276/B/2003. AB határozat

a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 15. § (2) bekezdés f) pontja, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 26. § k) pontja, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 17. § (6) bekezdése, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 57. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 15. § (2) bekezdés f) pontja, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 26. § k) pontja, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 17. § (6) bekezdése, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 57. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 56. §-át, valamint a 70/B. §-át sértik a következő törvényi rendelkezések: a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 15. § (2) bekezdés f) pontja, amely szerint a közszolgálati jogviszony megszűnik a 70. életév betöltésével, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 26. § k) pontja, amely szerint a legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik hetvenedik életévének betöltésével, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 57. § (1) bekezdése, amely szerint a bíró szolgálati viszonya megszűnik, ha a bíró ... a felső korhatárt elérte, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Fot.) 17. § (6) bekezdése, amely szerint a köztársasági elnök felmenti az egyetemi tanárt, ha elérte a hetvenedik életévét. Az indítványozó úgy véli, hogy az indítvány elbírálásánál az Alkotmány 56. §-ának, 70/B. §-ának, a Ptk. 8. § (1) és (2) bekezdésének a rendelkezéseit kell figyelembe venni.

Az indítványozó álláspontjának alátámasztásaként hivatkozik a 21/1994. (IV. 16.) AB határozat indokolásának arra a részére, amely szerint a munkához való alkotmányos jog alapján ugyan senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozás gyakorlásához, a munkához való jogot azonban súlyosan veszélyezteti, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva. Hangsúlyozza, hogy a felsorolt munkakörökre vonatkozó jogviszony a 70. életév betöltésével a törvény erejénél fogva megszűnik. "Ez azt jelenti, hogy meghatározott képzettségű társadalomtudományi végzettségű, közigazgatási-közhatalmi szervnél dolgozó embercsoport esetében a 70. életév betöltése a csoport tagját gyakorlatilag megfosztja a munkavégzés jogától. (...) A jogképesség a személy elismertsége jogok szerzésére és kötelességek vállalására. A jogszerzés korlátozásáról csak törvény rendelkezhet, azonban ennek a korlátozásnak elkerülhetetlennek és a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányosnak kell lennie."

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

2. A Ktv. rendelkezései:

"15. § (1) A közszolgálati jogviszony megszűnik:

a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával;

b) a köztisztviselő halálával;

c) e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben;

d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel;

e) az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszűnésével;

f) a 70. életév betöltésével;"

3. A Fot. rendelkezései:

"17. § (6) A köztársasági elnöknek - bármely feltétel fennállása esetén - fel kell mentenie az egyetemi tanárt. A feltételek a következők:

a) az egyetemi tanár betöltötte a hetvenedik életévét,

b) az egyetemi tanárt szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték,

c) az egyetemi tanár az oktatói etika normáit megsértette és terhére emiatt jogerősen elbocsátás fegyelmi büntetést szabtak ki,

d) az egyetemi tanár kéri a felmentését.

(7) A (6) bekezdés a) pontjában meghatározott korhatár betöltése esetén az egyetemi tanár munkaviszonya, közalkalmazotti jogviszonya e törvény erejénél fogva szűnik meg. A munkáltatói jogkör gyakorlója a (6) bekezdés a)-d) pontjában foglaltak esetén az oktatási miniszter útján kezdeményezi az egyetemi tanár felmentését, és egyúttal tájékoztatja erről az intézményi tanácsot. A felmentésről szóló előterjesztésnek tartalmaznia kell a felmentés jogcímét és a munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontját."

4. Az Ütv. rendelkezései:

"26. § A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik:

(...)

k) hetvenedik életévének a betöltésével;"

5. A Btv. rendelkezései:

"57. § (1) A bíró szolgálati viszonya megszűnik:

(...)

i) ha a bíró a 70. életév (a továbbiakban: felső korhatár) betöltése előtt, de az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően maga kéri nyugállományba helyezését, illetve a felső korhatárt elérte,"

6. A Ptk. rendelkezései:

"8. § (1) A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek.

(2) A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az indítványozó több törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességét állítja és megsemmisítésüket kezdeményezi. A támadott jogszabályi rendelkezésekben közös az a tartalom, hogy az ott meghatározott foglalkoztatási jogviszony a 70. életév betöltésével a törvény erejénél fogva megszűnik. Az indítványozó álláspontja szerint ezek a rendelkezések az Alkotmány 56. §-át és a 70/B. §-át sértik.

1. Az Alkotmány 56. §-a azt mondja ki, hogy minden ember jogképes. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott rendelkezések nem érintik a jogképességet, senkit nem zárnak el attól, hogy jogai és kötelességei lehetnek, nem érintik a Ptk. 8. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat sem, ezért az indítvány e vonatkozásban alaptalan.

2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alkotmány 70/B. §-ára alapított kezdeményezését vizsgálta. Az Alkotmány 70/B. §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás megválasztásához. Az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte a munkához és a foglalkozáshoz való alapjog tartalmát. [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 121.; 40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 282, 285.] E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, az alapjog tartalmán az egyénnek azt az alanyi jogát kell érteni, hogy az anyagi létét munkával biztosítsa. A munkához való jogtól, mint alanyi jogtól, meg kell különböztetni a munkához való jogot, mint szociális jogot, s különösen annak intézményi oldalát, az állam kötelességét megfelelő foglalkoztatáspolitikára, munkahelyteremtésre. A munkához való jog azonban nem jelenti azt, hogy bárkinek is joga volna meghatározott foglalkozás gyakorlására. A 21/1994. (IV. 16.) AB határozat részletesen kifejtette az Alkotmánybíróságnak a foglalkozáshoz való alapjog természetére és korlátoz-hatóságára vonatkozó álláspontját. Eszerint ez az alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. A korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősíthető aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam. A foglalkozáshoz való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. Az Alkotmánybíróságnak az indítványozó által idézett határozata azt minősíti a legsúlyosabb korlátozásnak, ha a korlátozás olyan, aminek következtében az adott foglalkozás egyáltalán nem választható. Az indítványozó által támadott jogszabályok viszont nem zárják ki a meghatározott foglalkozások szabad választását.

Az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezések azt a felső életkori határt állapítják meg, amely betöltése után a meghatározott foglalkoztatási jogviszony tovább már nem tartható fenn. A foglalkozás megválasztásakor az egyén ilyen döntésének számolnia kell a foglalkozás gyakorlásának törvényi feltételeivel, közöttük azzal, hogy az adott foglalkozás milyen életkorig gyakorolható. Az Alkotmánybíróság a munkához való alapjog tartalmát az egyénnek abban a jogában határozta meg, hogy anyagi létét munkával biztosítsa. A jelzett felső korhatárok nem tekinthetők sem önkényesnek, sem ésszerűtlennek, a törvényes nyugdíjkorhatárt számottevően meghaladják, ilyenképpen nem jelentik a munkához, a foglalkozás szabad megválasztásához való jog - így az Alkotmány 70/B. §-ának - sérelmét.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt.

Budapest, 2005. december 6.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró