A Győri Ítélőtábla Pf.20298/2017/3. számú határozata személyiségi jog tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 256/A. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6:548. §] Bírók: Ferenczy Tamás, Mészáros Zsolt, Zámbó Tamás

Győri Ítélőtábla

Pf.IV.20.298/2017/3.

A Győri Ítélőtábla a ... felperesnek - a Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt .... alperes ellen személyiségi jog védelme iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék 2017. május 24. napján kelt 7.P.20.399/2016/18/I. számú ítélete ellen az alperes által 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

A le nem rótt 48.000,- (Negyvennyolcezer) fellebbezési illeték az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesi büntetés-végrehajtási intézet hajtotta végre börtön végrehajtási fokozatban a felperes szabadságvesztés büntetését 2015. március 23. napjától 2015. május 18. napjáig folyamatosan, majd 2015. június 8. napjától 2016. május 9. napjáig megszakításokkal (2015. június 8. - június 25., 2015. július 6. - július 12., 2015. október 12. - október 19., 2015. október 26. - november 2., 2015. november 16. - november 30., 2016. január 25. - február 1., 2016. február 29. - március 21., 2016. május 2. - május 9.).

A per tárgyát képező időszakban az alperesi büntetés-végrehajtási intézet telítettsége 130-140 %-os volt. A fogvatartás 148 napos időszakát az alperes három és nyolc személyes zárkákban töltötte. A három személyes zárka alapterülete 10,35 nm, a nyolc személyes zárka alapterülete 21,65 nm volt. E zárkák berendezési tárgyakkal csökkentett egy főre eső hasznos alapterülete teljes létszám betöltése esetén kb. 1 nm. A felperes a fenti fogvatartása során 83 napot töltött olyan zárkában, ahol az egy főre jutó nettó mozgástér nem érte el a 3 nm-t. A börtönbüntetés végrehajtása során a zárkaajtók napközben nyitva voltak, az alperes napi egy óra szabadlevegőn tartózkodást is biztosított a felperesnek.

A zárkák ablakára a külső rács és az ablaktábla közötti felületen sűrű rácsozatú, fúratokkal ellátott vaslemez, úgynevezett kilátásgátló rács került elhelyezésre, melyet a szakigazgatási szerv a fogvatartási szempontból megfelelőnek minősített, azzal szemben a Veszprém Megyei Főügyészség sem emelt kifogást. A kilátásgátló rács csökkentette a zárkákba bejutó természetes fény mennyiségét, emiatt még nyári időszakban is mesterséges fény volt szükséges az íráshoz és olvasáshoz. A zárka ablaka 45 %-os fokban volt nyitható, nyáron a zárka meleg volt, nem volt szellőztethető, télen az ablak mellett hidegebb levegő áramlott be. Az alperes heti két alkalommal biztosított fürdési lehetőséget, de a mosdási lehetőség a zárkában lavór és folyó meleg víz mellett napi rendszerességgel biztosított volt. Az alperes a fogvatartottakat a BVOP szakutasításában meghatározott normák szerint élelmezte. A zacskózva szállított kenyér a nyári időszakban esetenként penészes volt, de a fogvatartott kifogása esetén az alperes azt kicserélte. A felperes testtömege 2015. március 24. napján 60 kg, 2015. május 18. napján 65 kg volt. A felperes havonta egyszer kaphatott csomagot, ténylegesen fogvatartása alatt két csomagot kapott.

* * *

Felperes keresetében - az embertelen bánásmód tilalmának megsértésére alapítottan - 800.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Arra hivatkozott, hogy 2014. novemberétől 2015. májusáig, majd az azt követő szállítások ideje alatt - összesen mintegy három hónap időtartamban - az alperes olyan kisméretű zárkában helyezte el, ahol a szabad mozgástér 1 nm volt. A 45 fokban nyitható ablakok miatt a zárkák levegőtlenek voltak, a zárka ablakra szerelt kilátásgátló rács akadályozta a természetes fény bejutását, és a levegő mozgását, holott a mesterséges megvilágítás állandó használata károsítja a szemet. Az ablakok szigetelése nem volt megfelelő, emiatt a zárka hideg volt, többször megfázott. Az élelmezés sem mennyiségileg, sem minőségileg nem volt megfelelő, több alkalommal kapott száraz, penészes kenyeret. Súlya 2014. novemberében 70 kg volt, 2015. májusában már csak 50 kg. A fürdés heti két alkalomra történt korlátozása higiéniai problémákat okozott nála. Az, hogy havi egy alkalommal kaphatott csak csomagot, a büntetés-végrehajtási intézeten belüli megélhetését akadályozta.

