62005TJ0407[1]

Az Elsőfokú Bíróság (első tanács) 2007. november 6-i ítélete. Société anonyme des eaux minérales d'Évian (SAEME) kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - »REVIAN's« közösségi ábrás védjegy bejelentése - »evian« korábbi nem közösségi védjegyek - Korábbi védjegy védjegyokirat-fordításának késedelmes bemutatása - A 40/94/EK rendelet 74. cikke (2) bekezdése által biztosított mérlegelési jogkör. T-407/05. sz. ügy

T-407/05. sz. ügy

Société anonyme des eaux minérales d'Évian (SAEME)

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

"Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A REVIAN's közösségi ábrás védjegy bejelentése - Az evian korábbi nem közösségi védjegyek - Korábbi védjegy védjegyokirat-fordításának késedelmes bemutatása - A 40/94/EK rendelet 74. cikke (2) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkör"

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi védjegy - Harmadik személyek észrevételei és felszólalás - A felszólalás vizsgálata

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 17. szabály, (2) bekezdés és 20. szabály, (3) bekezdés)

2. Közösségi védjegy - Fellebbezési eljárás

(40/94 tanácsi rendelet, 42. cikk, (3) bekezdés, 59. cikk és 74. cikk, (2) bekezdés)

1. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 17. szabályának (2) bekezdését - miszerint a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékokat a felszólalási eljárás nyelvén kell előterjeszteni, vagy be kell nyújtani az e nyelven készült fordításukat - az a követelmény indokolja, hogy az inter partes eljárásokban be kell tartani a kontradiktórius eljárás, valamint a felek közötti fegyveregyenlőség elvét.

Igaz ugyan, hogy a felszólaló nem köteles a korábbi védjegyek védjegyokiratainak teljes fordítását benyújtani, de ez nem jelenti azt, hogy a felszólalási osztály a maga részéről a felszólalás megalapozottságának vizsgálata során köteles lenne figyelembe venni azon védjegyokiratokat, amelyeket az eljárás nyelvétől eltérő nyelven nyújtottak be. Amennyiben a védjegyokiratoknak az eljárás nyelvén készült fordítása hiányzik, a felszólalási osztály jogosult arra, hogy a felszólalást mint megalapozatlant elutasítsa, hacsak nem tud a végrehajtási rendelet 20. szabályának (3) pontja szerint a számára rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönteni a felszólalásról. Végül, ha a bizonyíték nem a védjegyokiratok fordításából, hanem magukból a védjegyokiratokból következik, annak érdekében, hogy ezt a bizonyítékot figyelembe vehessék, meg kell felelnie a végrehajtási rendelet 17. szabályának (2) bekezdésében meghatározott nyelvi követelményeknek.

(vö. 35-37. pont)

2. A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének szövegéből következik - mely szerint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket a felek nem kellő időben terjesztettek elő -, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az OHIM-nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie.

Ugyanakkor a fenti szövegezésből ugyancsak teljességgel bizonyosan következik, hogy a tények és bizonyítékok késedelmes előterjesztésére történő hivatkozás nem biztosíthat feltétlen jogot az eljáró fél számára, hogy e tényeket vagy bizonyítékokat az OHIM tekintetbe is vegye. Hiszen annak pontosításával, hogy az OHIM ilyen esetben figyelmen kívül "hagyhatja" e tényeket és bizonyítékokat, a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése kiterjedt mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM-ot, hogy eldönthesse, határozatát e tekintetben megfelelően indokolva, azokat tekintetbe kell-e venni, vagy sem. A tények és bizonyítékok ilyen tekintetbevétele az OHIM részéről, amikor felszólalási eljárás keretén belül kell határoznia, különösen akkor igazolható, ha egyrészt a késedelmesen előterjesztett elemek első ránézésre tényleges jelentőséggel bírhatnak az OHIM előtt benyújtott felszólalás kimenetele szempontjából, másrészt az eljárás azon szakasza, amelyben ez a késedelmes előterjesztés végbemegy, és az azt jellemző körülmények nem akadályozzák e tények tekintetbevételét.

Továbbá, a 40/94 rendelet 59. cikke, amely pontosítja a fellebbezési tanácshoz benyújtandó fellebbezés feltételeit, nem értelmezhető akként, hogy a fellebbezés benyújtója számára új határidőt nyitna felszólalását alátámasztó tények és bizonyítékok előterjesztésére. Ugyanis ezen cikk a 40/94 rendelet 42. cikkének (3) bekezdésétől eltérően nem hivatkozik tények vagy bizonyítékok előterjesztésére, csupán a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány négy hónapon belül történő benyújtására.

(vö. 52-53., 55-58. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2007. november 6.(*)

"Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A »REVIAN's« közösségi ábrás védjegy bejelentése - »evian« korábbi nem közösségi védjegyek - Korábbi védjegy védjegyokirat-fordításának késedelmes bemutatása - A 40/94/EK rendelet 74. cikke (2) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkör"

A T-407/05. sz. ügyben,

a Société anonyme des eaux minérales d'Évian (SAEME) (székhelye: Évian-les-Bains [Franciaország], képviseli: C. Hertz-Eichenrode ügyvéd)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:

az A. Racke GmbH & Co. OHG (székhelye: Bingen [Németország], képviseli: N. Schindler ügyvéd),

az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa által a Société anonyme des eaux minérales d'Évian (SAEME) és az A. Racke GmbH & Co. OHG közötti felszólalási eljárásban 2005. július 22-én hozott határozat (R 82/2002-4. sz. ügy), valamint az OHIM felszólalási osztálya által 2001. november 23-án hozott 2754/2001. sz. határozat ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),

tagjai: J. D. Cooke elnök, I. Labucka és M. Prek bírák,

hivatalvezető: K. Andová tanácsos,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. november 16-án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM-nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. március 1-jén benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. március 3-án benyújtott válaszbeadványára,

a 2007. március 28-i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

1 A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) a következőképpen rendelkezik:

"42. cikk

Felszólalás

[...]

(3) A felszólalást írásban kell benyújtani, és abban meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló okokat. A felszólalást nem lehet szabályszerűen benyújtottnak tekinteni mindaddig, amíg a felszólalás díját meg nem fizetik. A Hivatal [OHIM] által megjelölt határidőn belül a felszólaló állításainak alátámasztására tényeket, bizonyítékokat és érveket terjeszthet elő.

[...]

74. cikk

A tényállás vizsgálata hivatalból

(1) A Hivatal [OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a Hivatal [OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.

(2) A Hivatal [OHIM] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő."

2 A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95 bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 16. szabálya, 17. szabályának (2) bekezdése és 20. szabályának (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"16. szabály

A felszólalás alátámasztására szolgáló tények, bizonyítékok és érvek

(1) A felszólalás tartalmazhatja az annak alátámasztására szolgáló tényeket, bizonyítékokat és érveket, ahhoz csatolva az ezeket alátámasztó iratokat.

(2) Ha a felszólalás olyan korábbi védjegyen alapul, amely nem közösségi védjegy, a felszólaláshoz - lehetőség szerint - igazolást kell csatolni a korábbi védjegy lajstromozásáról vagy bejelentéséről, például a védjegyokiratot. Ha a felszólalás a rendelet 8. cikke (2) bekezdésének c) albekezdése [pontja] szerinti közismert védjegyen vagy a rendelet 8. cikkének (5) bekezdése szerinti jó hírű védjegyen alapul, a felszólaláshoz - lehetőség szerint - igazolást kell csatolni arról, hogy a szóban forgó védjegy közismert, illetve jó hírű. Ha a felszólalást bármely más korábbi jog alapján terjesztik elő, a felszólaláshoz - lehetőség szerint - igazolást kell csatolni a jog megszerzéséről és az oltalom terjedelméről.

(3) Az (1) bekezdésben említett tények, bizonyítékok és érvek és az azok alátámasztására szolgáló iratok, valamint a (2) bekezdésben említett igazolások - ha azokat nem a felszólalással egyidejűleg vagy azt követően nyújtották be - a felszólalási eljárás megindítását követően a Hivatal [OHIM] által a 20. szabály (2) bekezdése alapján megjelölt határidőn belül nyújthatók be.

17. szabály

A felszólalási eljárás során használt nyelvek

[...]

(2) Ha a 16. szabály (1) és (2) bekezdésében említett, a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékokat nem a felszólalási eljárás nyelvén nyújtják be, a felszólalónak a felszólalás benyújtására nyitva álló határidő lejártától számított egy hónapon vagy - adott esetben - a Hivatal [OHIM] által a 16. szabály (3) bekezdése értelmében előírt határidőn belül be kell nyújtania e bizonyítéknak az adott nyelven készült fordítását.

[...]

20. szabály

A felszólalás vizsgálata

[...]

(2) Ha a felszólalás nem tartalmazza a 16. szabály (1) és (2) bekezdésében említett tényeket, bizonyítékokat és érveket, a Hivatal [OHIM] felhívja a felszólalót, hogy azokat a Hivatal [OHIM] által megjelölt határidőn belül terjessze elő. A felszólaló valamennyi beadványát közölni kell a bejelentővel, akinek lehetőséget kell adni arra, hogy azokra a Hivatal [OHIM] által megjelölt határidőn belül nyilatkozzon."

A jogvita előzményei

3 Az A. Racke GmbH & Co OHG 1998. szeptember 21-én a 40/94 rendelet alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

4 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alább ábrázolt arany, fekete és fehér színű ábrás megjelölés volt:

5 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, "borok és habzóborok" leírással.

