EH 2006.1461 Amennyiben a jogszabálysértő adóhatósági határozat következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni [2003. évi XCII. tv. 4. §, 37. §, 135. §, 165. §].

Az APEH Hatósági Főosztálya a 2003. április 7-én kelt határozatban - hivatkozva a bíróság jogerős ítéletével hatályon kívül helyezett adóhatósági határozatra - az elsőfokú határozatot megsemmisítette, egyben az adóigazgatási eljárást megszüntette. Erre figyelemmel 2003. május 13-án 60 019 656 Ft, 2003. szeptember 26-án 1 290 944 Ft kiutalást teljesített a felperes javára.

A 2003. július 23-án hozott határozatban az adóhatóság 15 242 000 Ft késedelmi kamatot állapított meg a felperes javára, az összeg 2003. augusztus 4-én került kiutalásra. A folyószámla további rendezését követően 2003. október 1-én kelt határozatban 116 000 Ft késedelmi kamatot írt elő a felperes javára, ami 2003. november 4-én került kiutalásra.

Az elsőfokú adóhatóság - a felperes kérelmére - a 15 242 000 Ft és 116 000 Ft kiutalásának késedelmes teljesítése miatt 378 000 Ft késedelmi kamatot állapított meg. Határozatában rögzítette, hogy a kiutalási késedelem 2003. május 13-ától 2003. augusztus 3-áig, illetve 2003. szeptember 26-ától 2003. november 3-áig állt fenn, amely után a kamat mértéke a 2003. évi CXVI. törvény (továbbiakban: Ktv.) 129. § b) pontja szerinti 11%.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. II.) 4. § (3) bekezdésében, 37. § (6) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében, a Ktv. 129. § b) pontjában, az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatában elismerte a késedelmi kamat késedelmes kiutalását és "az adózó pénzének használata miatt" rendelkezett a kamat megfizetéséről rögzítve azt a jogi álláspontját is, hogy "erre jogszabály nem kötelezte".

A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését, illetve hatályon kívül helyezés mellett az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesnek a kamatot az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art. I.) 3. § (1) bekezdés b) pontja, 27. § (4) és (6) bekezdése, 84. § (4) bekezdése szerinti rendelkezésekből következően a jegybanki alapkamat kétszeresével számított összegben kellett volna megfizetnie.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy a felek közötti jogviszony adójogi jogviszony, mivel a felperes kamatfizetésre irányuló igénye a jogszerűtlenül megfizetett adó visszautalásának késedelme folytán fizetett kamatok késedelmes kiutalása miatt keletkezett. Ez a kamat azonban nem minősíthető az Art. II. 4. § (3) bekezdése szerinti költségvetési támogatásnak. Az adóhatóság csak az Art. II. 37. § (6) bekezdése szerinti késedelmesen kiutalt költségvetési támogatás után köteles a 165. § (2) bekezdése szerinti mértékű kamat megfizetésére, aminek további pótlékolását a törvény kifejezetten kizárja. Az alperes ezért helytállóan hivatkozott arra, hogy a kamat késedelmes megfizetésére vonatkozóan az Art. II. nem tartalmaz rendelkezést. Az elsőfokú bíróság mivel az "alperes adójogi jogviszonyra visszavezethető igényt bírált el - magánjogi alapon - határozatában, amelyre nem volt lehetősége", az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását akként, hogy őt kamat jogcímén 756 000 Ft illeti meg. Másodlagos kérelme a jogerős ítéletnek és az adóhatósági határozatoknak a hatályon kívül helyezésére irányult. Kérte az adóhatóság új eljárásra kötelezését is akként, hogy a kamat jogcímén a neki járó összeget a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékben utalja ki. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 215. §-ában, az Art. I. 3. § (1) bekezdés b) pontjában, 27. § (6) bekezdésében, 67. § (2) bekezdésében, 84. § (4) bekezdésében, illetve az Art. II. 4. § (1) bekezdés b) pontjában, 37. § (4) bekezdésében, 135. § (4) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében foglaltaknak.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. Az iratokból megállapíthatóan a felperes elsődleges illetve másodlagos kereseti kérelme nem az alperesi határozat terhére történő megváltoztatására irányult, új eljárás elrendelésének mellőzésével történő hatályon kívül helyezésre szóló kérelmet a felperes nem terjesztett elő. Ezért a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 215. §-ában foglaltaknak.

