BH 2009.6.186 A polgári bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, ha a felperes a keresetét olyan szerződés megszegésére alapítja, amely választottbírósági kikötést tartalmaz; nem kerülhet sor a keresetlevél elutasítására, ha a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan, vagy betarthatatlan [1994. évi LXXI. tv. 8. §; Pp. 130. § (1) bek.].

A felperes 2006. április 26-án benyújtott keresetében az 1997. január 24-én kelt szerződésre hivatkozva kérte az alperes kötelezését szerszámkészlet kiadására, amennyiben az nincs meg, úgy 10 000 000 Ft megfizetésére. Ezen túlmenően 1 000 000 Ft nem vagyoni kár és a szerszámkészlet használati díjának a megfizetésére is kérte az alperes kötelezését. A keresetéhez csatolta többek között az 1997. január 24-én kelt adásvételi szerződést.

A bíróság a 2. sorszámú végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az 1997. január 24-én kelt adásvételi szerződés 13. pontjában a felek a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Választottbíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét kötötték ki. Az 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 8. § (1) bekezdés értelmében az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a keresetlevélhez csatolt 1997. január 24-én kelt adásvételi szerződés alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felek szerződése érvényes választottbírósági kikötést tartalmaz, ezért a perbeli jogvita elbírálására a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Választottbíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. Kiemelte, hogy a felperes a fellebbezésében maga sem vitatta, hogy a követelése alapját képező adásvételi szerződésben a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Választottbíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét kötötték ki. Azzal érvelt, hogy az adásvételi szerződés 2000. december 31-éig volt hatályos, azt követően újabb választottbírósági kikötésre nem jött létre megállapodás a felek között. A Vbt. 8. § (1) bekezdéséből azonban az következik, hogy a választottbírósági szerződés létrejötte esetén a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának kizárólag akkor nincs helye, ha maga a felek által kötött választottbírósági szerződés érvénytelen, hatálytalan, avagy betarthatatlan. Miután a felperes a keresetében elsődlegesen a keresetlevélhez csatolt adásvételi szerződésben szereplő ingóságoknak a kiadását kérte, és ezzel kapcsolatban használati díj és nem vagyoni kár megfizetésére is kérte kötelezni az alperest, így egyértelmű, hogy az igényét erre a szerződésre alapította.

A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy az alperes a felperes fellebbezésre tett észrevételében vitatta a felperes kereshetőségi jogát, a kereshetőségi jogról azonban csak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság dönthet. Az alperes észrevételében ítélt dologra is hivatkozott, de abban a kérdésben, hogy valóban fennáll-e az észrevételben is hivatkozott ítélt dolog, mint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 130. § (1) bekezdés d) pontja szerinti elutasítási ok, a Pp. egész szabályozási rendszeréből következően ugyancsak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság dönthet.

A jogerős határozat ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, s a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. A felperes a kérelmében az általa eddig elő­adottakat fenntartotta, és kiemelte: a felek között 2000. december 31-ét követően választottbírósági kikötés nem jött létre, az addigi kikötés ez időpont után hatálytalan. Álláspontja szerint tehát nem választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben indított keresetet. Érvelése szerint a Vbt. 5. §-ának (3) bekezdéséből és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 217. §-ának (1) bekezdéséből az következik, hogy a jogszabály a választottbírósági szerződésre írásbeli alakot rendel. Ezért, ha a szerződés a felek ráutaló magatartása alapján módosult, a választottbírósági szerződéses rendelkezésük érvénytelen, miután az csak írásban módosítható. Írásbeli módosítás azonban - az alperes által sem vitatottan - nem történt. Utalt arra is, hogy nem egyértelmű nyilatkozat esetén tisztázni kell a fél szándékát, és a bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes igényét a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződésre alapította, s ezt a döntését nem kielégítően indokolta.

Az alperes észrevétele kapcsán előadta, hogy nem ítélt dolgot kíván érvényesíteni, miután az alperes által hivatkozott ügyben jelenleg perújítás van folyamatban, tehát a bíróság az igényt nem utasította el jogerősen.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes keresetét olyan szerződésre alapozta, amely választottbírósági kikötést tartalmazott. Helyesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a felperes igénye az 1997. január 24-én kelt adásvételi szerződésen alapul, maga a felperes is ezt állítja, annak ellenére, hogy utólag úgy próbálja beállítani, keresete "félreérthető" volt. Fenntartotta az eljárásban korábban tett nyilatkozatait.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbi indokok miatt: