62003CJ0087[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. március 30-i ítélete. Spanyol Királyság kontra az Európai Unió Tanácsa. Halászat - A fogási kvóták tagállamok között felosztásáról szóló rendelet - Spanyolország csatlakozási okmánya - Az átmeneti időszak lejárta - A viszonylagos stabilitás követelménye - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Új halászati lehetőségek. C-87/03. és C-100/03. sz. egyesített ügyek

C-87/03 és C-100/03. sz. egyesített ügyek

Spanyol Királyság

kontra

az Európai Közösségek Tanácsa

"Halászat - A fogási kvóták tagállamok között felosztásáról szóló rendelet - Spanyolország csatlakozási okmánya - Az átmeneti időszak lejárta - A viszonylagos stabilitás követelménye - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Új halászati lehetőségek"

Az ítélet összefoglalása

1. Halászat - A tengeri erőforrások védelme - Halászati kvóták rendszere

(Az 1985. évi csatlakozási okmány, 2. cikk)

2. Halászat - A tengeri erőforrások védelme - Halászati kvóták rendszere

(3760/92 tanácsi rendelet, 8. cikk,(4) bekezdés)

3. Közösségi jog - Elvek - Egyenlő bánásmód - Állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés

(Az 1985. évi csatlakozási okmány; 2341/2002 tanácsi rendelet)

4. Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez - Spanyolország - Halászat

(Az 1985. évi csatlakozási okmány, 154-166. cikk; 2341/2002 tanácsi rendelet)

1. A halászati kvóták tagállamok között felosztásával kapcsolatos viszonylagos stabilitás követelményét úgy kell érteni, mint a minden egyes tagállam számára a halászati lehetőségek felosztása során megállapított fix százalékot. Az eredetileg az egyes tagállamok flottái által az 1973 és 1978 közötti időszakban kihalászott mennyiségre figyelemmel megállapított felosztási kulcsot továbbra is alkalmazni kell addig, ameddig valamely módosító rendelet nem kerül elfogadásra a 170/83 rendelet esetében követett eljárás szerint.

Ebben a vonatkozásban valamely új tagállamnak, nevezetesen a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak a Közösséghez történő csatlakozása önmagában nem keletkeztet joghatásokat, azonban ez nem eredményezi azt, hogy a Tanács köteles lett volna módosítani a meglévő felosztást. Éppen ellenkezőleg, az átmeneti időszak lejárta tekintetében a csatlakozás csak az ezen okmányban megállapított joghatásokkal járhat. Márpedig a szóban forgó okmány nem írja elő sem a felosztás kulcsának az átmeneti időszak lejártakor bekövetkező módosítását, sem pedig a Tanács azon kötelezettségét, hogy ezen időpontban vizsgálja felül e kulcsot. Következésképpen a kulcs Tanács által kibocsátott jogi aktussal történő, utólagos módosításának hiánya nem ellentétes a viszonylagos stabilitás elvével.

(vö. 27-30., 32. pont)

2. A halászati lehetőségek tagállamok közötti, a halászat és akvakultúra közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 3760/92 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében előírt felosztása összetett gazdasági helyzet értékelését teszi szükségessé, amelynek vonatkozásában a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ennélfogva az ilyen hatáskör gyakorlásának felülvizsgálatakor a bíróságnak annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy nem történt-e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, illetve hogy az érintett hatóság nem lépte-e át nyilvánvalóan mérlegelési jogköre korlátait.

(vö. 38. pont)

3. Mivel a 2341/2002 rendelet, amely a 2003. év vonatkozásában felosztja a halászati lehetőségeket a közösségi vizeken, nem részesíti ugyanolyan bánásmódban a Spanyol Királyságot, mint azokat a tagállamokat, amelyek részesei voltak a halászati kvóták Spanyolország csatlakozása előtti, eredeti, vagy az átmeneti időszak alatt végrehajtott későbbi felosztásainak, a Tanács nem járt el vele szemben hátrányosan megkülönböztető módon.

Ugyanis a vizekhez való hozzáférés fogalmát meg kell különböztetni az erőforrásokhoz való hozzáférés fogalmától. Ha az átmeneti időszak lejárta után a Spanyol Királyság újból hozzá is férhetett az Északi-tenger és a Balti-tenger vizeihez, ebből nem következik, hogy a spanyol hajók ugyanolyan arányban férhetnek hozzá e két tenger erőforrásaihoz, mint azok a tagállamok, amelyek részesei voltak az eredeti felosztásnak vagy a későbbi felosztásoknak. Következésképpen a Tanács azt is megállapíthatta, hogy a Spanyol Királyság nem volt azon tagállamokkal összehasonlítható helyzetben, amelyek hajói újabban, a releváns referencia-időszak során halásztak e vizeken.

(vö. 55-57. pont)

4. Azzal tehát, hogy a 2341/2002 rendeletben, amely a 2003. év vonatkozásában felosztja a halászati lehetőségeket a közösségi vizeken, nem ítélt oda bizonyos kvótákat az Északi-tengeren a Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak, a Tanács egyáltalán nem sértette meg a csatlakozási okmányt.