Az Art. II. 180. § (1) bekezdése, 182. § (1) bekezdése értelmében a felek közötti jogvita elbírálására nem az Art. I., hanem az Art. II. szabályai az irányadóak. Rámutat ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Art. I. 3. § (1) bekezdés b) pontjában, 27. § (6) bekezdésében, 67. § (2) bekezdésében, 84. § (4) bekezdésében foglalt szabályozás tartalmilag azonos az Art. II. 4. § (1) bekezdés b) pontjában, 37. § (6) bekezdésében, 135. § (4) bekezdésében és a 165. § (2) bekezdésében foglaltakkal. Az eltérés csupán annyiban mutatkozik, hogy az Art. II. 37. § (6) bekezdése nem utal vissza a 37. § (4) bekezdésére, szemben az Art. I. szerinti 27. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Az ebből eredő jogi konzekvenciák levonása azonban e pernek nem volt tárgya.

A perbeli jogvita a felek között adójogi jogviszonyból ered, így annak elbírálására is az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak. A felperesnek ugyanis azért keletkezett visszatérítési igénye, mert az adóhatóság határozata jogszabálysértő volt és e határozat alapján az adót megfizette. Az adóhatóság és az adózó között jogszabálysértő határozatból eredő visszafizetési kötelezettség tekintetében kizárólag közigazgatási, adójogi jogviszony áll fenn. Az ilyen jogviszony alanyai közötti követelés, illetve fizetési kötelezettség jogkövetkezményeire vonatkozóan - kifejezetten erre irányuló adójogi jogszabályi felhatalmazás hiányában - a Ptk. szerinti szabályok alkalmazásának nincs helye. A jogviszony tárgya sem magánjogi igény illetve követelés (BH 2000/443.).

Az Art. II. 135. § (4) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság határozata jogszabálysértő, ennek következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Az Art. II. 165. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. Utóbbi törvényhely csupán a kamat mértékére irányadó, mivel az Art. II. 135. § (4) bekezdése szerinti kamat sem elnevezésében, sem tartalmát illetően nem késedelmi kamat, mivel a törvény nem esedékesség utáni időre járó kamatként szabályozza az adóhatóság fizetési kötelezettségét. A törvény azt a fizetési kötelezettséget nevezi kamatnak, amit az adóhatóságnak jogszabálysértő határozat alapján történt adóbeszedés, befizetés ténye miatt kell az adózónak megfizetnie. Ezért a felperes alappal hivatkozott arra, hogy a 15 242 000 Ft, illetve 116 000 Ft sem késedelmi kamat, hanem kamat címén járt neki, mint törvény alapján megillető juttatás. Ezt pedig az adóhatóság a költségvetés terhére teljesíti. Ez a kamat nem más, mint önálló jogkövetkezménye a jogsértő határozattal történt adóbeszedésnek.

Az Art. II. 4. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az Art. II. hatálya kiterjed a központi költségvetés terhére törvényben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra, költségvetési támogatásra is, ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik.

Osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját, mely szerint az Art. II. 135. § (4) bekezdése szerinti kamat költségvetési támogatásnak minősül, mivel ennek megfizetése a központi költségvetés terhére történik és kiutalása az adóhatóság hatáskörébe tartozik. A törvényben meghatározott feltételek esetén járó juttatás, annak a kieső adózói bevételnek vagy költségnek a pótlására szolgál, amit az idéz elő, hogy az adózó pénzét jogszabálysértő határozat miatt meghatározott időtartamban átengedte az adóhatóságnak. E kamat adójogi jellege tehát költségvetési támogatás.

E körben utal a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az adójogi jelleg eldöntésénél nem az elnevezés a meghatározó. Ezt támasztja alá az is, hogy pl. a fogyasztói árkiegészítés is költségvetési támogatás, noha az elnevezés ezt nem tükrözi.

A költségvetési támogatás kiutalásának késedelmes teljesítése esetére az Art. II. 37. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot kell fizetnie az adóhatóságnak.

Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből tehát az következik, hogy az Art. II. 135. § (4) bekezdése szerinti kamat késedelmes kiutalása esetén az Art. II. 37. § (6) bekezdése szerinti késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot kell megfizetnie az adóhatóságnak.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontja alapján az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes javára 756 000 Ft kamatot állapított meg.

(Legf. Bír. Kfv. I. 35.215/2005.)