61994TO0331[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2006. január 13-i végzése. IPK-München GmbH kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Eljárás - Költségek megállapítása. T-331/94 DEP. sz. ügy

T-331/94. DEP. sz. ügy

IPK-München GmbH

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Eljárás - Költségek megállapítása"

A végzés összefoglalása

1. Eljárás - Költségek - Megállapítás - Megtérítendő költségek

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont; 102. cikk, 2. §)

2. Eljárás - Költségek - Megállapítás - Figyelembe veendő elemek

3. Eljárás - Költségek - Megállapítás - Figyelembe veendő elemek

1. A Bíróság eljárási szabályzata 91. cikkének b) pontja értelmében megtérítendő költségnek minősülnek a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazása. A (beadványok Luxemburgban történő benyújtásához kapcsolódó) utazási költségek nem tekinthetők szükségesnek, tekintve, hogy egyrészt a közösségi jogalkotó az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §-ában előírja a határidők távolságra tekintettel való meghosszabbodását, másrészt a dokumentumok közösségi bírósághoz való továbbításának léteznek más megbízható és nyilvánvalóan kevésbé költséges eszközei.

(vö. 42., 79-80. pont)

2. Szintén állandó ítélkezési gyakorlat, hogy díjszabási jellegű közösségi rendelkezések hiányában az Elsőfokú Bíróságnak szabadon kell értékelnie az eset tényeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, a közösségi jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, a peres eljárás miatt az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozott munka mennyiségét, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a per a feleknek jelentett.

Olyan jogvita esetében, amely a pénzügyi támogatás odaítéléséhez kapcsolódó feltételek megszegésére vonatkozik, és a támogatott projektnek a kérelmező általi végrehajtása során és azt megelőzően történő bizottsági beavatkozást is érinti, a beavatkozás pontos körülményei megállapításának, valamint a jogvita eldöntésére gyakorolt következményei alapos megvizsgálásának a szükségessége bizonyos fokú nehézséget jelent, amely megkülönbözteti ezt az ügyet a pénzügyi támogatások odaítélésére vonatkozó feltételek megszegésével kapcsolatos más ügyektől.

E tekintetben a jogvita bizonyos fokban újszerű, és így a közösségi jog szemszögéből bizonyos mértékben jelentős, mivel tisztázhatja a felekre nehezedő bizonyítási teher megosztásának kérdését abban az esetben, amikor a Bizottság beavatkozott egy olyan támogatott projekt végrehajtásába, amelyről egyébként azt állítja, hogy felróható módon nem hajtották végre.

(vö. 45., 53-56. pont)

3. Ami annak a munkamennyiségnek az értékelését illeti, amely a peres eljárás következtében keletkezhetett, a közösségi bíróságnak azt a munkát kell figyelembe kell vennie, amely a teljes bírósági eljáráshoz objektíve szükségszerű. Ha viszont az ügyvédek már a jogvitát megelőző eljárások vagy intézkedések során a kérelmező rendelkezésére álltak, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az ügyvédek ismerik a jogvitában releváns elemeket, ami megkönnyíthette a munkájukat, és csökkenthette a peres eljáráshoz szükséges felkészülés idejét. Ezzel szemben a megtérítendő költségek megítélésénél nem kell figyelembe venni a pert megelőző szakaszban nyújtott ügyvédi munkát, ha bizonyítást nyer, hogy ez a munka semmilyen jelentőséggel nem bír a peres szakaszra nézve.

(vö. 59-60. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)

2006. január 13.(*)

"Eljárás - Költségek megállapítása"

A T-331/94. DEP. sz. ügyben,

az IPK-München GmbH (székhelye: München [Németország], képviseli: H.-J. Prieß ügyvéd)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: J. Grunwald, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

az Elsőfokú Bíróság T-331/94. sz., IPK-München kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítélete (EBHT 2001., II-779. o.) alapján benyújtott költségek megállapítása iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (harmadik tanács)

tagjai: M. Jaeger elnök, J. Azizi és E. Cremona bírák,

hivatalvezető : E. Coulon,

meghozta a következő

Végzést

A tényállás és az eljárás

1 1994. október 13-án a kérelmező keresetet indított az Elsőfokú Bíróság előtt a Bizottság 1994. augusztus 3-i azon határozatának megsemmisítése iránt, amely megtagadta a kérelmezőnek az európai ökológiai idegenforgalmi adatbank létesítésére vonatkozó Ecodata projektje (a továbbiakban: Ecodata projekt vagy projekt) keretén belül nyújtott pénzügyi támogatás fennmaradó részének megfelelő 212 000 euró kifizetését.

2 Az Elsőfokú Bíróság a T-331/97. sz., IPK kontra Bizottság ügyben 1997. október 15-én hozott ítéletével (EBHT 1997., II-1665. o.; a továbbiakban: 1997. október 15-i ítélet) elutasította ezt a keresetet. 1997. december 22-én a kérelmező megfellebbezte az 1997. október 15-i ítéletet. A Bíróság C-433/97. P. sz., IPK kontra Bizottság ügyben 1999. október 5-én hozott ítéletével (EBHT 1999., I-6795. o.; a továbbiakban: 1999. október 5-i ítélet) hatályon kívül helyezte az 1997. október 15-i ítéletet, és a költségek kérdésében történő későbbi határozathozatal lehetőségének fenntartásával az ügyet visszautalta az Elsőfokú Bíróság elé.

3 A T-331/94. sz., IPK-München kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítéletével (EBHT 2001., II-779. o.; a továbbiakban: 2001. március 6-i ítélet) az Elsőfokú Bíróság helyt adott a felperes kérelmének, és a Bizottságot kötelezte a saját, valamint a felperesnek az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtt felmerült valamennyi költségének viselésére.

