BH 1986.2.62 A közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira vonatkozó szabályok alkalmazására akkor kerülhet sor, ha közös háztartásban élő hozzátartozók gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében járnak el, és - ha nem is kifejezett megállapodással, de legalábbis hallgatólagosan - egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen, illetőleg a közös gazdálkodás nyomán jelentkező esetleges hátrányos kockázatot is együttesen vállalják [Ptk. 578. § (2) bek.].

Az alperesek házastársak, a felperes az I. r. alperes anyja.

A felperes férjének 1957-ben bekövetkezett halála után 1977. tavaszáig tanyán élt. Ekkor a tanyán levő lakóháza összedőlt, és a felperes elköltözött K. A-né nevű gyermekéhez. A nevezett a felperes részére külön bejáratú szobát és teljes ellátást biztosított, a felperes pedig átengedte részére háztáji földje és 400 négyszögöl területű zártkerti ingatlana használatát. A felperes nyugdíjának nagyobb részét is K. A-nénak adta át.

1978 márciusában a felperes eltávozott K-nétől és B.-n lakó bátyjához utazott. Itt találta meg őt az I. r. alperes és felajánlotta, ha nem érzi jól magát K.-éknál, költözzék hozzájuk. A felperes ekkor beköltözött az alperesek újonnan épült házába, ahol egy külön bejáratú lakószoba állott rendelkezésére. Ez időtől kezdve a felperes az alperesekkel élt közös háztartásban. Átengedte az alperesek részére háztáji földjének és zártkerti ingatlanának használatát, valamint nyugdíjának túlnyomó részét. A felperes nyugdíja 1978-ban 1430 Ft volt, amely 1983-ra 2200 Ft-ra emelkedett. Az alperesek központi fűtéses lakószobát biztosítottak a felperesnek, élelmezték, szükséghez képest gondozták és ellátták.

A felperes 1983. július 18-án elhagyta az alperesek lakóházát, előbb egy ismerőséhez, majd másik gyermekéhez költözött.

A felperes keresetében előbb 80 000 Ft, majd 40 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Keresetét arra alapította, hogy az alperesek részére az ott eltöltött 5 év alatt több pénzt adott át, mint amennyi értéket ők nyújtottak, ezért igényel térítést.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az első fokú bíróság a megismételt eljárás után meghozott ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 19 650 Ft-ot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és rendelkezett a perköltségviselés és a le nem rótt illeték megfizetése tárgyában.

Az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy a peres felek 1978. márciusától 1983. július 18-ig közös háztartásban éltek. Ezért álláspontja szerint jogviszonyukat a Ptk. 578. §-ának (2) bekezdése alapján kell elbírálni. A bizonyítékok mérlegelésével a bíróság azt állapította meg, hogy az együttélés ideje alatt az alperesek összesen 196 537 Ft értékű vagyont szereztek. A bíróság a felperesnek a szerzésben való közreműködése arányát 10%-ban állapította meg, s így a felperest megillető vagyonértéket 19 650 Ft-ban határozta meg.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben és úgy változtatta meg, hogy az alperesek által egyetemlegesen fizetendő marasztalás összegét 35 000 Ft-ra emelte fel. A marasztalási összeg arányában megváltoztatta a le nem rótt illetékre vonatkozó rendelkezést, és az alpereseket 1000 Ft fellebbezési eljárási költség fizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek olyan közös gazdálkodást folytattak, amelyre figyelemmel a felperest megilleti a közösen szerzett vagyon arányos része. A közös vagyon értékét a másodfokú bíróság 170 000-180 000 Ft-ra tette, a felperes közreműködésének arányát pedig 20%-ban állapította meg. Ennek megfelelően emelte fel az alperesek által fizetendő marasztalási összeget.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.