62006CJ0098_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. október 11-i ítélete. Freeport plc kontra Olle Arnoldsson. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Högsta domstolen - Svédország. 44/2001/EK rendelet - A 6. cikk 1. pontja - Különös joghatóság - Több alperes - A kérelmek jogalapjai - Visszaélés - Az alperes egyike lakóhelyének bírósága előtt indított eljárás sikerének valószínűsége. C-98/06. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. október 11. ( *1 )

"44/2001/EK rendelet - A 6. cikk 1. pontja - Különös joghatóságok - Több alperes - A kérelmek jogalapjai - Visszaélés - Az alperesek egyike lakóhelyének bírósága előtt indított eljárás sikerének valószínűsége"

A C-98/06. sz. ügyben,

az EK 68. és az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Högsta domstolen (Svédország) a Bírósághoz 2006. február 20-án érkezett, 2006. február 8-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Freeport plc

és

Olle Arnoldsson

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, U. Lőhmus, J. Klučka (előadó), P. Lindh és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: R. Grass,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Freeport plc képviseletében M. Tagaeus és C. Björndal advokater,

- O. Arnoldsson képviseletében A. Bengtsson advokat,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében L. Parpala, Bottka V. és A.-M. Rouchaud-Joët, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. május 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 6. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a brit jog szerint létrehozott Freeport plc (a továbbiakban: Freeport) és O. Arnoldsson között folyamatban levő eljárásban terjesztették elő, melyben O. Arnoldsson az említett társaságot az annak székhelye szerintitől eltérő bíróság elé vonta.

Jogi háttér

3 A 44/2001 rendelet (2), (11), (12) és (15) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz: [...] [...]

"(2) A joghatóságra és a határozatok elismerésére vonatkozó nemzeti jogszabályok között fennálló egyes különbségek akadályozzák a belső piac megfelelő működését. A polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából elengedhetetlenül szükségesek a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések.

(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. [...]

(12) Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.

(15) A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni, és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. [...]"

4 Az említett rendelet II. fejezetének "Általános rendelkezések" címet viselő 1. szakaszában szereplő 2. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető."

5 Ugyanezen rendelet szintén az említett II. fejezetének 1. szakasza alá tartozó 3. cikke értelmében:

"(1) Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2-7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.

(2) Különösen az I. mellékletben megállapított nemzeti joghatósági szabályokat nem lehet alkalmazni ezekre a személyekre."

6 A 44/2001 rendelet ugyancsak II. fejezete alá tartozó, "Különös joghatóság" címet viselő 2. szakaszában szereplő 5. cikke szerint bizonyos feltételek mellett valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban is perelhető.

7 Ráadásul ugyanezen rendelet szintén az említett 2. szakaszhoz tartozó 6. cikkének 1. és 2. pontja kimondja: "Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá:

1. amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének bírósága előtt, feltéve, hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni;

2. harmadik félként szavatossággal vagy jótállással kapcsolatos vagy bármely más, harmadik fél perbevonásával folyó perben az eredeti eljárás bírósága előtt, kivéve, ha ezeket az eljárásokat kizárólag azzal a céllal indították, hogy a harmadik felet kivonják az ügyében egyébként joghatósággal rendelkező bíróság eljárása alól".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 Egy O. Arnoldssonnal együttműködő társaság 1996 óta Európa-szerte készített fejlesztési terveket "outlet üzletház" jellegű bevásárlóközpontok számára. A Freeport ettől a társaságtól több tervet is beszerzett, köztük a legfejlettebbet, a Kungsbackára (Svédország) vonatkozó tervet.

9 1999. augusztus 11-i találkozójukon O. Arnoldsson és a Freeport igazgatója szóbeli megállapodást kötöttek, melynek értelmében O. Arnoldsson a kungsbackai outlet üzletház megnyitásakor 500000 GBP sikerdíjban részesül.

