BH 1992.12.737 A büntetőügyben eljárt bíró büntetőjogi felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a határozat meghozatala során a hivatali kötelességét szándékosan megszegve járt el, és az a kötelességszegés a meghozott határozatra is kihatással volt [Btk. 13. §, 81/1945. (II. 5.) ME r. 13. § 3. pont, 15. § 2. és 3. pont].

A népbíróság az 1946. szeptember 5. napján kelt ítéletében a terhelt bűnösségét népellenes bűntettben [az 1945. évi VII. tc. által törvényerőre emelt 81/1945. (II. 5.) ME rendelet (Nbr.) 15. §-ának 3. pontja] állapította meg, és ezért 3 évi börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és a politika jogai gyakorlásának 5 évi időtartamra felfüggesztésére mint mellékbüntetésre ítélte. Ugyanakkor a terheltet a háborús bűntett (Nbr. 13. § 3. pont) és a népellenes bűntett (Nbr. 15. § 2. pont) miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltet 1924. évben nevezték ki törvényszéki bíróvá a Budapesti Büntető Törvényszékre, ahol a vádtanácsba osztották be, később különböző büntetőtanácsokban, majd az uzsorabíróság egyik tanácsában működött.

A terhelt a bírói működése során - egyebek között - olyan büntetőügyeket is tárgyalt, amelyekben a hitfelekezet elleni izgatás, az állami és társadalmi rendszer erőszakos felforgatására irányuló izgatás, a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló bűncselekmény, sajtó útján az alkotmány ellen irányuló lázítás bűncselekménye volt a vád tárgya. Az ítéletben megállapított ténybeli következtetés szerint a terhelt a jobboldali politikai felfogású személyekkel szemben felmentő vagy enyhe ítéleteket, míg a baloldali politikai érzületű személyekkel szemben szigorú büntetéseket tartalmazó ítéleteket hozott.

A terhelt 1941. évben a Budapesti Ítélőtábla bírája lett, majd 1944. november 22. napján Szálasi Ferenc kúriai bíróvá nevezte ki. A terhelt a kinevezést elfogadta, és később a Kúriával együtt Sopronba települt ki, ahol 1945 márciusáig teljesített szolgálatot.

Az ítélet indokolásában a Budapesti Népbíróság az alábbiakat fejti ki.

"A vádlottnak a fenti tényállásból kitűnő cselekvőségei kétségtelen bizonyossággal mutatják, hogy mint joghatósággal bíró közalkalmazott következetesen fasisztabarát hivatali működést fejtett ki. A vádlott egyike volt a Horthy-rendszer alatt azoknak a magyar bíráknak, akik nem alkalmazták a törvényt egyenlő mértékkel jobb- és balfelé. A baloldali megmozdulásokat minden esetben szigorral büntettek, de a jobboldali megmozdulásokkal szemben feltűnően enyhe álláspontot foglaltak el, holott az adott törvényes rendelkezések között módja lett volna azokat már csírájukban elfojtani. A népbíróság nem kívánja a múlt rendszerben hozott politikai vonatkozású ítéleteket felülbírálni, de lehetetlen észre nem venni a felsorolt ítéletekben megnyilvánuló célzatosságot, mely kétségtelenül a vádlott fasiszta irányú beállítottságára mutat. Ezt megerősíti és betetőzi a nyilas Kúriához történt kinevezése s ennek a kinevezésnek az elfogadása is."

Mindezekre tekintettel a Budapesti Népbíróság a terhelt bűnösségét a Nbr. 15. §-ának 3. pontjában ütköző népellenes bűntettben állapította meg.

A népügyészség a terhelttel szemben vádat emelt a Nbr. 13. §-ának 3. pontjába ütköző háborús bűntett miatt is, mert a nyilas hatalom megszerzése után kapott kinevezés alapján a nyilas közigazgatásban önként fontos állást vállalt.

A népbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az igazságszolgáltatás nem vonható a közigazgatás fogalma alá, az igazságszolgáltatás keretén belül történt kinevezés, valamint állásvállalás a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállási elemeit nem meríti ki.