A csatlakozási szerződés 154-166. cikke csak az átmeneti időszak tekintetében határozza meg az Északi-tengeren a halászat ágazatában alkalmazandó rendszert. E cikkek tehát elvben nem szolgálhatnak olyan követelések alapjául, amelyek olyan időszakra vonatkoznak, amely az átmeneti időszak lejárta után kezdődött. Az átmeneti időszak után tehát a közösségi vívmányok alkalmazandók, amelyek tartalmazzák a Spanyol Királyság csatlakozásának időpontjában hatályos szabályozás által rögzített felosztási kulcsot.

(vö. 64., 66-67. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2006. március 30.(*)

"Halászat - A fogási kvóták tagállamok között felosztásáról szóló rendelet - Spanyolország csatlakozási okmánya - Az átmeneti időszak lejárta - A viszonylagos stabilitás követelménye - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - Új halászati lehetőségek"

A C-87/03. és C-100/03. sz. egyesített ügyekben,

az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt 2003. február 27-én és 2003. február 28-án

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: G. Ramos Ruano és F. Florindo Gijón, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: T. van Rijn, F. Jimeno Fernandez és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: D. Wyatt QC és K. Manji, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozók,

benyújtott két keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. Malenovský, J.-P. Puissochet, S. von Bahr (előadó) és U. Lőhmus bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. május 4-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Kereseteiben a Spanyol Királyság azt kéri a Bíróságtól, hogy semmisítse meg a bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2003. évre történő meghatározásáról szóló, 2002. december 20-i 2341/2002/EK tanácsi rendeletet (HL L 356., 12. o.), mivel a rendelet nem biztosít számára bizonyos, halászati lehetőségekre vonatkozó kvótákat, amelyek felosztás tárgyát képezték a Közösséghez történő csatlakozása után az Északi-tengeren és a Balti-tengeren (C-87/03. sz. ügy), csatlakozása előtt pedig az Északi-tengeren (C-100/03. sz. ügy).

Jogi háttér és az eljárás

A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozási okmánya

2 A Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint a szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1985. L 302., 23. o., a továbbiakban: csatlakozási okmány) 156-166. cikke elsősorban a spanyol hajóknak a közösségi vizekhez és ezek erőforrásaihoz való hozzáférését szabályozza. A 166. cikk rendelkezései szerint az így meghatározott rendszert a 2002. december 31-ig tartó időszakban (a továbbiakban: átmeneti időszak) kell alkalmazni.

A 170/83 rendelet és a 172/83 rendelet

3 Az egy halászati erőforrások megőrzésére és gazdálkodására vonatkozó közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 1983. január 25-i 170/83/EGK tanácsi rendeletben (HL L 24., 1. o.) a jogalkotó megállapította a teljes kifogható mennyiség tagállamok közötti felosztásának szabályait. Az Európai Unió Tanácsának elsősorban az volt a célja, hogy hozzájáruljon a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásához. A rendelet ötödik-hetedik preambulumbekezdése tartalmazza a viszonylagos stabilitás fogalmát, amely szerint - tekintettel az állományok időleges biológiai helyzetére - meg kell védenie azon régiók különleges szükségleteit, ahol a helyi lakosság különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől.

4 A Tanács először a Közösség halászati területein fejlődő bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, 1982. évi teljes kifogható mennyiség, az e mennyiség Közösség számára rendelkezésre álló része, e rész tagállamok közötti felosztása és a teljes kifogható mennyiség kihalászásának feltételei megállapításáról szóló, 1983. január 25-i 172/83/EGK tanácsi rendeletben (HL L 24., 30. o.) osztotta fel a közösségi vizek rendelkezésre álló erőforrásait (a továbbiakban: első felosztás).

5 A rendelkezésre álló erőforrások méltányos felosztása céljából a 172/83 rendelet negyedik preambulumbekezdése előírja, hogy a Tanácsnak különleges figyelmet fordított a hagyományos halászati tevékenységekre, azon régiók különleges szükségleteire, ahol a helyi lakosság különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől, és a harmadik országok vizei halászati potencialitásának csökkenésére.

A 3760/92 rendelet

6 Az 1998. június 4-i 1181/98/EGK tanácsi rendelettel (HL L 164., 1. o.) módosított, a halászat és akvakultúra közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1992. december 20-i 3760/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 389., 1. o., a továbbiakban: 3760/92 rendelet) hatályon kívül helyezte a 170/83 rendeletet. A rendelet 8. cikke (4) bekezdésének i. pontja előírja, hogy a Tanács minden halfajta vagy halfajta-csoport vonatkozásában egyenként megállapítja a teljes kifogható mennyiséget és/vagy a teljes erőkifejtést, szükség esetén több évre.