10 1999. augusztus 27-én az említett szóbeli megállapodást a Freeport írásban is megerősítette, három feltételhez kötve a sikerdíj kifizetését. O. Arnoldsson elfogadta e feltételeket, melyek közül az egyik kimondta, hogy a sikerdíj kifizetését a kungsbackai üzletház tulajdonosává váló társaság fogja teljesíteni. Újabb tárgyalásokat követően, 1999. szeptember 13-án a Freeport írásbeli megerősítést küldött O. Arnoldssonnak a köztük létrejött megállapodásról (a továbbiakban: megállapodás).

11 A 2001. november 15-én megnyitott kungsbackai outlet üzletház a svéd jog szerint létrejött Freeport Leisure (Sweden) AB (a továbbiakban: Freeport AB) társaság tulajdonába került, amely azt üzemelteti. E társaság a Freeport leányvállalatának tulajdonában áll, amely a Freeport AB-t 100%-os ellenőrzés alatt tartja.

12 O. Arnoldsson mind a Freeport AB-tól, mind a Freeporttól kérte a sikerdíj kifizetését, melyről ez utóbb társasággal megállapodtak. A Freeport AB megtagadta a kérést, arra hivatkozva, hogy a megállapodásnak ő nem részese, és a társaság nem is létezett a megállapodás létrejöttének időpontjában.

13 Mivel kérésének nem tettek eleget, O. Arnoldsson 2003. február 5-én a Göteborgs tingsrätt-hoz fordult azzal a kérelemmel, hogy e két társaságot egyetemlegesen kötelezze 500000 GBP, vagy ennek megfelelő svéd valuta kamatokkal növelt összegének megfizetésére.

14 E Bíróság Freeportra vonatkozó joghatóságának alátámasztására O. Arnoldsson kérelmét a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontjára alapította.

15 A Freeport arra alapított jogalapot hozott fel, hogy székhelye nem Svédországban található, és a kérelmek között nem áll fenn kellően szoros kapcsolat a Göteborgs tingsrätt joghatóságának az említett rendelkezés értelmében történő megállapításához. Erre vonatkozóan a Freeport azt állította, hogy az ellene irányuló kereset szerződésen alapul, míg a Freeport AB elleni kereset alapja jogellenes károkozás, azzal egy tekintet alá eső cselekmény vagy ilyen cselekményből fakadó igény, mivel O. Arnoldsson és e társaság között nem áll fenn szerződéses jogviszony. A Freeport és a Freeport AB ellen irányuló keresetek jogalapjainak ezen eltérő volta miatt a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontja nem alkalmazható, mivel a kérelmek között semmiféle összefüggés nem mutatható ki.

16 Az elfogadhatatlanságra alapított jogalapot a Göteborgs tingsrätt elutasította.

17 A Freeport fellebbezést nyújtott be a Hovrätten för Västra Sverige előtt, amely elutasította a keresetet.

18 E társaság ekkor a Högsta domstolenhez fordult, amely előzetes döntéshozatalra utaló határozatában jelzi, hogy a Bíróság 189/87. sz. Kalfelis-ügyben 1988. szeptember 27-én hozott ítélete (EBHT 1988., 5565. o.) szerint a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o., a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 5. cikkének 3. pontja értelmében a kérelem jogellenes károkozáson alapuló tényállási elemeinek elbírálására joghatósággal rendelkező bíróságnak nincs joghatósága ugyanezen kérelem más, nem jogellenes károkozáson alapuló tényállási elemeire vonatkozóan. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Bíróság a C-51/97. sz., Réunion européenne és társai ügyben 1998. október 27-én hozott ítéletének (EBHT 1998., I-6511. o.) 50. pontjában kimondta, hogy ugyanazon kártérítési kereset keretében előterjesztett két, különböző alperesek ellen irányuló kérelem esetében - ahol az egyik kérelem szerződéses, a másik jogellenes károkozáson alapul - a kérelmek között nem állapítható meg összefüggés. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megvizsgálni, vajon a Freeport AB-val szemben benyújtott kérelem szerződéses jellegűnek tekintendő-e, még ha e társaság kötelezettségvállalása sem a társaság képviselőjének, sem annak meghatalmazottjának nem tulajdonítható.