A népügyészség a terhelttel szemben vádat emelt az Nbr. 15. §-ának 2. pontjában meghatározott népellenes bűntett miatt is, minthogy a terhelt az uzsorabírósági ügyekben a közhivatali ténykedése során a nép egyes rétegei ellen irányuló törvények és rendeletek végrehajtásában a számára előírt ténykedést túlhaladva olyan tevékenységet fejtett ki, amely a személyes szabadságot, a testi épséget veszélyeztette, és egyes személyek vagyoni romlását idézte elő.

A népbíróság e vádpont tekintetében is felmentő rendelkezést hozott, kiemelve, hogy a bíró sem törvényt, sem rendeletet nem hajt végre, hanem jogszabályt alkalmaz, ezért az Nbr. 15. §-ának 2. pontja eleve nem vonatkozhat az ítélőbíró tevékenységére. Ezenkívül az árdrágító visszaéléseket és a fizetési eszközökkel való visszaélést pönalizáló törvényes rendelkezések nem a nép egyes rétegei ellen irányulnak, hanem a nép érdekeit szolgálják.

A népügyésznek a felmentő rendelkezések miatt és súlyosítás végett bejelentett fellebbezése alapján a Népbíróságok Országos Tanácsa 1947. május 29. napján bírálta felül a népbíróság ítéletét, amelynek az Nbr. 13. §-ának 3. pontjába ütköző háborús bűntett miatt emelt vád alól történő felmentő rendelkezését és a terhelt cselekményének az Nbr. 15. §-ának 3. pontja szerint minősítő rendelkezését - anyagi semmisségi okból - a büntetés kiszabására is kiterjedő hatállyal megsemmisítette. A terhelt összes vád tárgyává tett cselekményét a Nbr. 13. §-ának 3- pontja I. fordulatában meghatározott, folytatólagosan elkövetett háborús bűntettnek minősítette, ezért a terheltet 5 évi börtönbüntetésre mint főbüntetésre és a politikai jogai gyakorlásából 10 évi felfüggesztésére, állásvesztésre és nyugdíjigényének elvesztésére, mint mellékbüntetésre ítélte.

A Népbíróságok Országos Tanácsa az első fokon eljárt népbíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontját az alábbi módosításokkal és kiegészítésekkel fogadta el helyesnek. A Népbíróságok Országos Tanácsa a bűnösség körébe vonta a terheltnek azt a ténykedését, hogy Szálasi Ferenc kinevezését elfogadva a Kúria bírája lett, majd a Kúriával Sopronba települt, és ott 1945 márciusáig szolgálatot teljesített. A NOT álláspontja szerint a terheltnek ez a magatartása magába foglalja az Nbr. 13. §-a 3. pontjának II. fordulata szerinti háborús bűntett törvényi tényállását is. A Népbíróságok Országos Tanácsa az ítéletének a jogi indokolásában nem találta elfogadhatónak a terheltnek azt a védekezését, amely szerint nem tett mást, mint a lelkiismeretének megfelelően alkalmazta a törvényeket. A határozat indokolása ezzel kapcsolatban a következőket tartalmazza: "A bírói függetlenség nem jelent felelőtlenséget. A szándékos kötelességszegésért vagy törvénysértésért a Btk. alapján is felel a bíró."A népbírósági rendeletek átfogják az állami élet egész területét, tekintet nélkül arra, hogy azokat ki, milyen módon és milyen minőségben követte el. Az ítélet a továbbiakban így folytatja: "Ezek a határozatok nem ismernek kivételt a bíróval szemben sem, és a bírói függetlenség sem menlevél a rendeletben meghatározott háborús vagy népellenes bűntett elkövetése esetén."

Végül a NOT nem találta mentségnek azt sem, hogy a terhelt a terhére megállapított határozatokat háromtagú tanácsban hozta, álláspontja szerint a tanács másik két tagja társtettesként látszik felelősnek.

Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta.