A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21417/2010/4. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §]

Kapcsolódó határozatok:

Makói Járásbíróság P.20539/2007/78., Kúria Pfv.20887/2009/4. (EH 2009.2051), Szegedi Törvényszék Pf.20152/2010/18., *Kúria Pfv.21417/2010/4.*

***********

Pfv.II.21.417/2010/4. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az alperes ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Makói Városi Bíróságnál 3.P.20.539/2007. számon megindított és a Csongrád Megyei Bíróságnak 2.Pf.20.152/2010/18. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által 85. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. május 10. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 300.000 (Háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak, külön felhívásra 723.400 (Hétszázhuszonháromezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban módosított keresetében a peres felek összesen 149.610.000 forint értékű - személyes, családi és házastársi, valamint egyéni és társas vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyakból álló - házastársi közös vagyonának az akként történő megosztását kérte, hogy az általa birtokolt összesen 110.007.000 forint értékű közös vagyontárgyat adja a bíróság az ő, az alperes által birtokolt 39.603.000 forint értékű közös vagyontárgyat pedig az alperes kizárólagos tulajdonába, és számolja el az alperes terhére az életközösség megszűnése után a K. és Á. utónevű közös gyermekeiknek közösen juttatott lakóház felépítmény, illetve személygépkocsi (59. és 60. tétel) általa viselt költségének az alperest terhelő (17.500.000 + 5.250.000 =) 22.750.000 forintos fele részét, azzal, hogy a közös vagyon ilyen megosztása folytán az alperest 12.000.452 forint értékkülönbözet illeti meg, és ezen összeg alperesnek történő megfizetését vállalta.

Az alperes a házastársi közös vagyon megosztására irányuló kereset jogalapját elismerte, ellenezte azonban - többek között - a felperes által a vagyonmérleg 59. és 60. tételeibe felvenni kért közös vagyoni juttatások felek közötti elszámolását, mert álláspontja szerint a gyermekeknek szánt juttatás a felperes különvagyona terhére történt, saját elhatározásából.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy a K., K. u. 84. szám alatti ingatlannak a felperes nevén nyilvántartott 1/2 tulajdoni hányadát 7.500.000 forint értékben az alperes tulajdonába adta, megállapította, hogy a S. Kft. felperes nevén nyilvántartott 1.600.000 forint névértékű és az alperes nevén nyilvántartott 1.300.000 forint névértékű üzletrésze a peres felek 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát képezi, az alperes üzletrészét 29.724.931 forint értékben a felperes tulajdonába adta. Az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt összesen 111.970.918 forint értékű vagyontárgyakat a felperes, az ítélet rendelkező részében ugyancsak tételesen felsorolt összesen 39.436.400 forint értékű vagyontárgyakat pedig az alperes tulajdonába adta, kötelezte a felperest arra, hogy fizessen meg az alperesnek 90 napon belül 67.042.190 forintot, és - egyéb rendelkezések mellett - ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 158.000 forint perköltséget. Kötelezte a peres feleket, hogy személyenként fizessenek meg az államnak külön felhívásra 900.000 - 900.000 forint feljegyzett eljárási illetéket.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt annak részbeni megváltoztatása és - többek között - a felek kft.-üzletrészeinek összesen 2.900.000 forint névérték alapulvételével történő természetbeni megosztása, a K. utónevű gyermek részére létesített lakóház építési költsége 17.500.000 forintos fele részének (59. tétel), valamint az Á. utónevű gyermek részére vásárolt személygépkocsi vételára 5.250.000 forintos fele részének (60. tétel) az alperes terhére történő elszámolása iránt.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy a S. Kft. peres felek nevén nyilvántartott üzletrészeinek közös tulajdonát természetbeni megosztással szüntette meg úgy, hogy az egymástól eltérő névértékű két üzletrész felosztása útján kialakított két egymással azonos - 1.450.000 -1.450.000 forint - névértékű üzletrészek közül egyiket a felperes, másikat az alperes tulajdonába adta, mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének az üzletrészek megosztására, valamint 2 db robogónak a vagyonmérlegbe való beállítására vonatkozó rendelkezését, a felperes tulajdonába adott 1 db robogót 27.500 forint értékben és a felperes marasztalásának összegét 20.239.760 forintra leszállította. Mellőzte a felperes 158.000 forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezését és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 800.000 forint elsőfokú perköltséget. A felperes és az alperes által az államnak fizetendő feljegyezett első fokú eljárási illeték összegét személyenként 450.000 - 450.000 forintra módosította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forint fellebbezési eljárási költséget. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 90.000 forint fellebbezési eljárási illetéket és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 810.000 forint fellebbezési eljárási illetéket.

A részbeni hatályon kívül helyezés folytán megismételt másodfokú eljárásban hozott jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek 1976. április 24. napján kötöttek házasságot, melyből 1977. április 13. napján K., 1979. augusztus 6. napján Á. utónevű gyermekeik születtek. A felek házassági életközössége 2002. augusztus 31. napján végleg megszakadt, majd a házasságukat az elsőfokú bíróság az alapperben hozott 2.P.20.205/2004/134. számú ítéletével felbontotta.

Az életközösség megszűnésekor összesen 212.957.180 forint értékű vagyontárgy képezte a peres felek közös tulajdonát, amelynek alapulvételével a felek közös vagyoni jutója személyenként 106.4590 forint.

A jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részének indokolása szerint kihagyta az elsőfokú bíróság a felek közötti elszámolás K.éből - többek között - a felperes által az alperes terhére elszámolni kért és a vagyonmérleg 59. tételébe beállított 17.500.000 forintot. Ezen felperesi igény vonatkozásában az elsőfokú bíróság értékelte azt, hogy a felperes a különvagyonát képező K., K. u. szám alatti ingatlant juttatta K. utónevű gyermekének és úgy foglalt állást, hogy az építkezés életközösség megszakadását követő 2003. évi számlái nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a beruházás a peres felek közös vagyonának terhére történt volna. Az ezzel ellentétes felperesi állítás igazolására nem ítélte alkalmasnak a felek K. és Á. utónevű gyermekeinek nyilatkozatait sem, mert a nevezett tanúk a peres felek hozzátartozói, és ebből eredően elfogulatlannak nem tekinthetők.