19 Másfelől ugyanez a bíróság kiemeli, hogy a fent hivatkozott Kalfelis-ügyben hozott ítélet 8. és 9. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Brüsszeli Egyezmény 6. cikkének 1. pontjában megfogalmazott kivételt, amely eltérést enged az alperes lakóhelyének tagállama szerinti bíróság joghatóságát kimondó elvtől, úgy kell értelmezni, hogy az nem vonhatja kétségbe magának az elvnek a létét, különösen azáltal, hogy lehetővé teszi a felperes számára, hogy csupán azért indítson eljárást több alperes ellen, hogy az egyik alperest kivonja a lakóhelye szerinti bíróság joghatósága alól. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor arra is rámutat, hogy noha a 44/2001 rendelet 6. cikkének 2. pontja pontosan erre az esetre vonatkozik, ugyanezen cikk 1. pontja esetében nem ez a helyzet. A kérdést előterjesztő bíróság tehát arra keres választ, e tekintetben hogyan kell ezt az 1. pontot értelmezni.

20 A kérdést előterjesztő bíróság másrészt arra a kérdésre keres választ, vajon az alperes ellen a lakóhelye szerinti bíróság előtt indított eljárás sikerének valószínűségét egyébként figyelembe kell-e venni annak meghatározásakor, hogy fennáll-e 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjában rögzített egymásnak ellentmondó határozatok hozatalának veszélye. E bíróság előtt a Freeport azzal érvelt, hogy egyáltalán nem állt fenn egymásnak ellentmondó határozatok hozatalának veszélye. Szerinte a svéd jog alapján a megállapodások nem keletkeztethetnek fizetési kötelezettséget harmadik fél - jelen esetben a Freeport AB - terhére. A Freeport ebből arra következtetett, hogy a Freeport AB elleni keresetnek nem volt jogalapja, és csupán azért nyújtották be, hogy a Freeportot svéd bíróság elé vonják.

21 Ilyen körülmények között a Högsta domstolen felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"1) Egy részvénytársaság ellen kötelezettségvállalásból eredő állítólagos fizetési kötelezettségre alapított kereset a [...] 44/2001 [...] rendelet 6. cikke 1. pontjának alkalmazásában szerződésen alapulónak tekintendő-e, még ha az adott időpontban a kötelezettséget vállaló fél sem a társaság képviselője, sem meghatalmazottja nem volt?

2) Ha az első kérdésre adott válasz igenlő: a 6. cikk 1. pontjában kifejezetten rögzített feltételeken kívül előfeltétel-e a joghatóság megállapításához, hogy az eljárást nem csupán azért indították az alperes lakóhelyének bírósága előtt, hogy egy másik alperes ellen indított perben eljáró bíróság, amely egyébként ebben az ügyben joghatósággal rendelkezne, ne járjon el a jelen ügyben?

3) Ha a második kérdésre adott válasz nemleges: az alperes lakóhelyének bírósága előtt indított eljárás sikerének valószínűségét egyébként figyelembe kell-e venni annak meghatározásakor, hogy fennáll-e a 6. cikk 1. pontjában rögzített egymásnak ellentmondó határozatok hozatalának veszélye?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

22 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy egy részvénytársaság ellen kötelezettségvállalásból eredő állítólagos fizetési kötelezettségre alapított kereset a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának alkalmazásában e kötelezettségvállalás szerződésen alapulónak tekintendő-e, még ha az adott időpontban a kötelezettséget vállaló fél sem a társaság képviselője, sem meghatalmazottja nem volt.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

23 Mind az alapeljárásban részt vevő felek, mind az Európai Közösségek Bizottsága emlékeztet arra, hogy a szerződéses igény kifejezés nem vonatkoztatható olyan helyzetre, melyben a felek között semmilyen szabad kötelezettségvállalás nincs. E tekintetben a Bíróságnak a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatára utalnak, amely rendelkezés lényegében megegyezik a 44/2001 rendelet szövegével (lásd különösen a C-26/91. sz. Handte-ügyben 1992. június 17-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-3967. o.] 15. pontját, a fent hivatkozott Réunion européenne és társai ügyben hozott ítélet 17. pontját és a C-334/00. sz. Tacconi-ügyben 2002. szeptember 17-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-7357. o.] 23. pontját).