4 A Bíróság C-199/01. P. és C-200/01. P. sz., IPK-München kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítéletével (EBHT 2004., I-4627. o.) elutasította a kérelmező és a Bizottság által a 2001. március 6-i ítélet ellen benyújtott fellebbezéseket, és a feleket kötelezte a fellebbezéshez kapcsolódó saját költségeik viselésére.

5 2004. július 30-i levelével a kérelmező tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a 2001. március 6-i ítéletben foglalt megtérítendő költségei 38 373,99 eurót tesznek ki.

6 2004. szeptember 22-i levelével a Bizottság a kérelmező követelését azzal az indokolással utasította el, hogy a vonatkozó jogkérdéseket már a pert megelőző eljárás során megtárgyalták. A Bizottság úgy vélte, hogy csupán a 13 000 euró összegű jogi tanácsadás költsége téríthető meg.

7 Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. október 25-én érkezett keresetlevelével a felperes költségek megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 92. cikkének 1. §-a alapján.

A felek kérelmei

8 A kérelmező kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtérítendő költségeket 38 373,99 euró összegben, vagy - másodlagosan - az általa méltányosnak tartott összegben határozza meg.

9 A Bizottság kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtérítendő költségeket 13 000 euró összegben, vagy - másodlagosan - az általa méltányosnak tartott összegben határozza meg.

Indokolás

1. A felek érvei

A kérelmező érvei

A kérelmező költségei részletesen

10 A kérelmező által az 1997. október 15-i és a 2001. március 6-i ítéletek alapjául szolgáló, az Elsőfokú Bíróság előtt tárgyalt ügyekre és az 1999. október 5-i ítélet alapjául szolgáló, a Bíróság előtt tárgyalt ügyre vonatkozóan a kérelmező által követelt 38 373,99 euró összegű költségek a kérelmező szerint a következő elemeket tartalmazzák:

- Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra vonatkozóan az 1997. október 15-i ítéletig

11 A kérelmező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban az 1997. október 15-i ítélet kihirdetéséig történő jogi képviseletére vonatkozóan 630 000 belga frank (BEF), azaz 15 617,29 euró összegű, költségekkel növelt ügyvédi munkadíjátalányban állapodott meg az ügyvédeivel. Erre vonatkozóan két számlát mellékel, amelyek 315 000 BEF, illetve 15 000 német márka (DEM) összegről szólnak.

12 A megállapodás szerinti 630 000 BEF kifizetésével a kérelmező szerint a következő szolgáltatásokat egyenlítették ki: a keresetlevél kidolgozása (60 oldal), a válasz kidolgozása (80 oldal), felkészülés a tárgyalásra - ideértve az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre történő válaszadást, a tárgyalásra készített jelentés és a szóbeli előadás tervezetének vizsgálatát -, a tárgyaláson való részvételt és a megbízóval és az Elsőfokú Bírósággal folytatott levelezést.

13 A kérelmező továbbá két számlát mellékel az eljárásban felmerült költségekre vonatkozóan. Az 1995. október 26-i számla a következő költségeket tartalmazza: banki költségek (745 BEF), postai költségek (1087 BEF) a Luxemburgba utazás költsége (1994. október 13. és 1995. április 18.) (9074 BEF), az adatbanki keresés költsége (455 BEF) és telefon-, illetve faxköltség (9094 BEF). Az 1997. július 14-i számla a következő költségeket tartalmazza: fénymásolási költség (379 BEF), futárköltség (661 BEF), faxköltség (1026 BEF) és utazási költség (H.-J. Prieß luxemburgi utazása 1997. június 24-én és 25-én) (33 032 BEF).

14 A kérelmező szerint tehát az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban az 1997. október 15-i ítélet kihirdetéséig történő jogi képviseletével kapcsolatban felmerült költségek és ügyvédi munkadíjak teljes összege 685 553 BEF, azaz 16 994,41 euró.

- A Bíróság előtti eljárásra vonatkozóan az 1999. október 5-i ítéletig

15 A kérelmező előadja, hogy az 1999. október 5-i ítélet meghozatalához vezető fellebbezési eljárásban a Bíróság előtti jogi képviseletére vonatkozóan 307 500 BEF, azaz 7622,73 euró összegű, költségekkel növelt ügyvédi munkadíjátalányban állapodott meg az ügyvédeivel.

16 A kérelmező szerint a 307 500 BEF kifizetése a fellebbezés kidolgozása és a vele és a Bírósággal folytatott levelezés ügyvédi díjazásának felelt meg.

17 A kérelmező ezenkívül egy 1999. december 31-i számlát is bemutat, amely az ezen eljárás során felmerült költségeket részletezi. Ez a számla a következő költségeket nevesíti: banki költségek (560 BEF), fénymásolási költség (5140 BEF), postai költségek (81 BEF), telefon- és faxköltség (2441 BEF), taxiköltség (440 BEF) és utazási költség (Andrade luxemburgi utazása 1997. december 22-én) (3399 BEF). A kérelmező keresetlevelében előadja, hogy Andrade utazási költsége a fellebbezés Bírósághoz történt benyújtásakor merült fel.

18 Összességében a kérelmező saját megítélése szerint az 1999. október 5-i ítélet meghozatalához vezető, a Bíróság előtti első fellebbezési eljárásban 319 561 BEF-et, azaz 7921,71 eurót fizetett ki ügyvédi munkadíjra és költségekre.

- Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás folytatására vonatkozóan a 2001. március 6-i ítéletig

19 Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás folytatásakor a 2001. március 6-i ítéletig igénybe vett jogi képviseletre vonatkozóan a kérelmező előadja, hogy az ügyvédi munkadíjat óradíjas alapon számolták. Három ügyvéd dolgozott ebben az eljárásban. Ennek a három ügyvédnek a munkadíja a kérelmező szerint 10 535 eurót tett ki. A munkadíjak részletezése az alábbiakban történik.

20 H.-J. Prieß ügyvéd esetében az ügyvédi munkadíj összesen 9360 eurót tesz ki, azaz 20,8 óra 450 eurós óradíjjal számolva. A munkaórák a következőkből tevődnek össze: 0,5 óra az iratok tanulmányozására és telefonbeszélgetésre, 0,5 óra az iratok tanulmányozására, jogi vizsgálatra és belső megbeszélésre, 9,5 óra a Berlinből Luxemburgba történő üzleti utazásra, valamint a tárgyalásra történő felkészülésre, 10 óra az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyalásra és a Luxemburgból Berlinbe történő üzleti utazásra, valamint 0,3 óra iratok tanulmányozására, jogi vizsgálatra és telefonbeszélgetésre.

21 C. Pitschas esetében az ügyvédi munkadíj összesen 650 eurót tesz ki, azaz 2 óra 325 eurós óradíjjal számolva. Ebből a két órából egy órát azzal töltött, hogy feljegyzést készített az ügynek az Elsőfokú Bíróság elé történő visszautalása esetén az új tények előterjesztésének elfogadhatóságáról, és egy órát fordított belső megbeszélésre Prieß ügyvéddel, főként az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyalásra vonatkozóan.

22 A. C. Muner esetében az ügyvédi munkadíj összesen 525 eurót tesz ki, azaz öt óra 105 eurós óradíjjal számolva. Ezen munkaidőből 2,5 órát arra fordított, hogy feljegyzést készítsen az új tények előterjesztéséről, 2,5 órában pedig az ítélkezési gyakorlatot tanulmányozta arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mennyiben terjeszthetők elő új tények az írásbeli szakaszban az ügynek az Elsőfokú Bíróság elé történő visszautalásakor.

23 A kérelmező előadja, hogy az alkalmazott óradíjak megfelelnek a közösségi jogi ügyekre szakosodott egyéni és alkalmazott ügyvédek által kikötött szokásos piaci feltételeknek, és az ügyvédi munkadíjak pontosan megfelelnek az 1999. október 5-i ítélet és a 2001. március 6-i ítélet közötti munkaráfordításnak.

24 A 10 535 euró összegű ügyvédi munkadíjhoz 1066,61 euró összegű utazási költség, valamint hozzáadottérték-adó (HÉA) társul. A 2001. március 6-i ítéletig az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás folytatására vonatkozó költségek tehát összesen 13 457,87 eurót tesznek ki.

A kérelmező költségeinek igazolása

25 A kérelmező szerint a 38 373,99 euró teljes egészében megtérítendő a költségek megállapítása terén alkalmazandó ítélkezési gyakorlatra tekintettel (a Bíróság C-77/99. DEP. sz., Bizottság kontra Oder-Plan Architektur és társai ügyben 2004. február 4-én hozott végzésének [EBHT 2004., I-1267. o.] 18. pontja).

26 E tekintetben a kérelmező elsőként arra hivatkozik, hogy a szóban forgó eljárások igen fontos közösségi jogi kérdéseket vetettek fel. A szóban forgó eljárások egyrészt arra a kérdésre irányulnak, hogy a Bizottság megtagadhatja-e valamely támogatás megígért részletének kifizetését azzal az indokolással, hogy a szóban forgó projektet nem megfelelően hajtották végre, ha a projekt megvalósítása a Bizottság tisztviselőinek beavatkozása miatt késett, másrészt arra, hogy ilyen esetben kit terhel a közösségi intézmény beavatkozása megtörténtének (vagy annak hiányának) bizonyítása. A kérelmező szerint a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítéletei fontos elemekkel járultak hozzá ezen kérdések tisztázásához.

27 Másodszor: a kérelmező szerint a szóban forgó eljárások, amelyek legalább hét évig tartottak, jelentős munkaráfordítást igényeltek, mivel a közösségi bíróság elé terjesztett számos, rendkívül összetett ténybeli és jogi kérdés miatt nagyfokú nehézséget jelentettek.

28 E tekintetben a kérelmező arra hivatkozik, hogy részletesen értelmeznie kellett a támogatás odaítélésének és kifizetésének feltételeit. Ezenkívül hangsúlyozza, hogy egyrészt gondosan meg kellett állapítania a Bizottság "Vállalkozáspolitikai, Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Szociális Gazdasági" Főigazgatósága több tisztviselőjének konkrét magatartását, másrészt a közösségi jog általános alapelvei alapján megfelelően minősítenie és értékelnie kellett ezeket a magatartásokat, és ezekből az elvekből meg kellett állapítania a bizonyítási teher vonatkozó szabályait.

29 A kérelmező vitatja a Bizottság álláspontját, miszerint már a pert megelőző közigazgatási eljárásban tudomása volt a jogvita lényeges elemeiről. A kérelmező szerint a bírósági eljárások során előterjesztett alapvető kérdések nem képezték a pert megelőzően közte és a Bizottság között lezajlott tárgyalás tárgyát. A kérelmező különösen az 1993. december 28-i levelére hivatkozik. A kérelmező szerint ebből a levélből kitűnik, hogy nem említette azokat a kérdéseket, amelyek a támogatás második részlete kifizetésének a Bizottság általi megtagadásának - amely a megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezte - az alapjául szolgáltak (a 2001. március 6-i ítélet 35. és azt követő pontjai). A kérelmező szerint a Bizottság ezt elismerte, és az 1994. október 28-i válaszbeadvány benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása iránti kérelmet azzal indokolta, hogy sok az átnézendő melléklet, és konzultálnia kell az érintett szolgálatokkal. A kérelmező ezért úgy véli, hogy a közigazgatási eljárás nem csökkentette ügyvédei munkaterhét.

30 A kérelmező azt is vitatja, hogy abból a tényből, hogy a Bizottságnak 41 832 DEM összegű jogi tanácsadást projektköltségként számlázott ki, arra lehet következtetni, hogy az ügyvédei átfogóan foglalkoztak a jogvita lényeges elemeivel. A kérelmező úgy véli, hogy - amint azt az 1994. október 13-i keresetlevelében már említette - ez az Ecodata-projekt keretében a Bizottság által meghatározott három szerződéses partnerrel folytatott tárgyalás során nyújtott tanácsadás költsége, és azon jogellenes próbálkozások elhárításának költsége, amelyekkel az érintett főigazgatóság egyes tisztviselői befolyást kívántak gyakorolni a projektre és a konzorcium összetételére. A kérelmező szerint ezek a tárgyalások nem állnak semmilyen összefüggésben az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtt folytatott jogvitákkal, mivel nem a támogatás második részlete kifizetésének megtagadására vonatkoztak.

31 Harmadszor: a kérelmező úgy ítéli meg, hogy a jogvitában felmerült összetett kérdések eredményezte munkateher miatt - már csak hatékonysági okokból is - időnként az általa megbízott iroda több ügyvédje foglalkozott a jogvita egyes vonatkozásaival. E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, miszerint lényegében az Elsőfokú Bíróság előtti eljárással kapcsolatban objektíve szükségesnek látszó összes munkaóra számát kell alapul venni, függetlenül azon ügyvédek számától, akik között a teljesített szolgáltatásokat megosztották (lásd ebben az értelemben a T-115/94. DEP. sz., Opel Austria kontra Tanács ügyben 1998. július 15-én hozott ítélet [EBHT 1998., II-2739. o.] 29. pontját és a T-80/97. sz., Starway kontra Tanács ügyben 2002. január 10-én hozott ítélet [EBHT 2002., II-1. o.] 31. pontját).

32 Negyedszer: a kérelmező szerint a követelt összeg ahhoz igazodik, hogy számára gazdaságilag mennyire fontos a jogvita. Úgy ítéli meg, hogy a támogatás második részlete a teljes projektfinanszírozás több mint 20%-át teszi ki, amelyből neki 47%-ot kellett biztosítania. Ezért - ahogyan azt az Elsőfokú Bíróság 1997. október 15-i ítéletének 51. pontjában megállapította - a megsemmisítés iránti kereset elutasítása súlyos anyagi következményekkel járt rá nézve.

33 Annak igazolása végett, hogy a jogvita milyen gazdasági jelentőséggel bírt számára, a kérelmező arra hivatkozik, milyen hatást váltott ki ez az ügy az általa folytatott tevékenység piacán. A kérelmező szerint a jogvita érintette többek között a munkája minőségét és az összejátszás (megalapozatlan) vádját. A kérelmező szerint ez alkalmas volt arra, hogy érzékelhetően ártson üzleti tevékenységének.

Az ellenérdekű fél érvei

34 Az ellenérdekű fél szerint a kérelmező által a keresetlevélben kifejtett érvek nem támasztják alá az olyan, 38 373,99 euró megtérítésére irányuló kérelmet, amely megfelel az ítélkezési gyakorlat feltételeinek.

35 Először, ami a jogvita közösségi jogban elfoglalt jelentőségét illeti, az ellenérdekű fél szerint a jelen ügy egy szabálytalanul végrehajtott támogatási projektre vonatkozik, vagyis olyan ügycsoportra, amely fő szabályként tényállásfüggő, és amely régóta számos ügyet eredményezett.

36 Másodszor, ami a jelen ügy nehézségi szintjét illeti, az ellenérdekű fél úgy ítéli meg, hogy az legfeljebb a pert megelőző közigazgatási eljárásra vonatkozik, amelyben a kérelmező ügyvédei az eljárási iratok szerint már döntően részt vettek, és amelynek során olyan ismeretekhez jutottak, amelyeket a bírósági eljárásban már csak alkalmazniuk kellett. Az ellenérdekű fél szerint ezek a pert megelőzően felmerült nehézségek nem annyira jogi, mint inkább ténybeli jellegűek voltak, mivel a kérelmező egyrészt nem kívánta kockáztatni az utóbb korruptnak bizonyult és felmentett felelős osztályvezetővel, Tzoanos úrral fenntartott jó viszonyt, másrészt azt a benyomást próbálta kelteni, hogy elfogadja az említett osztályvezető főigazgatójának állítólagos befolyását. A bizottsági tisztviselők a projekt keretében tanúsított tényleges magatartásának alapos magyarázatára és vizsgálatára, amelyre a kérelmező hivatkozott, az ellenérdekű fél szerint nemcsak a bírósági eljárásban került sor, hanem már ezt megelőzően is, amiért jogi tanácsadás címén 41 832 eurót számláztak ki a Bizottságnak.

37 Harmadszor: a kérelmező által hivatkozott jelentős munkateherrel kapcsolatban a kérelmező úgy véli, hogy ezt a terhet jelentősen csökkentette a pert megelőző eljárás, valamint az a tény, hogy a kérelmező Tzoanos úron és/vagy egy újságírón keresztül bizottsági belső iratokhoz jutott hozzá.

38 Ezenkívül az ellenérdekű fél a kérelmező állításával szemben azon az állásponton van, hogy az ügyvédei már a pert megelőző eljárásban bemutatták, megvizsgálták és figyelembe vették a későbbi bírósági eljárás valamennyi lényeges elemét. Az ellenérdekű fél e tekintetben arra a tényre hivatkozik, hogy a kérelmező szerint az eldöntendő ténybeli és jogi kérdések nehézsége és a rá nehezedő munkateher elsősorban a bizottsági tisztviselők projekt keretében tanúsított tényleges magatartásának alapos magyarázatából és vizsgálatából ered, és a kérelmező elismeri, hogy a jogi tanácsadás állított költsége az érintett főigazgatóság egyes tisztviselőinek a projekt befolyásolására irányuló jogellenes próbálkozásainak elhárításához kapcsolódik.

39 Végül: az ellenérdekű fél szerint a kérelmező teljesen téves és hamis állítást terjeszt elő, amikor előadja, hogy az ügyvédeknek a pert megelőzően történt igénybevétele egyáltalán nem függött össze az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti jogvitával, mivel éppen ő érvelt úgy, hogy ez az állítólagos befolyás és annak elhárítása állt az eljárás középpontjában. Egyedül ez az elem tette lehetővé számára azt, hogy keresetét a projekt nyilvánvalóan hiányos végrehajtása ellenére elfogadják.

40 Az ellenérdekű fél szerint a pert megelőző eljárás ügyvédi költsége nem téríthető meg az eljárási szabályzat 92. cikkének 1. §-a alapján, és ugyanaz a költség nem képezheti két megtérítés iránti kérelem tárgyát. Ezért úgy ítéli meg, hogy e tekintetben el kell utasítani a kérelmező által igényelt költségrészt.

41 Az ügy és a lényegében hasonló más ügyek minden további elemére figyelemmel az ellenérdekű fél úgy ítéli meg a jelen ügyben, hogy a megtérítendő költségnek megfelelő összeget az Elsőfokú Bíróság előtti eljárást illetően 8000 euróban, a Bíróság előtti eljárást illetően pedig 5000 euróban, vagyis összesen 13 000 euróban lehet meghatározni.

2. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Általános bevezetés

42 A Bíróság eljárási szabályzata 91. cikkének b) pontja értelmében megtérítendő költségnek minősülnek "a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazása". Ebből a rendelkezésből következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a közösségi bíróság előtt az eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt a szükségszerű költségekre korlátozódnak (az Opel Austria kontra Tanács ügyben hozott, a 31. pontban hivatkozott végzés 26. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T-64/99. DEP. sz., UK Coal kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 19-én hozott végzésének [EBHT 2001., II-2547. o.] 25. pontja).

43 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az eljárási szabályzat 91. cikke "eljárás"-on csak a közösségi bíróság előtti eljárást érti, az azt megelőző szakasz kizárásával. Ez nevezetesen ugyanennek a szabályzatnak a 90. cikkéből következik, amely az "Elsőfokú Bíróság előtti eljárásról" tesz említést (lásd értelemszerűen a Bíróság 75/69. sz., Hake kontra Bizottság ügyben 1970. október 21-én hozott végzését [EBHT 1970., 901. és 902. o.], valamint a C-294/90. DEP. sz., British Aerospace kontra Bizottság ügyben 1994. november 30-án hozott végzésének [EBHT 1994., I-5423. o.] 11. és 12. pontját).

44 Az Elsőfokú Bíróság előtti eljáráshoz kapcsolódó költségeket illetően azt is meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi bíróság nem állapíthatja meg azokat a díjakat, amelyekkel a felek saját ügyvédeiknek tartoznak; a közösségi bíróságnak azt az összeget kell megállapítania, ameddig a költségek viselésére kötelezett féltől még követelhető a javadalmazás megtérítése. A költségek megállapítása iránt benyújtott kérelemről való döntés során az Elsőfokú Bíróságnak sem az ügyvédi díjazást meghatározó nemzeti díjtáblázatot, sem az érintett fél és meghatalmazottai, valamint tanácsadói közötti esetleges díjmegállapodást nem kell figyelembe vennie (lásd a T-120/89. DEP. sz., Stahlwerke Peine-Salzgitter kontra Bizottság ügyben 1996. november 8-án hozott végzés [EBHT 1996., II-1547. o.] 27. pontját; az Opel Austria kontra Tanács ügyben hozott, a 31. pontban hivatkozott végzés 27. pontját, valamint a UK Coal kontra Bizottság ügyben hozott, a 42. pontban hivatkozott végzés 26. pontját).

45 Szintén állandó ítélkezési gyakorlat, hogy díjszabási jellegű közösségi rendelkezések hiányában az Elsőfokú Bíróságnak szabadon kell értékelnie az eset tényeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, a közösségi jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, a peres eljárás miatt az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozott munka mennyiségét, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a per a feleknek jelentett (a Bíróság harmadik tanácsának elnöke által a 312/82. DEP. sz., Leeuwarder Papierwarenfabriek kontra Bizottság ügyben 1985. november 26-án hozott végzés [EBHT 1985., 3727. o.] 2. és 3. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-2/93. DEP. sz., Air France kontra Bizottság ügyben 1995. március 8-án hozott végzésének [EBHT 1995., II-533. o.] 16. pontja; az Opel Austria kontra Tanács ügyben hozott, a 31. pontban hivatkozott végzés 28. pontja, valamint a UK Coal kontra Bizottság ügyben hozott, a 42. pontban hivatkozott végzés 27. pontja).

