BH 1980.12.480 A kötelezettnek más személyek között folyamatban levő perbe való önkéntes beavatkozása nem szakítja meg a vele szemben fennálló követelés elévülését [Ptk. 327. § (1) bek., Pp. 54. § (1) bek., GKT 98/1973. sz.].

Az I. r. alperes 1976. augusztus 31-én 400 db keményfémlapkát adott át a II. r. alperesnek a felpereshez való elfuvarozás céljából. A II. r. alperes - állítása szerint - a küldeményt - ugyancsak 1976. augusztus 31-én - a címzetthez történő továbbfuvarozásra az ugyancsak fuvarozó vállalat III. r. alperesnek adta át, amely azt gépkocsijával elszállította. A II. r. alperes szerint a III. r. alperes az átvételt a kísérőjegyzéken bélyegzőlenyomattal és a gépkocsivezetőjének aláírásával elismerte. A III. r. alperes a küldeményt a felperesnek nem szolgáltatta ki, ezért a felperes az I. r. alperestől a keményfémlapkák általa már kifizetett vételárát tartozatlan fizetés jogcímén visszakövetelte. Az I. r. alperes azt állítva, hogy ő a II. r. alperesnek a küldeményt átadta, az 1977. január 13-i beadványában keresetet nyújtott be a II. r. alperes ellen. A II. r. alperes megkereste a III. r. alperest a küldemény felkutatása céljából, ezután a III. r. alperes - az 1977. július 30-i keltű beadványában - bejelentette az első fokú bíróságnak, hogy a per kimenetelében érdekelt, ezért a bíróságtól iratok megküldését kérte. Az első fokú bíróság a szállítmány felkutatásának lehetővé tétele érdekében az eljárást az 1977. június 15-i végzésében felfüggesztette, majd az 1977. október 25-i keltű végzésében, amely szerint a második fuvarozó vállalat beavatkozóként már perben állt, az első fokú eljárás folytatását rendelte el, amelyben ez már III. r. alperesként vett részt. Ezt követően mind a II. r., mind a III. r. alperes azzal védekezett, hogy az I. r. alperes követelése elévült, azt adták elő, hogy az 1976. augusztus 31-én átvett küldeményt 1976. szeptember 8-ig kellett volna a felperes részére kiszolgáltatniuk, minthogy erre nem került sor, a felperes követelésének elévülése megkezdődött. Az I. r. alperes 1977. május 5-én a III. r. alperesnél felszólamlással élt, ezzel választási jogosultságát kimerítette, és így később már a II. r. alperesnél joghatályos felszólamlással nem élhetett. A III. r. alperes az 1977. június 28-án az I. r. alpereshez intézett, hiányok pótlását igénylő levelét a felszólamlás elutasításának minősítette; a felszólamlás benyújtásától addig eltelt 55 nap alatt az elévülés szünetelt ugyan, de június 30-tól folytatódott és 1977. november 2-án befejeződött. Az I. r. alperes ezzel szemben csak 1978. január 12-én kérte a III. r. alperes perbevonását, amikor a követelése már elévült.

Az első fokú bíróság kötelezte az I. r. alperest a tartozatlanul fizetett vételár felperesnek történő visszafizetésére. Az ítélet ellen az I. r. alperes által benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság végzésében az első fokú ítélet nem fellebbezett részét hatályon kívül helyezte és e tekintetben az első fokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította.

Az újabb eljárásban az I. r. alperes a III. r. alperes 1977. június 28-án kelt levelére hivatkozott azzal, hogy abban az a kártérítési felelősségét elismerte, és ezért - az I. r. alperes álláspontja szerint - az elévülés megszakadt és újra kezdődött, egy éven belül viszont már benyújtotta a III. r. alperes elleni visszkeresetét a bírósághoz, a követelése tehát nem évült el.

A II. r. alperes továbbra is fenntartotta elévülési kifogását, és arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes nem tudta becsatolni a felszólamlásához a fuvarlevél 5. számú példányát, e nélkül viszont a követelése nem volt elbírálható, a felszólamlását tehát el kellett utasítani. Azt nem vitatta, hogy a II. r. alperestől a küldeményt átvette és azt sem, hogy annak kiszolgáltatását nem tudja bizonyítani.

Az első fokú bíróság mindezek alapján az újabb ítéletében az I. r. alperes visszkereseteit mind a II. r., mind a III. r. alperessel szemben elutasította. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes a küldeményt elfuvarozás céljából a III. r. alperesnek bizonyítottan átadta, és mivel az I. r. alperes már 1977. május 5-én felszólamlással élt a III. r. alperesnél, a II. r. alpereshez joghatályos felszólamlást már nem nyújthatott be, ezért keresetindítási joga sem volt vele szemben. Megállapította az első fokú bíróság, hogy az I. r. alperes keresete a III. r. alperessel szemben elévült. Álláspontja szerint ugyanis a III. r. alperes 1977. június 28-i levele nem tartalmazott elismerést, ez az elévülést nem szakította félbe, az már 1977. november 2-án bekövetkezett. Eddig az időpontig viszont a I. r. alperes a III. r. alperes ellen keresetlevelet nem nyújtott be a bírósághoz.

Az első fokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett és azt kérte, hogy a bíróság a III. r. alperest kötelezze az ő javára 31 891 Ft kártérítésre. Sérelmezte, hogy az első fokú bíróság a III. r. alperes 1977. június 28-i levelét nem tekintette elismerésnek. Az I. r. alperes álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a fuvarlevél 5. sz. példányát nem tudta a III. r. alperesnek átadni, a kártérítési követelésének alaposságát nem érinti és az ügy érdemi elbírálása szempontjából nincs jelentősége. Rámutatott arra, hogy a III. r. alperes a küldemény elveszésének tényét nem is vitatta.