24 Ennek alapján a Freeport arra következtet, hogy nem áll fenn szerződéses viszony a Freeport AB és O. Arnoldsson között, mivel előbbi nem vállalt kötelezettséget utóbbival szemben. A Freeport azt állítja, hogy a Freeport AB nevében sem képviselő, sem meghatalmazott nem vállalt semmiféle kötelezettséget az említett személlyel szemben, és e társaság nem írta alá a követelt összeg kifizetésére vonatkozó megállapodást sem.

25 O. Arnoldsson elismeri, hogy a megállapodás időpontjában a még meg sem nyílt kungsbackai outlet üzletház egyetlen társaság tulajdonában sem állt. O. Arnoldsson pontosítja, hogy ugyanabban az időpontban a Freeport AB-nek nem lehetett képviselője vagy meghatalmazottja, aki a társaságot képviselte volna. Állítása szerint azonban egyfelől a Freeport úgy a saját, mint az említett áruház leendő tulajdonosa terhére kötötte a megállapodást, másfelől e megállapodás értelmében a Freeport utasította a leendő társaságot, vagyis a Freeport AB-t a követelt összeg O. Arnoldsson részére történő kifizetésére. Ráadásul a Freeport-csoporthoz történő csatlakozással a Freeport AB elfogadta az őt terhelő fizetési kötelezettséget.

26 Így O. Arnoldsson szerint a megállapodásban szereplő kötelezettségvállalás, amelyet a Freeport AB önként elfogadott, nyilvánvalóan nem szerződésen kívüli jogviszonyon alapul, hanem szerződéses viszonyon belül helyezkedik el. Ebből arra következtet, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának alkalmazásában mind a Freeport AB, mind a Freeport ellen benyújtott kereset szerződéses felelősség megállapítására irányul.

27 A Bizottság álláspontja szerint a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni a Freeport AB és O. Arnoldsson közötti jogviszonyt annak megállapítása érdekében, hogy azt szerződésesnek lehet-e tekinteni. E bíróság az alapügy összes jogi és ténybeli körülményének alapján megállapíthatná, vajon a megállapodás megkötésének időpontjában a Freeport a Freeport AB képviselője vagy meghatalmazottja volt-e.

28 Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy az első kérdés nem releváns a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának értelmezése szempontjából, így e kérdésre felesleges válaszolni.

29 Ugyanis a Bizottság szerint a kérdés arra vonatkozik, vajon a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját lehet-e a fent hivatkozott Réunion européenne és társai ügyben hozott ítélet 50. pontjában szereplő megállapítások fényében értelmezni. Azonban az alapügy jogi és ténybeli háttere teljesen más, mint az abban az ítéletben szereplő. Ugyanis ez utóbbival ellentétben - ahol az alapügyben a keresetet olyan tagállam bírósága előtt indították, melyben egyik alperesnek sem volt lakóhelye - a jelen alapügyben a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontja alkalmazandó, mivel O. Arnoldsson keresetét olyan svéd bírósághoz nyújtotta be, amelynek illetékességébe a Freeport AB székhelye tartozik. A Bizottság szerint a fent hivatkozott Réunion européenne és társai ügyben hozott ítélet 50. pontja csupán arra az általános szabályra emlékeztetett, mely szerint az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának elve alóli kivételt megszorítóan kell értelmezni.

30 Abban az esetben, ha a Bíróság szükségesnek tartaná válaszolni az első kérdésre, a Bizottság fenntartja, hogy a szerződésen alapuló kérelem és a jogellenes károkozáson alapuló kérelem közötti különbség nem zárja ki a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának alkalmazását, viszont e különbséget a nemzeti bíróság figyelembe veheti a kérelmek közötti összefüggés bizonyos mértékének fennállására vonatkozó feltétel értékelése során, amely összefüggés alapján az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni, és róluk együtt határozni.

