BH 1992.11.736 Ha a dolgozó megbízási jogviszony alapján teljesíti a feladatait, e jogviszonya nem minősíthető munkaviszonynak abból az okból, hogy a kapott utasítások alapján kellett munkát végeznie, miután a megbízást is a megbízó utasítása szerint és érdekeinek megfelelően kell teljesíteni. Az e jogviszonyból származó jogviták elbírálása az általános hatáskörű helyi bíróság hatáskörébe tartozik [Ptk. 474. § (2) bekezdés].

Az alperes kereskedelmi osztályvezető munkakörben állt az sz.-i állami gazdaságnál munkaviszonyban. A peres felek 1990. május 15-én "megbízásra szóló munkaszerződést" kötöttek. Ebben az alperes elvállalta, hogy a felperes ügyvezető igazgatójának az irányításával, a felperes részére külkereskedelmi tevékenység folytatása érdekében üzletszerző feladatokat lát el. A szerződésben kikötötték, hogy az alperest "az általa hozott, megvalósult külkereskedelmi üzlet forintban számított értékének 0,5 százaléka illeti meg, amelyet a jövedelemadó-levonás terhel." A felek a szerződést 1990. szeptember 28-án vállalkozási szerződéssé alakították át.

Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében előadta, hogy 1990. május 15-e és szeptember 28-a között az üzletszerzői tevékenysége eredményeként az egyesület 2 324 000 dollár értékű üzletet kötött. Ennek 0,5 százaléka 11 623 dollár, amelynek forint értéke bruttóban 720 626 forint. A jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék levonása után a nettó összeg 360 313 forint. A felperes 1990. augusztusában 24 000 forintot fizetett ki, ezért 336 313 forint nettó összeg és annak kamatai megfizetését igényelte.

A Polgármesteri Hivatal munkaügyi döntőbizottsága határozatával kötelezte a felperest 750 969 forint bruttó munkabér megfizetésére azzal, hogy ebből az összegből vonja le a személyi jövedelemadót és a társadalombiztosítási járulékot.

A felperes keresete a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a jutalék megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítésre irányult. Előadta, hogy az alperes a szerződések megkötésénél tolmácsként vett részt, a szerződéseket az egyesületi üzleti tárgyalásai eredményeként kötötték meg.

A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és mentesítette a felperest a 750 969 forint megfizetésének kötelezettsége alól. Ítéletében kifejtette, hogy a jugoszláviai L. városban levő B. A. Kft.-vel az alperes munkáltatójának, az sz.-i állami gazdaságnak volt üzleti kapcsolata. A gazdaság különböző állatok értékesítését vállalta a jugoszláv kft-nek, ehhez azonban szükség volt egy exportjoggal rendelkező cég bevonására. Ezért a felperes egyesület közbeiktatásával az A. K. Kft.-n keresztül kötött adásvételi szerződést a már megjelölt jugoszláv kft.-vel. Az alperes a szerződéskötések idején az állami gazdaság kereskedelmi osztályvezetője volt, és baráti kapcsolatban állt a jugoszláviai kft. ügyvezetőjével. A vele kötött adásvételi szerződéseknél tolmácsként vett részt, ennélfogva részére az üzletszerzői tevékenységért munkabér, illetve jutalék nem fizethető.

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A perben elsődlegesen azt a kérdést kellett eldönteni, hogy az alperes munkaviszony vagy más, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzett-e munkát a felperes részére.

Az MT 32/A. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony különösen a bedolgozói munkaviszony és a tagsági viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági jogviszony. Az MT 32/D. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a mellékfoglalkozás és az első állás munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését a dolgozó köteles az első állás szerinti munkáltatónak előzetesen bejelenteni. Az első állás szerinti munkáltató összeférhetetlenség esetén a további foglalkoztatást megtiltja.

A per adatai szerint egyértelmű, hogy az alperes nem jelentette be a főállású munkáltatójának a felperessel létesített jogviszonyt, megállapítható azonban az is, hogy a peres felek jogviszonyának alapja nem munkaszerződés volt.