A Fővárosi Törvényszék Bf.8555/2012/11. számú határozata csődbűntett tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 20. §, 32. §, 33. §, 37. §, 38. §, 43. §, 51. §, 52. §, 64. §, 83. §, 87. §, 89. §, 104. §, 290. §, 310. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 4. §, 78. §, 99. §, 258. §, 311. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 354. §, 361. §, 363. §, 371. §, 372. §] Bírók: Csákvári Mária, Székely Gabriella, Tóth Bars

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.80189/2005/264., *Fővárosi Törvényszék Bf.8555/2012/11.*, Kúria Bfv.305/2013/7. (BH 2014.1.9, BH+ 2013.12.492)

***********

Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

23.Bf.8555/2012/11.szám

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. év június hó 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A csődbűntett és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott neve és társai ellen indított büntető ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2011. évi december hó 6. napján kihirdetett 5.B.80.189/2005/264. számú ítéletét II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott tekintetében megváltoztatja.

A vádlott vagyon elleni cselekményét a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének minősíti.

II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát, valamint a próbaidő mértékét 1 (egy) évre enyhíti. A pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezést akként változtatja meg, hogy az 50 (ötven) napi tétel pénzbüntetésnek felel meg, a pénzbüntetés egy napi tétel összege 2.500.- (kétezer-ötszáz) forint. Az így kiszabott 125.000.- (százhuszonötezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként kell 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatni.

II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott tekintetében egyebekben, vádlott3 III. r.endű. IV.rendű vádlott neve IV. rendű és V.rendű vádlott neve VIII. rendű vádlott tekintetében helybenhagyja.

A bűnjelekre vonatkozó rendelkezést annyiban pontosítja, hogy feltünteti a BJ 821/2001. bűnjeljegyzék számát is.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletében vádlott2 II. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 290.§ (1) bekezdés b) és d) pontjába ütköző csődbüntettben, mint társtettest és 1 rendbeli a Btk. 318.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, vádlott3 III. rendű vádlottat a Btk. 290.§ (1) bekezdés d) pontjába ütköző és aszerint minősülő csődbüntettben, IV.rendű vádlott neve IV.rendű és V.rendű vádlott neve VIII. rendű vádlottat 1 rendbeli a Btk. 290.§ (1) bekezdés b) és d) pontjába ütköző és aszerint minősülő csődbüntettben, mint bűnsegédet.

Ezért II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat halmazati büntetésül 2 (Kettő) év börtönbüntetésre és 500.000 (Ötszázezer) Ft pénzmellékbüntetésre, vádlott3 III. rendű vádlottat 360 (Háromszázhatvan) napi tétel, IV.rendű vádlott neve IV. és V.rendű vádlott neve VIII. rendű vádlottat 200 (Kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét mind a III., mind a IV, mind a VIII. rendű vádlott tekintetében 1000 (Egyezer) forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott III. rendű vádlott tekintetében 360.000 (Háromszázhatvanezer), IV.rendű vádlott neve IV. rendű és V.rendű vádlott neve VIII. rendű vádlott tekintetében 200.000 (Kétszázezer) Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetén napi tételenkénti fogházban letöltendő szabadságvesztésre átváltoztatásáról.

A szabadságvesztés végrehajtását II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott tekintetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzmellékbüntetést az ő vonatkozásában meg nem fizetése esetén 10.000 forintonként rendelte egy-egy napi fogházban letöltendő szabadságvesztésre átváltoztatni. vádlott2 II. rendű vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

vádlott2 II. rendű vádlottat az ellene emelt 2 rendbeli a Btk. 310.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettének vádja alól- jogerősen -felmentette.

Az elsőfokú ítélet I.rendű vádlott neve I. rendű, vádlott5 V. rendű vádlott, vádlott6 VI. rendű, vádlott7 VII. rendű és vádlott9 IX. rendű vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett.

Az ítélet ellen II. rendű vádlott és védője enyhítés, míg III. rendű vádlott és védője, valamint IV rendű és VIII. rendű vádlott és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.

