BH+ 2012.6.231 A pótmagánvádló jogi képviselője önálló fellebbezési joggal nem rendelkezik, ezért - ha a határozat kihirdetésekor a pótmagánvádló jelen van - a jogi képviselőt a jogorvoslat tárgyában nyilatkoztatni nem kell [Be. 324. § (1) bek. c) pont].

A megyei bíróság a 2010. február 25-én kelt ítéletével társtettesként elkövetett jogellenes fogvatartás bűntette, és társtettesként elkövetett bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt halmazati büntetésül az I. r. terheltet 360 napi tétel - napi tételenként 400 forint -, összesen tehát 144 000 forint, míg a II. r. terheltet 420 napi tétel - napi tételenként 400 forint -, összesen tehát 168 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A kétoldalú fellebbezések folytán másodfokú bíróságként eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy mindként terhelt büntetését 6-6 hónapi börtönbüntetésre súlyosította azzal, hogy annak végrehajtását az I. r. terhelt esetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette, míg a II. r. terheltet 1 évi közügyektől eltiltásra is ítélte, egyben elrendelte a városi bíróság, illetve a megyei bíróság ítéletével kiszabott 1 évi - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását.

A bíróság által megállapított tényállás a következő.

A terheltek, mint a rendőrkapitányság körzeti megbízottjai 2007. augusztus 7-én szolgálatuk teljesítése során közúti ellenőrzést tartottak, amikor is 12.50 perc körüli időben intézkedés alá vonták a tartálygépkocsival közlekedő sértettet.

Az intézkedés során a II. r. terhelt közölte a sértettel, hogy 5000 forint helyszíni bírsággal sújtja. Emiatt szóváltás alakult ki a terheltek és a sértett között, aki vitatta a bírságolás jogszerűségét.

A terheltek előbb a gépkocsijukhoz mentek, majd az eltávolodó sértettel szemben testi kényszert alkalmazva, kezét hátrabilincselték. Ezután segítséget hívtak a rendőrkapitányságtól és kb. 15.10-kor szolgálati gépkocsival a sértettet előállították, végül 16.30-kor az orvosi vizsgálat elvégzését követően elbocsátották.

A sértett az intézkedés során alkalmazott testi kényszer következtében könnyebb zúzódásos, hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett el.

A jogerős határozattal szemben törvényes határidőn belül a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

A védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira hivatkozással sérelmezi a II. r. terhelt bűnösségének megállapítását, mivel álláspontja szerint arra a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

A felülvizsgálati indítvány hivatkozott a 3/1995. (III. 2.) BM rendelet 52. § (2) bekezdésére, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény rendelkezéseire, amelyekből arra a következtetésre jutott, hogy a II. r. terhelt által foganatosított rendőri intézkedés jogszerű és törvényes volt, annak során szándékosság nem volt megállapítható, ezért - de adott esetben a társadalomra veszélyességben való tévedés okából is - felmentő rendelkezés meghozatala indokolt.

Ezt követően a Legfőbb Ügyészség a terheltek javára nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással, a súlyosítási tilalom megsértése miatt, és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta.

A nyilvános ülésen a terheltek védője a felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta azzal, hogy a sértett gyakran változtatott vallomására figyelemmel, a bűnösség alapjául szolgáló tényállás is aggályos, sok tekintetben felderítetlen.

A Legfőbb Ügyészség képviselője felszólalásában a terheltek javára benyújtott felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

A pótmagánvádló jogi képviselője arra hivatkozott, hogy az ítélőtábla eljárási szabálysértést nem követett el, ugyanis kellő mélységben tisztázta a fellebbezés bejelentésének körülményeit.

A pótmagánvádló jogi képviselőjéhez, míg a terheltek védőjükhöz csatlakoztak.

A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa alapos.

A Kúria a legfőbb ügyész által kifogásolt súlyosítási tilalom megsértését vizsgálva az alábbiakat állapította meg.

A megyei bíróság előtt a pótmagánvádló - jogi képviselő által megszerkesztett és benyújtott - vádindítványa alapján indult a büntetőeljárás.

Az ítélet kihirdetését követően az elsőfokú bíróság perorvoslati nyilatkozatok megtételére hívta fel az eljárás résztvevőit, akik valamennyien - így a jogi képviselő is - az esetleges fellebbezésük bejelentésére három napi gondolkodási határidőt tartottak fenn.

A törvényben írt határidőn belül az I. és II. r. terhelt, valamint védőjük fellebbezést jelentett be. Ugyancsak fellebbezést nyújtott be - írásban - a pótmagánvádló jogi képviselője a terheltekkel szemben kiszabott büntetések súlyosítása végett, amire azonban nem volt törvényes lehetősége.

A Be. 323. § (1) bekezdése szerint a határozat kihirdetése után a tanács elnöke a jelenlévő fellebbezésre jogosultakat kérdezi meg, hogy kívánnak-e fellebbezni vagy sem.

Pótmagánvád alapján indult ügyben a Be. 324. § (1) bekezdés c) pontja szerint viszont fellebbezésre kizárólag a pótmagánvádló jogosult. Ez a jogosultság olyan perszonális jog, amely nem ruházható át a jogi képviselőre, az csak személyesen - esetlegesen a jogi képviselő útján - gyakorolható.

Ebből következően törvényt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a tárgyaláson személyesen jelenlévő pótmagánvádló mellett nyilatkozat tételre hívta fel jogi képviselőjét is, aki a törvényben a fellebbezésre jogosult számára biztosított három napi gondolkodási időt igénybe vette, holott erre a Be. 325. § (1) bekezdése szerint nem volt törvényes lehetősége.

Figyelemmel arra, hogy a pótmagánvádló jogi képviselője saját jogán nem jogosult perorvoslati nyilatkozat tételére, a három napi gondolkodási határidőre vonatkozó nyilatkozata is közömbös, ahhoz semmilyen jogkövetkezmény utóbb nem fűződhet.

Ilyen előzmények után a pótmagánvádló jogi képviselője a három napos határidőn belül fellebbezést jelentett be az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések súlyosítása végett anélkül, hogy ebben a pótmagánvádlónak az ítélet megváltoztatására vonatkozó igényére utalt volna.

A jogi képviselő ezt saját nevében tette, amikor úgy fogalmazott, hogy "a Pest Megyei Bíróság 2010. február 25-én kihirdetett ítélete ellen, fellebbezést jelentek be a vádlottak terhére súlyosítás végett."