A Szentendrei Járásbíróság P.20409/2014/27. számú határozata birtokháborítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 98. §, 99. §, 100. §, 115. §, 140. §, 2003. évi CXXXIII. törvény (Társasházi tv.) 23. §, 25. §, 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 5. §] Bíró: Vámosiné dr. Marunák Ágnes

A Szentendrei Járásbíróságon ügyvédi Iroda (képviselő: dr. ügyvéd) által képviselt felperes neve () felperesnek - ügyvéd (fél címe 1 fsz. 2.) által képviselt I.rendű alperes neve () I. r. alperes és II.rendű alperes neve II. r. alperes ellen birtokháborítás iránt indított perében meghozta az alábbi

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. és a II.r. alperes részére egyetemlegesen 20.000,- (húszezer) Ft ügyvédi munkadíjat perköltségként.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Budapest Környéki Törvényszékhez címezve, de a Szentendrei Járásbíróságnál kell három példányban, ügyszámra hivatkozással benyújtani.

Felhívja a bíróság a felek figyelmét, hogy amennyiben a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, illetve a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, valamint ha a fellebbezés csak az indokolás ellen irányul, úgy a másodfokú bíróság tárgyalást csak kifejezett kérelemre tart. Ilyen kérelem hiányában a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el. A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

Indokolás:

A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A . szám alatti ingatlan társasházként került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A társasház négy lakásból áll, amelyek az ingatlan négy sarkában helyezkednek el. Az ingatlanok közötti részre egy nagy kapu biztosít bejáratot, és ez a rész közös használatban van a tulajdonostársak között. A felépítmények és a külső kerítés közötti rész minden tulajdonos kizárólagos használatában van.

A alatti ingatlan ¼ rész tulajdonosa felperes. A . szám alatti A. épület 2. ajtó alatti ingatlan 1/1 arányban I. r. alperes tulajdonát képezi. A két ingatlan egy társasház részét képezi.

A társasháztulajdont alapító okirat bejegyző határozata 2003. november 27. napján történt meg a földhivatalnál. A társasház a közös tulajdonban maradó telek, épületrész, berendezések és felszerelések közös használatának a jogával az egyes felépítmények tekintetében úgy határozott, hogy azok külön tulajdonba kerülnek. A mindenkori tulajdonostársak egymás közötti jogviszonyát a polgári törvénykönyvnek a közös tulajdonra vonatkozó szabályai, az 1997. évi CLVII. törvény, valamint az alapító okiratban foglaltak szabályozzák. Rögzítésre került, hogy a tulajdonostársak a külön tulajdonukkal, az ehhez tartozó közös tulajdoni hányaddal együtt, szabadon rendelkezhetnek. A tulajdonostársak kötelesek a társasházat rendeltetésszerűen használni úgy, hogy a használat a többi tulajdonos használatát ne sértse. Ennek keretében kizárják az ingatlanban minden olyan tevékenység folytatását, amely zajjal, az ott tartózkodók nyugalmának zavarásával jár. Az épületekhez tartozó belső udvar, kert és a közös tulajdonban álló épületrészek birtoklására és használatára a jogszabályok és hatósági rendelkezések keretei között a tulajdonostársak mindegyike egyformán jogosult. E jogát azonban egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogának vagy jogos érdekeinek sérelmére. A társasháztulajdont alapító okirat szerződésben esetleg nem szabályozott kérdésekre a Ptk. és az 1997. évi CLVII. törvényben foglaltak az irányadók.

A társasházi alapító okirat módosításra került 2005. augusztus 28. napján. A közös tulajdonban lévő részek tekintetében a kizárólagos használatot a mindenkori tulajdonostársak egymás közötti viszonyában a Ptk., a 2003. évi CXXXIII. törvény, valamint az alapító okirat és a használati megállapodás szabályozza.

Az ingatlant társasházként az építtető jegyeztette be az ingatlan-nyilvántartásba, majd értékesítette az ingatlanokat többek között felperes és I.r. alperes részére. II.r. alperes I.r. alperes házastársa, de ő tulajdonjoggal, vagy egyéb bejegyzett joggal az ingatlan tekintetében nem bír.

