BH 1978.1.31 I. A sajtóhelyreigazítást kérő személyének a megítélése szempontjából lényegtelen tévedések, pontatlanságok nem szolgálhatnak alapul a sajtóhelyreigazítás elrendelésére.

II. A vádemelés önmagában nem jogosítja fel a sajtót arra, hogy e vádlottat bűncselekmény elkövetőjeként tűntesse fel. Ennek elbírálásánál azonban a sajtóközvéleményt a maga egészében kell vizsgálni.

III. Valótlan tény híresztelése esetén is helye van sajtóhelyreigazításnak, tehát az olyan közleménnyel szemben is, amely híven közli más személy valótlan tényállítást tartalmazó állítását. Ez azonban nem vonatkozik a hivatalos iratok (büntetőbírósági ítélet, vádirat) tartalma alapján történő tudósításra. A sajtó jogosult a büntető ügy jogerős befejezése előtt is tájékoztatni az olvasóit a vádirat tartalmáról, illetőleg a büntetőbírósági eljárásról. [Pp. 342. § (1) bek.].

Az első fokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét és a felperest 200 Ft perköltség fizetésére kötelezte.

Az indokolás szerint a Pp. 342. §-ának (1) bekezdése alapján nincs helye sajtóhelyreigazításnak, mert az alperes való tényt állított akkor, amikor a vádiratot és annak tartalmát hűen közölte. A vádiratban foglalt tényállítások valóságának az ellenőrzése nem tartozik a sajtóhelyreigazítási eljárás keretébe. Ebben a kérdésben a büntető ügyben eljáró bíróság fog dönteni.

Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperes kötelezését arra, hogy a valóságot közölje. A felperes szerint a vádirat és az újságcikk alaptalan. Ezért a közléssel becsületében súlyosan megsértették. Az újságírónak kötelessége lett volna - mielőtt a felperest ország-világ előtt sikkasztónak nevezte - meggyőződni arról, hogy a büntető bíróság elítélte-e vagy felmentette.

Az alperes az első fokú bíróság ítéletének a helyben hagyását kérte, hivatkozott az első fokú eljárásban előterjesztett védekezésére.

A fellebbezés alaptalan.