46 E tekintetben a közösségi bíróság az elvégzett munka értékét a közölt adatok pontosságától függően tudja felbecsülni (a Bíróság C-89/85. DEP. sz., Ahlström és társai kontra Bizottság ügyben 1995. november 9-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 20. pontja; az Elsőfokú Bíróság Stahlwerke Peine-Salzgitter kontra Bizottság ügyben hozott, a 44. pontban hivatkozott végzésének 31. pontja, valamint a T-342/99. DEP. sz., Airtours kontra Bizottság ügyben 2004. június 28-án hozott végzésének [EBHT 2004., II-1785. o.] 30. pontja).

47 Ezen szempontokra tekintettel kell megállapítani a jelen ügyben megtérítendő költségek összegét.

A jogvita tárgyáról és természetéről, a közösségi jog szemszögéből való jelentőségéről és az ügy nehézségeiről

A jogvita háttere

48 Az alapügyek egy európai ökológiai idegenforgalmi adatbank létesítésével kapcsolatos projektre irányuló pénzügyi támogatásra vonatkoznak.

49 A Bizottság a pénzügyi támogatásnak a kérelmező javára történt odaítélése előtt és után is beavatkozott a kérelmezőnél: megpróbálta rávenni a Studienkreis für Tourismus eV-t (turisztikai diákkör) arra, hogy megvalósítsa az Ecodata projektet.

50 Ezenkívül az Ecodata projekt végrehajtása során a projekttel foglalkozó egyik tisztviselő, Tzoanos úr is beavatkozott a projekt lebonyolításába: azt javasolta, hogy a pénzeszközök nagy részét a kérelmező egyik partnerének folyósítsák.

51 Végül, miután a kérelmező végrehajtotta a projektet, a Bizottság határozatával megtagadta a pénzügyi támogatás fennmaradó részének kifizetését, döntését azzal indokolva, hogy a kérelmező a határidőn belül nem tett eleget a támogatás odaítéléséről szóló határozatból eredő kötelezettségeinek.

52 Ezt követően a kérelmező az Elsőfokú Bírósághoz, majd a Bírósághoz fordult a Bizottsággal szemben, azon kérdést illetően, hogy indokolt volt-e a pénzügyi támogatás fennmaradó része kifizetésének megtagadása.

A jogvita tárgyának és természetének, a közösségi jog szemszögéből való jelentőségének és az ügy nehézségeinek értékelése

53 Amennyiben ez a jogvita a pénzügyi támogatás odaítéléséhez kapcsolódó feltételek megszegésére vonatkozik, úgy nem különbözik különösebben a pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos más jogvitáktól. A támogatás odaítéléséről szóló határozat feltételeinek értelmezéséhez ugyanis nincs szükség különösebben összetett vizsgálatra. Ezenkívül a jelen ügyben nyújtotthoz hasonló pénzügyi támogatások odaítéléséhez kapcsolódó feltételek végrehajtásának megítélése nem jelent sajátos nehézséget jogi szempontból, és nem bír különös jelentőséggel a közösségi jog számára.

54 Ez a jogvita azonban a támogatott projektnek a kérelmező által történt végrehajtása során és azt megelőzően történő bizottsági beavatkozást is érinti. E beavatkozás pontos körülményei megállapításának, és a jogvita eldöntésére gyakorolt következményei alapos megvizsgálásának a szükségessége bizonyos fokú nehézséget jelent, amely megkülönbözteti ezt az ügyet a pénzügyi támogatások odaítélésére vonatkozó feltételek megszegésével kapcsolatos más ügyektől.

55 A jogvita során a Bíróság ugyanis nyilatkozott a bizonyítási teher felek közötti, a Bizottságnak a támogatott projektbe való beavatkozása esetén történő megosztásáról. A Bíróság kifejtette, hogy mivel a kérelmező valószínűsítette, hogy a Bizottság tisztviselői beavatkoztak a projekt lebonyolításába, és hogy ez a beavatkozás kihathatott a projekt szabályos lefolytatására, a Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy a kérelmező a beavatkozás ellenére is képes lett volna a projekt megfelelő végrehajtására. E tekintetben a jelen jogvita jelentőséggel bír a közösségi jog számára, mivel tisztázhatja a felekre nehezedő bizonyítási teher megosztásának kérdését abban az esetben, amikor a Bizottság beavatkozott egy olyan támogatott projekt végrehajtásába, amelyről egyébként azt állítja, hogy felróható módon nem hajtották végre.

56 Következésképpen a szóban forgó jogvita bizonyos fokban újszerű, és így a közösségi jog szemszögéből bizonyos mértékben jelentős.

A peres eljárás miatt keletkezett munkamennyiségről

Előzetes észrevételek

57 Ami a közösségi bíróság előtti eljáráshoz kapcsolódó munkamennyiséget illeti, az előző megállapításokból következik, hogy a jogvita valóban számottevő munkát követelt a kérelmező ügyvédeitől.

58 Ahhoz viszont, hogy megfelelően értékelni tudjuk azt a munkamennyiséget, amely a peres eljárás következtében keletkezhetett, figyelembe kell venni az ügyvédek korábbi ismereteit, valamint a hivatkozott költségekre és ügyvédi munkadíjakra vonatkozóan szolgáltatott információk helytállóságát.