7 A 3760/92 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének ii. pontja értelmében a Tanács úgy osztja fel a halászati lehetőségeket a tagállamok között, hogy biztosítsa valamennyi tagállam számára a halászati tevékenység viszonylagos stabilitását minden érintett állomány vonatkozásában. A viszonylagos stabilitás e fogalmát e rendelet tizenkettedik-tizennegyedik preambulumbekezdése tartalmazza. A tizenkettedik preambulumbekezdés szerint az erőforrások megőrzésének és kezelésének hozzá kell járulniuk a halászati tevékenység nagyobb stabilitásához, és azokat a Tanács által meghatározott iránymutatást tükröző referenciafelosztás alapján kell értékelni. A tizenharmadik preambulumbekezdés lényegében megismétli a 170/83 rendeletnek a jelen ítélet 3. pontjában hivatkozott preambuluma kifejezéseit.

8 A 3760/92 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének iii. pontja értelmében ha a Közösség új - a közösségi halászati politika keretében korábban nem szabályozott - halászati lehetőségeket állapít meg valamely halfajta vagy halfajta-csoport vonatkozásában, a Tanács az összes tagállam érdekének figyelembevételével határozza meg a felosztás kulcsait.

A 2341/2002 rendelet

9 2002. december 20-án a Tanács - nevezetesen a 3760/92 rendelet 8. cikke (4) bekezdése rendelkezései alapján - elfogadta a jelen kereset tárgyát képező 2341/2002 rendeletet.

A 2371/2002 rendelet

10 2002. december 20-án a Tanács elfogadta továbbá a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2371/2002/EK rendeletet (HL L 358., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 460. o.), amely 2003. január 1-jétől hatályon kívül helyezi a 3760/92 rendeletet. A 2371/2002 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz az összes közösségi vízen, kivéve a (2) bekezdésben említett vizeket, amelyekre a fajok védelme és fenntarthatósága biztosítása érdekében szerint elfogadott intézkedések vonatkoznak.

11 A hivatkozott rendelet "A halászati lehetőségek elosztása" című 20. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Tanács határoz a fogás és/vagy a halászati erőkifejtés korlátozásairól és a halászati lehetőségek elosztásáról a tagállamok között, valamint az e korlátozásokkal kapcsolatos feltételekről. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára viszonylagos stabilitást kell biztosítani a halászati tevékenységben minden állomány és halászati terület [helyesen: halfajta] vonatkozásában.

12 A hivatkozott cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amikor a Közösség új halászati lehetőségeket hoz létre, a Tanács határoz e lehetőségek elosztásáról, számításba véve minden tagállam érdekeit.

A jogvita előzményei és az eljárás

13 A 2003. év halászati lehetőségeiről szóló 2341/2002 rendelet tárgyalása során a Spanyol Királyság, mivel úgy ítélte meg, hogy az átmeneti időszak lejártától joga van részt venni az Északi-tengeren és a Balti-tengeren halászati korlátozás alá eső fajok felosztásában, e két tengerre vonatkozó halászati kvóta elérésére irányuló kérelmet nyújtott be a Tanácshoz.

14 E tagállam úgy ítélte meg, hogy a Közösséghez történő csatlakozását megelőzően és ezt követően az azokon területeken felosztott kvótákat, amelyekhez a spanyol flottának az átmeneti időszak alatt nem volt hozzáférése, felül kell vizsgálni, figyelembe véve egyrészt azt a tisztán jogi jellegű korlátozást, amely a felosztásban való részvételét megakadályozta, másrészt pedig a flottája által az Északi-tengeren 1973 és 1978 között kifogott mennyiséget.

15 A Tanács elutasította a Spanyol Királyság kérelmét.

16 E körülmények között a Spanyol Királyság úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.

17 2003. június 27-i, illetve augusztus 28-i végzésével a Bíróság elnöke megengedte, hogy az Európai Közösségek Bizottsága és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a Tanács kérelmeinek támogatására a C-87/03. sz. és a C-100/03. sz. ügyben beavatkozzon.

18 A Bíróság 2005. április 4-i végzésében egyesítette a C-87/03. sz. és a C-100/03. sz. ügyet a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából.

A felek kérelmei

19 A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

- semmisítse meg a 2341/2002 rendeletet, mivel az nem biztosít számára bizonyos halászati kvótákat az Északi-tengeren és a Balti-tengeren, és

- kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

20 A Bizottság és az Egyesült Királyság által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a keresetet, és

- kötelezze a Spanyol Királyságot a költségek viselésére.

A keresetről

21 Keresetében a Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy mivel a 2341/2002 rendelet nem biztosított számára bizonyos halászati kvótákat az Északi-tengeren és a Balti-tengeren, a spanyol flotta számára az átmeneti időszak lejárta ellenére gyakorlatilag lehetetlen az e két tengeren kvóták alá tartozó fajok nagy részének halászata. A spanyol kormány több jogalapra is hivatkozik. Ezek közül kettő azonos a két egyesített ügyben, az első a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésén, a második pedig a csatlakozási okmány megsértésén alapul. A spanyol kormány továbbá egy harmadik, a C-87/03. sz. ügyben a 2371/2002 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének, a C-100/03. sz. ügyben pedig a viszonylagos stabilitás elvének megsértésére alapított jogalapra is hivatkozik.

22 Jóllehet a viszonylagos stabilitás elvének megsértésére alapított jogalap különálló jogalapként csak a C-100/03. sz. ügyben kerül hivatkozásra, mindkét ügyben említésre kerül, mégpedig a hátrányos megkülönböztetéssel és a csatlakozási okmány megsértésével kapcsolatos állítások alátámasztására. Következésképpen először ezt a két ügy vonatkozásában kell megvizsgálni.

