BH 1989.4.141 I. Nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette helyett halált okozó testi sértés és rablás téves megállapítása [Btk. 166. § (2) bek. b) pont, 170. § (5) bek. 2 ford., 321. §].

II. A társtettesség megállapításának feltétele nyereségvágyból elkövetett emberölés esetén [Btk. 166. § (2) bek. b) pont, 20. § (2) bek.].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében és rablás bűntettében, ezért - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte;

a II. r. vádlott bűnösségét a megyei bíróság halált okozó testi sértés bűntettében és rablás bűntettében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül mint visszaesőt 6 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az I. r. vádlott rendkívül alacsony intellektusú, antiszociális életvezetésű, gátlástalan személyiség. 1971 óta több esetben volt büntetve vagyon elleni, illetve erőszakos jellegű bűncselekmények miatt, és több szabálysértési eljárás is indult ellene.

E vádlott az utolsó büntetéséből 1987. április 30-án szabadult.

A II. r. vádlott az I. r. vádlott testvére. Mint fiatalkorút garázdaság bűntette, súlyos testi sértés bűntette, csoportos rablás bűntette és halált okozó testi sértés bűntette miatt hosszabb tartamú szabadságvesztésre - ítélte a bíróság.

A büntetésből 1986. május 9. napján szabadult. Szabadulása után három alkalommal indult ellene szabálysértési eljárás.

Az I. r. vádlott röviddel a szabadulását megelőzően, még a fegyházban elhatározta, hogy a falujában élő 67 éves, jómódúnak ismert Sz. J. sérelmére bűncselekményt fog elkövetni, és ha úgy adódik, erőszakkal is elveszi a pénzét.

Miután kiszabadult, a lakásukon már általánosságban, konkrétumok megjelölése nélkül megegyezett testvérével, a II. r. vádlottal, hogy bűncselekményt követnek el.

A vádbeli napon délután az I. r. vádlott elhatározta, hogy elképzelését végrehajtják. Este magához vett egy harisnyaálarcot, egy nagyobb méretű szögvasat és más, szükségesnek gondolt eszközöket, majd elindultak Sz. J. lakásához. Arról, hogy a házban él Sz. J. 73 éves nővére, Sz. A. is, a vádlottaknak nem volt tudomásuk.

A házhoz érkezve az I. r. vádlott felhúzta a harisnyaálarcot, testvérét az udvaron figyeléssel bízta meg, ezután a bejárati ajtón levő ablaktokot kezdte feszegetni. Az egyik ablaküveg kitörött, és a zajra Sz. J. felébredt, majd kiment az udvarra. Észrevette a II. r. vádlottat és felé indult. Az I. r. vádlott ugyanakkor hátulról közelítette meg a sértettet, aki ezt észlelve felvett egy kapukitámasztó rudat és azt ütésre emelte. Az. I. r. vádlott a kezébe levő vassal gyors egymásutánban négy közepes erejű ütést mért a sértett baloldalára. Az ütések következtében a sértett IV-V. bordája eltörött. Sz. J. a kezében tartott rúddal ütni akart, mindezt azonban észlelte a II. r. vádlott is, hátulról Sz. J.-hez ugrott, és két kézzel erősen átfogta Sz. J-t, aki ezért a kezeit csupán a könyökrészig tudta felemelni. Ugyanakkor az I. r. vádlott a sértettet szemből lábon rúgta, és a rudat tartó kezét megütötte, ennek következtében az a rudat elejtette. Az ütések zúzódásokat okoztak.