Az ügyvédek korábbi ismeretei

59 Ami annak a munkamennyiségnek az értékelését illeti, amely a peres eljárás következtében keletkezhetett, ki kell emelni, hogy a közösségi bíróságnak azt a munkát kell figyelembe kell vennie, amely a teljes bírósági eljáráshoz objektíve szükséges. Ha viszont az ügyvédek már a jogvitát megelőző eljárások vagy intézkedések során a kérelmező rendelkezésére álltak, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az ügyvédek ismerik a jogvitában releváns elemeket, ami megkönnyíthette a munkájukat, és csökkenthette a peres eljáráshoz szükséges felkészülés idejét (lásd ebben az értelemben a T-65/96. DEP. sz., Kish Glass kontra Bizottság ügyben 2001. november 8-án hozott végzés [EBHT 2001., II-3261. o.] 25. pontját; a T-226/00. DEP. és T-227/00. DEP. sz., Nan Ya Plastics és Far Eastern Textiles kontra Tanács egyesített ügyekben 2003. március 6-án hozott végzés [EBHT 2003., II-685. o.] 43. pontját, valamint a T-251/00. DEP. sz., Lagardère et Canal+ kontra Bizottság ügyben 2004. december 7-én hozott végzés [EBHT 2004., II-4217. o.] 30. pontját).

60 Következésképpen a megtérítendő költségek megítélésénél nem kell figyelembe venni a pert megelőző szakaszban nyújtott ügyvédi munkát, ha bizonyítást nyer, hogy ez a munka semmilyen jelentőséggel nem bír a peres szakaszra nézve.

61 A jelen ügyben nem vitatott, hogy ugyanazok az ügyvédek jártak el a kérelmező javára a projekt pert megelőző szakaszában, mint a peres szakaszában.

62 A kérelmező viszont úgy véli, hogy a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban előterjesztett alapvető ténybeli és jogi kérdések nem képezték a pert megelőzően közte és a Bizottság között lezajlott tárgyalás tárgyát (lásd fentebb a 29. és a 30. pontot). E tekintetben az 1993. december 28-i levélre hivatkozik, amelyben megegyezést javasol, miután a Bizottság megtagadta a támogatás fennmaradó összegének kifizetését.

63 Az Elsőfokú Bíróság mindamellett úgy véli, hogy az a tény, hogy a projekt pert megelőző szakaszában megegyezést javasoltak, nem bizonyítja a jelen ügyben azt, hogy a kérelmező ügyvédei nem ismerték azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek megkönnyíthették az Ecodata projektre vonatkozó peres eljárásokkal kapcsolatos munkájukat.

64 Annak ugyanis, aki megegyezést tud javasolni azután, hogy a Bizottság a projekt fennmaradó részének kifizetését azzal az indokkal tagadta meg, hogy felróható módon nem hajtották végre a támogatott projektet, legalábbis valamennyire ismernie kell az elutasítás ténybeli hátterét, és először értékelnie kellett a kapcsolódó indokolás megalapozottságát.

65 Ennek a megállapításnak a helytállóságát az sem csorbítja, hogy a Bizottság a válaszbeadvány benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása iránti kérelmet azzal indokolta, hogy sok az átnézendő melléklet, és konzultálnia kell az érintett szolgálatokkal. Ez a kérelem ugyanis semmiképpen nem bizonyítja azt, hogy a kérelmező ügyvédei a pert megelőző szakaszban nem ismerték a releváns ténybeli és jogi elemeket.

66 A kérelmező azt is vitatja, hogy abból a körülményből, hogy a jogi tanácsadás költségét projektköltségként számlázta ki, arra lehet következtetni, hogy ügyvédei a pert megelőző szakaszban átfogóan foglalkoztak a jogvita lényeges elemeivel.

67 Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a kérelmező maga is úgy ítélte meg ebben az eljárásban, hogy ezt a költséget többek között azon jogellenes próbálkozások elhárítására fordították, amelyekkel az érintett főigazgatóság egyes tisztviselői befolyást kívántak gyakorolni a projektre és a konzorcium összetételére.

68 Az Elsőfokú Bíróság továbbá emlékeztet arra, hogy az 1997. október 15-i ítélethez vezető peres eljárásban a kérelmező előadta, hogy a projekt végrehajtásában beállt késedelmet a Bizottság tisztviselőinek beavatkozása okozta, különösen az, hogy a pénzeszközök nagyobb részét a kérelmező egyik partnerének folyósították, és a Studienkreis für Tourismus eV-t partnerként fogadtatták el. A kérelmező ennélfogva úgy ítéli meg, hogy már csak ezért is indokolatlan volt a kifizetés megtagadásával sújtani, éppen a projekt késedelmes végrehajtása miatt (az 1997. október 15-i ítélet 34. pontja).

69 Ezért úgy tűnik, hogy az ügyvédek a pert megelőző szakaszban foglalkoztak a Bizottságnak a projekt lebonyolításába történt beavatkozásával, és erre a beavatkozásra a kérelmező a peres szakaszban hivatkozott annak igazolásául, hogy késedelmesen hajtotta végre a projektet. A kérelmező által a projekt pert megelőző szakaszában igénybe vett tanácsadás, amelyet projektköltségként számláztak ki, lehetővé tette a kérelmező ügyvédei számára, hogy olyan ténybeli és jogi elemeket ismerjenek meg, amelyek utóbb relevánsnak bizonyultak a peres eljárásban.

70 A Bizottságnak a projekt lebonyolításába történt beavatkozására vonatkozó tanácsokat természetesen nem azzal kapcsolatban adták, hogy a Bizottság megtagadta a támogatás fennmaradó részének kifizetését, mivel a beavatkozás a Bizottság általi elutasítás előtt történt. A tanácsadás révén a kérelmező ügyvédei mindazonáltal értékelni tudták a pert megelőző szakaszban a beavatkozás megtörténtét és az adott esetben ahhoz kapcsolódó bizonyos jogi következményeket. Ez a tanácsadás így megkönnyítette a kérelmező ügyvédeinek a munkáját, és csökkentette különösen az első peres eljáráshoz szükséges felkészülési időt. Ennek a megállapításnak a vonzatait azonban a jelen ügyben megállapított ügyvédi munkadíjakra tekintettel kell értékelni.