II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott és védője fellebbezésüket 95 oldalas írásbeli beadványukban megindokolták, azt módosított tartalommal elsődlegesen felmentés végett, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett tartották fenn. A fellebbezés írásbeli indokolásában kifejtették, hogy álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet több ponton jogszabályt sért. E körben hivatkoztak a Be. 4.§-ára, nevezetesen, hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli és a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, továbbá a Be. 99.§ (1) bekezdésében foglaltakra rámutatva kifejtették, hogyha a bizonyítandó tény megállapításához, vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, úgy a bíróságnak szakértőt kell alkalmazni. Ezzel kapcsolatban kiemelték az elsőfokú ítélet 76, oldalán foglaltakat, nevezetesen a bíróságnak arra vonatkozó indokolását, hogy az elsőfokú eljárásban miért nem rendelte ki a Műszaki- Könyv- és Árszakértői Kutató Intézetet. Álláspontjuk szerint az az ok, hogy ez jelentős költséggel járna, nem fogadható el, tekintettel arra, hogy a bíróság szakkérdésben nem foglalhat állást. Álláspontjuk szerint nem valós az az ítéleti megállapítás, hogy az iratok hiányosak, a szakértő igénybevételéhez. Ezen túlmenően foglalkozott az elsőfokú eljárásban meghallgatott szakértők által előterjesztett szakvélemény értékelésével. Továbbá rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Be. 2.§ (2) bekezdésében foglaltakat, mivel túlterjeszkedett a vádon. Ennek alátámasztásául kiemelték az ítélet 31. oldalán írtakat, nevezetesen, hogy a bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi végindítvánnyal sem, hogy a vagyonvesztés okaként kizárólag csak az opciót lehet kiemelni. E körben arra hivatkoztak, hogyha az ügyész a vádiratban, vagy végindítványában úgy nyilatkozik, hogy valamely tényállásban rögzített eseményt nem kíván a vád tárgyává tenni, úgy a bíróság a vádelv helyes értelmezése szerint a nyilatkozatokhoz kötve van, a vádlott bűnössége akkor sem állapítható meg, ha a bíróság szerint a vádlotti magatartás bűncselekményt képez. Kifejtették továbbá, hogy az ítélet olyan vagyontárgyak elvonására alapítja a vádlottak bűnösségek, amelyek nem is voltak soha a cég1. tulajdonában (pl. ... tér).

Egyebekben a fellebbezés írásbeli indokolásában a II. rendű vádlott az eddigi eljárás során tett védekezését ismételte, azt meg egy-egy újabb ténnyel kiegészítve, valamint az ítélet iratellenességére hivatkozott, valamint az elsőfokú bíróság általi bizonyítékok értékelésével foglalkozott.

vádlott3 fellebbezésének írásbeli indokolásában szintén arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, tekintettel arra, hogy a vádirat csak az 1999. július 30-án kelt társasági szerződés aláírását rótta a terhére, míg az ítélet mind a tényállásában, mind a bizonyítékok értékelésénél terhére rótta az 1999. január 19-én aláírt társasági szerződés módosítást is. Ő is az elsőfokú eljárásban tett vallomását, illetve védekezését részben megismételte, foglalkozott az 1999. január 19-i társasági szerződés módosításával, valamint a július 30-i társasági szerződés módosításával. Álláspontját kifejtette az 1991. évi II. tv., illetve a Gt. egyes szakaszaival kapcsolatban, azokat a vád tárgyává tett cselekmény kapcsán és azzal összefüggő büntetőjogi felelősségével összefüggésben értékelte, valamint ő is hivatkozott iratellenességre. Kifejtette, hogy a vádbeli cselekményben nem érzi magát bűnösnek, tekintettel arra, hogy a cég1. vagyonának csökkentésében és emiatt a hitelezők követelésének részbeli kielégítésében sem szerepe nem volt, sem szándékosság nem vezette, ezért a vádbeli bűncselekmény alóli felmentését kérte.