A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21796/2010/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 217. §, 218. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Pfv.IX.21.796/2010/4.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felperesnek az Andrási Ügyvédi Iroda (1054 Budapest, Szemere u. 23.III/1., ügyintéző: dr. Andrási László ügyvéd) által képviselt alperes ellen 12.299.270 Ft és járulékai megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságon 24.G.40.681/2009. szám alatt indult perében - mely perbe dr. Soltész Ágnes jogtanácsos által képviselt APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága (3530 Miskolc, Kandia u. 12-14.) az alperes oldalán beavatkozóként vett részt - a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 13.Gf.40.049/2010/9. szám alatt meghozott ítélete ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.049/2010/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Bíróság 24.G.40.681/2009/19. számú ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 3.919.636 (Hárommillió-kilencszáztizenkilencezer-hatszázharminchat) Ft-ot, ennek 2006. január 7. napjától kezdődően a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt összegű késedelmi kamatát.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesek 295.000 (Kettőszázkilencvenötezer) Ft első fokú részperköltséget, valamint az Államnak - az adóhatóság felhívására - 516.600 (Ötszáztizenhatezerhatszáz) Ft le nem rótt kereseti illetéket. Az ezt meghaladó első fokú eljárási illetéket az Állam viseli.

A beavatkozó költségeit maga viseli.

A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a fentieket meghaladó elutasító rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 405.625 (Négyszázötezer-hatszázhuszonöt) Ft másodfokú és felülvizsgálati együttes részperköltséget, az Államnak pedig az adóhatóság felhívására 1.033.200 (Egymillió-harmincháromezerkettőszáz) Ft le nem rótt másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. Ezt meghaladó illetéket az Állam viseli.

Az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság 19. sorszámú ítéletében a felperesnek 12.299.270 Ft és kamatai megfizetésére irányuló keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest 12.299.270 Ft és ennek 2006.január 7-től a kifizetésig járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásként azt állapította meg, hogy a felperes megbízottként az alperes pedig megbízóként három írásbeli szerződést kötött angol nyelvű dokumentáció magyar nyelvre történő fordítására és szaklektorálására. Mindhárom szerződésben a magyar nyelvű fordítást alapul véve 4,00 Ft/karakter/ÁFA díjazásban állapodtak meg. A 99/33/2005. számú 2005. október 24-én kelt szerződésben a díjazás becsült összegét 1.024.000 Ft + ÁFA-ban, a teljesítési határidőt pedig 2005. november 30-ában jelölték meg. A 2005. november 3-án megkötött 99/34/2005. számú megbízási szerződésben a szerződés becsült díja 516.000 Ft volt, míg a teljesítési határidő november 30-a. A 2005. december 10-én (valójában a dátum a napot nem tartalmazza) kelt 99/38/2005. számú szerződésben a becsült összeget 1.108.000 Ft + ÁFA-ban, a teljesítési határidőt 2005. december 10-ében határozták meg. A tényállás szerint a peres felek már korábban is szerződéses kapcsolatban álltak egymással, az alperes felhívására a felperes évente tett árajánlatot. A perbeli szerződéskötést megelőzően a 2005. január 7-én tett árajánlatában a felperes az angol nyelvről történő fordítást karakterenként nettó 2,45 Ft-ért, a szaklektorálást 1,55 Ft-ért vállalta. A sürgősségi felárat 100 %-ban határozta meg. A képek, ábrák beemelését a szövegbe oldalanként 2.400 Ft-ért vállalta. A végrehajtási határidőt fordítás esetében munkanaponként 10 oldalban, szaklektorálás esetén 15 oldalban jelölte meg. A fordítás elvégzése után a felperes mindhárom szerződés tekintetében számlát állított ki, melyet az alperes túlzottnak talált, ezért a felperessel történt megegyezést követően a 99/33/2005. számú szerződés alapján 1.872.565 Ft összegben, a 99/34/2005. számú szerződés alapján 636.684 Ft összegben, míg a 99/38/2005. számú szerződésből adódóan 1.950.749 Ft összegű számlát az alperes kifizetett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek között írásban megbízási szerződés jött létre, amely írásbeli alakot az 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 98. §-ának /2/ bekezdése és 134 §-a írja elő. Nem fogadta a bíróság a felperesnek azt az érvelését, hogy az árajánlata a Ptk. 205/A. §-ának /1/ bekezdése alapján általános szerződési feltételnek minősülne. A felek ugyanis egyedileg tárgyalták meg a szerződési feltételeket és a felperes ajánlatától eltérő tartalmú elfogadás az alperes részéről új ajánlatnak minősült, az ügyleti feltételeket pedig írásban rögzítették. A képek és ábrák ellenértékét, valamint a 100 %-os sürgősségi felárat az írásbeli szerződés nem tartalmazta. A számlák kifogásolása után a felek egymással egyezséget kötöttek, a felperes ennek megfelelően számlázott az alperes pedig teljesített, ezért a kereset alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítélete azt is tartalmazta, hogy a beavatkozó a felperes adótartozásának behajtása iránt indult végrehajtási eljárásban a felperesnek az alperessel szembeni követelését 3.908.778 Ft összegben lefoglalta. Így e követelés új jogosultja a beavatkozó lett, tehát ebben a keretben a felperesnek nem volt kereshetőségi joga, csak a lefoglalt összeget meghaladóan érvényesíthette a követelését.