6 A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 1999. július 26-i 58/99. számában tették közzé.

7 1999. október 26-án a Société anonyme des eaux minérales d'Évian (SAEME) a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése alapján felszólalást tett. A felszólalást a következő korábbi védjegyekre alapították:

- A DE 1 185 308. lajstromszámú "evian" német szóvédjegy (a továbbiakban: német védjegy), amelyet 1985. november 11-én jelentettek be és 1992. július 10-én lajstromoztak a 32. osztályba tartozó "ásványvizek" vonatkozásában, és a védjegyoltalmat 2015. november 30-ig meghosszabbították;

- Az FR 98712542. lajstromszámú francia ábrás védjegy (evian és hegymotívum) (a továbbiakban: francia védjegy), amelyet 1998. január 12-én jelentettek be, és különböző áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromoztak;

- az IR 696812. lajstromszámú nemzetközi védjegy (a továbbiakban: nemzetközi védjegy), amelyet 1998. július 6-án a fent említett francia védjegy alapján, Dániára, Németországra, Spanyolországra, Olaszországra, Ausztriára, Finnországra, Svédországra, az Egyesült Királyságra és a Benelux-államokra kiterjedő hatállyal lajstromoztak;

- az "evian" korábbi védjegy, amely Belgiumban és Franciaországban "ásványvizek" vonatkozásában közismert védjegy (a továbbiakban: közismert védjegy).

8 A felszólaláshoz a német védjegy másolatát, a francia védjegy másolatát (az eredeti nyelven, franciául) és a nemzetközi védjegy másolatát (az eredeti nyelven, franciául) is mellékelték. Az eljárás nyelvén, németül is mellékeltek fordítást a francia és a nemzetközi védjegyre alapított felszólalásban foglalt, a Nizzai megállapodás szerinti 32. és 33. osztályba tartozó áruk jegyzékéről.

9 1999. december 16-i levelével a felszólalási osztály a végrehajtási rendelet 15. szabálya (2) bekezdésének c) pontja és 18. szabályának (2) bekezdése alapján felszólította a felperest, hogy két hónapon belül nyújtson be három példányban másolatot a francia és a nemzetközi védjegyről, ellenkező esetben elfogadhatatlannak nyilvánítja a felszólalást.

10 A felperes 2000. február 8-i levelében megküldte az említett dokumentumokat.

11 2000. február 28-i szabványlevelével a felszólalási osztály négy hónapos határidőt jelölt meg a felperes számára, hogy a felszólalásának alátámasztására tényeket, bizonyítékokat és érveket terjesszen elő, és hozzátette, hogy a dokumentumokat az eljárás nyelvén terjessze elő, vagy mellékelje a fordításukat.

12 2000. augusztus 29-én a beavatkozó a felszólalási osztálynak küldött beadványában többek között arra hivatkozott, hogy nem szolgáltattak bizonyítékot a francia és a nemzetközi védjegy fennállására és érvényességére vonatkozóan, mivel a felperes nem nyújtotta be az említett védjegyokiratok fordítását. A beadványt ezt követően 2000. szeptember 19-én közölték a felperessel, és két hónapos határidőt jelöltek meg számára arra, hogy a beavatkozó észrevételeire válaszoljon.

13 2000. november 22-én, azaz a 2000. szeptember 19-i levélben a beavatkozó észrevételeinek megválaszolására megállapított két hónapos határidőn belül a felperes benyújtotta a francia és a nemzetközi védjegy okiratainak teljes fordítását.

14 2001. november 23-i 2754/2001. sz. határozatával a felszólalási osztály a felszólalást mint megalapozatlant elutasította, amennyiben azt a francia és a nemzetközi védjegyre alapították. Nem vette ugyanis figyelembe a bemutatott védjegyokiratokat, mivel a fordításukat késedelmesen nyújtották be, és úgy vélte, hogy nem bizonyították a két korábbi védjegy fennállását és érvényességét. A felszólalást azon az alapon is elutasították, amennyiben az a német védjegyen alapult, különösen mivel a felszólalási osztály azt állapította meg, hogy az áruk jelentősen eltérnek egymástól. Végül a felszólalást azon az alapon is elutasították, amennyiben az a közismert védjegyen alapult.

15 2002. január 21-én a felperes fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen.

16 2005. július 22-én a negyedik fellebbezési tanács az R 82/2002-4. sz. határozatával elutasította a felperesnek a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezését. Helybenhagyta ugyanis a felszólalási osztály azon döntését, hogy elutasította a francia és a nemzetközi védjegy védjegyokiratát amiatt, hogy késedelmesen terjesztették be a felszólalási eljárás nyelvén készült fordításukat. A német védjeggyel való összetéveszthetőséget illetően továbbá úgy vélte, hogy a felszólalási osztály helyesen állapította meg azt, hogy nem áll fenn ennek veszélye, mivel az érintett áruk és az ütköző védjegyek kellően eltérnek egymástól. A fellebbezési tanács ezen határozatát 2005. szeptember 16-án közölték a felperessel.

17 A felperes ezután úgy döntött, hogy a továbbiakban a francia védjegyet és a közismert védjegyet illetően nem érvényesíti a felszólalását, és a felszólalási osztály, valamint a fellebbezési tanács határozatát csak a nemzetközi védjegy és a német védjegy alapján támadja meg.

A felek kérelmei

18 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a felszólalási osztály határozatát;

- helyezze hatályon kívül a fellebbezési tanács határozatát;

- az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

19 A felperes a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács határozatát csak a nemzetközi védjegye és a német védjegye alapján támadja meg.

