A Debreceni Ítélőtábla Gf.30136/2018/9. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Cogoiné dr. Boros Ágnes, Drexlerné dr. Karcub Edit, Szűcs Lajos

Gf.IV.30.136/2018/9.

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Szabó Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME., ügyintéző: dr. Bánk Attila ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME., Cg...., adószám: ...) felperesnek -, a Veres Lajos Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Veres Lajos ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME., Cg...., adószám: ...) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 2018. március 5-én meghozott 11.G.40.135/2017/41-II. számú ítélete ellen a felperes részéről 44. sorszámon benyújtott fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban - a 2018. június 27-én megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 655 000 (Hatszázötvenötezer) Ft másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak - a székhelye szerinti adó- és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon, határidőben és számlára - 2 500 000 (Kettőmillió-ötszázezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított - a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns - tényállás szerint a felperes 2008. január 16-án együttműködési megállapodást kötött a VÁROSi székhelyű TÁRSASÁG (a továbbiakban: TÁRSASÁG) elnevezésű társasággal, amely megállapodás keretében az TÁRSASÁG speciális szállító eszközöket biztosított lízing és bérlet formájában a felperesnek, aki ezekkel az eszközökkel az TÁRSASÁG részére szállítási, fuvarozási tevékenységet végzett.

2010-ben a felperes elhatározta, hogy a tevékenységével kapcsolatos költségek csökkentése érdekében az TÁRSASÁG-tól lízingelt gépjárművek közül megvásárol négy db RENDSZÁM 63,3 típusú siló pótkocsit (a továbbiakban: pótkocsi). Az ehhez szükséges pénzügyi forrás biztosítása érdekében a felperes 2010. márciusában megkereste az alperest, akinek tevékenységéhez tartozott - egyebek mellett - az új és már működő kis- és középvállalkozásokhoz kapcsolódó befektetések során eszközfinanszírozással segíteni a térségben a vállalkozásokat.

Az alperes befektetési ügyleteinek bonyolításával kapcsolatos eljárási, elemzési és felülvizsgálati szabályokat az alperes befektetési szabályzata tartalmazta, amely szerint az alperes tevékenysége nem tartozik "A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról" szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.), "A tőkepiacról" szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.), valamint "A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól" szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) hatálya alá.

Mivel a befektetési szabályzata szerint az alperes hitelezési tevékenységet nem végezhetett, az alperes akkori vezérigazgatója, dr. K.A. egy atipikus, hitelnyújtással vegyes adásvételi szerződés megkötését javasolta a felperesnek, amelynek keretében a felperes a megvásárolni szándékozott eszközöket nem közvetlenül a tulajdonos TÁRSASÁG-tól szerezné meg, hanem egy magyarországi székhelyű, gépjármű kereskedelemmel foglalkozó társaságtól.

A felperes az alperes által ajánlott konstrukciót elfogadta és annak megvalósítása érdekében megkereste az általa már korábbról ismert, gépjármű kereskedelemmel foglalkozó "KFT.-t (a továbbiakban: KFT.), az általa készített árajánlatot pedig továbbította az alperesnek.

Az eszközök felperes általi megszerzéséhez vezető végleges szerződéses láncolatba - a rendelkezésre álló adatok alapján pontosan meg nem határozható módon - belépett a KFT2. (a továbbiakban: KFT2. ) oly módon, hogy 2010. június 30-án ő kötött adásvételi szerződést mint vevő az TÁRSASÁG-val a négy pótkocsira 99 705 euró vételáron, amely szerződésben az eladó (TÁRSASÁG) a tulajdonjogát a teljes vételár kiegyenlítéséig fenntartotta.

Az TÁRSASÁG a szerződés alapján négy számlát állított ki a KFT2. felé, amelyeken a tulajdonjog fenntartásának ténye szintén feltüntetésre került.

2010. szeptember 6-án a KFT2. mint eladó adásvételi szerződést kötött a KFT.-vel mint vevővel, amely szerződésben - egyebek mellett - rögzítésre került, hogy a pótkocsik per- és tehermentesek, azok tulajdonjogával az eladó szabadon rendelkezik.

2010. szeptember 21-én - közjegyzői okiratba foglaltan - a KFT. mint eladó és az alperes mint vevő kötött egymással adásvételi szerződést a négy db pótkocsira és az azok tartozékát képező négy kompresszorra 87 750 000 Ft vételáron 2010. október 1-jei fizetési határidővel.

A szerződésben az eladó (KFT.) akként nyilatkozott, hogy az eszközök a kizárólagos tulajdonát képezik és harmadik személynek nincs olyan joga, amely akadálya lenne a szerződés megkötésének.

Ugyanezen a napon, ugyanazon közjegyzői okiratba foglaltan az alperes mint eladó adásvételi szerződést kötött a felperessel mint vevővel a négy pótkocsira és annak tartozékaira 105 023 376 Ft vételár kikötése mellett, amelyet a felperes a szerződésben meghatározott részletekben vállalt az alperesnek megfizetni.

A közjegyzői okiratba foglalt szerződések megkötését megelőzően az alperes projekt menedzsere, T.I. és az alperes megbízott jogi képviselője, dr. KÉPVISELŐ a Nyíregyházi Okmányirodában ellenőrizték a gépjármű nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosváltozásokat, illetve a járművek korlátozástól mentességét.

A hatósági nyilvántartás akkori adatai szerint az adásvétel tárgyát képező pótkocsik tulajdonosaként

- 2006. október 26-tól 2008. július 4. napjáig a felperes,

- 2008. július 4-től 2010. június 30-ig az TÁRSASÁG,

- 2010. június 30-tól 2010. szeptember 6-ig a KFT2.,

- 2010. szeptember 6-tól pedig a KFT. került bejegyzésre.

Ugyancsak a közjegyzői okiratba foglalt adásvételi szerződések megkötését megelőzően (2010. szeptember 20-án) a felperes az alperes felhatalmazása alapján, az alperes nevében és helyett 16 250 000 Ft-ot megfizetett a KFT.-nek, amely összeget - mint a felperes által biztosított önerőt - a felek a közöttük létrejött adásvételi szerződésben kikötött vételár részteljesítéseként számolták el.

2010. szeptember 27-én az alperes a KFT.-vel megkötött adásvételi szerződésben kikötött vételár maradék részét, 71 500 000 Ft-ot is átutalta a KFT. -nek.

A KFT. a részére átutalt összegből 2010. szeptember 29-én 63 500 000 Ft-ot a KFT2. számlájára utalt át.

A KFT2. azonban a számlájára érkezett összeget nem a vele szerződést kötő TÁRSASÁG számlájára, hanem a kft. egyik ügyvezetőjének számlájára utalta tovább, így az TÁRSASÁG a pótkocsik vételárához nem jutott hozzá.

Az TÁRSASÁG a 2010. október 4-én keltezett levelében értesítette a felperest a vételár kiegyenlítésének elmaradásáról és felszólította a felperest a teljesítésre azzal, hogy annak elmaradása esetén a pótkocsik birtokba vétele iránt fog intézkedni.

A levelet a felperes továbbította az alperesnek, aki az arra írt válaszában az TÁRSASÁG tulajdoni igényét megalapozatlannak minősítette.