A viszonylagos stabilitás elvének megsértésére alapított jogalapról

A felek észrevételei

23 A spanyol kormány azt állítja, hogy a viszonylagos stabilitás elve általános terjedelmű, következésképpen a kvóták különböző felosztásaira kell alkalmazni, de az 1983. évi eredeti felosztás meghatározó események okán módosítható. Az átmeneti időszak lejárta ilyen eseménynek minősül.

24 Ezen eseményből ugyanis az következik, hogy a Spanyol Királyság már teljes egészében integrálódott a közösségi halászati politikába, következésképpen a Közösséghez történt csatlakozását megelőzően végrehajtott eredeti felosztást úgy kell módosítani, hogy ezt ki tudja aknázni. A spanyol hajóknak így olyan kvótákhoz kell jutniuk, amelyek figyelembe veszik az eredeti felosztás során alkalmazott és a jelen ítélet 5. pontjában hivatkozott két feltételt, nevezetesen a hagyományos halászati tevékenységeket, és azon régiók különleges szükségleteit, ahol a helyi lakosság különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől.

25 A spanyol kormány hangsúlyozza, hogy a spanyol hajók már halásztak 1973 és 1976 között az Északi-tengeren. Azt állítja továbbá, hogy a kvótáknak a 2003. évre történő felosztása során, a viszonylagos stabilitás elvének megfelelően, csak azokat a régiókat kell figyelembe venni, amelyek lakossága ebben az időpontban különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől, nem pedig azokat, amelyek kizárólag valamely adott múltbeli időpontban rendelkeztek ezzel a tulajdonsággal.

26 A Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság azt állítják, hogy a kvótáknak a 2341/2002 rendelettel történt felosztása tökéletesen tiszteletben tartja a források ésszerű kiaknázásának és a viszonylagos stabilitás alapján megállapított felosztási szabályok célkitűzéseit.

A Bíróság álláspontja

27 A Bíróság már a 46/86. sz. Romkes-ügyben 1987. június 16-án hozott ítéletének (EBHT 1987., 2671. o.) 17. pontjában kimondta, és több, 1992-ben hozott ítélet is megerősítette, hogy a viszonylagos stabilitás követelményét úgy kell érteni, mint a minden egyes tagállam számára a halászati lehetőségek felosztása során megállapított fix százalékot. A Bíróság azt is kimondta, hogy az eredetileg az egyes tagállamok flottái által az 1973 és 1978 közötti időszakban kihalászott mennyiségre figyelemmel megállapított felosztási kulcsot továbbra is alkalmazni kell addig, ameddig valamely módosító rendelet nem kerül elfogadásra a 170/83 rendelet esetében követett eljárás szerint (lásd különösen a hivatkozott Romkes-ítélet 6. pontját; a C-70/90. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1992. október 13-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-5159. o.] 15. pontját, a C-71/90. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1992. október 13-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-5175. o.] 15. pontját és a C-73/90. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1992. október 13-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-5191. o.] 28. pontját).

28 A Bíróság már valamely új tagállamnak, nevezetesen a Spanyol Királyságnak a Közösséghez történő csatlakozása következményeiről is véleményt alkotott. A Bíróság szerint egy ilyen esemény önmagában nem keletkeztet joghatásokat, mivel a csatlakozás feltételei a megfelelő okmányban kerülnek rögzítésre (lásd a fent hivatkozott C-70/99. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 16. pontját). E tagállam tekintetében a Bíróság megállapította, hogy a csatlakozási okmány 2. cikke értelmében a közösségi vívmányok, tehát az eredeti szerződések rendelkezései és a Közösségek intézményei által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok kötelezőek; ez különösen igaz a viszonylagos stabilitás 1983-ban alkalmazott elvére (lásd a C-63/90. sz. és C-67/90. sz., Portugália és Spanyolország kontra Tanács ügyben 1992. október 13-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-5073. o.] 31., 32. és 34. pontját, valamint a fent hivatkozott C-70/99. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 19. és 29. pontját).

29 Ebből következően a Spanyol Királyság csatlakozása nem eredményezte azt, hogy a Tanács köteles lett volna módosítani a meglévő felosztást. Éppen ellenkezőleg, az e csatlakozást megelőzően megállapított felosztás kulcsa a közösségi vívmányok részét alkotja, és a Tanács által elfogadott módosítás hiányában kötelező e tagállamra nézve.

30 A csatlakozási okmányban rögzített átmeneti időszak lejárta tekintetében a csatlakozás csak az ezen okmányban megállapított joghatásokkal járhat. Márpedig a szóban forgó okmány nem írja elő sem a felosztás kulcsának az átmeneti időszak lejártakor bekövetkező módosítását, sem pedig a Tanács azon kötelezettségét, hogy ezen időpontban vizsgálja felül e kulcsot. A csatlakozási okmányban előírt különleges feltételek vagy a Tanács által elfogadott módosítás hiányában a hatályos, és a viszonylagos stabilitás elvének megfelelően megállapított felosztási kulcsot továbbra is alkalmazni kell.