A Bíróság válasza

31 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság feladata, hogy az EK 234. cikkben rögzített, a nemzeti bíróságokkal való együttműködést magában foglaló eljárásban a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ adjon, amely lehetővé teszi számára az általa tárgyalt jogvita eldöntését. Ennek fényében a Bíróság átfogalmazhatja az elé terjesztett kérdéseket (a C-210/04. sz., FCE Bank ügyben 2006. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2803. o.] 21. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság, amely arra keres választ, vajon az O. Arnoldsson által a Freeport AB ellen benyújtotthoz hasonló kereset szerződésen alapul-e, abból a feltételezésből indul ki, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontja kizárólag a különböző alperesek ellen, valamely alperes lakóhelyének bírósága előtt benyújtott keresetek jogalapjának azonossága esetén alkalmazandó.

33 Következésképpen azt kell megvizsgálni, vajon ez a feltételezés összhangban áll-e a 44/2001 rendelettel, lényegében azt elemezve, hogy e rendelet 6. cikkének 1. pontja alkalmazandó-e abban az esetben, amikor a több alperes ellen, valamely alperes lakóhelyének bírósága előtt benyújtott keresetek jogalapjai eltérőek.

34 E tekintetben a 44/2001 rendelet 2. cikkében foglalt joghatósági szabály - nevezetesen az, hogy azon tagállam bíróságának van joghatósága az ügy elbírálására, amelynek területén az alperes lakóhellyel rendelkezik - a főszabály, és e főszabály alól csupán kivételeket képeznek az említett rendelet azon különös joghatósági szabályai, amelyek egyes, taxatív jelleggel felsorolt esetekben az alperes valamely másik tagállam bírósága előtt is perelhető vagy perbe vonható, az esettől függően (lásd a C-103/05. sz., Reisch Montage ügyben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6827. o.] 22. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

35 Másfelől az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezeket a különös joghatósági szabályokat megszorítóan kell értelmezni, mivel azok nem teszik lehetővé a 44/2001 rendeletben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést (lásd a fent hivatkozott Reisch Montage ügyben hozott ítélet 23. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

36 Ugyanis, amint az a 44/2001 rendelet (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, a joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg.

37 A 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontjában előírt különös joghatóságot illetően e rendelkezés kimondja, hogy több személy együttes perlése esetén az alperesek egyike bármely másik alperes lakóhelyének bírósága előtt perelhető, feltéve, hogy "a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni".

38 A 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának megfogalmazásából nem következik, hogy több személy együttes perlése esetén a jogalapok azonossága e rendelkezés alkalmazásának feltétele volna.

39 Amint a Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 6. cikkének 1. pontjának alkalmazására vonatkozóan kimondta, meg kell vizsgálni, létezik-e ugyanazon felperes által több alperes ellen benyújtott kérelmek között olyan összefüggés, amely alapján célszerű róluk együtt határozni az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében (lásd a felt hivatkozott Kalfelis-ügyben hozott ítélet 13. pontját).

40 Amint azt a Bíróság már pontosította, ahhoz, hogy a határozatokat egymásnak ellentmondónak lehessen tekinteni, nem elegendő az, hogy eltérés van közöttük a jogvita megoldását illetően, ezen felül az is szükséges, hogy ez az eltérés ugyanazon ténybeli és jogi helyzetben álljon fenn (a C-539/03. sz., Roche Nederland és társai ügyben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6535. o.] 26. pontja).

41 A nemzeti bíróság feladata a hozzá benyújtott különböző kérelmek közötti összefüggés fennállásának, vagyis elkülönített eljárások esetén az egymásnak ellentmondó határozatok meghozatala veszélyének mérlegelése, és erre vonatkozóan az iratokban fellelhető minden olyan szükséges adat figyelembe vétele, amely adott esetben - de anélkül hogy a mérlegeléshez szükséges volna - arra késztetheti a nemzeti bíróságot, hogy a hozzá benyújtott keresetek jogalapját figyelembe vegye.

42 Ezt ez értelmezést a fent hivatkozott Réunion européenne és társai ügyben hozott ítélet 50. pontjának olvasata sem vonja kétségbe.