A 4 lakásból álló társasházi ingatlanok megvásárlása után (pontosabban meg nem határozható időpontban) az új tulajdonostársak úgy döntöttek, hogy a társasházra nézve a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályait fogják alkalmazni.

Az I. r. és a II. r. alperes 5 db kamerát szerelt fel az I.r. alperes kizárólagos tulajdonában álló ingatlanra 2013. július 3-a és 2013. augusztus 3-a közötti időpontban (pontosabban meg nem határozható időpontban) olyan módon, hogy azok az I.r. alperes tulajdonában álló ingatlant, valamint a tulajdonostársak által közös használatban lévő ingatlanrészt is veszik. A négy lakástulajdonból három tulajdonostárs a kamerák felszereléséhez hozzájárult, míg a felperes, mint képviselője a negyedik ingatlanak, ehhez nem járult hozzá. Felperest 2013. július 3-án balatonszemesi tartózkodása alatt mobiltelefonon hívta fel II. r. alperes I.r. alperes megbízásából, aki elmondta, hogy a lakásukba betörési kísérlet történt, ezért a társasházban biztonsági kamerarendszert alkalmaznának. A felperes úgy nyilatkozott, hogy ennek sok értelmét nem látjaa és abban állapodtak meg, hogy majd személyesen visszatérnek a kérdésre. Ezt követően erre nem került sor.

A bíróság a fenti tényállást a felperes, az I.r. és a II.r. alperes személyes előadása, az alapító okirat, az alapító okiratot módosító okirat, a becsatolt tulajdoni lapok, a becsatolt helyszínrajz, a többi tulajdonos nyilatkozata, valamint a további okiratok alapján állapította meg.

A felperes kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság tiltsa meg az I.r. és a II.r. alperesnek a közös tulajdonban álló területek megfigyelését végző, törvényellenesen telepített és üzemeltetett kamerarendszer további működtetését, egyúttal I. r., és II. r. alperest saját költségén kötelezze az általuk jogellenesen felszerelt valamennyi kamera leszerelésére. Ezt meghaladóan perköltség igénye volt. Kereseti kérelmének alapját a Ptk. 100. §-ára, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 23. § (1) bekezdésére és 25 § (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 98. §, 99. § és 115. § (3) bekezdésére alapította.

Előadta, hogy a kamerás megfigyelő rendszer kapcsán a családjával kialakított álláspontja az volt, hogy az a kívánt célra nem alkalmas és nem kívánják a kamerarendszer telepítését, nem szeretnének kontrollálatlanul folyamatos és dokumentált megfigyelés alá kerülni. Arra hivatkozott, hogy a tulajdonosi közösség a kérdést meg sem tárgyalta. A kamerarendszer telepítésére, felszerelésére a társasház tulajdonosai által meghozott döntés hiányában, jogellenesen és önkényesen került sor. A konkrét telepítés és felszerelés kérdésében a tulajdonosi közösséggel az alperesek előzetesen nem egyeztettek, a tulajdonosok a közös tulajdonban álló épületrészek, helyiségek és területek megfigyelését szolgáló kamerarendszer létesítéséről nem hoztak határozatot. Szavazás nem volt, mivel ő nem is szavazott. Továbbá személyhez fűződő jogai sérülnek a kamerarendszer következtében, amelynek megállapítását nem kérte, azonban hivatkozott arra, hogy mivel az abszolút szerkezetű jog, azt senki nem sértheti meg. Ha valakiről képmást vagy képfelvételt készítenek, akkor lehetséges ennek a készítése, ha ahhoz az érintett személy hozzájárult. A képmáshoz való jog abszolút szerkezetű jog, annak megsértésétől mindenkinek tartózkodnia kell. Továbbá hivatkozott a 2011. évi CXII. törvény 5. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra, mivel I.r. alperes nem tekinthető adatkezelőnek.