31 Egyébként arra a tényre, hogy a spanyol hajók már halásztak az Északi-tengeren az 1973 és 1976 közötti időszakban, nem lehet hivatkozni a felosztás kulcsa módosításának indokolása érdekében. E halászati tevékenységgel ugyanis 1977-ben felhagytak, mivel az Északi-tenger parti államainak a nemzetközi tengerjog fejlesztése keretében elfogadott határozata a kizárólagos halászati területet 200 tengeri mérföldre terjesztette ki. Ezt a helyzetet az 1980-ban a Spanyol Királyság és a Közösség között létrejött kétoldalú egyezmény, majd a csatlakozási okmány is fenntartotta.

32 Következésképpen, a halászati lehetőségek felosztásának a Spanyol Királyság Közösséghez történt csatlakozása előtt rögzített kulcsának a Tanács által kibocsátott jogi aktussal - különösen pedig a 2341/2002 rendelettel - történő, utólagos módosításának hiánya nem ellentétes a viszonylagos stabilitás elvével.

33 A fentiekből következően a C-100/03. sz. ügyben hivatkozott és az ezen elvre alapított jogalapot el kell utasítani.

34 A jelen ítélet 22. pontjában említett megállapítások tekintetében azt is meg kell vizsgálni, hogy a C-87/03. sz. ügy keretében hivatkozott érvek, amelyek szerint a felosztásnak az Északi-tenger és a Balti-tenger kvótái odaítélése során a Spanyol Királyság csatlakozása után első ízben alkalmazott kulcsa felülvizsgálatának hiánya sértette ezt az elvet.

35 Ezen odaítélések vonatkozásában meg kell állapítani, hogy a viszonylagos stabilitásnak a 3760/92 rendeletben szereplő elve releváns marad.

36 A Bizottság által támogatott Tanács azt állítja, hogy új és reprezentatív, több évet lefedő referencia-időszakot határozott meg, és megvizsgálta a tagállamok halászai által kifogott mennyiségeket, a célból, hogy figyelembe tudja venni a halászattól különösen függő lakosság szükségleteit. Mivel a spanyol hajók már több éve nem voltak jelen az érintett vizeken, a viszonylagos stabilitás elvének megfelelően a Spanyol Királyság számára semmilyen kvótát nem ítéltek oda sem az első, sem pedig a 2003. évre történő felosztás során.

37 A spanyol kormány azt állítja, hogy ezt az elvet e tagállam érdekeire figyelemmel módosítani kellett volna. A spanyol kormány lényegében arra hivatkozik, hogy ahelyett, hogy az átmeneti időszakban - amikor a Spanyol Királyság még nem tudta ezt kiaknázni - történt felosztások során megállapított százalékos arányok megtartásával újra felosztotta a kvótákat, a Tanácsnak a spanyol hajók 1973 és 1976 közötti halászati tevékenységét, valamint a jelenleg a halászattól függő lakosságának szükségleteit kellett volna figyelembe vennie.

38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a halászati lehetőségek tagállamok közötti, a 3760/92 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében előírt felosztása összetett gazdasági helyzet értékelését teszi szükségessé, amelynek vonatkozásában a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ennélfogva az ilyen hatáskör gyakorlásának felülvizsgálatakor a bírónak annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy nem történt-e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, illetve hogy az érintett hatóság nem lépte-e át nyilvánvalóan mérlegelési jogköre korlátait (a C-189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5689. o.] 80. pontja és a C-304/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-7655. o.] 23. pontja).

39 Figyelembe véve a fajok Tanács és Bizottság által észlelt jelentős csökkenésének körülményét, meg kell állapítani, hogy a Tanács nem sértette meg a viszonylagos stabilitás elvét, amikor új és több évet lefedő referencia-időszakot határozott meg az Északi-tenger és a Balti-tenger bizonyos fajai kvótáinak első felosztása tekintetében. Amint az a C-120/99. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2001. október 25-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-7997. o.) 42. pontjából következik, a közösségi jogalkotó ugyanis nagy rugalmassággal rendelkezik e tekintetben.

40 Továbbá, a Tanács nem sértette meg a viszonylagos stabilitás elvét, amikor a Spanyol Királyságot kizárta ebből a felosztásból, tekintettel arra, hogy a spanyol hajók nem voltak jelen a szóban forgó két tengeren az átmeneti időszak során.

41 Végül, ugyanez a következtetés érvényes e kizárásra a halászati lehetőségeknek a 2003. évre vonatkozó felosztása tekintetében is, figyelembe véve az előző felosztást, és a jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott azon körülményt, hogy a spanyol hajók több mint húsz éven keresztül nem halászták az érintett fajokat az Északi-tengeren és a Balti-tengeren.