Költségek és ügyvédi munkadíjak

71 A kérelmező által előterjesztett költségeket és ügyvédi munkadíjakat illetően helyben kell hagyni azt a megállapítását, miszerint ha a kérelmező érdekei védelmével több ügyvédet is megbízhatott, akkor az Elsőfokú Bíróságnak elsősorban a peres eljárás céljából objektíve szükségszerűnek tűnő összes munkaóra számát kell figyelembe vennie, függetlenül attól, hogy hány ügyvéd között osztották fel e szolgáltatások nyújtását (az Elsőfokú Bíróság Nan Ya Plastics és Far Eastern Textiles kontra Tanács ügyben hozott, az 59. pontban hivatkozott végzésének 44. pontja; az Airtours kontra Bizottság ügyben hozott, a 46. pontban hivatkozott végzésének 30. pontja, valamint a T-77/02. DEP. sz., Schneider Electric kontra Bizottság ügyben 2004. október 29-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 58. pontja).

72 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a közösségi bíróság az elvégzett munka értékét a közölt adatok pontosságától függően tudja felbecsülni (lásd a 46. pontot és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

73 Az 1997. október 15-i és az 1999. október 5-i ítélethez vezető eljárásokra vonatkozó ügyvédi munkadíjakkal kapcsolatban a kérelmező előadja, hogy ügyvédei átalánydíjasan dolgoztak, és felsorolja az átalánydíjjal fedezett szolgáltatásokat. A kérelmező munkadíjátalányra vonatkozó számlái azonban nem szolgálnak adattal a nyújtott szolgáltatásokat vagy a végzett munkaórákat illetően, amely megnehezíti az ezen eljárásokban felmerült költségek ellenőrzését.

74 Az 59-70. pontban ismertetett, az ügyvédek előzetes ismereteire vonatkozó megállapításoktól függetlenül azonban a követelt összegek arányosnak tekinthetők ahhoz a munkateherhez képest, amely a szóban forgó eljárások következtében keletkezhetett. Ez a költség tehát ésszerűen szükségszerűnek tekinthető az eljárások céljából.

75 A 2001. március 6-i ítélethez vezető eljárásra vonatkozó ügyvédi munkadíjakkal kapcsolatban szintén úgy véli az Elsőfokú Bíróság, hogy az 59-70. pontban ismertetett, az ügyvédek előzetes ismereteire vonatkozó megállapításoktól függetlenül a követelt összegek arányosnak tekinthetők ahhoz a munkateherhez képest, amely a szóban forgó eljárás következtében keletkezhetett. Ez a költség tehát ésszerűen szükségszerűnek tekinthető az eljárás céljából.

76 A három eljáráshoz kapcsolódó költségeket illetően a kérelmező többek között a banki költségek és a Luxemburgba történt utazás költségének megtérítését kéri.

77 Az 1995. október 26-i és az 1999. december 31-i számlán szereplő banki költségekkel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy ezek a költségek nem téríthetők meg. A kérelmező ugyanis nem tudta előadni, hogy ezek a költségek miért lettek volna szükségszerűek a közösségi bíróság előtti eljárás céljából.

78 Az utazási költséggel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező többek között az 1994. október 13-án és az 1995. április 18-án a beadványok benyújtása céljából Luxemburgba tett utazások költségének a megtérítését kéri. Ezek az időpontok a keresetlevél benyújtása, illetve a válasz benyújtása időpontjának felelnek meg az 1997. október 15-i ítélethez vezető eljárásban. Az 1999. október 5-i ítélethez vezető eljárás tekintetében a kérelmező ugyanígy az 1997. december 22-i luxemburgi utazás költségének megtérítését kéri, amely a fellebbezés Andrade által a Bírósághoz történő benyújtásának felel meg.

79 Rá kell mutatni azonban arra, hogy egyrészt a közösségi jogalkotó az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §-ában előírja a határidők távolságra tekintettel való meghosszabbodását, másrészt a dokumentumok közösségi bírósághoz való továbbításának léteznek más megbízható és nyilvánvalóan kevésbé költséges eszközei (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-7/98. DEP., T-208/98. DEP. és T-109/99. DEP. sz., De Nicola kontra EIB egyesített ügyekben 2004. július 8-án hozott végzésének [EBHT-KSZ 2004., I-A-219. o. és II-973. o.] 40. pontját).

80 Az Elsőfokú Bíróság ezért úgy véli, hogy ezek az utazási költségek nem tekinthetők szükségesnek.

81 A kérelmező által megtéríteni kért további költségeket a Bizottság nem vitatja, és azok ésszerűen szükségszerűnek tekinthetők.

A feleknek a jogvita által érintett gazdasági érdekeiről

82 Az ügy által érintett gazdasági érdekekkel kapcsolatban a kérelmezőnek a Bizottság által nem vitatott és az iratokkal is egyező előadására tekintettel meg kell állapítani, hogy a jogvita kimenetele nagy jelentőséggel bírt a kérelmező számára.

Átfogó értékelés

83 Mindezen körülmények figyelembevételével az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a megtérítendő teljes költség helyes értékeléséhez vezet a kérelmező számára a szóban forgó ügyekkel kapcsolatban a Bizottság által megtérítendő költségek 34 260 euróban történő megállapítása.

84 Minthogy a felek nem terjesztettek elő ilyen kérelmet, a jelen költségmegállapítási eljárás céljából felmerült költségek megtérítéséről nem szükséges külön határozni.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

A Bizottság által az IPK-Münchennek megtérítendő költség teljes összege 34 260 euró.

Luxembourg, 2006. január 13.

E. Coulon M. Jaeger

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: német.