20 Ezenfelül a felperes a tárgyaláson kifejtette, hogy nemzetközi védjegyét a 32. osztály vonatkozásában részben, a 33. osztály vonatkozásában pedig egészében törölték, és így az csak a 32. osztályba tartozó "szénsavas vagy szénsavmentes (ásvány)vizekre" vonatkozik. Kérte továbbá a beavatkozó kötelezését saját költségei viselésére.

21 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

22 A beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

23 A felperes két hatályon kívül helyezési jogalapot terjeszt elő: az első jogalapot eljárási alapelvek, pontosabban a 40/94 rendelet 42. cikke (3) bekezdésének és 74. cikkének, valamint a kontradiktórius eljárás elvének a megsértésére, a második jogalapot pedig a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértésére alapítja.

A felek érvei

24 A felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 42. cikkének (3) bekezdését és 74. cikkét azáltal, hogy nem vette figyelembe a nemzetközi védjegyet arra való téves hivatkozással, hogy a fordítását nem mellékelték a felszólalás megtételekor, és azt csak késedelmesen nyújtották be.

25 A felperes először is azt állítja, hogy felszólalása megfelel a 40/94 rendelet 42. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. A felszólalásból és a fenti 8. pontban ismertetett mellékleteiből a beavatkozó ugyanis minden lényeges információt megtudhatott, így például a nemzetközi védjegy bejelentésének napját, a lajstromozása napját, az ábrázolását, valamint az említett védjeggyel jelölt és a felszólalással érintett, a Nizzai megállapodás szerinti 32. és 33. osztályba tartozó áruk jegyzékének a fordítását. A fellebbezési tanács ezért tévesen ítélte meg úgy, hogy nem volt sem aránytalan, sem ésszerűtlen a francia nyelven benyújtott dokumentumoknak az eljárási nyelvére, azaz németre való fordítását megkövetelni. A felperes bírálja továbbá azt is, hogy a fellebbezési tanács nem reagált azon adatok vonatkozásában, amelyeknek a fordítását ez utóbbi be akarta kérni.

26 A felperes az Elsőfokú Bíróság T-107/02. sz., GE Betz kontra OHIM ügyben 2004. június 30-án hozott ítéletére (EBHT 2004., II-1845. o.) hivatkozva hangsúlyozza, hogy ellentétben a korábbi védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások jegyzéke fordításának hiányával - amely a végrehajtási rendelet 17. szabályának (1) bekezdésével együttesen értelmezett 15. szabályának (2) bekezdésébe ütközik -, a 40/94 rendelet és a végrehajtási rendelet egyik rendelkezésével sem ellentétes az, ha a korábbi védjegy védjegyokiratának fordítása hiányzik. A nemzetközi védjegyet illetően ebből az következik, hogy a felszólalást szabályszerűen nyújtották be.

27 Másodszor, a felperes vitatja, hogy késedelmesen nyújtotta volna be a nemzetközi védjegyokirat teljes fordítását. E tekintetben az Elsőfokú Bíróság T-275/03. sz., Focus Magazin Verlag kontra OHIM - ECI Telecom (Hi-FOCuS) ügyben 2005. november 9-én hozott ítéletre (EBHT 2005., II-4725. o.) hivatkozik, amely kimondta, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében nem mutatták be késedelmesen a védjegyokirat fordítását, amikor azt a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés mellékleteként terjesztették elő. A felszólalási osztály és a fellebbezési tanács közötti funkcionális folyamatosságra tekintettel az Elsőfokú Bíróság először is kiemelte, hogy határozata meghozatalánál ez utóbbinak a fellebbező által mind a felszólalási osztály előtti, mind a fellebbezési tanács előtt előterjesztett teljes ténybeli és jogi helyzetre kell támaszkodnia, kivéve, ha azt a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében késedelmesen terjesztették elő (37. és 38. pont). Az Elsőfokú Bíróság ezt követően úgy ítélte meg, hogy a védjegyokirat fordítását kellő időben terjesztették elő, amikor a fellebbezési tanácshoz benyújtott keresethez mellékelték. A felperes ebből azt a következtetést vonja le, hogy már csak azért sem lehet azt megállapítani, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében késedelmes előterjesztésről van szó, mivel a beavatkozó által előadott jogi érvek által megszabott határidőn belül válaszában megküldte a nemzetközi védjegy védjegyokiratának az eljárás nyelvén készült teljes fordítását.

28 Az OHIM úgy véli, hogy a felperes érvelése a végrehajtási rendelet 15. és azt követő szabályai felépítésének helytelen értelmezésén alapszik. Szerinte különbséget kell tenni a felszólalás és a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékok között.

29 Ha ugyanis a felszólalás nem felel meg a végrehajtási rendelet rendelkezéseinek, a felszólalást elfogadhatatlanság miatt el kell utasítani, a végrehajtási rendelet 18. szabályának (2) bekezdése szerinti hiánypótlás lehetőségére is figyelemmel. Ha az OHIM nem utasítja el a felszólalást mint elfogadhatatlant, a felek közötti felszólalási eljárás a felszólalásnak a bejelentő részére történő közléssel indul meg.