43 Amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozta, az említett ítélet ténybeli és jogi háttere eltér a jelen alapügyétől. Egyrészt azon ítélet a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke 1. és 3. pontjának alkalmazására vonatkozott, nem pedig ugyanazon Egyezmény 6. cikkének 1. pontjáéra.

44 Másrészt az említett ítélet - a jelen ügytől eltérően - a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 3. pontjára alapított, jogellenes károkozáson alapuló kereset elbírálására vonatkozó különös joghatóságnak, és egy másik, szerződésen alapuló kereset elbírálására vonatkozó különös joghatóságnak a két kereset közötti összefüggés miatti halmozódására vonatkozott. Másképp fogalmazva a fent hivatkozott Réunion européenne és társai ügyen hozott ítélet olyan keresetre vonatkozik, amelyet olyan tagállam bíróságához nyújtottak be, ahol az alapügy egyetlen alperesének sem volt lakóhelye, míg az alapeljárásban a keresetet a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának alkalmazásában az alapügy egyik alperesének székhelye szerinti bíróság előtt indították.

45 A Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 3. pontjára vonatkozóan mondhatta ki, hogy egyazon kereseten belül két, különböző alperesek ellen irányuló kérelem esetében - ahol az egyik kérelem szerződéses felelősségen, a másik jogellenes károkozásért való felelősségen alapul - a kérelmek között nem állapítható meg összefüggés (a fent hivatkozott Réunion européenne és társai ügyben hozott ítélet 50. pontja).

46 Az 44/2001 rendelet rendszerét sértené annak elfogadása, hogy e rendelet 5. cikkén alapuló joghatóság - amely taxatív jelleggel felsorolt esetekre vonatkozó különös joghatóság - más jellegű keresetek alapjául is szolgálhasson. Ezzel szemben, amikor a bíróság joghatósága az említett rendelet 2. cikkén alapszik - mint az alapügyben is - akkor ugyanezen rendelet 6. cikke 1. pontjának esetleges alkalmazása lehetségessé válik az e rendelkezésben szereplő és a jelen ítélet 39. és 40. pontjában hivatkozott feltételek teljesülése esetén, anélkül hogy a benyújtott keresetek jogalapjának azonosnak kellene lennie.

47 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre adandó válasz az, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés alkalmazásának nem képezi akadályát az a tény, hogy a több alperes ellen benyújtott kérelmek jogalapja eltérő.

A második kérdésről

48 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, vajon a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontja alkalmazásához előfeltétel-e, hogy az eljárást nem csupán azért indították több alperes ellen, hogy az alperesek egyikét kivonják lakóhelye bíróságának joghatósága alól.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

49 O. Arnoldsson és a Bizottság álláspontja szerint a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontjában előírt különös joghatóságnak - az ugyanezen cikk 2. pontjában előírt joghatóságtól eltérően - nem előfeltétele, hogy a keresetet ne csupán valamely alperesnek a lakóhelye szerinti bíróság joghatósága alóli kivonása céljából indítsák. Ugyanis lényegében úgy vélik, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontjában szereplő, a kérelmek közötti összefüggés fennállására vonatkozó feltétel kellően szigorú a joghatóságra vonatkozó szabályok kijátszása veszélyének elkerüléséhez.

50 Ezzel szemben a Freeport úgy véli, hogy e veszély miatt a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának alkalmazását az ugyanezen cikk 2. pontjában megfogalmazott feltételnek kell alárendelni. Egyrészt az említett rendeletben előírt joghatósági szabályokkal való visszaélés tilalmának ez utóbbi feltétele olyan általános elv, melyet az említett rendelet 6. cikke 1. pontjának alkalmazása során is tekintetbe kell venni. Másrészt e feltétel alkalmazását igazolja többek között a jogbiztonság elve, és az a követelmény, hogy ne sérüljön az az elv, miszerint az alperes nem vonható ki a lakóhelye szerinti bíróság joghatósága alól.

