A Győri Ítélőtábla Pf.20359/2009/4. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 79. §, 141. §, 164. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 242. §, 301. §, 523. §, 526. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.359/2009/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az ítélőtábla dr. Nagy Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lehőcz József ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsöntartozás megfizetése iránti perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2009.május 19. napján kelt 28.P.21.438/2007/21. számú ítélete ellen az alperes részéről 23. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy a kamatfizetés kezdő időpontja 2007. július 20. napja, továbbá az alperes által a felperesnek megfizetendő elsőfokú perköltség összegét 1.400.000,- (Egymillió-négyszázezer) Ft-ra leszállítja.

Az alperes köteles a felperesnek 15 napon belül megfizetni 250.000,-(Kettőszázötvenezer) Ft fellebbezési eljárási költséget és az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóság Illeték Főosztálya felhívására 900.000,- (Kilencszázezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 19.200.000,- Ft-ot, ennek 2006. november 17-től járó kamatát, 1.152.000,- Ft részperköltséget és a felperest képviselő ügyvéd kezéhez bruttó 500.000,- Ft képviseleti költséget.

Az indokolásban megállapította, hogy a peres felek 2006. november 17. napján kölcsönszerződést kötöttek, amely azt tartalmazza, hogy a felperes 19.200.000,- Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek, melynek kiegyenlítését az alperes importból származó cementáru szállításával vállalta. Miután az okirat csak az alperes aláírását tartalmazza, az - a "kölcsönszerződés" elnevezés ellenére - az alperes egyoldalú nyilatkozata, a Ptk. 242. § (1) bekezdése szerinti tartozás elismerésnek minősül. E törvényhely értelmében az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető vagy a szerződés érvénytelen. Az alperes a perben nem vitatta az irat tartalmát, elismerte, hogy a felperes a számára a 19.200.000,- Ft kölcsönt átadta, de vitatta a tartozás fennállását arra hivatkozással, hogy a cement szállítása megtörtént.

Az elsőfokú bíróság kioktatta az alperest arra, hogy a tartozás elismerésre tekintettel a bizonyítási teher megfordul, neki kell bizonyítania, hogy a tartozás elismerése ellenére a tartozása nem áll fenn. A Pp. 3. § (3) bekezdésére és a Pp. 164. § (1) bekezdésére hivatkozással figyelmeztette arra, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el, a bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a felek feladata. A bizonyítási indítvány elmulasztása, a késedelmes előterjesztés jogkövetkezményei a bizonyításra kötelezett felet terhelik. Felhívta az alperes figyelmét a Pp. 141. § (2) bekezdésében foglaltakra is, miszerint a fél köteles a tényállításait és bizonyítékait a gondos és eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előterjeszteni, mert a bizonyítékok előterjesztésével való alapos ok nélküli késlekedés, annak a bíróság felhívására történő elmulasztása esetén a bíróság az előterjesztés bevárása nélkül fog határozni a Pp. 141. § (6) bekezdése értelmében. Mivel az alperes e kioktatás és felhívás ellenére sem tett eleget a rá háruló bizonyítási kötelezettségnek, a felperes keresete szerint marasztalta őt az elsőfokú bíróság. A kamatfizetés kezdő időpontját is a kereseti kérelem szerint határozta meg. A pervesztes alperest az elsőfokú perköltségben is marasztalta azzal, hogy ez részben a felperes által lerótt eljárási illetékből, részben a felperest képviselő ügyvéd munkadíjából áll, melynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM. sz. rendelet 3. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján állapította meg azzal, hogy az ügyvédi munkadíjat a (6) bekezdés alapján mérsékelte, mert ezt az összeget ítélte a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányban állónak.

Az ítélet ellen, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megváltoztatást és a felperesi kereset elutasítását kérve az alperes élt fellebbezéssel.

Ebben arra hivatkozott, hogy nem tudott meggyőződni arról, hogy a "A" Kft. ténylegesen leszállította-e a cement mennyiségét a felperesnek és ezzel a 19.200.000,- Ft tartozás ellentételezése megtörtént-e. Miután ennek tisztázására irányultak a bizonyítási indítványai, amelyek azonban "különböző okok miatt nem mentek teljesedésbe," így nem került abba a helyzetbe, hogy a teljesítés megtörténtét bizonyítsa. A "kiterjedt bizonyítás" lefolytatása nem a másodfokú bíróság feladata, ezért kérte elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását és a kereset elutasítását.