30 A felszólalás alátámasztására - így például a korábbi védjegy fennállására és érvényességére - vonatkozó bizonyítékokat viszont nem kell a felszólalással egy időben előadni. A bizonyítékok ezt követően is előterjeszthetők az OHIM által a felszólalási eljárás megindítását követően előírt határidőn belül (a végrehajtási rendelet 16. szabályának [3] bekezdése). Az OHIM kifejti, hogy a védjegyokiratból származó bizonyítéknak meg kell felelnie a végrehajtási rendelet 17. szabályának (2) bekezdésében foglalt nyelvi követelményeknek, ellenkező esetben a felszólalást mint megalapozatlant el kell utasítani.

31 Azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó dokumentum elkésett-e, az OHIM előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság T-388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM - Educational Services (ELS) ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletéből (EBHT 2002., II-4301. o.) az következik, hogy ha a felszólaló nem tartotta be a bizonyítékok előterjesztésére előírt határidőt, úgy ezeket a bizonyítékokat a törlési eljárás megindításáig ki kell zárni. A fellebbezési tanács előtti fellebbezése tehát nem indította meg újra a bizonyítékok előterjesztésére nyitva álló határidőt. Következésképpen a fellebbezési tanács jogosan utasította el a felszólalást, amennyiben az a nemzetközi védjegyen alapult, mivel annak fordítását a felszólalási osztály által előírt határidőn túl nyújtották be.

32 A beavatkozó szerint kizárólag annak van döntő jelentősége, hogy a felperes objektíve megsértette az eljárási szabályokat, és a dokumentumok határidőn túli benyújtásával nem pótolható a hiány.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

33 Első jogalapja alátámasztásául előadott érvelésében a felperes először is kifejti, hogy a felszólalási eljárás rendeletben előírt nyelvi követelményeinek eleget tett, továbbá vitatja, hogy a nemzetközi védjegy fordítását késedelmesen nyújtották be. Az első jogalap vizsgálatánál mindkét pontot meg kell vizsgálni.

A felszólalási eljárás nyelvi követelményeiről

34 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a végrehajtási rendelet 16. szabályának (2) bekezdése alapján ha a felszólalás olyan korábbi védjegyen alapul, amely nem közösségi védjegy, a felszólaláshoz - lehetőség szerint - igazolást kell csatolni a korábbi védjegy lajstromozásáról vagy bejelentéséről, például a védjegyokiratot.

35 A végrehajtási rendelet 17. szabályának (2) bekezdését - miszerint a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékokat felszólalási eljárás nyelvén kell előterjeszteni, vagy be kell nyújtani az e nyelven készült fordításukat (lásd a fenti 2. pontban) - az a követelmény indokolja, hogy az inter partes eljárásokban be kell tartani a kontradiktórius eljárás, valamint a felek közötti fegyveregyenlőség elvét (az Elsőfokú Bíróság T-232/00. sz., Chef Revival USA kontra OHIM ügyben 2002. június 13-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-2749. o.] 42. pontja és a fent hivatkozott BIOMATE-ítélet 72. pontja).

36 Az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy igaz ugyan, hogy a felszólaló nem köteles a korábbi védjegyek védjegyokiratainak teljes fordítását benyújtani, de ez nem jelenti azt, hogy a felszólalási osztály a maga részéről a felszólalás megalapozottságának vizsgálata során köteles lenne figyelembe venni azon védjegyokiratokat, amelyeket az eljárás nyelvétől eltérő nyelven nyújtottak be. Amennyiben a védjegyokiratoknak az eljárás nyelvén készült fordítása hiányzik, a felszólalási osztály jogosult arra, hogy a felszólalást mint megalapozatlant elutasítsa, hacsak nem tud a végrehajtási rendelet 20. szabályának (3) pontja szerint a számára rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönteni a felszólalásról (a fent hivatkozott Chef-ítélet 44. pontja és a BIOMATE-ítélet 72. pontja).

37 Végül, ha a bizonyíték nem a védjegyokiratok fordításából, hanem magukból a védjegyokiratokból következik, annak érdekében, hogy ezt a bizonyítékot figyelembe vehessék, meg kell felelnie a végrehajtási rendelet 17. szabályának (2) bekezdésében meghatározott nyelvi követelményeknek (a fent hivatkozott BIOMATE-ítélet 73. pontja).

38 A jelen ügyben megállapítható, hogy a felszólaláshoz csupán a nemzetközi védjegy eredeti (francia) nyelven készült másolatát és a nemzetközi védjegyen alapuló felszólalásban foglalt, a Nizzai megállapodás 32. és 33. osztályába tartozó áruk jegyzékének az eljárás nyelvén (németül) készült fordítását mellékelték.

39 A fentiekre tekintettel és a felperes álláspontjával ellentétben a felszólalás hivatkozott mellékletei nem tesznek eleget a 40/94 rendelet 42. cikkének (3) bekezdéséből és a végrehajtási rendelet 17. szabályának (2) bekezdéséből eredő nyelvi követelményeknek.