* * *

Alperes a kereset elutasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy passzív perbeli legitimációval nem rendelkezik, a túlzsúfoltságból eredő jogviszonynak nem lehet alanya, hiszen országosan tapasztalható problémával állunk szemben. A 2013. évi CCXL. törvény 5. §-a (1) bekezdése értelmében a büntetés végrehajtás az állam feladata, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdése szerint a Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve. A büntetés-végrehajtási szervezet törvényes működéséért az 1995. évi CVIII. törvény 3. §-a (1) bekezdése szerint a büntetés végrehajtásért felelős miniszter felel. A BVOP-t és a minisztert az alperestől elkülönült jogok illetik és kötelezettségek terhelik, és az alperesi intézet feladat végrehajtási hiányosságai - ha fenn is állnak - ezen szervek magatartásának tudhatóak be.

A passzív perbeli legitimáción túlmutató körben arra hivatkozott, hogy csupán 2015. március 23. napjától tartózkodott az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben a felperes - a korábbi fogvatartásra vonatkozó felperesi állítást vitatta-, de a tényleges fogvatartás időszakában sem sértette meg a felperes személyiségi jogait. Önmagában az, hogy egy helyiségben többe tartózkodnak, mint a jogszabály által lehetővé tett létszám, nem jelenti azt, hogy ez elviselhetetlen, vagy embertelen lenne. A zsúfoltság legfeljebb átmeneti kellemetlenséget okozhatott a felperesnek, de nem érte olyan sérelem, ami nem vagyon kártérítéssel lenne kompenzálandó. Rámutatott, hogy az elítéltek napközben számos olyan tevékenységet végeznek, mely nem a zárkában zajlik, napi másfél órát szabadlevegőn tartózkodhatnak, munkáltatásban, szállításban vesznek részt, igénybe vehetik az intézet sportolási, művelődési létesítményeit, illetve látogatót fogadhatnak, szabadidős programokban vehetnek részt. A keresetben megjelölt egyéb körülményekkel összefüggésben a felperes által előadott tényállást részben vitatta (kilátásgátló rács, a zárka ablakainak szigeteletlensége), más részében azt állította, hogy a jogszabályban előírt kötelezettségének eleget tett (fürdés gyakorisága, élelmezés megfelelősége), s utalt arra is, hogy a felperes a fogvatartása alatt a havi egy csomag küldési lehetőséget sem használta ki, összesen kétszer kapott csomagot, így emiatt hátrány nem érhette.

Utalt arra is, hogy a felperes nem élt panaszjogával, így a rendes jogorvoslati út kimerítésének hiánya, az igényérvényesítés akadályát képezi, panasz hiányában az alperes nem gondolhatta azt, hogy jogsértő magatartást tanúsít.

A zsúfoltság kapcsán előadta, hogy a büntetés-végrehajtási intézet több éve - rajta kívülálló okokból - állandóan túlzsúfolt, az adott fogvatartotti létszám, és a rendelkezésre álló börtönkapacitás olyan objektív helyzetet teremtett, amin változtatni nem képes. A 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 12. §-a (1) bekezdése alapján az elítéltek befogadását nem tagadhatta meg. Több egyidejű kötelezettsége - a befogadási és elhelyezési kötelezettség, valamint az elhelyezés minimum standardjának a biztosítása - kerül egymással szembe, ezért mérlegelendő, mely kötelezettség teljesítésének elmaradása sérti nagyobb mértékben a személyiségi jogokat, és mikor tölti be legjobban társadalmi rendeltetését a jogszabály. A 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 12. §-a jogszabályi engedélyt ad zsúfoltság esetén is a befogadásra, azt nem rögzíti megtagadási okként, a jogszabályi engedély pedig magatartása jogellenességét kizárja.