42 Következésképpen a C-87/03. sz. ügyben hivatkozott, a viszonylagos stabilitás megsértésére vonatkozó érvelést el kell utasítani.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalapról

A felek észrevételei

43 A spanyol kormány arra hivatkozik, hogy az átmeneti időszak lejárta után a spanyol hajóknak nemcsak a közösségi vizekhez történő egyenlő hozzáférést - amelyet nem tagadtak meg tőlük - kellett volna biztosítani, hanem az ezek erőforrásaihoz való egyenlő hozzáférést is, ami halászati kvóták odaítélését teszi szükségessé az Északi-tengeren és a Balti-tengeren. A 2341/2002 rendelet, mivel nem juttatott ilyen kvótákat a Spanyol Királyságnak, nem tartja tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét, és hátrányos megkülönböztetést valósít meg a spanyol halászhajókkal szemben.

44 Ezt a hátrányos megkülönböztetést semmilyen objektív érv nem indokolja. Tiszteletben kellene tartani, hogy a közösségi jogszabályok egésze általános hatállyal bír az új tagállamokban, ezek csatlakozásától kezdődően. Az e szabálytól való, a csatlakozási okmányban előírt eltérések csak átmenetiek lehetnek, és ezeket megszorító módon kell értelmezni.

45 Ha 2002. december 31-ét megelőzően a Spanyol Királyság nem is hivatkozhatott az Északi-tengeren a spanyol hajók által az 1973 és 1978 közötti referencia-időszakban folytatott halászati tevékenységre, mivel a csatlakozási okmányban előírt kivételes rendszer volt hatályban, megteheti ezt ezen időpontot követően. E tevékenységeket már figyelembe kellene venni a halászati lehetőségeknek a Közösséghez történő csatlakozásáig és az átmeneti időszak során hatályban lévő felosztása módosításának céljából. Így a Spanyol Királyság számára is biztosítani kellett volna az azzal a mennyiséggel arányos halászati kvótákat, amelyet a spanyol hajók halásztak ki az erőforrások megőrzése közösségi rendszerének hatálybalépése előtt.

46 A spanyol kormány továbbá azt állítja, hogy az átmeneti időszak hiányában a Spanyol Királyság részt vett volna az új kvóták 1986-tól kezdődő felosztásában, figyelembe véve három elemet: először, a spanyol hajók által az 1973 és 1976 közötti időszakban az Északi-tengeren kifogott mennyiséget, amely időszak a viszonylagos stabilitás első megállapításakor tekintetbe vett időszak volt; másodszor, ugyanazon fajok fogásai a csatlakozó területeken, és harmadszor, a spanyol halászok kiegészítő fogások iránti szükségletei.

47 A Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság szerint a 2341/2002 rendelet nem különbözteti meg hátrányosan a Spanyol Királyságot. E tagállamot ugyanis ugyanúgy kezelik, mint a többi olyan tagállamot, amelyek nem részesültek a kvóták eredeti, a Közösséghez való csatlakozásuk előtti felosztásából, és amelyek a szóban forgó államoknak közel felét alkotják. A nevezett intézmények és az Egyesült Királyság hangsúlyozzák, hogy a spanyol kormány nem tesz különbséget a közösségi vizekhez való hozzáférés fogalma és az ezek erőforrásaihoz való hozzáférés fogalma között.

A Bíróság álláspontja

48 A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartása megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak egy ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (lásd különösen a C-44/94. sz., Fishermen's Organisations és társai ügyben 1995. október 17-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-3115. o.] 46. pontját.

49 Felmerül a kérdés, hogy a Spanyol Királyság helyzete összehasonlítható-e azon tagállamok helyzetével, amelyek a 2341/2002 rendelet által halászati kvótákhoz jutottak az Északi-tengeren és a Balti-tengeren.

50 A Bíróság már megvizsgálta az olyan tagállamokkal szembeni esetleges hátrányos megkülönböztetés kérdését, amelyek a Közösséghez való csatlakozásukat követően nem jutottak bizonyos halászati kvótákhoz.

51 A fent hivatkozott Portugália és Spanyolország kontra Tanács ítélet 41. pontjában a Portugál Köztársasság arra hivatkozik, hogy a portugál flotta 1973-tól 1977-ig - tehát az eredeti referencia-időszak során - folytatott halászati tevékenységet a grönlandi vizeken, és hangsúlyozza, hogy a flottája által kifogott mennyiség a német flotta által kifogott mennyiséghez volt hasonlítható, és jóval meghaladta az Egyesült Királyság flottája által kifogott mennyiséget.

52 A Bíróság azonban megállapította, hogy a Portugál Köztársaság helyzete nem hasonlítható más, a felosztásokat kiaknázó tagállamokéhoz. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a csatlakozási okmány nem módosította a külső erőforrások felosztásának fennálló helyzetét, a közösségi vívmányokat kell továbbra is alkalmazni, és következésképpen az új tagállamok nem hivatkozhatnak a csatlakozás előtti körülményekre, különösen a referencia-időszak során folytatott halászati tevékenységükre, hogy ezzel megkerüljék a szóban forgó rendelkezések alkalmazását. Csatlakozásuk óta ugyanabban a helyzetben vannak, mint a felosztásokból a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásának elve alapján kizárt tagállamok, amely stabilitás a csatlakozást megelőző egyezményeket illetően az 1983-ban végrehajtott felosztásban nyert konkrét formát (a fent hivatkozott Portugália és Spanyolország kontra Tanács ítélet 43. és 44. pontja).

