BH 2005.8.272 Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának szempontjai [Btk. 170. § (1), (5) bek. I. fordulat].

Az elsőfokú bíróság N. A. T. vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és súlyos testi sértés bűntettében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 3 évi és 4 hónapi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról és a vádlottat 133 989 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:

N. A. T. nőtlen, gyermektelen. Általános iskolát végzett. Alkalmi munkavégzéseiből a havi jövedelme 30 000 forint körül van. Vagyona mintegy 300 000 forint értékben ló és borjú. Büntetlen előéletű.

A vádlott jelenleg nem szenved és a terhére rótt cselekmény elkövetésekor sem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában - így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben, vagy olyan személyiségzavarban - mely korlátozta őt a cselekménye következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

A cselekménye elkövetésekor nem volt pathológiás részegség vagy annak abortív formája állapotában.

A vádlott 2003. év július hó 19-én napközben az apjával gyógynövényt gyűjtött D. kerületében. Ezt követően kb. 15 órától kezdődően különböző italboltokban sört fogyasztott.

A szüleivel közös lakásban élő vádlott 18 óra körüli időben ért haza, enyhe fokú alkoholos állapotban. A lakóházban az anyját kérdőre vonta a vacsorával kapcsolatban, majd bement a konyhába, ahol a főzésre előkészített húst az udvarra kidobta. Ezután a konyha előtti udvarrészen az anyjával tovább veszekedett, aki erre a kezében lévő tojásokat a vádlott felé dobálta. A vádlott ekkor az anyját a ruházatánál fogva rángatni kezdte, semmirevalónak, piszkos kurvának nevezte, majd katonai bakancsos lábával közepes-nagy erővel hasba rúgta. A sértett a fájdalomtól leguggolt, majd a férje a szobába vezette, ahol fájdalomcsillapítókat kapott.

A sértett a vádlott bántalmazása következtében a bal lágyékhajlat bevérzését és a bal csípőbél szakadását szenvedte el, s ez utóbbi következtében heveny hashártyagyulladás alakult ki. Ennek következtében a sértett közvetett életveszélyes állapotba került, amelyet a szakszerű orvosi ellátás hárított el. A sértett sérüléseinek tényleges gyógytartama: 28 nap.

Az előbbi cselekményt megelőzően - legfeljebb 10-14 nappal korábban, közelebbről meg nem állapítható időpontban - a vádlott ugyancsak családi veszekedés közben az anyját több alkalommal, közepes-nagy erővel mellkason rúgta, aminek következtében a sértett a bal oldali VI-VII. bordák törését szenvedte el. A sérülés tényleges gyógytartama: 28 nap.

A vádlott a szüleivel szemben éveken át agresszív magatartást tanúsított, az anyját már máskor is tettleg bántalmazta.

A védelmi fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság 2004. április 22. napján kihirdetett ítéletével - tárgyaláson felvett bizonyítás eredményeként - a vádlott 2003. július 19. napján elkövetett cselekményét súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítette, ezért a vádlott fő- és mellékbüntetését 1 évre enyhítette.

A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa alapján a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2004. december 14. napján meghozott végzésével az előbb írt másodfokú határozatot a Be. 425. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A megismételt másodfokú eljárásban a védő fellebbezését azonos tartalommal fenntartotta, az elsősorban a vádlott felmentésére, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítésére irányult.

A másodfokú tárgyaláson jelen lévő ügyész az átiratában írtakat azzal tartotta fenn, hogy további enyhítő körülményként indítványozta értékelni az időmúlást.

Az ítélőtábla a fellebbezést annak enyhítésre irányuló részében ítélte alaposnak.

A másodfokú bíróság a fellebbezés folytán a Be. 348. § (1) bekezdés szerint eljárva nemcsak az elsőfokú ítéletet, hanem az azt megelőző büntetőeljárást is felülbírálta.

Ennek során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást hiányosan folytatta le, mert nem foglalkozott a nyomozati iratban lévő orvosi látlelet azon megállapításával, hogy a sértetten szilványi reponábilis lágyéksérv tapintható, továbbá figyelmen kívül hagyta az orvos szakértői vélemény azon megállapítását, mely szerint a közepes-nagy erejű rúgás a bal lágyékhajlaton már meglévő sérvkapun kitüremkedő csípőbél-részt érte. E ténymegállapítások figyelmen kívül hagyása miatt az elsőfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az igazságügyi orvos szakértőt szakértői véleményének kiegészítésére hívja fel arra vonatkozóan, hogy ép hasfalat érő rúgás azonos erőbehatás esetén alkalmas-e életveszélyes sérülés előidézésére.

A Be. 351. § (2) bekezdés b) pontja szerinti részbeni megalapozatlanságot a másodfokú bíróság a Be. 353. § (1) és (2) bekezdése szerint felvett bizonyítás, illetőleg a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok alapján a tényállás kiegészítésével küszöbölte ki. A bizonyítás keretében az igazságügyi orvos szakértőt felhívta orvosszakértői véleményének kiegészítésére, továbbá írásos tanúvallomást engedélyezett a vádlott anyja, id. N. A-né sértett részére arra vonatkozóan, hogy a vádlott tudott-e az anyja meglévő lágyéksérvéről.

Az ítélőtábla a megismételt eljárásban a fenti bizonyítást újból lefolytatta.

A felvett bizonyítás és az iratok alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását a következőkkel egészítette ki, illetőleg helyesbítette:

A sértett id. N. A.-né 1940-ben született.

A sértett bal lágyékhajlatában ún. visszahelyezhető lágyéksérv volt, mely állapot fennállt a 2003. július 19. napján elszenvedett rúgás időpontjában is. A rúgás pillanatában a sérvkapun kitüremkedhetett a csípőbél-részlet. Ilyen helyzetben a csípőbél relatíve sokkal sérülékenyebb, mint egy hasüregben szokványos anatómiai területen elhelyezkedő csípőbél-részlet.

Azt az eljárás során nem lehetett megállapítani, hogy a vádlott tudott-e anyja meglévő betegségéről. Figyelemmel azonban a vádlott és a sértett között meglévő fizikai és korkülönbségre, a megtámadott testtájra, a közepes-nagy erejű rúgásra, azaz az erőbehatás mértékére és arra, hogy a vádlott ekkor kemény katonai bakancsot, ún. surranót viselt, kellő figyelem és körültekintés mellett fel kellett volna ismernie, hogy a bántalmazással okozati összefüggésben fennáll az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a lehetősége.