40 Ami a nemzetközi védjegyokirat teljes egészében történő lefordításának - a felperes által vitatott - szükségességét illeti, meg kell jegyezni, hogy a felszólaló szabad mérlegelésére van bízva annak eldöntése, hogy az érintett dokumentumok egyes részei az adott felszólalás vonatkozásában lényegtelennek tekinthetőek-e, és ezért nem szükséges lefordítani őket. Meg kell azonban jegyezni, hogy fellebbezési tanács csak az eljárás nyelvére ténylegesen lefordított részeket köteles figyelembe venni. Egyébként jelen esetben az derül ki az iratokból, hogy a francia nyelven előterjesztett nemzetközi védjegyokirat - különösen a lefordított árujegyzékhez viszonyítva - nem olyan hosszú, hogy fordításuk benyújtásának kötelezettségét aránytalannak vagy ésszerűtlennek lehessen minősíteni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott BIOMATE-ítélet 74. pontját).

41 A fenti 27. pontban ismertetett felperesi érvet, amely szerint a fent hivatkozott BIOMATE-ítélet megerősíti azt, hogy felszólalását a nemzetközi védjegyet illetően szabályszerűen nyújtotta be, el kell utasítani, mivel összetéveszti a végrehajtási rendeletnek a felszólalásra vonatkozó, illetve a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékokról szóló rendelkezéseit.

42 A 40/94 rendelet 42. cikkének és a végrehajtási rendelet 16-18. és 20. szabályának együttes értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a jogalkotó különbséget tesz a felszólalással szemben előírt követelmények, azaz a felszólalás elfogadhatóságának feltételei, valamint a felszólalás alátámasztására szolgáló tények, bizonyítékok és érvek előterjesztése között, amely a felszólalás vizsgálatának körébe tartozik (a fent hivatkozott Chef-ítélet 31. pontja).

43 A különösen a bizonyítékokra - például a korábbi védjegy védjegyokiratára, valamint annak a felszólalási eljárás nyelvén készült fordítására - vonatkozó jogszabályi követelmények nem a felszólalás elfogadhatóságára vonatkozó, a végrehajtási rendelet 18. szabályának (2) bekezdésében foglalt feltételek, hanem a felszólalás érdemi feltételei közé tartoznak (a fent hivatkozott Chef-ítélet 52. pontja).

44 A jelen ügyben a felszólalást egyébként nem elfogadhatatlanság miatt utasították el, mivel a felperes által tett felszólalás eleget tett a végrehajtási rendelet 16. és 18. pontjában foglalt feltételeknek, hanem bizonyíték hiányában nyilvánították megalapozatlannak.

A nemzetközi védjegyokirat fordításának késedelmes benyújtásáról

45 Emlékeztetni kell arra, hogy 2000. február 28-i szabványlevelével a felszólalási osztály négy hónapos határidőt jelölt meg a felperes számára, hogy a felszólalása alátámasztására tényeket, bizonyítékokat és érveket terjesszen elő, és hozzátette, hogy a dokumentumokat az eljárás nyelvén terjessze elő, vagy mellékelje a fordításukat.

46 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ez a szabványlevél megfelel a 40/94 rendelet 42. cikkének, valamint a végrehajtási rendelet 16. szabálya (2) és (3) bekezdésének és 17. szabálya (2) bekezdésének, mivel e rendelkezések értelmében a felszólalás alátámasztására előterjesztett tényeket, bizonyítékokat és érveket az OHIM által megjelölt határidőn belül kell előadni. A levél elején egyébként hivatkoznak is a végrehajtási rendelet 19. szabályának (1) bekezdésére, 16. szabályának (3) bekezdésére, 17. szabályának (2) bekezdésére és 20. szabályának (2) bekezdésére.

47 A felperes azonban nem küldte meg a nemzetközi védjegyokirat fordítását a felszólalási osztály által ebben a levélben megjelölt határidőn belül. A fordítást csak a 2000. november 22-i levél mellékleteként, éppen a szóban forgó dokumentumok hiányát kifogásoló beavatkozói észrevételekre válaszul terjesztett elő, amelyet a felszólalási osztály által 2000. szeptember 19-én közölt vele.

48 A felperes ezzel szemben azt állítja, hogy ezt a dokumentumot kellő időben terjesztették a fellebbezési tanács elé, és e tekintetben a fent idézett Hi-FOCuS-ügyben hozott ítéletre hivatkozik (37. és 38. pont), amelyben az Elsőfokú Bíróság az OHIM fórumai közötti funkcionális folyamatosság alapján kimondta, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében nem terjesztették be késedelmesen a védjegyokirat fordítását a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés során, mivel a 40/94 rendelet 59. cikkében megjelölt négy hónapos határidőn belül küldték meg.

49 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az OHIM különböző fórumai, vagyis egyrészt az elbíráló, a felszólalási osztály, a védjegy-igazgatási és jogi osztály, a törlési osztályok, másrészt pedig a fellebbezési tanácsok között funkcionális folyamatosság áll fenn (az Elsőfokú Bíróság T-308/01. sz., Henkel kontra OHIM - LHS (Egyesült Királyság) (KLEENCARE) ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-3253. o.] 25. pontja; a T-323/03. sz., La Baronia de Turis kontra OHIM - Baron Philippe de Rothschild (LA BARONNIE) ügyben 2006. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2006., II-2085. o.) 57. pontját és a T-252/04. sz., Caviar Anzali kontra OHIM - Novomarket (Asetra) ügyben 2006. július 11-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-2115. o.] 30. pontját).