A másodfokú bíróság a peres felek között létrejött szerződéseket a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződésnek minősítette. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott Ptk. 205/A. §-ának /1/ bekezdése csak a 2006. március 1-ét követően kötött szerződésekre alkalmazható. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes árajánlatai, így konkrétan a 2005. január 7-i árajánlat a felek által megkötött egyedi szerződésekkel együtt képezik a felek megállapodását. Mind az árajánlat, mind a perbeli szerződések írásban jöttek létre. A felek gyakorlatában az egyedi szerződések és az általános szerződési feltételek alapján a teljesítés-igazolások megtörténtek, majd ezt követően a felperesi számlák kifizetésre kerültek. Az Áht. 98. §-ának /1/, /2/ bekezdése valamint a 217/1998./XII.30./ kormányrendelet az elsőfokú bíróság által felhívott 134. §-ának /9/ bekezdése ennek nem mondanak ellent. A perbeli szerződések és az általános szerződési feltételeket tartalmazó árajánlatokra figyelemmel az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felek közötti egyezség eredménye a három leszállított értékű számla, mert azok nem a felek megegyezése, hanem az alperes egyoldalú intézkedése alapján kerültek kiállításra. Az alperes részéről eljáró K. M. önálló ügyletkötési jogkörrel nem rendelkezett. A szerződésből megállapíthatóan a becsült karaktermennyiség csupán egy számszakilag megjelölt, de a tényleges karakter mennyiséget meg sem közelítő szám volt és az elszámolás a tényleges fordítási karakterszám alapján történt, amely a magyar nyelvű fordítás karakter számára vonatkozott. A per tárgyát képező mindhárom szerződés esetében a 2005. évi árajánlat irányadó a 100 %-os sürgősségi felár felszámításánál, azaz 10 oldal (10.000 karakter)/nap a fordításnál és 15 oldal (15.000 karakter) lektorálás naponta. A 99/33/2005. számú szerződésnél 569.071 db karakter után 57 munkanap számítható a fordításra és 38 a lektorálásra, ténylegesen 2005. október 24-től november 30-ig terjedő időszakot határozott meg a szerződés. A feladatot a felperes 2005. december 8-ára fejezte be. A sürgősségi felárral és ÁFA-val a teljes vállalkozói díj 6.680.706 Ft, amelyből az alperes megfizetett 1.872.565 Ft-ot, így a különbözet 4.808.141 Ft.