53 Ez az érvelés a jelen ügyekre is vonatkoztatható. Ebből következik, hogy a Spanyol Királyság nincs azon tagállamokkal összehasonlítható helyzetben, amelyek hajói kvótákhoz jutottak az eredeti felosztás során, következésképpen a spanyol kormány nem hivatkozhat a spanyol flotta által az Északi-tengeren 1973 és 1976 között, az eredeti referencia-időszak során folytatott halászati tevékenységekre. Helyzete ellenben azon tagállamokéhoz hasonlítható, amelyek hajói nem jutottak ilyen kvótákhoz, akár gyakoroltak ezek a tagállamok halászati tevékenységet az Északi-tenger és/vagy a Balti-tenger vizein az eredeti referencia-időszakban, akár nem.

54 Meg kell továbbá állapítani, hogy az átmeneti időszak lejárta nem változtat ezen a helyzeten.

55 A Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság ugyanis joggal hivatkozott arra, hogy a vizekhez való hozzáférés fogalmát meg kell különböztetni az erőforrásokhoz való hozzáférés fogalmától. Ha az átmeneti időszak lejárta után a Spanyol Királyság újból hozzá is férhetett az Északi-tenger és a Balti-tenger vizeihez, ebből nem következik, hogy a spanyol hajók ugyanolyan arányban férhetnek hozzá e két tenger erőforrásaihoz, mint azok a tagállamok, amelyek részesei voltak az eredeti felosztásnak vagy a későbbi felosztásoknak.

56 Amint az a jelen ítélet 41. pontjából is kiderül, a Tanács vélhette úgy, hogy mivel a spanyol hajók több mint húsz éven keresztül nem halásztak az Északi-tenger és a Balti-tenger vizein, a kvóták odaítélésének hiánya nem sérti az érintett lakosság halászati tevékenységeire vonatkozó viszonylagos stabilitás elvét. Következésképpen a Tanács azt is megállapíthatta, hogy a Spanyol Királyság nem volt összehasonlítható helyzetben azon tagállamokkal, amelyek hajói újabban, a releváns referencia-időszak során halásztak e vizeken.

57 Következésképpen, mivel a 2341/2002 rendelet nem részesíti ugyanolyan bánásmódban a Spanyol Királyságot, mint azokat a tagállamokat, amelyek részesei voltak a halászati kvóták Spanyolország csatlakozása előtti, eredeti, vagy az átmeneti időszak alatt végrehajtott későbbi felosztásoknak, a Tanács nem járt el vele szemben hátrányosan megkülönböztető módon.

58 A fenti megállapításokra figyelemmel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

A csatlakozási okmány megsértésére alapított jogalapról

A felek észrevételei

59 A spanyol kormány azt állítja, hogy mivel a Spanyol Királyság a Közösséghez való csatlakozását követően nem jutott az Északi-tenger és a Balti-tenger közösségi vizeinek felosztása tárgyát képező halászati kvóták egy részéhez, a 2341/2002 rendelet a csatlakozási okmányban előírthoz viszonyítva meghosszabbítja az átmeneti időszakot, és ezzel sérti az okmány rendelkezéseit.

60 A spanyol kormány hasonlóan érvel arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó rendelet nem vizsgálta felül a Spanyol Királyságnak a Közösséghez való csatlakozása előtt az Északi-tenger vonatkozásában megállapított felosztási kulcsot.

61 A spanyol kormány úgy ítéli meg, hogy a csatlakozási okmányban előírt eltéréseknek az ugyanezen okmányban rögzített átmeneti időszakot meghaladó kiterjesztése megfosztaná ezeket az eltéréseket kivételes, átmeneti és korlátozott jellegüktől, valamint célkitűzésüktől, tehát valamely új tagállamnak a Közösségbe történő progresszív integrációjától.

62 A Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság azt állítják, hogy a csatlakozási okmány rendelkezései hatályukat veszítették az átmeneti időszak lejártakor, tehát már nem szolgálhatnak a Tanács által elfogadott intézkedések jogszerűsége megállapításának kritériumaként.

63 Következésképpen, a csatlakozási okmány nem követeli meg és nem írja elő a kvóták felosztási rendszerének felülvizsgálatát.

A Bíróság álláspontja

64 Emlékeztetni kell arra, hogy a csatlakozási szerződés 154-166. cikke csak az átmeneti időszak tekintetében határozza meg a halászat ágazatában alkalmazandó rendszert. E cikkek tehát elvben nem szolgálhatnak olyan követelések alapjául, amelyek olyan időszakra vonatkoznak, amely az átmeneti időszak lejárta után kezdődött.

65 Továbbá, a csatlakozási okmányból egyáltalán nem következik, hogy a Tanácsnak - a jövőre nézve - módosítania kellett volna a halászati lehetőségeknek a Spanyol Királyság csatlakozása előtt vagy az után, az átmeneti időszak folyamán elfogadott felosztását.

66 Még ha az átmeneti időszak során alkalmazandó rendszer meghatározása szerint időleges is, ebből nem következik, hogy minden, általa előírt korlátozás automatikusan megszűnik, amikor a szóban forgó időszak letelik, ha ezek a korlátozások a tagállammal szemben hatályos közösségi vívmányokból is következnek. Márpedig, mint ahogyan az a jelen ítélet 29. pontjában is megállapításra került, a közösségi vívmányok tartalmazzák a Spanyol Királyság csatlakozásának időpontjában hatályos szabályozás által rögzített felosztási kulcsot. Ez a felosztási kulcs elvben hatályban marad mindaddig, amíg a Tanács jogi aktusa nem módosítja azt. A kvóták átmeneti időszak alatt történt felosztásait nem a csatlakozási okmány, hanem a szóban forgó kvóták megállapítására vonatkozó rendeletek és a viszonylagos stabilitás elve határozták meg.

67 Azzal tehát, hogy a 2341/2002 rendeletben nem ítélt oda bizonyos kvótákat az Északi-tengeren a Spanyol Királyságnak, a Tanács egyáltalán nem sértette meg a csatlakozási okmányt.

68 Következésképpen a csatlakozási okmány megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

A 2371/2002 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról

A felek észrevételei

69 A spanyol kormány arra hivatkozik, hogy az átmeneti időszak lejártával az Északi-tengeren és a Balti-tengeren 1992-1998 folyamán felosztott új halászati lehetőségeket a 2371/2002 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében kellett volna odaítélni, figyelemmel minden tagállam, tehát a Spanyol Királyság érdekeire is.

70 A spanyol kormány e jogalap keretében is hangsúlyozza, hogy ha nem lett volna átmeneti időszak, a Spanyol Királyság részese lehetett volna az új kvóták 1986-tól történő felosztásainak.

71 A Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság azt állítják, hogy azok a halászati lehetőségek, amelyek a Spanyol Királyság csatlakozását követően a kvóták tagállamok közötti elosztásának képezték tárgyát 1992 és 1998 között, sem a 2371/2002 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének értelmében, sem pedig a 3760/92 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének iii. pontja értelmében nem tekinthetők új lehetőségeknek, következésképpen a spanyol kormány által hivatkozott jogalap nem megalapozott.

A Bíróság álláspontja

72 Meg kell állapítani, hogy - amint arra a Tanács is hivatkozott - a 2341/2002 rendelet nem a 2371/2002 rendeleten, hanem a 3760/92 rendeleten alapul. Következésképpen a 2371/2002 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének félreértésére történő hivatkozás nem releváns.

73 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a hivatkozott 20. cikk (2) bekezdésének rendelkezései lényegében a 3760/92 rendelet 8. cikke (4) bekezdése iii. pontjának rendelkezéseit ismétlik meg.

74 Következésképpen a jelen ügyben a Spanyol Királyság által hivatkozott jogalapot ez utóbbi rendelkezések vonatkozásában kell megvizsgálni.

75 A spanyol kormány megemlít bizonyos fajokat, amelyek az átmeneti időszak alatt egy első felosztás tárgyát képezték, de állításainak alátámasztására semmilyen jogszabályra nem hivatkozik.

76 Ezzel szemben a Tanács és az Egyesült Királyság - a másik fél ellentmondása nélkül - két olyan rendeletre hivatkozik, amely szerintük érinti a Spanyol Királyságot, nevezetesen a bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, 1998. évi teljes kifogható mennyiség és ezek kihalászásának feltételei megállapításáról szóló 45/98 tanácsi rendelet módosításáról szóló, 1998. április 7-i 783/98 tanácsi rendeletre (HL L 113., 8. o.), valamint a bizonyos halállományok halászati lehetőségeinek felosztásáról és a bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, 1999. évi teljes kifogható mennyiség és ezek kihalászásának feltételei megállapításáról szóló 48/1999 tanácsi rendelet módosításáról szóló, 1999. július 12-i 1570/1999 tanácsi rendeletre (HL L 187., 5. o.).

77 Meg kell állapítani, hogy a 2341/2002 rendeletben a 2003. évre felosztott, és az előző pontban említett két rendeletben szereplő fajtákra vonatkozó halászati kvóták nem a Tanács által első ízben megállapított kvóták, hanem épp ellenkezőleg, az átmeneti időszak alatt történt felosztás során meghatározott kvóták.

78 Következésképpen, ezek a kvóták nem a 3760/92 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének iii. pontja szerinti új halászati lehetőségeknek minősülnek, hanem az említett rendelet 8. cikke (4) bekezdésének ii. pontjában szereplő, már létező lehetőségeknek, amelyekre a viszonylagos stabilitás elve vonatkozik.

79 A fenti megállapításokra figyelemmel el kell utasítani a Spanyol Királyságnak a 2371/2002 rendelet 20. cikke (2) bekezdése megsértésre alapított jogalapját.

80 Mivel az e tagállam által hivatkozott jogalapok egyike sem helytálló, a jelen kereseteket el kell utasítani.

A költségekről

81 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Ugyanazon cikk 4. §-a első bekezdésének alkalmazásában az Egyesült Királyság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) A Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

3) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és az Európai Közösségek Bizottsága maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.