50 Az OHIM fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből következik, hogy az OHIM első fokon eljáró fórumai által hozott határozatok tekintetében lefolytatandó felülvizsgálat keretében a fellebbezési tanácsoknak a felek által mind az első fokon döntő fórum előtti, mind pedig a fellebbezési eljárásban előterjesztett valamennyi ténybeli és jogi elemre kell a határozataikat alapítaniuk (az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott KLEENCARE-ítéletének 32. pontja; a T-57/03. sz., SPAG kontra OHIM - Dann et Backer (HOOLIGAN) ügyben 2005. február 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2005., II-287. o.] 18. pontja; a fent hivatkozott Hi-FOCuS-ítélet 37. pontja; a fent hivatkozott LA BARONNIE ítélet 58. pontja és a fent hivatkozott Asetra-ítélet 31. pontja).

51 Így a fellebbezési tanácsok - a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - helyt adhatnak a fellebbezésnek a fellebbezést benyújtó fél által hivatkozott új tények vagy az általa benyújtott új bizonyítékok alapján (lásd az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott KLEENCARE-ítéletének 26. pontját és a T-16/02. sz., Audi kontra OHIM ügyben 2003. december 3-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-5167. o.] 81. pontját). A fellebbezési tanácsok felülvizsgálata nem korlátozódik a megtámadott határozat jogszerűségére, hanem a fellebbezési eljárás devolutív hatálya miatt a jogvita egészének új értékelését feltételezi, mivel a fellebbezési tanácsoknak teljes egészében újra kell vizsgálniuk az eredeti kérelmet, és figyelembe kell venniük a kellő időben benyújtott bizonyítékokat (a fent hivatkozott LA BARONNIE ítélet 59. pontja és a fent hivatkozott Asetra-ítélet 32. pontja).

52 Ellentétben azonban azzal, amit a felperes állít, a 40/94 rendelet 59. cikke nem értelmezhető akként, hogy a fellebbezés benyújtója számára új határidőt nyitna felszólalását alátámasztó tények és bizonyítékok előterjesztésére (a Bíróság C-29/05. P. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-0000. o.] 61. pontja).

53 Ugyanis az 59. cikk, amely pontosítja a fellebbezési tanácshoz benyújtandó fellebbezés feltételeit, a 40/94 rendelet 42. cikkének (3) bekezdésétől eltérően nem hivatkozik tények vagy bizonyítékok előterjesztésére, csupán a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány négy hónapon belül történő benyújtására (a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 60. pontja).

54 A jelen ügyben, mivel a felperes a szóban forgó dokumentum fordítását nem nyújtotta be a 40/94 rendelet rendelkezései alapján előírt határidőn belül, sem pedig a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) pontja szerinti "kellő időben", ebből le kell vonni a következtetéseket.

55 Előzőleg meg kell állapítani - mint ahogyan ez a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének szövegéből is következik - hogy az OHIM figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket a felek nem kellő időben terjesztettek elő.

56 E szövegből következik, hogy fő szabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az OHIM-nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie (a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 42. pontja).

57 Ugyanakkor a fenti szövegezésből ugyancsak teljességgel bizonyosan következik, hogy a tények és bizonyítékok késedelmes előterjesztésére történő hivatkozás nem biztosíthat feltétlen jogot az eljáró fél számára, hogy e tényeket vagy bizonyítékokat az OHIM tekintetbe is vegye. Hiszen azzal a pontosítással, hogy az OHIM ilyen esetben figyelmen kívül hagyhatja e tényeket és bizonyítékokat, a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése kiterjedt mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM-ot, hogy eldönthesse, határozatát e tekintetben megfelelően indokolva, hogy azokat tekintetbe kell-e venni, vagy sem (a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 43. pontja).

58 A tények és bizonyítékok tekintetbevétele az OHIM részéről, amikor felszólalási eljárás keretén belül kell határoznia, különösen akkor igazolható, ha egyrészt a késedelmesen előterjesztett elemek első ránézésre tényleges jelentőséggel bírhatnak az OHIM előtt benyújtott felszólalás kimenetele szempontjából, másrészt az eljárás azon szakasza, amelyben ez a késedelmes előterjesztés végbemegy, és az azt jellemző körülmények nem akadályozzák e tények tekintetbe vételét (a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 44. pontja).

59 Másrészt a fenti értelmezés azzal, hogy fenntartja a jogvita tárgyában eljáró fórum lehetőségét, hogy tekintetbe vehesse a felek által késedelmesen benyújtott tényeket és bizonyítékokat, legalábbis ami a felszólalási eljárást illeti, hozzájárulhat annak elkerüléséhez, hogy lajstromozhatók legyenek olyan védjegyek, amelyek használata azt követően törlési vagy védjegybitorlási eljárásban sikerrel megtámadható. Márpedig, amint azt a Bíróság korábban kimondta, a jogbiztonság és a gondos igazgatás indokai e mellett szólnak (a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 48. pontja).