A Bíróság válasza

51 Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság helyesen állítja, a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontja - ugyanezen cikk 2. pontjától eltérően - nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra az esetre vonatkozóan, ha az eljárást kizárólag azzal a céllal indították, hogy az ellenérdekű felet kivonják az ügyében egyébként joghatósággal rendelkező bíróság joghatósága alól. A Bizottság e tekintetben jelezte, hogy a Brüsszeli Egyezmény módosítása során a tagállamok megtagadták a 2. pontban szereplő eset beillesztését a 6. cikk 1. pontja alá, azzal, hogy az összefüggés fennállásának általános feltétele objektívebb feltétel.

52 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság, miután megemlíti azon esetet, amikor a felperes csupán azért is indíthat keresetet több alperes ellen, hogy egyiküket a lakóhelye bíróságának joghatósága alól kivonja, a fent hivatkozott Kalfelis-ügyben hozott ítéletben arra a megállapításra jutott, hogy az ilyen lehetőség kizárása érdekében szükséges, hogy az egyes alperesek ellen benyújtott kérelmek között kapcsolat legyen. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Brüsszeli Egyezmény 6. cikkének 1. pontjában megfogalmazott szabályt alkalmazni kell, ha a különböző alperesekkel szembeni kérelmek a benyújtásuk pillanatában összefüggnek, vagyis ha az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.

53 Az összefüggés ezen követelménye tehát nem a Brüsszeli Egyezmény 6. cikke 1. pontjának megfogalmazásából következik, hanem azt a Bíróság e rendelkezésből következtette ki, annak elkerülése érdekében, hogy az alperes lakóhelye szerinti állam bíróságainak joghatóságával kapcsolatos alapszabály alóli kivétel ne kérdőjelezze meg magának az alapelvnek a létezését (a fent hivatkozott Kalfelis-ügyben hozott ítélet 8. pontja). E követelményt később megerősítette a fent hivatkozott Réunion européenne és társai ügyben hozott ítélet (48. pont), valamint kifejezetten megerősítést nyert a 44/2001 rendelet 6. cikke 1. pontjának megszövegezése által is, amely a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett (a fent hivatkozott Roche Nederland és társai ügyben hozott ítélet 21. pontja).

54 Ilyen körülmények között a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját akkor kell alkalmazni, amikor a különböző alperesekkel szembeni kérelmek a benyújtásuk pillanatában összefüggnek, vagyis amikor az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni, és róluk együtt határozni, anélkül hogy külön szükség lenne annak bizonyítására, hogy az eljárást nem csupán azért indították, hogy az alperesek egyikét kivonják lakóhelye bíróságának joghatósága alól.

A harmadik kérdésről

55 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az alperes lakóhelyének bírósága előtt indított eljárás sikerének valószínűsége releváns-e annak meghatározásakor, hogy fennáll-e a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontjában rögzített egymásnak ellentmondó határozatok hozatalának veszélye.

56 A kérdést előterjesztő bíróság előadásából azonban kiderül, hogy e kérdést abból a feltételezésből kiindulva tették fel, mely szerint több kérelem közötti összefüggés fennállásához a kérelmek jogalapjának azonosnak kellene lennie. A Freeport ugyanis ilyen összefüggésben állította, hogy nem áll fenn egymásnak ellentmondó határozatok hozatalának veszélye, mivel a svéd jogban a megállapodások nem keletkeztethetnek fizetési kötelezettséget harmadik személy számára, következésképpen a Freeport AB ellen irányuló keresetnek nincs jogalapja.

57 Márpedig az első kérdésre adott válaszból kiderül, hogy a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontja alkalmazható abban az esetben, amikor a különböző alperesek ellen irányuló kérelmek jogalapja eltérő.

58 E válaszra tekintettel a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

A költségekről

59 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 6. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés alkalmazásának nem képezi akadályát az a tény, hogy a több alperes ellen benyújtott kérelmek jogalapja eltérő.

2) A 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontját akkor kell alkalmazni, amikor a különböző alperesekkel szembeni kérelmek a benyújtásuk pillanatában összefüggnek, vagyis amikor az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni, anélkül hogy külön szükség lenne annak bizonyítására, hogy az eljárást nem csupán azért indították, hogy az alperesek egyikét kivonják lakóhelye bíróságának joghatósága alól.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: svéd.