ugyanis az következik, hogy nem azt kell vizsgálni, kikötötték-e a felek a zálogjogot, hanem hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt létezett-e ez a biztosíték, ami jelzálogjog esetén azt jelenti, hogy azt bejegyezték-e az ingatlan-nyilvántartásba.