60 A jelen esetben az Elsőfokú Bíróság azt mondja ki, hogy a fellebbezési tanács csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy a felszólalási osztály a késedelmes előterjesztés miatt jogosan hagyta figyelmen kívül azokat a fordításokat, amelyeket a felperes a felszólalási eljárásban mutatott be. Az iratokból azonban nem következik, hogy gyakorolta volna a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdésében ráruházott mérlegelési jogkört annak megítélésekor, hogy a szóban forgó dokumentumokat figyelembe kell-e venni, vagy legalábbis nem indokolta e tekintetben a határozatát.

61 A fellebbezési tanács indokolása ugyanis csak arra vonatkozik, hogy a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékokat le kell fordítani a felszólalási eljárás nyelvére, és a felszólalási osztálynak nem kell figyelembe vennie az ettől eltérő nyelven előterjesztett dokumentumokat, de nem szól arról, hogy a késedelmesen előterjesztett fordítást figyelembe kell-e venni.

62 Azonkívül nem relevánsak az OHIM tárgyaláson előadott észrevételei, miszerint a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörét gyakorolta. Az OHIM szerint a fellebbezési tanácsnak arról kellett döntenie, hogy a felszólalási osztály megalapozottan hagyta-e figyelmen kívül a szóban forgó dokumentumot, és határozata 43. pontjában azt állapította meg, hogy a fegyveregyenlőség elvét sértené, ha a határidőt elmulasztó fél számára új határidőt állapítanának meg a bizonyítékok előterjesztésére, mivel a másik fél kifejezetten jelezte a bizonyítékok előterjesztésének elmaradását.

63 A fellebbezési tanács határozatának 43. pontjában foglalt megállapítások alapján azonban az Elsőfokú Bíróság nem tudja sem azt ellenőrizni, hogy a fellebbezési tanács ténylegesen figyelembe vette-e a szóban forgó dokumentumot annak eldöntése céljából, hogy az egyáltalán releváns lehet-e a felszólalási eljárásban, sem pedig azt megvizsgálni, hogy a jelen ügy körülményei és a késedelmes előterjesztés ideje kizárják-e ezen dokumentum figyelembevételét.

64 A fellebbezési tanács ezért megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy nem gyakorolta a számára e cikkben biztosított mérlegelési jogkört, vagy legalábbis nem fejtette ki, hogyan gyakorolta azt, és így nem indokolta kellően azt a döntését, hogy nem veszi figyelembe a nemzetközi védjegyokirat fordítását.

65 Mindazonáltal meg kell vizsgálni a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének megsértéséből levonandó következtetéseket. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis valamely eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után a határozat teljes vagy részleges hatályon kívül helyezését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozatnak más lett volna a tartalma (a fent hivatkozott LA BARONNIE ítélet 69. pontja). Ugyanakkor a 40/94 rendelet 63. cikke (2) és (3) bekezdésének együttes értelmezése alapján a fellebbezési tanács határozatát csak akkor lehet hatályon kívül helyezni vagy megváltoztatni, ha az anyagi jogi vagy eljárásjogi szempontból jogellenes (a fent hivatkozott LA BARONNIE ítélet 69. pontja).

66 A jelen ügyben nem zárható ki, hogy a fellebbezési tanács által figyelmen kívül hagyott bizonyíték megváltoztathatná a határozata tartalmát. E tekintetben viszont az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata, hogy az OHIM helyett megítélje a szóban forgó elemeket.

67 Ebből következően pusztán ezen okból hatályon kívül kell helyezni a fellebbezési tanács határozatát anélkül, hogy szükséges lenne nyilatkozni az első jogalap körében feltett, a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére vonatkozó kérdésről és a második jogalapról, illetve a felszólalási osztály határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem elfogadhatóságáról.

A költségekről

68 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben az OHIM pervesztes lett, és a felperes kérte kötelezését a költségek viselésére.

69 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-ának harmadik bekezdése alapján az Elsőfokú Bíróság elrendelheti, hogy a beavatkozó maga viselje saját költségeit. A jelen ügyben a beavatkozó ugyanúgy pervesztes lett, mint az OHIM. A felperes azonban a beavatkozónak csak saját költségei tekintetében történő kötelezését kérte, az OHIM pedig nem vitatta az arra irányuló kérelmet, hogy csak őt kötelezzék a felperesnél felmerült költségek viselésére.

70 Következésképpen az OHIM maga viseli saját költségein kívül a felperesnél felmerült költségeket is, a beavatkozó pedig maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott:

1) Hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2005. július 22-i határozatát (R 82/2002-4. sz. ügy).

2) Az OHIM viseli saját költségeit, valamint a felperesnél felmerült költségeket.

3) A beavatkozó maga viseli saját költségeit.

Cooke Labucka Prek

Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. november 6-i nyilvános ülésen.

E. Coulon J. D. Cooke

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: német.