A Kúria Pfv.21264/2014/4. számú precedensképes határozata hagyatéki hitelezői igény tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 586. §, 677. §, 679. §] Bírók: Cseh Attila, Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

Hagyatéki hitelezői igényt csak örökségi juttatás kifejezett és egyértelmű ígérete alapozhat meg a remélt ellenszolgáltatásnak ilyen hatása nincs. 1959. IV. Tv. 586. § (1), 1959. IV. Tv. 679. § (1), 1959. IV. Tv. 677. § (1) c)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.21.264/2014/4.szám

A Kúria a Dr. Varga Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Varga Balázs ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kóté Csaba ügyvéd által képviselt alperes ellen hagyatéki hitelezői igény iránt a Székesfehérvári Járásbíróságon 1.P.23.291/2011. számon folyamatban volt perében a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.21.591/2013/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 49. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.21.591/2013/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

A le nem rótt 347.600 (Háromszáznegyvenhétezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az örökhagyó tulajdonát képezte a perbeli lakóház és udvar elnevezésű 1440 m² területű ingatlan. Az örökhagyó az édesanyja halálát követően nem dolgozott, munkaviszonnyal, jövedelemmel nem rendelkezett, az ingatlana karbantartására, fenntartására nem volt képes, önmagát ellátni nem tudta. Alamizsnákból élt, alkoholfüggő életvitelt folytatott. A felperes és házastársa - akinek a házasságát a bíróság időközben felbontotta - megsajnálták, majd 1997 január-februárjában gondozásukba vették, a házukban egy önálló lakrészt alakítottak ki számára. 1997 nyarától kezdődően az örökhagyó rokkantsági nyugdíjjal rendelkezett, amelyet a felperes és házastársa rendelkezésére bocsátott. A nyugdíj összege 1997. évben havi 9.140 forint, míg 2009. évben havi 58.658 forint volt.

Az örökhagyó 2009 nyarán agyvérzést kapott, majd kórházi ápolást követően 2009. június 11-én elhunyt. Hagyatékát a közjegyző törvényes öröklés jogcímén az alperesnek adta át. A felperes és házastársa a közjegyzői eljárás során - az alperes által el nem ismerten - hagyatéki hitelezői igényt terjesztett elő.

A felperes keresetében 5.000.000 forint és ennek 2009. június 11-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest hagyatéki hitelezői igény címén.

Az alperes a kereset elutasítását kérte mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy az örökhagyó részére tartást nyújtott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adva kötelezte az alperest a felperes javára 15 napon belül 3.256.000 forint és ennek 2009. június 11. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére a Ptk. 201.§ (1) bekezdése, valamint a Ptk. 586.§ (1) bekezdése és 590.§ (1) bekezdése alapján. A teljes tartási időszakot tekintve az örökhagyó havi tartási költségét átlagosan havi 75.000 forintban állapította meg.

A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította, egyebekben helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes, a volt házastársa és az örökhagyó közös háztartásban éltek, az örökhagyó rokkant nyugdíját együtt kezelték a saját jövedelmükkel, nem tartották nyilván, hogy az egyes kiadásokat melyikük által megszerzett jövedelemből fedezték, illetve az örökhagyó nyugellátása mely kiadásokat fedezte.